Tehát a relativitáselmélet szerint is c+v és c-v sebességeket észlelheted álló rendszerből megfigyelve. Ez így van a spec. rel. is, mert mást állít, mint ahogy azt gondolod.
Ha olyan rendszerben írod le az elrendezést, amelybene a rúd mozog, akkor a fény értelemszerűen nem a rúd hosszát, hanem egy háromszög átfogóját futja be, ami természetesen hosszabb.
Tényleg ezt hiszed, hogy ha a specrelnek ennyire elemi hibája lenne, azt 100 év alatt több millió ember nem veszi észre?
Amit írtál igaz, és a relativitáselmélet is igaz. :-) Van ilyen, nézz légyszíves utána pontosan mit állít a relativitáselmélet, mert olyant feltételezel róla, amit nem állít.
Vagyis ha csak az álló rendszerből nézve állapítod meg egy tárgy sebességét, akkor ezt c+v és c-v értékűnek is észlelheted. A relativitáselmélet mást állít, nem ezt.
akkor mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy a gyorsulás és a gravitáció egyenértékű (végülis ezen az elképzelésen alapul az általános relativitás-elmélet)
Pontosan hogy is van ez az egyenértékűség? Tehát ha én a gravitáció miatt gyorsulva zuhanó liften vagyok, akkoz az mivel egyenértékű?
>Az 14097--ben feltéteztem hogy a 4 Maxwell egyenletet ismered és azt is, hogy az megadott elöírás szerint a >minusz jelet be tudod ezekbe az egyenletekbe helyezni ..... >Így okuláré nélkül is lehet 'látni' hol áll a dE(grav.)/dt és dB(grav.)/dt, mi tehát a gravitódinamika 4 alapegyenlete. Ezzel lényegében válaszoltál a kérdésemre... Ha visszaemléxik valaki a 13790. hozzászólásomra, ott épp arról írtam, hogy a teáltalad használt analógiás gravito-Maxwell egyenletek és az áltrelből gyenge tér közelítésben származtatható egyenletek nagyjából ugyanúgy néznek ki. Csak épp van közöttük egy fránya 2-es faktor. Épp mint a kísérletekben... Még egyszer, lassan, hátha felfogod: nagyon szép és érdekes a Maxwell-egyenletek analógiájára felírt gravitodinamika, csak a) ezt már megtette más is, bár te még csak most fedezted fel először;) b) ellentmond a kísérleteknek.
Az általad előszeretettel hangoztatott súlyos és tehetetlen tömeg közti különbség teljesen lényegtelen ebből a szempontból, már egy tiszta vasgolyó keringése esetén is eltérő eredményt ad a kétféle gravitodinamika.
Jut eszembe: mi az elméleted jóslata a gravitációs fényelhajlásra? (érdeklődőknek: ez megint egy olyan effektus, ahol a "józan paraszti eszes" és az áltreles számolás között egy 2-es faktor van, és a megfigyelés na vajon melyiket támasztja alá... :))
Nem a térgörbülése, hanem az elemi gravitációs töltések okozzák a gravitációt. Mivel a testek gyorsulása függ az összetételtöl, meg lehet különböztetni, hogy egy gyorsuló rendszerröl vagy gravitációs eröhatásról van szó. Nem lehet a gravitációt egyszerüen "kitranszformálni". Az ekvivalencia elv E =mc^2 egyszerüen nem érvényes. Vége van!
Köszönet a válaszért, hálából itt egy újabb kérdés: ha a tehetetlen/súlyos tömeg arány sebességfüggő, akkor mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy a gyorsulás és a gravitáció egyenértékű (végülis ezen az elképzelésen alapul az általános relativitás-elmélet)? Akkor ezzel nincs valami gubanc?
köszönjük, mester! köszönjük, hogy minden nap tanulhatunk valami újat és érdekeset! bár ezek a tanítások ismerősnek tűnnek, de hát ismétlés a tudásnak az a jó édes anyja!
Mivel a 'tömegröl' semmi érdembelit nem tudtatok felhozni, meghozza Nektek a Mikulás a következö alapvetö 'tömeg' egyenleteket (bár ezeket már többször megadtam):
1) Egy test nyugalmi tehetetlen tömeg mindig kisebb mint a test súlyos (vagy gravitációs) tömege. A különbségük függ az összetételtöl és egyenlö a kötési energiával elosztva c^2-tel. Az energia megmaradás miatt a kötési energia E(kötés) egyenlö a kötésfolyamat alatt kisugárzott energiával, avval az energiával, amit a mezö elvisz az elemi részecskék energiájából. (A részecskék energiája nem marad meg, a mezö nem konzervativ!)
A delta(test)-tel történt felírás arra jó, mert ez jellemzi a relativ tömeghiány értékét
(1b) 1.4x10^-8 < delta(test) < 0.786%,
és ez a megmért izotópok tehetetlen tömegéböl minden összetételü testre kiszámítható, mert:
2) Az N protonból álló elektromosan semleges test súlyos (vagy gravitációs) tömege
(2a) m(test;g) = N (m(P) - m(e))
kiszámítható a proton (P) és az elektron (e) invariáns és elemi gravitációs töltéséböl
(2b) g(P) = + g m(P); g(e) = - g m(e).
3) Az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) az elemirészecskék fajlagos gravitációs töltéséböl kiszámítható
(3) G(grav.) = g^2/4pi.
Az egyetemes gravitációs állandó 1.5%-kal kisebb minta G(Newton) irodalmi értéke.
4) A testek tehetetlen tömege így változik a sebességgel
(4) m(test,v;i) = m(test,v=0;i) /sqrt(1-(v/c)^2).
De ha a test sebessége v közeledik a c- hez, tehát a két alapvetö mezö kiterjedési sebességéhez, amik az egyes részecskék között a kölcsönhatást okozzák, akkor a kötött test szétesik az alkotó elemi részecskékre. Ezért a nyugalmi tehetetlen tömegnek megfelelö állandó a (4)-ben megváltozik. A növekvö sebesség miatt a test kötési energiája mindig gyöngébb lesz.
5) Az négy elemirészecske (e,p,P és E) nyugalmi tehetetlen tömege egyenlö a gravitációs tömegével. Mivel ezek nem állanak más részecskéböl, a kötési energiajuk nulla és nincs különbség a gravitációs tömegük és a tehetelen tömegük között:
Összefoglalva, mivel a relativ tömeghiány 1.4x10^-8 < delta, Einstein ekvivalencia elve E =mc^2 (nem definiált 'm'-mel) NEM ÉRVÉNYES. Ebböl teljesen hiányzik a kötési energia.
7) A kétfajta alapvetö neutrínónák, az (e,p) és (P,E)-neutrínoknál, mind a kettö elemi töltés semlegesíti egymást. A neutrónókra tehát nem hat a sztatikus e.m.-erö és a sztatikus gravitációs erö. Ezért ezek a részecskék 'tömegnélkülinek' mutatkoznak. De a véges sebességük miatt van kinetikus energiájuk és a sebességük nem éri el a fénysebességet.
8) Az instabil részecskéknél meg nem tömeghiány, hanem tömegtöbblet van jelen. Ezért a nyugalmi tehetetlen tömegük nagyobb mint a gravitációs tömegük. A kétfajta tömeg relációja tehát
A Delta(instabil részecske) könnyen eléri az 5%-ot is.
A Mikulás által hozott egyenleteket jól jegyezzétek meg, mert ezek nem találjátom meg a fizika tankönyveitekben és ezeket egy Nobeldijas fizikus sem tudja. Az elemi g-töltések felfedezésének a közlése egy igazi ajándék a fizikusoknak.
Az 14097--ben feltéteztem hogy a 4 Maxwell egyenletet ismered és azt is, hogy az megadott elöírás szerint a minusz jelet be tudod ezekbe az egyenletekbe helyezni ..... Így okuláré nélkül is lehet 'látni' hol áll a dE(grav.)/dt és dB(grav.)/dt, mi tehát a gravitódinamika 4 alapegyenlete.
Hát Dulifúli nem rendes dolog tőlem, hogy másik fórumon megjelenő magyarázatot ajánlok itt, de ennél világosabb levezetését az egyidejűségeknek, meg az idődilatációnak nem tunám adni. A levezetést nem én csináltam, ezért nem másolom ide de szerintem érdemes menézned.
keresd 1xű 1859-as hozzászólását szerintem világos mint a Nap. Mindössze azt a tapasztalati tényt kellene elfogadni, hogy a vákuumban terjedő fény sebessége akármelyik inerciarendszerből ugyan annyinak adódik.
"Amit látok az nem a valóság, a valóságot csak számítással tudom megállapítani"
Igen, és a számítások azt mutatják, a látványból visszaszámolva, hogy a mozgó objektumon és az eltérő gravitációt érzékelő objektumon másként járnak az órák a valóságban.
Oké, az eltérő gravitáció esete világos. A mozgó objektumé viszont már nem annyira. Mégpedig azért nem, mert a mozgás mindig relatív. Tehát mihez képest kell mozogni ahhoz, hogy a valóságban másképp járjanak az órák?
Ne légy olyan, mint Dulifuli, aki egy rossz elképzeléssel kötötte az ebet a karóhoz.
Mi is volt az a rossz elképzelés?
A relativitáselmélet nem arról szól, hogy mit látunk a fény által.
Te egészen biztos vagy ebben? Talán végeztél már olyan kísérletet, amely igazolta a specrel állításait? Például azt, hogy két, egymáshoz képest mozgó rendszer közül mindkettőben azt mérik, hogy a másik rendszer órái lassabban járnak.
Hanem arról, hogy mi következik abból a hipotézisből, hogy gyorsulást nem érző megfigyelő mindig ugyanannyinak találja a fény terjedési sebességét. Egy olyan elmélet következik ebből a hipotézisből, amely igen nagy összhangban van a megfigyelésekkel.
Engem meglehetősen zavar az az eset, ha egyetlen fénysugárról van szó. Az ugyanis nem tud egyszerre többféle módon haladni. Tehát két, egymáshoz képest mozgó rendszerből csak akkor láthatják ugyanakkora sebességűnek, ha a mozgás következtében az egyes rendszerekben a hossz és az idő mérőszáma egyformán változik meg. Márpedig a specrel azt állítja, hogy a mozgó méterrúd megrövidül, tehát kisebb lesz az egység, a mozgó órák viszont lassabban járnak, ami pedig azt jelenti, hogy az időegység nagyobb lesz. Szerintem ebből az következik, hogy ha ezek valóságos effektusok, akkor a sebesség mérésekor, illetve kiszámításakor egy megnövekedett mérőszámot kell eloszatnunk egy lecsökkent mérőszámmal, tehát ugyanannak a dolognak a sebességére nem kaphatunk azonos eredményt a különböző sebességgel mozgó rendszerekben.
Őszintén nem értem, miért fáj ez olyan sokaknak. Még ha csúnya elméletről lenne szó: pedig olyan szép!
Például azért, mert nem több, mint egy elmélet, amely szép, csak éppen nem igaz a valóságban.
>Gnudist, én ugyan nem hagytam el a dE(grav.)/dt-és és dB(grav.)/dt-és tagokat! Megint mellébeszélsz, ebben a hozzászólásodban sem látom felírva ezeket.
Friedrich Dürrenmatt:
"Der Unterschied zwischen Kant und Einstein besteht nicht darin, daß eine einen euklidischen und der andere einen nicht-euklidishcen Raum annahme, sondern vor allem inder Beziehung zwischen der Mathemakik und der Wirklichkeirt herstellen."
Hozzá kell füzni hogy Einstein nem értette meg jól a matematikát
Kübli, elkéstél, lásd 14088-as bemondást. (Meg legalább az ez után következöket is.)
Cipriánnak, meg csak annyit, hogy leállítom a válszaimat vele szemben. Ö kapkodik mint egy megfulladó a szalmaszál után is.
Elég szar napom van, de ez a sok marhaság mégis jókedvre derített. Köszi, Iszugyi!
Csak egy ötlet: valamikor száz éve egy neves tudós, akinek a nevét te is sokszor leírod, megpróbálta a Maxwell-egyenletek mintájára dinamikai egyenletekké fejleszteni Newton gravitációelméletét, a statikus eset szembetűnő hasonlatossága miatt. Ma ez csak tudománytörténeti érdekesség, nem ez a helyes út.
"A gravitációs is a két elöjelü g-töltések egzakt szuperpoziciója."
Ez az ! Annyira rögzült beléd a saját téves feltételezésed, hogy nem akarod észrevenni azt sem, ha a valóság ellentmond ennek.
Ha léteznének g töltések, akkor a gravitáló erő nem tudna halmozódni. Ezzel szemben az a tapasztalat, hogy a tömeg növekedésével a gravitáló erő növekszik. Az elektromos erők viszont mindig semlegesítik egymást a töltésmegmaradás értelmében. Nem ismerünk olyan csillagot, amelyek csupán pozitív vagy negatív töltésűek lennének. Ezzel szemben ismerünk elektromosan semleges neutroncsillagot, amelyben igen nagyra növekedett a gravitáló erő. Ezeknél a gravitációs kölcsönhatás erősebb az e. m.-nél.
Minden mozgó részecske szimultán sugároz ki e-hullámokat és g-hullámokat, de az e-hullámok hatása sokkal erösebb. Ezért csak az e-hullám hatását sikerült eddig kimutatni.
Ezt már kitárgyaltuk az Origón, de ott sem értetted meg.
A gravitáció nem úgy lesz erősebb kölcsönhatás az elektromágnesesnél, hogy a távolság csökkenésével a gravitáció felerősödik.
A gravitáció nem lehet negatív, emiatt összegeződni tud, ellentétben az elektromos töltéssel, amely semlegesíti egymást. Másszóval a gravitáció halmozódik, míg az elektromos töltés nem tud.
A gravitációs kölcsönhatás tehát a tömeggel növekszik, míg az e.m. közel állandó marad. Létezik egy olyan tömegméret, ahol a gravitáció erősebb lesz az e. m. erőnél. Ez a tapasztalat pontosan ellentétes az általad feltételezettől.
Ha már így megdícsértél, kicsit felbátorodom: mi a helyzet egy test tömegét alkotó atomokkal amik vagy hőrezgést végeznek (kristály), vagy vadul cikáznak (folyadék). Azok is g-sugároznak a hőmérséklettől függően?
