Érdemes elolvasni, mit ír Görgei az "Életem és működésem"-ben a kérdésről. Most nincs nálam, este majd beidézem. Egy "látszólag az ellenség szélső balszárnya felől érkező" huszártisztre hivatkozik (szerkesztői lábjegyzetben talán a neve is szerepel, akit e tettéért talán ki is tüntettek), aki Gáspár előrenyomulásának hírvivője lett volna. Emiatt fogta vissza a magyar jobbszárny (III. hdt., Damjanich) előrenyomulását. A dolog szépséghibája csak az, hogy az emlékiratokat 1852-ben írta.
Gáspár a haditervhez ragaszkodott mereven, és az ő túl korai be-nem-avatkozása éppen a terv része volt. Az ágyúzást Tápióbicske esetében is hallották - a március 5-i szolnoki csata pl. Pesten is hallható volt: az ágyúdörgés és csata a terv alapján önmagában még nem volt elegendő indok a haditervtől való eltéréshez. Gáspárnak persze fel kellett volna ismernie a kivételes lehetőséget - kétlem azonban, hogy erre meg voltak az eszközei (ő nálunknál is kevesebb emlékiratot olvasott a kérdésről 1849. április 6-ig bezárólag :)). Ha akkor Kmettyre hallgat, a történelem őt iigazolja. Gáspárnak egyértelmű parancs kellett volna a beavatkozásra, amit azonban nem kapott meg.
Görgey legnagyobb hibája a végül is győztes isaszegi csata volt ahol otthagyta Gáspárt a VII hadtesttel. És csak ezért gondolom, hogy nem volt egy Bádeni Lajos, Napoleon és XII Károly színtű hadvezér.
Tetszenek nekem az ilyen ismertetők. Mindig is szerettem volna megtudni hogy a Nagy Nemzeti Bálványok azon tettükön kivül ami miatt a nemzet emlékezetében jelentős helyet kaptak, mi mást is tettek még. Nem mitoszrombolás ez szerintem (mert sokak veszik annak) hanem emberközelibbé teszi az embert.
Hanák Péter szeint "A 19. század derekán Pest-Buda lakosságának csaknem kétharmadát a német elem tette ki (beleértve a túlnyomórészt németül beszélő zsidóságot is), egynegyede volt magyar és mintegy egytizede különböző szláv nemzetiségű."
A VII. hadtestből csak Kmetty hadosztálya vett részt Budavár ostromában; a hadtest parancsnoka (IV.26-tól a fegyverletételig) Poeltenberg Ernő. Kmetty hadosztálya a nagysallói ütközet előtt vált ki a VII. hadtestből; a VII. hadtestből ők vonultak el utolsóként Pest körülzárásából; később Vácon át ők tartották az összeköttetést a fősereg (I. + III. +2/3 VII. hadtest) és a Pestet zároló II. hadtest között; a nagysallói ütközet után részt vettek a Duna-Garam közében lévő ellenséges csapatok felszámolásában; ezután helyreállították a párkány-esztergomi hajóhidat; majd Budához vonultak, és a Várat észak felöl zárolták.
"A Kmety-hadosztály június első felében Veszprémből Pápán át Tétre ment, hogy a Győrött álló VII: hadtest szélső balszárnyát képezze.
Tétről Kmety megkísérelt rajtaütni a sopron-győri országúton Wyss vezérőrnagy parancsnoksága alatt elszigetelten előnyomuló osztrák hadoszlopon. Ebből fejlődött ki a csornai véres ütközet június 13-án. Kmety tábornok győzött..."
(Görgey: Életem és működésem Magyarországon...)
Kmetty ekkor még nem tábornok, az előléptetést pont ezután a győzelem után kapja (VI.26., VI.16. dátummal; Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek...). A június 28-i győri ütközet során elvágják a VII. hadtest többi részétől, és bár Komáromban nagyon várják, Kossuth utasításainak engedelmeskedve levonul a déli táborba. Hadosztályának létszáma részben különféle csapatok, részben újoncozás miatt jelentősen emelkedik, de alakulatát végig hadosztályként nevezik meg.
Itt van ez a nem is tudom minek nevezzem Göncz lány!
Azt merte mondani, hogy most már változnia kell a bel- és külpolitikai hozzáállásunknak!Mert létezik olyan az Unioban, hogy mindkét tárgyalófél nyertes lehet, csak kompromisszumkésznek kell mutatkozni!
Mondta és a következő mondatával agyonütötte, amit addig eldalolt!
Szlovákiával napi kapcsolat ellenére nem történt előrelépés!
Persze, mert biztos már a "neszeszerét"akarta elvenni a szlovák és azt már észrevette!:-(
Amugy meg mindenki, aki végigment rajtunk itthagyta a nyelvi és kulturális "kromoszómáit"!
Minket tán csak Ázsiában tartanak számon, mint akikkel közös születésü néhány szavunk!
Nektek nem uncsi, hogy mindig azt papolják nekünk mindenhonnan: alkalmazkodni, alkalmazkodni, mert az a jövő!Asszimilálódj, mert igy maradhatunk meg!Minden nép foggal-körömmel védi tradícióit még háborukat is vív a nemzetéért, mi meg azt halljuk a saját választott politikusszerüségeinktől, mit szólnak kint, meg mi már az Unió részeként stb...!
Persze anyagi és materiális értelemben a nemzettest 10% profitál ebből a "bábelből" a többi ujra és egyre jobban röghözkötötté válik!
A magyar szavak nagy része jövevényszó, főleg szláv, német, latin, török stb.
Kb 80%. Mot éppen az angol van ránk nagy hatással. Még a nagy szónok Kossuth is olyanokat szőtt bele a beszédébe, hogy pl. swarz-gelb (tényleg, az mit jelent?).
Kazinczy is eltüntetett szavakat, és teljesen újakra cserélte, sőt, a zárt és nyitott
E-t is öszemosta. A globalizációnak vannak rossz hatásai, de a nyelvre nincs nagyon,
vagy pedig már kb 1100 éve "szennyeződik" a magyar nyelv :).
senki se vitatta képességeit, csak arra válaszoltam amit kérdeztél:) Egyébként a temesvári vereségben vastagon benne volt, hogy győzelemhez közeli pozícióban kifogyott a tüzérség muníciója...
Egyébként külföldi ismertségben Görgey - Bem viszonyban sem biztos, hogy előbbi végezne az élen. Ez természetesen ugyancsak nem von le semmit a teljesítményéből.
De egy nagy királysággal a háta mögött!És az említettek nem mindegyike a magyar honért/honban tette,amit tett!
48-49-ben a szinte semmiből, hozták létre a honvédséget és érték el amit...!
Komáromnál kétszer nem sikerül ugyan az áttörés, de nem csufos a vereség, utána bujocskázik viszonylag kis területen az Orosz fősereggel, hátráltatja Őket, s lám délen a leérkező Haynau egymaga is képes legyőzni, megsemmisíteni a déli erőket Bem apóval együtt!
Sajnos egyszerre mindkét ellenséges fősereget nem tudta a hátára venni!
A kérdésre, kapásból: Hunyadi Jánosról, Zrínyi Miklósról is írtak hasonlókat, vagy később Hadik Andrásról, de az emigráns magyar főtisztek egy részének is kijutott az elismerésből.
Az 1848. év forradalmai közt mindenképp a magyar áll az első helyen. A hol csak rajongtak a szabadságért, függetlenségért, minden szív dobogott a nemzetért, mely ily nemesen, annyi kitartással és lelkesedéssel lépett ki ismét a történet színhelyére. Mikor a vitéz helyébe a bakó lépett, részvét és rokonszenv lépett az érdeklődés helyébe; oly kincs, mely idővel erkölcsi értékké vált és elősegítette nemzetünk újjászületését. De jövőjére nézve a legfontosabb az volt, hogy szakított egész múltjával a kiváltságos, feudális élet bűnével. 1790 óta tudta az ország, hogy mellette a törvény a jog, de elzárkózottsága, a politikai nemzet gyöngesége miatt, nem érvényesíthette. Mihelyt felszabadult a nép 1848-ban, az igazság mellett meg volt az erő is, mely azt érvényre emeli.
Na és amellett, hogy forráskritikát "müködni" engedem, többek között ezért szentírás nekem, amit Görgei ír :
Ily viszonyok közt nagyon fontos volt legalább az egyetlen szabad vonalat, a délit megtartani. Bemnek, majd Guyonnak a déli harcztéren kivívott diadalait, melyek közt különösen a Hegyes mellett Jellasics fölött kivívott volt határozó, különösen azért fontosak, mert a már elkerülhetetlennek látszó bukás esetére biztosították a török, semleges területekre való átlépést. Ezért a harcznak mindinkább ezen vonal felé kellett húzódnia. Erre vonul Budapestről nagy sietve Haynau, hogy a maga erejével mérjen döntő csapást a magyar ügyre; erre húzódik nagy lomhán Paszkievics roppant hada; ide szorul a magyar kormány és a még rendelkezésre álló erő. Görgeynek is oda kellett volna mennie, de ismét megkisérti az ellenség megkerülését és a fenyegetett Alföldtől magára vonását, mi neki tavaszszal oly fényesen sikerült. Július 16-án megütközik Vácznál az orosz fősereg egy részével és azt le is győzi, miben Leiningennek volt legnagyobb érdeme. De aztán nem délkeletnek halad, hol az orosz és osztrák főseregek táboroznak, hanem keletnek, Nógrádon, Gömörön át a Tisza felé. A nagybeteg vezér e nehéz hadjárat alatt is bizonyítja rendkívüli tehetségét. Közben Rimaszombaton alkudozást is kezd Chruleff orosz generálissal – egymás kölcsönös ámítására. Aztán ismét verekednek, a Sajónál, Geszthelynél (julius 28-án) is még élesnek mutatkozott a magyar kard. A terv sikerült, a sereg elég épen átkel Tokaj mellett a Tiszán. De ugyanakkor már az oroszok is átkeltek Poroszlónál és Tisza-Füreden. Görgey hibásnak tartja egész kerülőjét, mely megakadályozta, hogy idejében eljusson a Maros mellé. Az ellenfél máskép ítélt. «Görgey menete Komáromból a Tiszához úgy látszik a modern hadi történet legnevezetesebb tényeihez tartozik; sikere, abban a pillanatban, midőn hozzáfogott, épen nem volt valószinű: sokszor egy hajszálon függ a siker és a kudarcz. A ki ily helyzetben megtartja lélekjelenlétét és lelkileg uralkodik az eseményeken, a helyett, hogy azok levernék – az hadvezért.» [* T. i. Bernhardi, Aus dem Leben, II. 160.] Az orosz előkelők ezen felfogása visszatükröződik az orosz generálisok viselkedésében. Paszkievics maga a dölyf, nemcsak a szövetségeseivel az osztrákokkal, hanem a magyarokkal szemben is. Később Nagy-Váradon szemrehányást tett Görgeynek: hogy mert vele megütközni Vácznál. De a többi orosz főtisztre nagy hatása volt Görgey hirnevének és a honvédek vitézségének
Valakit tudtok, akiről csak hasonlókat írtak?(Már ugy értem magyarról!)
