Mielőtt élezéshez kezdesz jól nézd meg az eredeti élprofil-t! Esetleg fényképezd le és nagyítsd ki, hogy jobban lásd a dőlésszögeket.
"A metszőolló élezése majdnem tudományszámba megy. Alaptétel, hogy mindig a domború oldaláról élezzük, és csak arról az oldaláról (Azaz azt az oldalát, amely a vágáskor nem találkozik a másikkal.) A szétszedés általában egy csavarral történik. A metszőolló nyitórugóját érdemes egy petróleumal töltött edénybe (üres májkrémes doboz) dobni addig, amíg az ollóval törődünk. Összeszerelés előtt meglötyköljük és álmélkoduk mi kosz kijött belőle.
A csorba metszőollót finoman megköszörülhetjük, de nagyon ügyelni kell arra, hogy megőrizzük az eredeti élprofilt. Finom fenőkővel illik élezni a metszőollót, s a követ végig olajozni kell. Az úgynevezett varrógépolaj tökéletesen megfelel a célnak.
Ha ilyen fenőkövünk nincs, szükség esetén egy 20x20 mm-es lécdarabra szorosan rátekert 160-as, vagy finomabb csiszolópapír is megteszi, melyet szintén olajozzunk.
Az él minőségét úgy ellenőrizhetjük, hogy egy irógéplapot elvágunk az ollónkkal. Ha a vágás szép, egyenes, akkor az ollónk éles. Ha gyűri, szakítja, akkor húzzunk a csavaron addig, amíg a rugó képes kinyitni az ollót. Ha így is csúnya a vágás, akkor bizony még van vele munka. Nem kell kétségbeesni, ha elsőre nem tökéletes.
Noha elég időrabló ténykedés egy rendes élezés, mégis érdemes rászánni egy délutánt a szerszámokra. A munka is másként megy vele és a fák is meg fogják hálálni a szép, tiszta metszlapot."
Sziasztok, van egy felco metszőollóm, de nem találom az élezési útmutatóját, valaki fel tudna rakni róla egy képet? általában hogyan kell élezni a metszőollót? muszáj egyes típusokat szétszedni?
Oltókés. Vékony, egyenes élű zsebkés. Erre a szerszámra tavasszal van szükség, amikor szőlőt vagy gyümölcsfát akarunk oltani. Az egyszer megköszörült oltókés - ha nincs kicsorbulva - csupán rendszeres fenésre szorul. Nagyon gondosan, óvatosan kell fenni: az oltókés pengéjét csak a bevágott oldalán szabad kövön élesíteni. Az ún. sorját fenőszíjon - szükség esetén nadrágszíjon - való utánfenéssel lehet eltávolítani.
Fenés után próbáljuk ki, hogy elég éles-e a késünk! Tegyük a kés élét óvatosan bal kezünk hüvelykujjának körmére és próbáljuk a pengét tologatni. Ha a kés pengéje oldalirányban nem csúszik el, és a körömhöz tapad, akkor már elég éles. Persze az oltókés éle nem szokott mindjárt egyenletesre sikerülni; gyakran a penge közepe már megfelelő, de a töve vagy a vége nem. Ha ezt tapasztaljuk, akkor folytassuk mindaddig a fenést, amíg a kés éle teljes hosszában egyenletesen éles lesz. Az ilyen oltókésnek a kitépett hajszálat is el kell vágnia!
A kés karbantartásának utolsó munkája a finom olajozás. Vigyázzunk, mert a borotvaélesre fent kés ujjunkat is könnyen elvágja!
Szemzőkés. Végénél kissé felfelé hajlított, tűrővel ellátott pengéjű kés. A gyümölcsfák és alanyok nyári, nyár végi szemzéséhez való. Használata és karbantartása megegyezik az oltókésével.
Nem csak melegebb télen így a fogása, de mivel hosszabb a talicska szarva ezért kevesebb súly is esik rád. Én három éve 30 cm-el hosszabbítottam meg a talicska szarvát, hogy könnyítsek magamon.
Lehet, hogy szerencséd lesz. Két törött alumuniumnyelű ollóm is szendereg a kacatok között aminek a pengéje jó. Ha teszel fel egy fényképet a tiederől, amelyiken jól látszik, hogy hol a rögzítése, akkor szétszedem és megpróbálom beazonosítani. Ha egyezik, elküldöm levélben.
Helló ! Ez a szerszám egy kukorica fosztó ! Ezzel az eszközzel húzták le a kukorica csuhélyt amikor törték a kukoricát, így az ujjuk nem fájdult meg délutánra mint nekem annak idején !
Az ilyen szerszámok kincsnek számítanak. Ha végig gondolja ki az aki egy ilyet eladna, (mert ugye hirdetve van) és átgondolja hogy honnan örökölhette, vagyis hogy akitől örökölhette mi lehetett a mestersége (mert biztos volt neki, ha a leszármazottnak is van annyi esze hogy legalább így árulja és ne a vastelepen adja le) Akkor már meg is van a megfejtés.
Szalag fűrészen középen ketté vágod, és látni fogod hogy érdemes volt -e tartogatnod ,ha szép párhuzamos egyenes szálak vannak ,az kiváló bármilyen nyélnek. A középontját én nem szoktam használni hanem a kéregtől 2-3 centire lévő részeket ,nekem még az ásó nyele is abból van nagyon rugalmas faféle ,viszont könnyen korhad vizes körülmények között. Van olyan is hogy a szálai nem párhuzamosan futnak ezek meghajlanak ha nyelet készítesz belőle, tapasztalat.
Nálunk a piacon és bolhán időnként szoktak árulni hasított nyelet.Én ott szoktam venni.
Hasítottat méterekről kiszúrni, látni ahogy végigfut a szál. Legutóbb olyat találtam, ami hasított, azután esztergált, akkor kicsit elbizonytalanodtam.
Van néhány 5 éves kőris "rönköm", amit nyélnek tettem félre. Nem tudom mivel tudnám elhasítani. Egyszer, ha ráérek,megpróbálom.
Ne akácot ! Én kőrisből készítettem és nagyság rendel jobb mint az akác, rugalmas a mellé ütést is bírja ,nem szakad fel mint az akác. én viszont az M3 mellet lakom ,csak a Tsz-ben melózok látástól mikulásig ,hogy meddig bírom nem tudom.
Aki magának csinálja, annak is egyenes a nyele. (Legfeljebb kikeresi a megfelelően görbült darabot.) Csak odafigyel a szálirányra!
Ali-bá: csinálnék magamnak rostákat. Nem nagyokat, csak 30-40 cm átmérőjű, vagy oldalú méretűeket. Nincs valami ötleted, hogy miként lenne a legegyszerűbb/legkönnyebb?
a hátulja Al csíkkal erősítve : 
és még egy kép közelről :