Egyébként - persze lehet, hogy olyat írok amit már tudtál - de az Electronica 1-ért Grammy-jelölést kapott, az Electronica 2-ért meg Victoire de la musique-jelölést (ez kb. a francia Grammy). Mind a kettővel bekerült a brit eladási listákon a top 10-be, amire a 80-as évek óta nem került sor. Szóval ez volt a nagy "visszatérése", miután 8 évig nem volt új lemez. Rengeteg interjút adott, mindenhová meghívták akkoriban és minden track-hez találsz a Youtube-on külön videót, amivel az adott zenész is megszólal, amiben beszélnek a szám keletkezéséről: https://www.youtube.com/watch?v=iPUcfe25rW4
És mivel még 2016 decemberében megjelent az Oxygene 3 az Oxygene 40. évfordulójára, azaz életében először két új lemez jelent meg ugyanabban az évben, a Oxygene 3 közel sem volt olyan eladott, mint az Electronica lemezek, közel sem kapott annyi figyelmet, pedig nem volt kritikai bukás az sem.
Amit még tudni érdemes a projektről, hogy nem úgy készültek ezek a számok, hogy leültek és Jarre a saját stílusában írt valamit, meg a másik előadó is, hanem Jarre eleve próbálta az adott előadó stílusát megtalálni, odament Gary Numan-hez egy Numan-es demoval, odament a PSB-hoz egy PSB-os demoval, odament Moby-hoz egy Moby-s demoval, amiket egyedül csinált, mivel ismerte az összes előadó munkásságát. Direkt nem csak sztárokat akart, hanem kevésbé ismert, de neki tetsző előadókat is. És aztán kezdte a másik előadó alakítgatni, változtatni, dolgozni rajta és oda-vissza módosítgatták, amit mindketten meg nem elégedtek.
A Chronologie lemezről azért ezt (https://www.youtube.com/watch?v=7KaJbAXG6A8) a számot mindenképpen ajánlom, ez elég nagy klasszikus, szinte minden Jarre rajongó szereti. Bár szerintem fel is fogod ismerni a Versailles-i koncertről. Valóban igaz, ez 1992-ben készült, akkoriban szinte mindenki épp ismerkedett a techno, hiphop, trace ütemvilággal, Jarre sem volt kivétel, de azért nyilván ez is egy teljes lemez, biztos van, ami nem tetszene róla, más meg lehet, hogy igen. Főleg, hogy itt sincs szó "kakofóniáról".
Nem akarom unalomig ismételni magam, de ahogy ez olyan gyakran felmerül: van az a zenész, aki ismert lesz egy stílussal és utána hűséges marad ahhoz a hangzáshoz pályája végéig, meg van az a zenész, aki minden korszakban újratervezi magát annak a korszaknak megfelelően, majd megint lép tovább. Jarre nyilván az utóbbi, ennek minden előnyével és hátrányával. A hátránya az, hogy ha valaki az adott korszakot egy az egyben nem bírja, akkor nem fogja érdekelni az az album. Az előnye meg pont az, hogy sokféle ízlésű ember között minden lemeznek megvannak a maga rajongói. Egy csomó kísérleti techno meg IDM rajongói fórumon például agyon lett dicsérve az Oxymore, a Zoolook óra kiadott legjobb Jarre lemeznek mondták páran. Az ízlések különböznek:
A Sessions 2000 a legjobb példa erre. Ismerek olyan Jarre rajongót, aki imádja, mert már eleve szereti a jazz-t, de mások meg egyáltalán nem bírják a jazz-t és náluk az egyik leggyengébb lemezként van számon tartva. Az Oxygene-t, Equinoxe-t mindenki szereti (bár még ez sem teljesen egységes, több rajongó szerint az eredeti Oxygene túlértékelt), de a maradék 21 lemezről tényleg teljesen eltérőek a vélemények. Nem is tudom van-e még olyan előadó, akinél ennyire nincs egységes megítélés a munkásságuk összes időszakát illetően. Persze lehet hogy van, nyilván a JMJ-os közösséget ismerem jobban.
A Love x3-ban levő detune-olt hangszer nagyon Boards Of Canadás, a vocoder meg AIR, jól működik itt. Jó dalok vannak ezen az albumon, lehet, hogy ha nem vág pofán a Chronologies vagy mi 1993-ban, és a Népstadionban valami jobb cuccal érkezik, ki is mentem volna a koncertjére és most én is Amfikvóciens mellett szórnám az igét, ki tudja? :)
(Na, közben bejött a Bells, ami meg óriási Persuaders nyúlás, de neki megbocsátjuk. :D )
Azt hiszem, mindkettőt viszem, az E2-n is vannak jó dolgok, habár összességében nekem kicsit egyhangú, de mindenképpen vannak kiemelkedő dolgok rajta. A keretes Power of Noise fasza, a PSG, Tellier, Sinusimo kollab jó lett, az Orb óriási csalódás főleg a személyes kedvencem, Thomas Fehlmann miatt, akinek a szóló cuccai közt rengeteg szuperizgalmas dolog van; Numan és Yello aranyos, bár nem igazán jön ki munkákból az egyéníségük, a Mills-féle Architect szerintem szimplán szar (mondjuk Mills nekem nem techno nagyúr, habár az egész világon odavannak érte, én kismilliószor próbáltam megismerni, megszeretni, szerintem üres zakatoló szar, amit csinál, de mondjuk én Plastikmant vagy Emannuel Topot is kikukáztam, üresek mint a franc). Az Exit így nem live verzióban jobban bejön. Hirtelen ennyi, majd CD-n alaposabban végig hallgatom.
A Metamorphoses most hallgatva nem ilyen kritikus a fülemnek, szép szólamok, több ízben jó ritmus megoldások, és az egész keverés inkább az én fülemnek való, mint mondjuk az Oxymore korszak kakofóniája.
OFF: Na, a nagy turnébűvöletben megint lemaradtam a hsz-ekről, majd pótlom a visszaolvasást. Viszont most lehetőségem van sok hiányzó CD-m pótlására nagyon jutányos áron, szóval lesz mit újra átvenni CD hallgatás örve alatt, illetve el kell döntenem két anyagról, hogy kell-e CD-n vagy sem. Ez a Metamorphoses és az Electronica 2. Az elsőt valszeg viszem, a másodikat valszeg nem...
Az utolsó koncert Stuttgartban volt, tulajdonképpen keretet adva ezzel az egész turnénak, mert akárcsak a legelső, Oslo-i koncerten, itt is kicsit túl sok volt még a természetes fény az első néhány szám idején. De semmi gond, mert a látvány így is óriási volt a helyszínen lévők szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez nem egy teljes értékű, hosszú turné volt, hanem csak egy 30 napos koncert-sorozat, ahol Jarre egyedül járta be Európának inkább a keleti/közép részét. Szervezési szempontból egy hirtelen "összedobott" dolog volt, leginkább azért, mert Jarre-nak végre lehetősége nyílt Velencében koncertezni. Mindezek ellenére a karrierjében mégis egy jelentős turnénak látom. Egyrészt azért, mert valójában ez volt az "újjászületett" Jarre első igazi turnéja. 2016-ban még az Electronica turné időszakában nyilván sokkal többen mentek el úgy a koncertre, hogy a "régi hangzást", a 70-es, 80-as éveket várták és a streaming szolgáltatókon, VR világban jelen lévő fiatalabb generáció sokkal kevésbé ismerte a nevét.
Egészen más volt a helyzet most, 2025-ben. Természetesen szóval sem állítom, hogy olyan mainstream ismertsége lenne ma, mint ami a 80-as évek közepén volt mondjuk, de azt nem lehet tagadni, hogy az utóbbi 10 évben, a 2015-ös "nagy visszatérés" óta kialakult egy új közönsége is, sok új ember ismerte meg az internet és a streaming szolgáltatók segítségével, főleg a Welcome To The Other Side után, amikor nagyon sok figyelmet kapott. Azt sem zárom ki, hogy a tavalyi paralimpiai megjelenése után is elkezdték hallgatni páran, akik addig nem ismerték. És sok ilyen rajongó bizony most láthatott először Jarre koncertet. Akik pedig egyáltalán nem képesek ezzel az iránnyal megbarátkozni, azok pedig 10 év után valószínűleg beletörődtek, hogy nem érdemes tovább várni a régiességre és továbbléptek. Ez így is van rendjén.
A technológia is sokat fejlődött, szerintem Jarre mindig is ilyen látványt akart a koncertjeire, de csak mostanában kezd a technika arra szintre elérni, ahol a képzelete van. Tudjuk, hogy a vizuális tervezésben Jarre maga is aktívan részt vesz, ez nem minden előadónál van így. Jarre-ról sokan mondják, hogy nem csak egy zenész, hanem egy showman és igen, szerintem is így van, de szerintem ő a legjobb értelemben az. Egyébként a koncert hangzása is tisztább, jobb, minőségibb volt, mint akár 9 évvel ezelőtti koncerteké.
Az is nagyon érdekes volt, hogy hogyan változott a turné az elejétől a végéig. Az elején még sokan minimalista turnéról beszéltek, de mire eljutottunk a velencei, brüsszeli, Sevilla-i koncertekhez, már tűzijáték, óriási kivetítések és megvilágított épületek is voltak. Ez is mutatja, hogy folyamatosan tanult, alkalmazkodott és fejlesztett JMJ és csapata a koncertek után. A tracklist nem változott sokat a kezdetek után, az 'If the wind could speak' is legalább kapott egy élő verziót, de hamar rájött Jarre, hogy ez nem működik élőben és behozta Rendez-Vous 4-et a helyére, a közönség nagy örömére.
Szóval azt gondolom, hogy részben a fejlődés miatt, részben az új közönség miatt a turné csodálatosan sikeres volt. Sokféle hozzászólást olvastam, ős-rajongókat is és olyanokat is, akik csak névről ismerik meg 1-2 zenéjét hallották, de 100-ból 99 pozitív volt. Az az egy is csak a nyilvánvaló dolgot ismétli, hogy "nem olyan mint régen", más vádpont nem is merült fel. A JMJ rajongói közösség szempontjából tehát szerintem ez egy nagyon pozitív turné volt, összehozta a régi rajongókat, új rajongókat, fiatalokat és időseket. Nekem is óriási öröm volt, hogy végre viták helyett csak megünnepeltük közösen, hogy ez a lassan 77 éves ember még mindig, évről évre csak újabb dolgokat alkot.
Most viszont mehet a megérdemelt pihenőre, említette is az egyik interjúban, hogy a következő projektje a pihenés. :) Amit meg is értek, így is hihetetlen, hogy ennyi évesen ezt végigcsinálta egy forró európai nyáron. Azért remélem, hogy tényleg lesz jó minőségű felvétel, mert nagyon nagy kár lenne, ha elveszne. Az sem adja vissza a térhatást, de legalább valami legyen.
Persze a Jarre-vonat nem áll meg, lesz itt nemsokára Starmus BluRay, év végén kínai koncert, aztán jövőre új lemez, Oxygene 50 éves évforduló és indul egy hosszabb turné is, gondolom akkor már tényleg más zenészekkel együtt.
A turné végére itt van még néhány egészen elképesztő kép. Ez már több, mint látványelem egy show-hoz, ez tényleg művészet lézerekkel, kivetítőkkel és füsttel, ezt nézzétek:
Mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa meg az Oxygene 2 különböző verzióit, amik elhangzottak a turnén. Ahogy előre haladtunk, úgy lett a zajokkal való improvizáció egyre hosszabb és a dallamos rész egyre rövidebb. Egyrészt szerintem érthető, hogy miért ezt a számot választotta Jarre kivetítésre, nyilván ennek csak annyi rétege van és olyan jellegű a dallama, hogy le lehet játszani ott helyben mindent, de azt is értem, hogy nem akarja azt a kb. 500-szor előadott számot pontosan ugyanúgy előadni annyi év után.
De az is érdekes, hogy a musique concrete jellegű zajokkal való kísérletezgetés a jelek szerint jobban a kedvére való, mint az, hogy a dallam terén improvizálgasson estéről estére. Mit gondoltok?
Nyilván egy Oxymore, Sex in the Machine vagy Brutalism előadása nem nézne ki ilyen jól kivetítve, ahol vagy 100 hangot hallunk minden másodpercben, pont azért nem lehet nagyon improvizálni rajta. Pontosan azért egyszerűen nem értem azt a hozzászólót, miszerint "Jarre úgy csinál, mintha a hangszeren játszana", de hát nem is látjuk hangszeren játszani az O2-t kivéve, ahol meg világos, hogy nem játssza meg. De a többit nem is látjuk, nincsenek is olyan hangszerek most nála, se lézerhárfa, se theremin, még keytar sincs, ami 2016-ban még ott volt. Akkor mégis hol itt a megjátszás?
" Le concert "Jean-Michel Jarre à Séville" à l'occasion de l'Icónica Santalucía Sevilla Fest, sera prochainement disponible sur le site d'@ARTEfr et la chaîne Youtube @ARTEconcertFR.
Szerintem is, a lényeg, hogy itt volt már az ideje, hogy visszatérjen. A MF1 egy nagyon erőteljes nyitószáma lett a turnénak ezzel a tempóval.
Nem tudom egyébként, hogy miért a Zero Gravity Remixet és az Exit-et akarják mindig "kidobatni" Jarre-al. Most a The Opening és a Time Machine került ki a körből, de az a 2 szám valójában kötöttebb volt, hiszen minden koncertet az előbbivel kezdődött és az utóbbival végződött, most végre lehet új nyitószám és új zárószám. A ZG remix meg zeneileg nem sem a nagy kedvencem (sokszor az vád JMJ-al, hogy EDM-et játszik, miközben az adott zenék 98%-a nem is EDM, de ez a remix kivételesen tényleg az), csak hát a koncerteken folyton látom, hogy működik. Élőben is igenis élvezetes, táncolnak, mozognak rá. Igen, van benne egy "drop", mint egy DJ-nél, de szerintem ez elfér egy majdnem 2 órás műsorban. És itt egy kis kettős mércét is érzek: amikor panaszkodó kommentek jönnek, hogy Jarre hallgasson az emberekre, csinálja amit az emberek szeretnek, ami népszerű és ne csak kísérletezgessen, mint az Oxymore esetében, akkor ez baj volt. De ha játszik egy számot, amiben egy népszerű EDM tánczenei elem van, amit a tömeg szeretni szokott, akkor jönnek a lenéző szövegek...
Szóval na, csak azt akarom mondani, hogy szerintem nagyon jól tette, hogy a The Opening és a Time Machine került pihenőre és nem más számok. A Web Spinner is elment pihenőre egy időre, de a Herbalizer maradt.
Nagyon remélem, hogy lesz valami rögzítve erről a semmilyennek kinéző telefonos felvételeken túl. Az Electronica turné sem kapott lemezt, de arról is van legalább a Liebana-i TV-s felvétel. Pedig az látványban sehol nincs ehhez a turnéhoz képest.
Esetleg az lehet, hogy jövőre tervez valami komolyabb felvételt és addig még tovább akar finomítani ezen a látványon.
Nézzétek meg ezeket a képeket Velencéből. Ezeket persze profi fényképész csinálta. Azt hiszem ezek adják leginkább vissza azt, hogy milyen is volt, amiről írtam a beszámolómban, persze a térhatás nélkül.
Egyszerűen varázslatos, de tényleg. Szerintem Jarre mindig is ilyen látványt akart, de eleinte nem volt meg a megfelelő technológia hozzá. Ahogy a technika fejlődött, egyre közelebb került ahhoz, ami az elképzelése, ez már nagyon közel lehet hozzá.
Szuper, köszönöm! Akkor mindent össze lehet csipegetni, a MF1 új változata kivételével. Azt meg legfeljebb kivágom valamelyik koncertfelvételről, amelyiken a legjobban szól.
Szia! Igen, az Equinoxe 7-nek ez a verziója megjelent, a Versailles 400 című lemezen van rajta, de a szeptemberben megjelentő Live in Bratislava lemezen is rajta lesz. A Magnetic Fields 1 új változata viszont 3 hete lett bemutatva először, szóval eddig hivatalos felvétel nincs róla.
Nyilván az összes számot ki lehet keresni interneten az adott lemezekről, de ahol a turnéra egy új változatot készített, ott nem:
Az Epica Oxygene megjelent tavaly digitális kislemezként, az Oxymore-t és a Sex in the Machine-t megtalálod az Oxymore-on (bár az utóbbi a koncerten kicsit másképp hangzik), az Oxygene 2 ezen verzióját szintén a Versailles 400 lemezen találod, bár az sem ugyanaz csak hasonló, az Arpegiator-ból csak az eredeti jelent meg (Concerts in China vagy Planet Jarre) , a Zoolookologie-nak ezt a változatát a Planet Jarre-on találod, az Equinoxe 7-et írtam, a The Architect az Electronica 2-n, a Zero Gravity ezen verziója a Welcome to The Other Side-on, az Exit az Electronica 2-n, az Industrial Revolution ezen változata a Versailles 400-on, a Robots don't cry az Equinoxe Infinity-n, a Herbalizer a Planet Jarre-on, az Oxygene 19 az Oxygene 3-on, az Equinoxe 4 ezen változata a WTTOS-on, a Brutalism az Oxymore-on, az Oxygene 4 ezen verziója a WTTOS-on, az Epica az Oxymore-on (de ez is eléggé másképp hangzik élőben), a Stardust ezen változata a Versailles 400-on van. A RV4 a Planet Jarre-os verzió egy rövidített változata új intro-val, a Magnetic Fields 2 meg a Planet Jarre verziója csak kicsit más a vége.
