Ne haragudj, de korában Te is épp egy ilyen választási voksvásárló programot reklámoztál: "Emeljük a kisnyugdíjas szegények pénzét a gazdag nagynyugdíjasok rovására" jelleggel.
gondold végig, hogy gondolkozik egy pilótajátékba befizető. Engem nem érdekel, mire fizetik ki az én pénzem, csak az, hogy én visszakapjam az igért pénzt. Remélem nem pont akkor fognak elfogyni az új befizetők, amikor én kerülnék sorras.
ezért lehet a XXI. században is pilótajátékot szervezni :)
mindössze arra reflektáltam, hogy a jelenlegi rendszerben nem kérdezik tőled, hogy akarod-e vagy sem finanszirozni az ilyen-olyan választási voksvásárlások árát tehát a rendszer önmagában rossz, amig ezt próbálja toldozni-foldozni addig csakolyan kérdésekben fog kimerülni a hatás, hogy ki, mikor hány százalékban "emelte a nyugdijakat". am inem mellékes, de az alapproblémát nem oldja meg.
visszatérve az alapkérdéshez: milyen rendszer kellene, hogy a jövőt ne lehetetlenitse el a múlt rablásai miatt?
Az én folyó befizetéseimet az állam elköti a jelenlegi nyugdíjasokra. Ez nekem nem fáj, mivel a befizetéseimet nem azért teszem, hogy azt kötelezően félretegyék (jó lenne, de nem muszáj), azt forgassák - ezt nem várhatom el 1998. óta, amikor a Fidesz-kormány visszaállamosította a pénztárakat.
Kiindulóalap tehát: majdnem mindegy nekem most, mire költik (nyugdíjakra költik), mivel én nem ezt fizetem, hanem azt a majdani nyugdíjat, amelynek kifizetésére az állam felém garanciát vállalt, mégpedig a befizetésekkel arányos garanciát. Engem ez a része érdekel és nem hagyom, hogy ettől megfosszanak, s úgy akarjanak "szociális egyenlőséget", hogy ellopják tőlem ezt a befizetést. Tök röhej az egész, nemcsak igazságtalan, de nagy balhé lenne ebből. Talán előbb kellett volna gondolkodni, s nem államosítani a nyugdíj- és eü. pénztárakat (mondom: 1998-ban).
Egyébként a költségvetés egyensúlyi helyzetéért a legkisebb mértékben felelős a nyugdíjak emelése, ezt mindenki tudja. Sok összetevője van, de ez a legkisebb.
Tehát: nekem megfelel ez a rendszer, mert ez egy jövőbeni biztosítás, a többit rábízom az Állam Bácsira, akinek szintén megfelel ez a rendszer, mivel a befizetéseimet már most fel tudja használni olyanok nyugdíjára, akik anno egyáltalán nem fizettek nyugdíjjárulékot, most mégis nyugdíjasok.
Én sem tudom, mi változott, hacsak az nem, hogy ha jól emlékszem, épp az Orbán kormány volt az, aki az állami és a magánnyugdíjpénztárak befizetésének arányait nem a korábban meghatározott módon növelte. Vagy rosszul emlékszem, és az később volt? kígyószisz, Te talán jobban vissza tudod keresni, melyik évben hogyan változott az arány.
Nem fog itt beindulni Árpi semmi sem ! Egyre inkább úgy látszik, ez a nép 1956 után az 1989-90 -et is elbukta ! Nem is tudom, ki mondta : " Tetszettek volna forradalmat csinálni ! "
Bizony nem igazságos! És tudod miért? Elmesélek egy példát. Édesapám 84 körül 7 000 Ft nyugdíjat kapott. Rokkantvájár volt (ez egy különleges státus, üzemi balesetben rerokkant vájároknak, azaz képzettebb bányászoknak jár), így a "rendes" nyugdíjba menetele előtt bármennyit is volt képes keresni, az üzemi vájár átlagbér 80%-át kellett kapnia fizetésként. Ez akkor kb. két kezdő mérnöki fizetésnek felelt meg. A körülmények alapján gondolhatod, hoyg nem láblógatással érdemelte ki azt az akkor kifejezetten jó nyugdíjat. Most mennyi a kezdő mérnökök átlagfizetése? 100 000? Mit tippelsz, mennyi nyugdíjat kapott a halála előtt idén januárban? Na azt a számot oszd el! És aki a 80-as évek derekán 2-3 000 Ft-tal mentek nyugdíjba, azoknak most is alig több mint ugyanazzal a 4-5 ezerrel volt kevesebb a pénzük! Ez épp a "magas" nyugdíjak visszaszorítása miatt történt, és ebből a közben hatalmon lévő kormányok mindegyike derekasan kivette a részét. Édesapám szegény már nem érte meg, hogy az elmúlt 20 év igazságtalanságait állítólag mérsékelni kívánó Gyurcsány program, beinduljon. Amire mellesleg kíváncsi leszek, hogy a hangzatos szavak mögött hol bújik meg a dolgog ára...
Ezek szerint a társadalmi igazságosság jegyében újabb és újabb adókat akarsz az emberek nyakába varrni (adó= olyan kötelező befizetés, amelynek elvben nincs ellentételezése). Főleg most, amikor csökkentik az adókat, aminek szintén megvannak a maguk okai.
Én egészen biztosan nem fogom finanszírozni a nyugdíjemelést azoknál, akiknek a járulékfizetési kötelezettsége ennél kevesebb befizetést tesz lehetővé kérdezte tőled valaki 2002-ben, hogy akarod-e finanszirozni?
éppen ezért kellene nekifogni és átgondolni ezeket a nagy rendszereket. Mert helyzetek és helyzetek vannak és a jelenlegi rendszer nem tartható-meg nem mellékesen nem is igazságos.
"szolgáltatás-ellenszolgáltatás alapon kell menjen, mint most is." Ugye azt akartad írni, hogy "mint ahogy most is mennie kellene"? Mert sajnos az már rég nem igaz, hogy a befizetett pénzből, azt befektetve kapod "igazi" biztosítási alapon a nyugdíjadat. Ha így lenne, nem merülhetne fel, hogy "ki keresi meg a nyugdíjasok nyugdíját jövőre". Sajnos a nyugdíjpénztárak államosítása azzal járt, hogy az állam "kölcsön vett" a befizetőktől, gyakorlatialg beolvasztotta a nyugdíjbevételekt az állami költségvetésbe, és rossz gazdakéánt el is költötte úgy, hog ybevételt nem termelt ez a pénz. Másképp: az állam ellopta! Majd a lopást azzal fedezte, hogy beadagolta az emberekenek, hogy a nyugdíj az az állam adománya, és arra való, hogy a szegény öregeket ezzel támogassa. Az emberek meg mind a mai napig meg vannak zavarva, és állítom, kb. 80%-uk simán a szociális gondoskodás részeként tekint rá, a szoc. segélyekkel együtt kezelve azt.
Én egészen biztosan nem fogom finanszírozni a nyugdíjemelést azoknál, akiknek a járulékfizetési kötelezettsége ennél kevesebb befizetést tesz lehetővé, éppenhogy ez a rendszer, amit írsz, "szociális támogatás" jellegű, míg jelenleg már biztosítás-alapon történik a kifizetés (nem a régi nyugdíjaknál, hanem kb. 10 éve él ez a rendszer).
Szerintem az adóm épp elég támogatásra ad lehetőséget.
Mivel én befizetem az X összeg utáni járulékot, annak mértéke szerinti járulékra is tartok igényt. Hol itt a "szociális" jelleg?
És fordítva szintén: akinek nem volt annyi jövedelme és ezért nem volt annyi befizetése, nyugdíjalapon (azaz e jogcímen) nem kaphat annyit, és ez így helyes. A szociális támogatás e körön kívül eső dolog, a nyugdíjrendszerben nincs helye, ez szolgáltatás-ellenszolgáltatás alapon kell menjen, mint most is.
A nyugdíjmaximalizálásra vonatkozó igényed máris teljesült, ugyanis a nyugdíj maximálva van! A nyugdíjat egyébként mindenki az után kapja, ami után nyugdíjjárulékot fizet. Ennek a nyugdíjjárulék-fizetési határnak az összege évről évre emelkedik, jelenleg kb. évi 6 millió Ft. Akik elérik, azoknak az évi 6 millió Ft-ot meghaladó jövedelme nem nyugdíjjárulék-köteles (de eü-járulék köteles), de nem is kaphatnak azután nyugdíjat, csak ha még magánpénztárba is fizetnek. Ebből következően ma Magyarországon a maximális nyugdíj 6 milliónak a 75 %-a, maximális szolgálati időnél (főszabályként).
Te 200.000-ben maximálnád a nyugdíjat, OK, de akkor nyilvánvalóan ennek megfelelő lenne a járulékfizetési határ is, nem? Vagy túlfizetnék ezt azok, akik kb. 3 millió felett keresnek és a többi szolgáltatás nélkül, azaz adóként működne? Nem hiszem, hogy ez összefér az eu-s normákkal (újabb adó).
Javaslatod szerint tehát ezen az oldalon csökkennének a pénztári bevételek (az évi 3 millió Ft felett keresők esetében és szerintem sokan vannak ilyenek).
Másik oldalról viszont anélkül emelnéd 100.000 Ft-ra a nyugdíjat, hogy azt az arra későbbiekben jogosult befizesse, vagy nem? Tehát itt meg növelnéd a kifizetést, a bevételek egyensúlya nélkül?
Mivel elég magas adót (SZJA) fizetek, úgy gondolom, eléggé hozzájárulok az államkincstárhoz, a nyugdíjjárulék-befizetésemet nem osztanám meg olyanokkal, akiknek kevesebb befizetésük van, mivel egyébként - ezt biztosan tudod - a nyugdíjjárulék alá eső jövedelmem is SZJA-köteles.
Amit javasolsz, az maga a nagy darab igazságtalanság. És pénzügyi szempontból is rosszabb helyzetet jelent.
A számlát mindenképp mi álljuk. De inkább állom egy tisztességes megoldás számláját, mintsem a nevemben lopjanak meg embereket. A nyugdíjmaximalizálási szólamok mellesleg aból az időből származnak, amikor magas nyugdíjat többnyire csak a (nem mindig szakmai munkásságuk alapján odakerült) vállalati és állami vezetők kaptak. Az emberek joggal érezhették úgy, hogy magas nyugdíjat tisztességes munkával nem lehet elérni. Ennek azonban vége kellene hogy legyen már, hiszen ma épp az a tendencia, hogy magas nyugdíja annak van, aki tisztességesen bevallotta a jövedelmét.
Ezek a kis cégek nem tartanak rendszergazdát. No meg én nem árulok Sulinetben, tehát nálam tényleg csak a céges cuccok jelennek meg, a Sulinet tőlem csak elvinné a vevőt.
"Cégek nem vásárolnak Sulinetre.:o)" Most, a Sulinet-tartozékok utolsó hetében a tapasztalat : a kis cégek dehogynem ! csak nem a cég nevére kéri a számlát, és az adót az SZJA-ból igényli vissza. De a nyomtató a cégnél nyomtat.
Cégek nem vásárolnak Sulinetre.:o) A nyugdíj maximalizálása meg csak a nyugdíjjárulék hasonló mértékű maximalizálása után lenne megoldható, amikor majd azok mennek nyugdíjba, akik már nem 1 millió után fizettek járulékot, ha csak 300 ezer után kaphatnak nyugdíjat. Ugyanis a korábbi lopások nem adhatnak magyarázatot újabb rablásra! Vannak dolgok, amiket jogszerűen nem lehet megoldani hamarabb! Mert ha a járulékodat erővel elveszik, majd megtiltják, hogy arányosan visszakapj belőle, az semmivel nem rosszabb, mintha a házadat vennék el, miután kifizetted.
igazad van. a legtöbbb embernek a "nyugdijbiztositás" szóról ma az ugrik be, hogy "az állam biztositja a megélhetésem bizonyos kor után". A "biztositás" klasszikus jelentése azonban nem ez.
azt hiszem egyetértünk, hogy nem igazán lesz idő, a jelenlegi állás szerint, hogy több nemzedéken keresztül valósuljon meg az átalakitás. Minden nemzedék idejében lesz olyan ki még egy icipicit kitolná és igy szinte a végtelenségig nyújtaná az "átmenetet". Radikális váltás kell, valószinüleg nem mindenki "jár jól" vele.
azzal sem értek egyet, hogy a nyugdij szociális segély kategóriába kellene tartozzon. Ha mégis ilyen jellege van, az a korábbi hibás döntések eredménye. Azt hiszem emberhez méltóbb idős korban a korábban saját munkából félretett anyagi javakból élni tisztességes életszinvonalon, mint állami hivatalnakok és szavazatvadászó politikusok döntéseitől függjön, hogy milyen lesz az élet minősége idős korban.
A gazdaság erejét a te általad végzett mérésekben talán kissé torzithatják az állami pénzből finanszirozott digitális fényképezőgépek (á lá Sulinet) és a nyakló nélküli, "előleg nélküli" részletre vásárolt szines televiziók, amelyek talán ludasak abban, hogy az sem takarit meg, akinek lenne a napi megélhetésen felül jövedelme.
(Ja és szegénynek azért ma sem neveznék 200.000 Ft-ból élő nyugdijast. Tönkre sem tenne senkit.)
Egy generáció? Nem. Ezt lekiismeretlen emberek csinálták, akiknek több generáció hagyta hogy félrevezessék őket. És a jövő homályos képének emlegetése senkit nem jogosíthat fel tisztességes emberek tönkretételére. Mondom ezt úgy, hogy én sem a nyugdíjra alapozom életem végének jólétét, mert sajnos arra kell készülnöm, hogy mire megöregszem, addigra 93 év lesz a nyugdíjkorhatár, és évente 3 évvel fogják emelni. A megoldás sajnos több nemzedéken át valósítható csak meg. Azt kell elérni, hogy a nyugdíj ne az állam döntésétől függjön, hanem attól, ki mennyit fizetett be! Az öregekrő való szociális gondoskodást éppúgy nem a nyugdíjak állami meghatározásával kell megoldani, mint ahogy helytelen volt az aktív korúakra is az a gondolkodás, hogy majd az okos állambácsi mindenkinek ad munkahelyet, jól meghatározott fizetéssel, akármit is csináljon (azaz ne csináljon) az illető. El kell választani egymástól a gazdaságot és a szegénysorsúak segítését! A fizetés és a biztosítás nem a jótékonysági rendszer része! Ezzel együtt ne hidd, hogy én hagynám, hogy a szegénység nőjön! Egyszerű okom van rá: nagyobb biztonságban érezném magam egy olyan világban, ahol a legszegényebb embernek is van mit féltenie, mert van annyi tulajdona, amiért már érdemes normális élett élnie, és nem érzi úgy, hogy erkölcsi alapja van mástól elvenni (vagy akár csak elkéregetni) az övét. De jólétet biztosítani csak egy olyan gazdaság képes, amelyik erős, és nincs fejreállítva zavaros szociális célok hangoztatásával, amiből nem lehet lopni úgy, mint ahogy mellesleg az összes miénkhez hasonló TB rendszerrel rendelkező országban történt, ahol az állami költségvetés részeként "gazdálkodtak" a befizetett járulékokkal. Mellesleg nekem egyszerű fokmérőm van a gazdság erejére, eddig sokkal jobb képet adott, mint a BUX. Ha már régebben működő kis cégek informatikai beruházásokra költenek, akkor a gazdaság felfelé ível. A magyarázat egyszerű: Egy beindult vállalkozás csak akkor költ új gépekre, új programokra, ha jól megy nekik. Hiszen ha nincs sok pénzük, akkor a megoldás általában az, hogy még egy évig használják a régit, ami mellesleg ugyanúgy túl erős volt a feladatok túlnyomó részéhez. Az idén ősszel több gépet adtam el, mint előző években évente. Tudod mikor volt hasonló fellendülés az én mércém szerint? Kb. 8-9 éve. Számolj vissza! És gondold végig, hogy bármelyik kormány a kormányra lépése évében még az előzőek által hagyott költségvetést hajtja végre, legkorábban a második évében képes erőteljesen befolyásolni a gazdaságot, amiből a befizetések igazából a kormányzás harmadik évben nőhetnek. Ugyanígy a harmadik év az is, ahol a rossz döntések elkezdenek erőteljesen rontani a dolgokon. 2001-2002-ben ritka rossz évem volt a vállalkozásomban, egyedül az építési hitelek könnyítése hozott valami jókedvet (épp volt mit építenem), de én jobban örültem volna, ha megtermelni tudom azt a pénzt, és nem kölcsönvenni.
ha választanom kell az között, hogy egy felelőtlen generáció ilyen helyzetbe hozta a nyugdijbiztositási rendszereket és ezért a kissé meghökkentő javaslatom miatt méltatlankodik és az között, hogy élhető és egyáltalán müködőképes gazdaságban éljenek gyermekeim, unokáim, akkor az utóbbit választom, tehát a válasz: igen.
próbáld azért csak ki, gondold kissé végig az ötletet. Az abszolút értékékeken és az egyedi esetektől eltekintve, egészében nézve. Persze az is jó, ha van alternativ javaslatod.
Maximális nyugdíj? Vagyis aki magas végzettséggel flelős beosztásban sokat dolgozott, és sok járulékot fizetett, az érje be azzal, hogy a befizetése 5%-át kapja vissza 20 év alatt, míg aki ha volt is munkája, akkor is csak időt tölteni járt a munkahelyére, vagy elcsalta az összes járulékot, az a befizetése 500%-át kapja vissza évente?
most megint elvonatkoztatva a személytől, ideje volna tényleg az illuziókkal leszámolni és megállni a lejtőn való rohanásban. ott vannak a szociális rendszerek amelyekhez nem mertek még szólamok szintjén sem hozzányúlni eddig, mert féltek attól a negyvenvalahányezertől akik miat tesetleg elveszitik a következő választást.
pl. a nyugdijrendszer ha más nem, is, de az egy ketyegő bomba. Az előttünk levő generációk felelőtlensége, hogy már most is aránytalanságok vannak, ami a befizetők és a kedvezményezettek arányát illeti és minden prognózis riasztóbbnál riasztóbbjövőt mutat.
Ma a lakosság több mint 70%-nak semmiféle megtakaritása, tartaléka nincsen (lehet magyarázni meg megmagyarázni, hogy miért, de attól ez még tény).
Nyugat Európában, ahol nem egy évtizede létezik az öngondoskodás, még ott is problémát jelent ez. Ott azonban már legalább közbeszéd tárgya-itt csak struccpolitikára futja. Fontos volna erről a népszerütlen témáról is beszélni, mert menj oda egy 25 éves fickóhoz és mond el neki, hogy ő kétszer annyit kell dolgozzon (50 évet) mire nyugdijba megy, mint amennyit eddig élt-és az a jobbik eset, ha kiröhög. Kiröhög, mert semmi nem kényszeriti arra, hogy a holnapi napnál tovább tervezzen, azt látja, hogy 5-10-19 ezer forintokért vásárolgatják a mai nyugdijasokat a politikusok kilóra, meg mindenki igér neki valamit, amit az "állam ad". Hülye volna gondoskodni magáról!
Németországban a jobboldal szeptemberben belebukott az őszinte szándéknyilatkozatokba-pedig ott is csak az illuziókból fenntartott "vivmányok" következményeit kell(ene) valahogy kezelni. Magyarországon úgy tünik, mégis megpróbálkozik a jobboldal ugyanazzal az "őszinte stratégiával". Tartok tőle, hogy a baloldal ugyanolyan gátlástalanul, populista módon fogja kihasználni, mint Németországban.
Én például igencsak rossznéven veszem, amikor hamis lózungokkal arra próbálnak rávenni, hogy a gyermekeim jövőjét áldozzam fel a szüleink (értds: elöttünk járó generációk) felelőtlensége miatt kialakult helyzetért. Van ugyan szolidaritás, de csak egy bizonyos mértékig. Én példáúl radikálisan hozzányúlnék, ha netán politikus lennék, a nyugdijrendszerhez. A minimális nyugdijat (amit az állam ad) fel kellene emelni 100.000 Ftra. A maximális nyugdijat pedig 200.000 Ft-ban állapitani meg. Hamar ki lehetne egyensúlyozni a kasszát.
Dehogyis :-))) Éppen azért nevezem populizmusnak. A cél maga nem vitatható, de az is kétségtelen, akárki (ismétlem: akárki) kerül kormányra 2006. tavaszán, az azt követő időszak nem a "szegénység felemelésének" időszaka lesz.
Egyszerűen nincs rá lehetőség, rendbe kell hozni az államháztartást, nincs mese.
Ezt azonban muszáj.
Ha ezenközben - az egyik, hogy megnyerje a választásokat, a másik pedig azért, hogy maradhasson - csökkentjük a bevételeket (lásd: adók) és emeljük a kiadásokat, olyan helyzetbe jut az államháztartás, hogy az kényszerpályát (megszorításokat) jelent.
Nem annyira nehéz matematika.
Eközben pedig lehet társalogni a szegénységről.
Dehát ez van.
Ezért nevezem ezt populizmusnak, ráadásul mindkét fél - jelen esetben mindkettőre gondolok, tényleg, ebben ugyanis elég hasonlóan nyilatkoznak - pontosan tisztában van a helyzettel.
