> Kiss Sándor megerősíti, hogy két fő korzikai nyelvjárás van, amelyeket az újlatin nyelvészet szigorú kritériumai alapján akár két külön nyelvnek is felvehetnénk
A mondatot félreérthetően fogalmaztam. Kiss Sándor csak az első tagmondatot erősíti meg, azaz, hogy két fő korzikai nyelvjárás van. A második tagmondatot, azaz, hogy ezek akár külön nyelvi státust is kaphatnának, csak én teszem hozzá.
> Kifejtem:az irodalmi nyelvben az "a" és az "e" magánhangzók aránya több mint 50 %-os.
Csak, hogy statisztikai adatunk is legyen (és egyszer már én is írjak ilyet): egy 1368 mondatból álló mintán a következő előfordulási gyakoriságok jöttek ki.
Azért talán az sem véletlen, hogy a magyar nyelv hosszú írott története során a XV. sz.-i huszita helyesírás rövid és elszigetelt periódusát leszámítva sosem jelölték külön a nyílt e és a zárt ë hangot. És ez még igaz a székely rovásírásra is (jóllehet az ő-ző székely nyelvjárások kivételével van erős e : ë, sőt néhol ä : ë szembenállás).
Vagyis még az e : ë között különbséget tevő szerzők sem gondolták, hogy ezt a különbséget jelölni kellene. Jelenleg is ez a helyzet: aki úgy tanulta, a most is különbséget tesz e és ë közt, gyakran akkor is, ha maga ennek nincs is tudatában.
> Nyelvészeti alapon megközelítve tekinthető önálló nyelvnek a korzikai?
A 707-esben Tamás Lajos alapján nemleges választ adtam. Viszont Kiss Sándor a Világ nyelveiben ezzel eltérően önálló nyelvnek (pontosabban „nyelvváltozat”-nak [sic!]) tekinti. Szerinte: „Az újlatin nyelvészeti kutatás a korzikait sokáig (a toszkán dialektusokhoz közel álló) olasz nyelvjáráscsoportnak tartotta; történeti szempontból korábban a szárddal mutatott rokonságot, azonban a genovai uralom idején (XIII–XVIII. sz.) erős olasz hatás érte. A nyelvi és önállósági törekvések nyomán a korzikai ma jelen van bizonyos mértékig az iskolai oktatásban, a tömegkommunikációban és az irodalomban, ezért is tekintik ma gyakran külön nyelvnek.”
Ez utóbbi egy politikai ok, amely tény és való, hogy gyakran majorálja a nyelvi megfontolásokat, mert végül is az egymáshoz közel álló nyelvváltozatok esetén általában az dönt a külön nyelvi státusról, hogy van-e saját irodalmi nyelvük. Ez okoz olyan paradox helyzeteket, mint a horvát és a szerb irodalmi nyelv viszonya, amely újabban politikailag két külön nyelvnek számíttatik, mert a két normát elvágták egymástól. Ugyanakkor miközben az önálló ije-ző što-dialektusra alapuló horvát irodalmi nyelv újabban önálló, a Zágráb környéki e-ző kaj-nyelvjárások továbbra is csak egy szerb-horvát nyelvjárásként írhatók le.
Visszatérve a korzikaira: Kiss Sándor megerősíti, hogy két fő korzikai nyelvjárás van, amelyeket az újlatin nyelvészet szigorú kritériumai alapján akár két külön nyelvnek is felvehetnénk. Egy fontos újlatin izoglossza az, hogy mi lett a hangsúlyos latin rövid i és u hangokból. Az ún. itáliai minőségi rendszerben (amely Itálián kívül minden attól nyugatra eső nyelvet is jellemez) ezek nyíltabbá lettek, azaz zárt e lett (vö. lat. fidem > ol. fede), vagy zárt u lett belőlük (vö. lat. gula > ol. gola). Az ún. archaikus minőségi rendszerben, amely a szárdot is jellemzi, minden hosszú latin mgh. egybeesett a rövid párjával, és nincs külön zárt-nyílt szembenállás az e, ill. o esetén sem (lat. nivem > szárd nive ~ ol. neve, lat. crucem > szárd [k]ruke ~ ol. croce). A harmadik ún. kompromisszumos (avagy balkán-félszigeti, keleti) rendszerben az elöl képzett hangok (e, i) esetén az itáliaival, a hátul képzettek (o, u) esetén pedig az archaikussal tart (lat. pilum > óromán peru [mai ro. păr] ~ ol. pelo, de lat. bucca > ro. bucă, dalmát buka ~ ol. bocca).
Nos, az itáliai és az archaikus rendszerek közti izoglossza éppen Korzikán fut keresztül: északon az itáliai, délen az archaikus rendszer szerinti alakok találhatók.
Szóval, ha nyelvészetileg különálló nyelvvé is fejlődhetett volna a korzikai, ha a genovai* uralom nem történik meg, akkor is ma egy középolasz nyelvjáráscsoport, amely délfelé átmenetet mutat a szárdhoz. Viszont az önállósulási törekvések politikailag önálló nyelvvé emelhetik.
(* Amúgy Genova az északi olasz nyelvjárásterületen fekszik. Így az eléggé trükkös – de legalábbis bő kifejtésre szoruló – dolog, hogy az ő hatásukra alakult volna át a korzikai egy középolasz dialektussá.)
Még annyival kiegészítenélek, hogy a fő nyelvújító Kazinczy pedig a nem messzi Szatmárból való. Ezért is lett e-ző a talán többségében ö-ző tájnyelvekkel ellentétben az irodalmi nyelv.
Azt nem tudom, hogy egy-egy magyar tájnyelv mennyire volt 'teljes' hangsorú, de gyanítom, hogy egyik sem volt az. Az pedig nyílvánvaló, hogy a tájnyelvek összességének teljesebb a hangzókészlete. De ez bármely véletlenszerűen kiválasztott néhány, a világon fellelhető tetszőleges nyelv hangzókészletének összességére fennáll.
Kérdésedre a válasz szerintem középiskolai anyag. A magyar irodalmi nyelv a Károli-Biblia hatására alakult ki, amely, mint ismeretes, Vizsolyban, Észak-Borsodban készült. Ennek hatására terjedt el a mai irodalmi normának számító dialketus, és vált központivá.
Egyébként ez a nyelvjárás is teljes hangsorú, az olyan sugalmazások, hogy valami kár vahgy hiány lenne, a rosszindulatú, ellenszenves nyelvművelés hozadéka.
Az, hogy a magyar nyelv valamivel valamit veszített volna, ostobaság.
Sziasztok!Ki tudja? Mikor dőlt el az és kik döntöttek abban,hogy a teljes hangsorú magyar nyelv tájnyelvnek nyilvánuljon és a hiányos hangsorú irodalmi nyelvnek? Kifejtem:az irodalmi nyelvben az "a" és az "e" magánhangzók aránya több mint 50 %-os.Ezzel a magyar nyelv sokat veszített.
Tamás Lajos szerint „A középolasz nyelvterülethez csatlakoznak a korzikai nyelvjárások is, szárd sajátosságok csak a sziget kisebbik, déli felében fordulnak elő.”
Vagyis szerinte nem önálló nyelv. Ezzel azt hiszem, egyet lehet érteni, mert ha a korzikait önálló nyelvnek vesszük fel, akkor a főbb olasz nyelvjárásokat is önálló nyelvnek kellene tekinteni. A korzikai különállásának képzetét – a korzikaiak önérzetén kívül – csak az olasz nyelvterülettől való földrajzi és politikai elkülönülése keltheti, de ezek nem nyelv(észet)i kritériumok.
Vasárnap este volt egy Jean Reno-film a TV2-n, Reno egy korzikai "szabadságharcost" alakított benne.
Volt egy jelenet a filmben, hogy a Jean Reno és a filmbéli húga korzikai nyelvjárásban beszégettek egymással a kocsiban, mire a Párizsból érkezett magándetektív (Christian Clavier) figyelmeztette őket, hogy hiába beszélnek nyelvjárásban, mert ő hét évig tanult olaszul.
Erre a Jean Reno húga, egy kardos kis latin menyecske letorkolta, hogy a korzikai az nem nyelvjárás, hanem önálló nyelv. Meg hogy semmi köze nincs az olaszhoz.
A filmben egyébként több korzikai nyelvű párbeszéd volt, szerintem sokkal jobban hasonlított az olaszra, mint a hivatalos franciára.
Nektek szakembereknek mi a véleményetek? Nyelvészeti alapon megközelítve tekinthető önálló nyelvnek a korzikai?
Egy kis magánhangzótan.
Gondolom nem kell arról vitatkozni, hogy a magánhangzók között folytonos átmenet van, ez fonetika oldaláról tény, de fonológia oldaláról sem nehéz belátni, hisz a mindkettő ugyanazon hangokat írja le más-más szempontból. Alább egy kicsit részletesebb leírást adok egyrészről, hogy aki nincs annyira képben, az is értse, másrészről, hogy lehetőleg úgy értsétek majd alábbi kérdéseimet, ahogy gondolom. Ha valami hülyeséget írok, rakjatok rendbe! :o)
Fonetika oldaláról a formánsfrekvenciák térképén szépen kiadódik a kétdimenziós átmenet. (Ha valaki még nem hallott még róla, bátran szóljon, részletezem)
Egy adott, éppen kiejtett magánhangzó mért helye mindig egy kis szórással, egy kis foltban található, azaz sose tudunk tökéletesen azonos (magán)hangzót kiejteni. Ezen foltot nevezem alább helynek a frekvenciatérképen és ezen folt reprezentálja az adott hanghoz [x] tartozó fonémát /x/, mely leírva x betű. Az [x] esetleg [x’] hangot hallás után fizikailag észlelem és a beszédészlelés, feldolgozás során /x/ fonémaként tudatosul bennem, majd a papírra x grafémáként írom. Itt most hangjelölésre nem az IPA jelölést használom, hanem a magyar betűkészletet.
Az F1 tengelyen legmélyebb frekvenciájú helyen az /u/ esetleg az /i/ fonéma található, legmagasabban pedig mindig az /á/ fonéma. Az F2 tengelyen pedig a legmélyebben mindig az /u/ és legmagasabban az /i/ található. Mindkét tengelyen nagyjából az átlagban vagy középen az /ö/. E fonémahelyekhez képest a többi elképzelhető fonéma kis szórással relatíve hasonló helyen található bármely vizsgálat során. Kis képzelőerővel ill. sematizálva e három fonéma /u/, /á/, /i/ egy háromszöget alkot, mely háromszögön belül található meg az összes többi fonéma.
Másik szempontból -és ez már átfedés a fonológia felé is,- egy magánhangzó leírásához három megkülönböztető jegyet szoktak használni, mely elegendő is a leíráshoz és a különböző szakkönyvek be is sorolják szépen a magánhangzókat a megfelelő megkülönböztető jegyű csoportba ill. minden magánhangzóhoz illeszthető 3 különböző megkülönböztető jegy.
(1) nyelv vízszintes mozgása szerint elöl képzettek (palatálisok) és hátul képzettek (velárisok)
(2) nyelv függőleges mozgása szerint felső, középső, alsó és legalsó nyelvállású
(3) ajakműködés szerint ajakkerekítéses (labiális) és ajakréses (illabiális)
Önkényesen egy kicsit módosítva a régebbi fonológiai jegyeket az
(1) megfelel a {[+/-elöl] és [+/-hátsó] >> [elöl=1/0,5/0] jegynek; a
(2) megfelel a {[+/-felső] és [+/-alsó] >> [alsó=1/0,67/0,33/0]}jegynek; míg a
(3) megfelel a {[+/-kerek] >> [kerek=1/0]}jegynek.
(1) jellemző hangja az I {[elöl=1][alsó=0][kerek=0]},
(2) jellemző hangja az Á {[elöl=0][alsó=1][kerek=0]}, és a
(3) jellemző hangja az U {[elöl=0][alsó=0][kerek=1]}
Szilágyi N. Sándor: Világunk a nyelv című művében a magánhangzók bemutatását azzal kezdi, hogy elsuttogtatja az olvasóval a magyar magánhangzó állományt a következő sorban: [ú-u-ó-o-a-a-á-ö-ő-ü-ű-e-é-i-í] és ennek hangmagassága [ú]-tól [í]-ig folyamatosan emelkedik az [á]-[ö] között nagyobb ugrással. Ez épp a hátul-elöl képzettség és az ugrás is épp a határon van.
---
S amiben a véleményetekre kíváncsi vagyok.
A fentiek ismeretében felvetődik bennem, hogy mindhárom megkülönböztető jegy esetében igaz, hogy bármely két mássalhangzó adott jegy szempontból történő összehasonlításánál különbséget tudok tenni. Azaz [x] hang [y] hangnál elöl vagy hátul képzettebb, alsóbb vagy felsőbb nyelvállású ill. kerekebb vagy résesebb ajakképzésű. Így mindhárom jegy tekintetében sorba rendezhetőek a magánhangzók. Ez az elöl képzettség szempontjából már Szilágyi N. már meg is tette.
Szerintetek a másik két jegyben (nyelvállás, ajakképzés) mi lehet a helyes sorrend?
Balázs Géza tartott egy "verbálios agresszió" című kurzust kb. egy évvel ezelőtt, lehet, hogy érdemes lenne megkeresned, biztos összeszedett hozzá egy csomó anyagot.
köszönöm a válaszokat, kedves LvT és rumci!
tulajdonképpen nem ilyen "szókincsbővítés" érdekelne, mint amit az adott címen olvashattam, hanem olyan népi szófordulatok, szószerkezetek, amelyeket pl. a lakodalmasokban, rigmusokban, szitokszókban hallhatunk, vagy egyes népmesékben olvashatunk (pl. rézf*ú bagoly, ragya verjen ki!...)
az is érdekelne, melyik nép, honnan veszi a hasonlatát, miért onnan?
valóban az arab és a magyar káromkodás viszi a kétes pálmát?
e témában ugyanis vitába kerültem, fogadás is fekszik benne, szval szeretnék utánajárni.
ha mégis tudnátok ilyen irányú könyvről, írjátok meg, legyetek szívesek! természetesen visszamegyek a megjelölt cikkekre.
üdv: v
Nagyon érdekes előadás várható március 29.-én!
Címe: A harmadik évezred természettudománya (1. rész)
A fizika, s annak újfajta értelmezése, melynek alapja a magyar nyelv.
Előadó: Dr. Géczy Gábor atomfizikus; Atommagkutató Intézet – Debrecen, MAG (Második Alapítvány Gödöllő)
Kezdés: 19:00, helyszín a szokásos: Bp. V. Nádor u. 26. V. emelet, Indigóház Alapítvány
Káromkodási szokásokról szóló könyvet nem tudok. Ha van is, elkerülte a figyelmemet, mert a téma után nem érdeklődöm.
Mindazonáltal, ha etimológiáról van szó, ennek nyilvános megtárgyalásától sosem zárkóztunk el nyilvános csatornán. Pl. a Szólások eredete topik 25-53. hozzászólásai közt volt a részletes vita a lófasz kifejezés etimológiájáról. A többi etimológiával foglalkozó topikon, pl. Szavak eredete is előfordultak "csúnya" szavk etimológiái.
Nem szükséges hát belső levelező rendszer, mert ezek a szavak, kifejezések a magyar nyelv teljes jogú szavai, kifejezései (sokuk többezer éves még a finnugor korból), emiatt helyük van egy nelvészeti topikon való megtárgyalásra.
Az persze más, ha "funkcionálisan" használjuk őket, nem pedig mint nyelvészeti vizsgálat tárgyát.
kedves Lvt!
tudnál ajánlani olyan könyvet (esetleg net-helyet), ahol a káromkodási szokásokról, szavakról, azok eredetéről tudnék olvasni?
(van itt valami belső levelező rendszer?)
köszi:v
Előbb kérdezek, utána olvasok... Így csak most jövök, hogy a forrásod az ÉKSz.sup2 volt, ott pedig az a-nak csak egy szófaji minősítések nélküli utaló címszó jutott (az az-ra).
