Hallottam, vmelyik maximom a Bed Of Roses-t nyomja spanyolul. Meg lehet érteni: elég nagy az a spanyolajkú piac, mintsem hogy kihagyná. Kb. olyan mint Puff Daddy spanyol számai: végig olyan az érzésed mintha folyamatosan füzetből olvasná a dalszöveget.
Én nagyon stírölöm a zenéjüket. De kétségtelen, hogy ez a nagy fásult megállapodottság nem tesz jót nekik. Hol van már a régi vagányságuk? Jonnak is már két nagy gyereke van. A budapesti koncertjükön is volt bennem egy olyan érzés, hogy ilyen meglett családapákkal az embernek már nincs olyan kedve duhajkodni. De a U2 is hasonló nálam. Bobo Vox az egyik mostani videoklipjén elfelejtette befestetni a haját és tiszta ősz volt neki. Azt hiszem, '58-as. A Jon Bon Jovira visszatérve, Jon azért nem fejlődött vissza, hiszen hobbija a színészkedés, már tanulta is a színjátszást, szerepelt filmben is, aminek láttam egy rövid részletét és az nagyon tetszett. De sajnos, az van, amit mondtam. Már a mostani hajtós, lendületes együttesekre is lassan úgy nézek, hogy na, 15 év múlva ezekből is csak ugyanolyan konszolidált, fásult családapák lesznek, mint a többiből. Vagy hol van Madonna vadsága is akár?
Gondoltam indítok egy ilyen topicot.
A címen gondolkodtam egy jó darabig, aztán úgy gondoltam, ez jó lesz, ugyanis a legnagyobb probléma vele sokak szerint, hogy ma már nem a régi :-)
Azaz egy Livin' on a prayer és egy mondjuk Always, vagy még újabb, össze sem hasonlítható.
Én személy szerint a mait is kedvelem, de a régebbiek az igazi kedvenceim. Főképpen a New Jersey, Slippery When Wet, és a Blaze of Glory.
Várok mindenkit, akinek véleménye van a témában, információkat, bármit.
