Keresés

Részletes keresés

Jolimama Creative Commons License 2013.07.29 0 0 7

Kedves Macyyyy és Mindenki, akinek szüksége van erre a topikra.

Régóta olvasom a másik topikot is, több személyes topiktag is távozott azóta.

Én is érintett vagyok, bár a veszteség , veszteségek nem mostaniak. Az egyik 1982, a Kisfiam, 2003 pedig a Párom elvesztése. A Kisfiam daganatos betegségben halt meg. Ennyiben vagyok érintett.

Így én  a gyász hosszú megéléséről tudok beszélni.

Mint mindennek, a gyásznak is megvannak a folyamatai, a tagadás, a düh és harag, a kétségbeesés, a feltörő érzelmek. De nagyon fontos eljutni az elegedés fázisáig. Valahol azt olvastam, hogy akkor nyugodhatnak békében szeretteink, ha el tudjuk engedni Őket.

A daganatos betegek legtöbbje hosszú szenvedést él át, megváltás, de ezt emberi lélekkel felfogni lehetetlen.

Ilyen hosszú idő után is azt tudom mondani, hogy a gyász megmarad bennünk, amíg élünk, hiányozni fognak, de ezt a hiányt saját szívünkbe tudjuk zárni.

Lehet még beszélni is Hozzájuk, az ember azt érzi, hogy válaszolnak is.......

DE!! Amíg idáig eljutunk hosszú az út, szükség van arra, hogy kisírjuk magunkból, vagy kikiabáljuk magunkból, hogy Isten miért tetted ezt!!

Aztán lecsillapodik a harag, csitul a kétségbeesés, de a hiány megmarad.

Sokat beszéljetek Róluk, emlékezzetek vissza a sok szép emlékre. Az is segíthet, ha fogsz egy üres füzetet és leírod a gondolataidat, érzéseidet, mert ha kiírod Magadból, már azzal is könnyebb.

Erre a leírásra alkalmas lehet ez a topik is....

 

 

-Consolatio-

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

„Juhász Gyula”

Remélem, hogy nem haragszotok, hogy ennyi év után írok. Kedves Macyyyy, Téged is ölellek együttérző szeretettel.

 

Előzmény: macyyyyy (-)
BLM Creative Commons License 2013.07.29 0 0 6

Az én drága édesanyám 10 éve halt me és nincs olyan nap, hogy eszembe ne  jutna ,idő gyógyít mondják,engem nem .Akit igazán szerettünk és viszont szeretett  annak hiány örök

Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 5

én is kerestem régebben a sima gyásztopikokat, de semmi olyan nem volt.

nyitni meg nem mertem...gyáva kék nyúl vagyok:)

Előzmény: F.Á.S. (3)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 4

nem csodálkozom.

anyu halála óta már majdnem 10 hónap eltelt, és még mindig minden gondolatom ő :(

nem tudom elengedni.

 

Előzmény: macyyyyy (2)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.07.29 0 0 3

Köszönöm  én is. Jobb lesz itt, ha szükség van rá (van), mert ezeket az érzéseket a "sima" gyászfórumokon sem lehet megosztani. :-(

Előzmény: macyyyyy (-)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 2

lelkiekben nem jól vagyok.

mondhatom, egyelőre egyre rosszabb...

Előzmény: Törölt nick (1)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 1

köszi, macyyyy.

hogy vagytok?:) :(

TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 0

Köszönöm. 

Előzmény: macyyyyy (-)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 topiknyitó

Gyászolók részére nyitott topik.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!