Jakut al-Hamawi földrajztudós Mu'jem al-baladan c. munkája szerint az ország neve a خور (khwar) és زم (razm) szavakból van összetéve, amellyel a perzsák arra szerettek volna utalni, hogy az itt lakók étrendjében központi szerepet játszott a sült hal
In Avesta Xvairizem, in Old Persian Huwarazmish, Persian it is خوارزم Khwārazm, in Arabic it is خوارزم Khwārizm, and Chinese, 花剌子模 Huālázĭmó, Uzbek it is Xorazm, in Russian it is Хорезм Khorezm. In the Orkhon Turkic inscriptions it is Apar.
Vajjon miért írta az ismeretlen "térképhamisító" a Fekete és a Kaspi közé hogy "magyars" (:bár elég rosszul látom a szöveget, de annak nézem:) amikor "hivatalosan" "ezeknek" jóval északabbra kellene lenni ? :)))
Régészeti emlékek a karakalpakok (fekete kalpagosok) földjén:
Toprak kala, 1-4th cc. AD.
The Toprak site of ancient cities is located on the territory of Ellikkalin region of the Republic of Karakalpakistan. It was discovered in 1938 by S.P. Tolstov. In the year 1940 the first exploring works were done. The works have been conducted up to the year 1992.
This site covers the area of 500õ350 meters. Being of rectangular shape on the plan, it is surrounded by the fortress walls preserved in the rampart shape which are 8-9 meters high in some places. It was defined that one of the blocks housed the temples which were traditionally built here all through the city history.
The ram's horns decorated with the gilded bronze rings were found in another building. The multiple gifts were lying all around: glass vessels, decorations, the alabaster sculptures fragments and plenty of wall paintings depicting the dancing fantastic masks. The warriors' figures in the warriors hall and the tsars' sculpture figures made of unburned clay in the tsars hall.
Kyzyl kala, 1-2nd cc., 12 - beginning of 13th cc.
The fortress is located 27 kilometers on the north from Biruni city. The monument was first discovered in 1938 by the HAEE workers.
The fortress is located on the valley and has the shape almost like square with the dimensions 65õ63 meters, its corners oriented to the four sides of the world. The outside wall was cut with two circles of the lancet loopholes. It was apparently built like a defensive fortress and included in the line of the Khorezm fortifications, created by the government to protect the ancient Khoresm north-eastern borders.
At the same time the fortress was the center of agricultural neighborhood and the junction of the caravan ways through Sultanuizdag mountain range
Djanbas kala, fortress, 4th c. BC - 1st. c. AD
It's located on the north-western mountainside of the plain rocky height enclosing the hills line stretching to the south-east from Sultanuizdag. In the years 1946-48 the first picture of the fortress was made from air. It's of rectangular shape on the plan with the dimensions 200õ170 meters. The materials collected are mainly represented with ceramic which is characteristic of the early Antique (Kangyui) culture of Khoresm.
The Big Guldursun, the fortress of the 3-4th cc. BC, 12-13th cc. AD.
It's located 20 kilometers to the east from Biruni city. It was first studied in 1937 by the archeologist Ya.G. Gulyamov and in 1940 the investigation was continued by S.P. Tolstov. Finally, in 1987-1994 it was done by Î.Ò. Dospanov.
The Big Guldursun is one of the largest Khoresm frontier fortresses. It was built on the basis of the desolate antique fortress. It represents the irregular rectangular with the dimensions 350õ230 meters with the corners oriented to different parts of the world. A great number of pieces of antique and Middle Age ceramics, bronze articles and decorations as well as of antique and medieval coins was found inside during archeological excavations. The coins discovery is the evidenceof the fact that the last period of the monument habitation is related to the year 1220, i.e. to the Muhammed Khoresmshah ruling or to the time of the Mongols invasion to Khorezm.
Mizdahkan (Gyaur kala of Hodjeily). The Archeological and Architectural complex, 4th c. BC- 14th c. AD.
The archeological complex of the ancient Mizdahkan is located on the vast area covering over 200 hectares along big arterial routes on the way to Kunya-Urgench (Turkmenistan) and to the northern regions of the republic of Karakalpakistan - Kungrad and Muinak and to the Ustyurt plateau. The main parts of it are situated on the three hills on the south-western outskirts of Hodjeili city. It includes Gyaur kala fortress, Shamun nabi, Mazlumhan sulu, Halfa Yereshep mausoleums and Caravanserai.
The unique ossuaries, coins, various domestic utensils, glass, the highly artistic golden articals were excavated.
Chilpyk. The cult construction of the 2-4th cc., 9-11th cc. AD.
Chilpyk, being a circular construction is located on the automobile highway 43 kilometers away to the South from Nukus (on the way to Khiva, Samarkand, Tashkent) on the edge of the conic 35-40 meters high hill.
It has a shape of open-ended a little bit flattened out circle having 65-79 meters in diameter. The walls are 15 meters high.
In the 2-4th cc. it was constructed as the Zoroastrian dahma.
In the 9-11th cc. local citizens used it as a signal tower.
Djanpyk kala. The site of ancient cities of the 9-11th cc., 13-14th cc. AD. The site of ancient cities is located 6 kilometers to the south-east away from Karatau settlement, on the south-western spurs of the Sultanuizdag mountain range. It's one of the picturesque monuments of the right-bank part of the Amu-Darya river.
He site is of the complex configuration. The citadel is preserved in the eastern part having the rectangular shape. The walls are decorated with the close semi-columns and the tops are finished with stepped arcs in pairs.
The archeological excavations gave the idea of the site chronology. The ancient ceramic relates to the 4th c. BC - 1st c. AD. The date of the latest habitation is determined by the coins found at the excavations and traces back as deep as the years 1319-1320 and 1345-1346.
The numerous samples brought earlier from different oriental and European countries (China, Egypt, Russia, Europe, India) were revealed at the excavations. The site of ancient cities was used as a port city in Middle Ages.
One can see endless vast expanses of the Badai tugai reserve on the Djanpyk kala outskirts.
Emlékeztetünk arra, hogy a parthusok elleni Szászánida puccs 228-ban történt, ezt követően az avarok visszaszorultak Turkesztán keleti végeire, illetőleg Horezmbe, ahol a heftalita hunok alávetették őket, valamikor a 310–350 közötti időben. Így jött létre a hun-avar (hunogur, onogur, kangar, várkony) nép, amelynek egy része Európába költözött a VI. század közepén. A keleten maradottakat a VIII. század elején érte el az iszlám hódítás.
Adorján Imre:
„Vitatott kérdés, hogy hány év alatt, de a kazár vezetők között meggyökeresedhetett az iszlám. Egyesek szerint ez nem tartott tovább három évnél. Szomszédságukban, a Kaszpi-tenger keleti partján élő török és más népek már muzulmánnak vallották magukat. Az iszlamizálódás folyamatát valószínűleg meggyorsította, hogy a szomszédos Horezm muzulmán vallású vezetői és lakói közül számosan kerültek a kazárokhoz. A Kazár Birodalomban ők alkották a testőrséget és a lovas katonaság egy részét, de jelentős számban éltek hvárezmi iparosok és kereskedők is Kazárországban.
A horezmiek idővel igen nagy tisztségeket értek el a birodalom vezetésében is. Amikor a kazár hadvezér 764–766-ban sereget vezetett a Kaukázus felé, az arab krónikás, Tabarí szerint a hadvezér mellékneve al-Hhwarizmi, azaz »a khorezmi« volt. Yakubí pedig egyenesen »malik al-khazar«-nak, a kazárok királyának tartja a vezért. Mindenesetre nagyon jelentős szerepe lehetett nemcsak a hadviselésben, hanem a kormányzásban is.
A hvárezmiek szerepe a későbbiekben sem csökkent a kazároknál, hiszen amikor a rusz Igor 930-ban elfoglalta Kijevet, az itt táborozó onogur zsoldosok élére hvarezmi parancsnokot állítottak a kazárok. Megjegyzendő, hogy az orosz évkönyvek a Kaszpi-tengert »khwalisz-tenger«-nek" nevezik, s ez az orosz népdalokban »khwalinszkoje« alakban él tovább. Úgy látszik, hogy a ruszok a Kaszpi-tenger partvidékét elérve magát a tengert is az itt élő népről, a »khwaliszok« -ról nevezték el. Ebből következik, hogy a horezmi nép sem számbeli, sem pedig politikai vagy katonai tekintetben nem volt jelentéktelen eleme a rendkívül vegyes összetételű kazáriai lakosságnak.”
"... az avar kori településeket (magyarul és Bóna szerint mára már felfedezett kis és kicsiny falvakat) mutató térképen a piros pöttyök három kisebb térségben roppant sűrűek. Nem egészen véletlenül ott, ahol. Ahol tudniillik a Magyarország Régészeti Topográfiájának MÓDSZERES TEREPJÁRÁSAI folytak: Békés megye három járásában, Pest megye területén és végül Veszprém megyében. Társul hozzájuk a Balaton alsó végétől délnyugatra fekvő terület, Zalának az a része, ahol Zalaszabar és Esztergályhorváti is található."
-------------------------------------------------
Nem a szumír ékiratok szubur, szubir népéről lenne itt szó, amelynek a neve később avar formában is szerepel? Vajon csakugyan ők voltak a település névadói?
Vége az évszázados vitának: avar korabeliek a nagyszentmiklósi kincsek
Delta, 2006. márc. 10.
A szegedi tudományegyetem geológusai felkutatták a kincsek egykori lelőhelyét és meghatározták az ott található üledékek korát
A vizsgálatok eredményeként 95 százalékos valószínűséggel a Kr. utáni 670–830-ig tartó időintervallumban keletkezett a páratlan leletegyüttes, tehát a kincs a VII. század végétől a IX. század kezdetéig tartó időszakban kerülhetett a területre. A kutatások megerősítették az eddig is legvalószínűbbnek tartott feltevést: a nagyszentmiklósi aranykincsek késő avar korúak.
Arany ivókürt, gyönyörű kelyhek, korsók, füles edények és tálkák. A 23 darab aranyedényből álló, tíz kilogrammos összsúlyú kincset 1799-ben fedezték fel Nagyszentmiklóson. A páratlan leletegyüttes egész Közép- és Kelet-Európa messze legjelentősebb kincse a hun kort követő fél évezredből. Az edények igazi különlegességei a rajtuk fellelhető számos ábra és a különböző feliratok, melyek görög, görög betűs török és rovásírásos török nyelven készültek. A kincs egyedülálló és „misztikus” voltát megfejtetlen feliratok is jelzik.
A különböző nyelveknek és a különböző ábrázolásoknak köszönhetően évszázados vita alakult ki a régészek között. Vajon melyik kultúra „lenyomatát” csodálhatjuk meg az aranykelyhekben? Milyen korúak a leletek? „200 éve találták meg a kincset, és 200 éve folyik a vita a koráról. A bizonytalanságot a leletek különlegessége és egyedisége okozza. A különféle nézetek közül az avar kori VII–VIII. századi, a dunai bulgár IX. századi és a honfoglaló magyar X. századi keltezés látszott mostanáig a leginkább elterjedtnek" – mondta Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója.
A kincs számos ismert kultúrával hasonlatos. Az egyedi vonásai és a nyelvi feliratok sajátosságai alapján azonban mindeddig nem sikerült azonosítani e kimagasló értékű lelet eredetét és keletkezési korát. A régészek bizonytalanságát a geológiai kutatások látszanak eloszlatni. A módszer lényegét azok a jellegzetes sekélyfúrások adják, amelyek rétegsorainak elemzéséből egy adott terület egykori vízszintváltozásaira lehet következtetni, és az előkerült növénymaradványokból a korabeli éghajlat is meghatározható.
A Tapolcai-medencében végzett ilyen jellegű fúrások a régészeknek is felkeltették az érdeklődését. A geológusok módszere ugyanis alkalmasnak látszott a nagyszentmiklósi kincsek korának pontos meghatározására, hiszen ily módon meghatározható azoknak a rétegeknek a kora, ahonnan a kincs előkerült. Persze a geológusoktól kölcsönzött módszerrel sem volt könnyű a kormeghatározás: ahhoz, hogy az edényeket rejtő üledékes rétegből mintát vegyenek a kutatók, először meg kellett találni a pontos lelőhelyet.
A kincs 1799-ben került elő, és az első térkép Nagyszentmiklós környékéről 1782-ben készült. Akkoriban a környéken egy ártéri erdő volt a területen. A kutatók szerencséjére jól lehatárolható volt a folyó egykori medre, melynek mentén az erdő elhelyezkedett. A régészeknek innen már egyszerű volt a feladata, könnyen behatárolták azt a telket, ahonnan egy gyümölcsös telepítésekor a kincsek előrekerültek. A rétegfúrásban és a rétegek elemzésében Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének munkatársai vettek részt.
Sümegi Pál, geológus vezette a kutatást. „A geofizikusok előkészítették a terepet. Földradarral felmérték a kétszáz évvel ezelőtti konyhakertet, és találtak három foltot, feltehetően régészeti objektumot, beásást. Olyan jeleket fogtak, amely nyomán feltételezhető volt, hogy gödör, településrészlet lehetett. Ezekbe kellett belefúrnom a teleknek a déli oldalán. Az Aranka patakhoz legközelebb eső részen belefúrtunk egy olyan objektumba, ami faszeneket is tartalmazott” – mondta a szakértő.
A réteg elemzésén alapuló kormeghatározás 95 százalékos valószínűséggel a Kr. u. 670-től 830-ig tartó időintervallumot eredményezte, tehát a kincs a VII. század végétől a IX. század kezdetéig tartó időszakban kerülhetett a területre. A szakemberek eddig is gyanították, hogy egy késő avar kori kincset rejtett a föld mélye. A talajfúrások eredménye megerősíti ezt a feltételezést. Ezzel persze nem zárul le az egyedülálló leletegyütteshez kapcsolódó kérdések sora. Egy lépéssel azonban közelebb kerülhettünk a nagyszentmiklósi kincs történetének megismeréséhez.
„1983-ban került elő Szarvason egy késő avar temetőből egy rovásírásos csont tűtartó, mely az avar írás kérdését új megvilágításba helyezte. Kétségtelen, hogy az ún. nagyszentmiklósi aranykincs feliratai és a szarvasi felirat egy ábécével készült, amely tehát a késő avar népesség írásának tekinthető. Ez az írás láthatólag valamilyen kapcsolatban van a türk rovásírással …”
S miután a horezmi–avar kapcsolatokat ismételten ilyen szépen felfejtettük, következzék a nagyobbik Gellért-legenda előadása erről a valószínűsíthetően hun-avar (onogur) Ajtony királyról:
Akkoriban volt Marosvárt egy Ajtony nevű nagyon hatalmas fejedelem, aki Bodony városában a görögök szertartása szerint keresztelkedett meg. Ez felette fitogtatta erejét és hatalmát. Továbbá hét felesége volt, mert nem volt tökéletes a keresztény hitben. István királynak pedig nem adta meg a tiszteletet semmiben, mert bízott katonáinak és nemes embereinek seregében, akik felett uralkodott hatalma teljében. Szilaj paripája számtalan sok volt, nem is számítva azokat, amelyeket istállókban őriztek csikósai. Rengeteg barma is volt, mindegyik csordájának külön gulyása, s voltak azonfelül majorságai és udvarházai. Még a királynak a Maroson leúsztatott sója fölött is hatalmat bitorolt, a folyó révhelyein egészen a Tiszáig vámosokat és őröket tartott, és mindent megvámoltatott. A görögöktől felhatalmazást kapott, és az említett Marosvárott Keresztelő Szent János tiszteletére monostort épített, s abba apátot helyezett görög szerzetesekkel, az ő rendszabályuk és szertartásuk szerint. Mivel ennek az embernek szolgált a Körös folyótól az erdélyi részekig és Bodonyig és Szörényig terjedő föld, s mindezt a hatalma alá vonta, ezért fegyvereseinek sokaságával túltett másokon, a királyt pedig semmibe vette.
Volt egy Csanád nevű igen nagyra becsült vitéze; Csanád volt a neve, a többieket, akiknek urává tette, méltóságban megelőzte. Ezt ura előtt súlyos vádakkal vádolták, amiért is ura azon gondolkodott, hogy megöleti. Csak az időt várta, hogy elveszítse, szívében fontolgatva a csalárdságot. De Csanád előtt sem maradt ez titokban. Ezért elmenekült, és titkon a királyhoz ment; a király őt Krisztushoz térítve megkeresztelte. De meg akart győződni hőségéről, faggatta urának titkairól, és látta, hogy nem hamisságból menekült hozzá. Megismervén tehát hőségét és állhatatosságát, így szólt főembereihez: „Készüljetek hadra ellenségem, Ajtony ellen, és foglaljuk el országát.” E szavak közben még szemmel tartotta Csanádot, hogy hőségéről még inkább megbizonyosodjék. Csanád azonban, mikor ezt hallotta, nagyon megörült. A király folytatta is, mondván: „Válasszatok magatok közül egy olyan férfit, aki a harcban vezéretek lesz.” Azok feleletül így szóltak: „Kit is találhatnánk alkalmasabbat Csanádnál?” Meg is tették vezérüknek. Csanád ezt felelte: „Amint uram, királyom akarja, meg a keresztények. Új keresztény vagyok, mint újonnan megkereszteltnek újak a harcok, melyeket vívni akarok. Veletek halni és élni kész vagyok. Induljatok és harcoljunk uramnak, a királynak ellenségei ellen.” A beszéd mindannyiuk szemében jónak látszott.
A sereget hát összegyűjtve, felvonultak az ütközetre. Miután a Tiszán átkeltek, megütköztek Ajtonnyal és seregével. Nagy harsogás és lárma támadt; a küzdelem délig tartott; sokan hullottak el sebesülten innen is, onnan is, mindkét részről. Végül Csanád serege futásnak eredt, és meghúzódott a kökényéri bokrok között, és Szőregen meg egész Kanizsán a Tiszáig.
Csanád pedig arra az éjszakára tábort ütött egy hegynél, amelyet aztán Oroszlánosnak nevezett el. Ajtony meg a Nagyősznek mondott mezőn vert tábort. Mindkét fél őrszemei aztán virrasztva fel és alá járkáltak. Csanád pedig álmatlanul töltve az éjszakát, Szent György vértanúhoz könyörgött, hogy esdje ki számára az ég Urának segítségét. Fogadalmat is tett, hogy ha ellenségén győzelmet arat, az imádság helyén – ahol a földön térdelt – monostort emel a tiszteletére. És mikor a felette nagy megerőltetéstől és fáradságtól elnyomta az álom, álmában egy oroszlán alakja jelent meg neki; megállt a lábánál és szólt hozzá: „Ember, mit alszol! Kelj fel tüstént, fújd meg kürtödet, menj, kezdj ütközetet és legyőzöd ellenségedet.” És mikor felébredt, úgy tőnt neki, mintha két ember erejét kapta volna meg. Azután összegyőjtötte seregét, elbeszélte nekik az álmot, amelyet látott és így szólt: „Imádságom után, amelyet leborulva sokáig végeztem az Úr és Szent György vértanú előtt az éjjel, álom nyomott el, s mintha egy oroszlánt láttam volna, amint ott állt a lábamnál, körmeivel rázott és azt mondta: »Kelj föl, ember, mit alszol! Seregedet szedd össze, menj az ellenségre, most éppen alszik, győzd le!«”
Ennek hallatára dicsőítették Istent, mondván: „Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Miatyánk!”
Késedelem nélkül harcba szálltak hát, és Szent György vértanú érdemeiért, aki őket oroszlán alakjában látogatásra méltatta, várták az ég segítségét. És nemsokára azon az éjszakán egymásra rontottak; Ajtony serege, mely a síkságon táborozott, hátat fordítva futásnak eredt. Ajtonyt pedig Csanád serege a csata helyszínén megölte. Fejét levágták és elküldték a királynak. Ezen a napon rengeteg zsákmányt ejtettek, és elteltek nagy örömmel, hogy a király ellensége elesett. A harcban elesett keresztények holttestét pedig felszedték, Marosvárra vitték, és a Keresztelő Szent János egyház temetőjébe, a görögök monostorába temették el, mert más monostor azon a vidéken abban az időben nem volt. E város egyharmada pedig a hely szerzeteseinek szolgált. Csanád nem űzte el őket, hanem megengedte, hogy abban az állapotban maradjanak, amelyben találta őket.
Ezek után Csanád maga mellé vette az említett monostor apátját néhány testvérével, és arra a helyre ment velük, ahol neki az oroszlán megjelent; a helyet megjelölte, hogy fogadalmát, amelyet Szent Györgynek tett, teljesítse. Még ugyanaznap társainak nagy lakomát rendezett. Azután átkeltek a Tiszán, és a királyhoz mentek. Már ekkor Ajtony feje a városkapu tornya fölött függött. A király pedig Csanád láttára megörült igen nagy örömmel, de társát, Gyulát, mindenkinél jobban kitüntette. Ezt hallva Csanád mosolyogva így szólt: „Ha a fejet elhozta a királynak ide, miért nem hozta el a nyelvét is vele, aki a király ellenségét megölte?” Gyula ugyanis hazudott, mikor a fejet bemutatta, azt állította ugyanis, hogy ő ölte meg a király ellenségét. S mikor a fejet, hogy a király megnézze, levették, és száját felnyitva a nyelvét nem találták, Gyula hazugságáért a király udvarából kidobták. Csanádot pedig, aki a nyelvet a tarsolyából előmutatta, a király felmagasztalja. Megtette a királyi ház és Ajtony házának intézőjévé. Ezt mondta a király: „Ezt a várost a mai naptól ne nevezzék már a Marostól, hanem legyen neve Csanádtól. Azért, mert kipusztítottad belőle ellenségemet, te légy ennek a tartománynak ispánja, és a magad nevéről kereszteld el: nevezzék minden nemzedékig Csanád tartománynak.” Ezek után Csanád elment arra a helyre, ahol az oroszlánt látta álmában, ott Szent György vértanú tiszteletére monostort épített, és oda telepítette Keresztelő Szent János monostorából az említett görög szerzeteseket apátjukkal együtt.
Az Aral melléki avar ásatások vezetője, Szergej Pavlovics Tolsztov idén lenne százéves
Fára írt sorok a Kr. u. III. századi Toprak-kalából
Ülő nő elő-ázsiai típusú kerámiaszobra Koj-Krülgán-kalából
Yuri Bregel
Toprak-kala
Emlékeztetünk arra, hogy a parthusok elleni Szászánida puccs 228-ban történt, ezt követően az avarok visszaszorultak Turkesztán keleti végeire, illetőleg Horezmbe, ahol a heftalita hunok alávetették őket, valamikor a 310–350 közötti időben. Így jött létre a hun-avar (hunogur, onogur, kangar, várkony) nép, amelynek egy része Európába költözött a VI. század közepén. A keleten maradottakat a VIII. század elején érte el az iszlám hódítás.
A horezmi ásatások úttörője, Szergej Pavlovics Tolsztov egy Kr. u. 2--3. századra datált, fára rótt avar dokumentumot vizsgál Toprak-kalában
Jakke-Parszan erődjének romjai a Kizil-kumban, madártávlatból
Koi-Krülgan-kala romjai
Gyapotmező
A háttérben Csilpak-kala
Vigasztalan képek a terület mostani állapotáról
Feltárások Horezmben (Avarföldön)
Horezm
Vége az évszázados vitának: avar korabeliek a nagyszentmiklósi kincsek
Bálint Csanád