Múlt pénteken az Élet és Irodalomban Szabó Csaba farmakológus nyolchasábos cikkben sürgette az MTA reformját. A héten az ATV Friderikusz most cimü müsorában Szabó Csaba volt a főszereplő, aki ismét keményen támadta az akadémiát. Közben a SOTE 44-7 arányban elutasitotta Szabó professzori kinevezését. A mai Magyar Hirlap cimlapján is Szabó Csaba látható, a lap kétoldalas mellékletet szentel az Akadémiának. A lap tulajdonosa Széles Gábor szintén a Friderikusz müsorban már hétfön kifejtette álláspontját miszerint Magyarországon az alkalmazott és nem az alapkutatást kellene támogatni. Közben az MTA közgyülést tartott, Vizi E. Szilveszter elnök reformokat igért, majd azonnal elutasitotta Kertész János akadémikus reformjavaslatát. Gyurcsány Ferenc udvarias levélben biztatta reformokra az MTA-t, és bokros teeindőire hivatkozva nem jelent meg a közgyülésen. Gyurcsány Ferenc blogjában váratlanul megszaporodtak az akadémiát erősen kritizáló beirások. Valami történik.
:) Az impakt faktor nem egy cikkre (sem annak szerzőjére), hanem egy folyóiratra jellemző mutató.
(Nem hiszem, hogy a szerzőnek, Peter Rothwellnek nagy szüksége volna rá, hogy így "generáljon magának impakt faktort". Neurológus-professzor Oxfordban, 15-20 munkatárssal, Lancet cikkből van neki 35-40, cikkeinek összesített impaktja meg lehet vagy 2000 fölött.)
Az már inkább jellemző a konkrét cikkre, hogy 2000-ben jelent meg, és azóta más szerzők 35-ször hivatkoztak rá SCI folyóiratokban.
Tisztaban vagyok vele, hogy nem mindenhol van igy: hozzaszolasombol is szerintem ez derul ki. Viszont nem szeretem a lila bolcseszdumakat arrol, hogy kerem a tudomany egy tarsadalmi jelenseg. Igen az, de a folyoiratoknak nagyon vilagos elvi allasfoglalasai vannak arrol, mi kell ahoz, hogy valaki szerzo legyen. Ezt valaki vagy komolyan veszi, vagy ignoralja. Ha ignoralja, akkor csal, ennyi. Hogy mindenki csal, ez legyen az o mentsege, amikor reggel felkel es a tukorbe nez: ilyen szempontbol pont Japant, mint az intellektualis integritas fellegvarat nem kene emlegetni. Attol egy rendszer meg nem lesz jo, mert mindenki ugy csinalja a Balkanon es tole keletre.
A legtöbb kísérletet egy betanított csimpánz is meg tudná csinálni. A tudományos kísérlet az egyik legmonotonabb tevékenység, direkt vigyázni kell, nehogy valamit másképp csinálj. A trükkös az ötlet, a kísérlet megtervezése, és a kiértékelése.
Vilagosan mutatja a szcientometria abszurditasat, hogy ez a cikk 7.3-as impakt faktort generalt a szerzoinek. Egy betanitott csimpanz is meg tudta volna irni, elkeri az urlapokat egy szerkesztotol es osszeszamolja, hanyszor volt egyetertes, aztan leirja.
Példákat mindenre lehet, meg minden ellenkezőjére is. Kérdés, hogy melyik viselkedés a jellemző.
Van ahol valamivel kevésbé feudális (USA), van, ahol kb. ugyanennyire (Németország) és van ahol jobban (Japán). Ez a társadalom berendezkedésétől, hagyományoktól függ, nem a tudomány fejlettségétől.
De most már ez is egy globális piac. Válogathat mindenki, ízlésének megfelelően a lehetőségek között. Válogathatnak a profok is, a posztdokok is, meg a doktoranduszok is. Minél jobb valaki, annál jobbak a lehetőségei, mindegyik kategóriában.
> A vezető prof nélkül nem nagyon publikálnak sehol. Így működik és kész.
Ez egyreszt nem igaz, mert Amerikaban konkret peldakat lattam, amikor meg laborvezeto sem rakta fel ra magat minden cikkre, csak arra, amiben tenyleg aktivan reszt vett. Masreszt Mo-n eleg sok helyen ugy mukodik a dolog, hogy nem csak az ember kozvetlen temavezetoje rakja ra a nevet a cikkekre. Amerikaban a tipikus kutatasi egyseg a labor, ahol 1 prof + 4-5-.. poszdok + 5-10-.. doktorandusz dolgozik. Mo.-n meg ugye a tipikus egyseg a labor, ahol 20 prof, 10 docens, 0 poszdok, 5 doktorandusz sem tul ritka, es ilyenkor sokszor elofordul, hogy cikkiraskor hirtelen 3-4 prof es docens is rogton a doktorandusz temavezetoje lesz egyszerre. Gondolom mondanom sem kell olyanoknak,akik mar voltak Lajtatol nyugatra, hogy Amerikaban az nem automatikus, hogy a head of the department automatikusan felkeruljon minden cikkre ami a tanszeken irodik.
> (És egyáltalán nem kell erre nagy energiákat, befolyásokat mozgósítani.) Gondolom itt a szerzo olyan vezeto kutatokra gondol, akik koztudottan igen kemenyen zsarolnak mas laborokat is (mas egyetemeken is ), palyazati penzek ill nagymuszerek feletti kontroljukkal, egyebb hatalmukkal, hogy minnel tobb cikkben automatikusan kollaboracios partnerek legyenek.
Ps: Tekintve, hogy cikkszerzo elvben csak az, aki tudomanyossan is hozzajarult a cikkhez (nem csak zsozsoval), abszolut nem trivialis, hogy egy poszdok cikken a fonoknek rajta kell lennie. Egy jo poszdok ui elvben onalloan kepes munkat vegezni, ergo a fonokenek nehezen hiheto, hogy jelentos tudomanyos hozzajarulasa lenne a cikkben. Persze ez alom.
Lehet akár, csak mondjuk Nusser nem szimbiózisról beszélt hanem parazitizmusról. Elgondolkoztál azon egy pillanatig is hogy ő miért tette ezt szóvá? Számára vajon ez miért nem intézhető el egy odavetett "Így működik és kész." jellegű mondattal? Ne feledjük, hogy akadémiai levelező tagról van szó, nyugodtan élvezhetné az "így működik" elvből fakadó előnyöket. Persze nagyítóval kell keresni az olyan embert aki még ezt a dolgot nyilvános fórumon szóvá tette. Egy ilyenről tudok, Hargittai István, az MTA rendes tagja ÉS-beli cikkében (Szerepzavarban, 2006) kitért erre a kérdésre. Álljon itt a vonatkozó idézet tanulságul hogy más szerint sem így kellenne ennek működnie:
"Van olyan már befutott kutató, aki nem szerepelteti a nevét fiatal munkatársainak dolgozatain, még akkor sem, ha a munka az irányításával készült, mert munkatársai önállósulását és elismertetését szeretné elősegíteni. Ez a vezető kutatói magatartás ma nálunk még nem nagyon terjedt el. Ennek ellentéte az, amikor a vezető kutató neve ott szerepel az általa vezetett egység összes dolgozatán. Ezt a magatartást joggal lehet feudálisnak nevezni, de nem lehet egyértelműen elítélni, mert ha a vezető kutató publikációs listája elszegényedik, akkor lehet, hogy legközelebb már nem kap kutatási támogatást. A probléma nemcsak magyar, hanem nemzetközi, talán az egyetlen Egyesült Államokat kivéve. Ahhoz, hogy ezen a gyakorlaton változtassunk, nemcsak etikai fordulatra van szükség, hanem a pályázati kiírásokat is meg kell reformálnunk. Ha ki kellene emelnem egyetlen szempontot, amelyet döntőnek tartok abban, hogy miért nem találhatják vonzónak a hazai kutatói pályamodellt a tehetséges és ambiciózus pályakezdők, akkor ez a függetlenné válás, az önmegvalósítás lehetőségének a hiánya még abban a korban, amikor a kutató valóban invenciózus és tele van ötletekkel."
Ja, ha találász helyet a világban, ahol a posztdokok a prof nélkül publikálnak, akkor jó. Akkor hajrá!
Mondjuk en nem ertek a tudomanyos fokozatokhoz, de annyit biztosan tudok, hogy a tudomanytortenelem leghiresebb cikkeinek nagy resze 35 ev alatti fiatalemberekhez fuzodnek, akiknek kutya nem tudja, hogy ki volt a vezeto prof-ja, szoval a helyzet talan megsem annyira sulyos, nem?
A doktorandusz-posztdok-prof szimbiózis lehet akár minden résztvevőnek is előnyös. És a függetlenedés is eljön, ha valaki arra rátermett. A mai tudomány zömében csapatmunka. Elkerülhetetlen a hierarchia
vezető prof nélkül nem nagyon publikálnak sehol. Így működik és kész.
Nincs ezzel semmi baj, mindenki irkalhaja a nevet, ahova csak akarja. Csak a scientometriai modellt kell egy fokkal okosabbra venni.
Pl. ugy kell szamolni a mutatoszamokat, hogy ha egy papiron szerepel egy vezeto prof neve es a beosztottja neve, akkor automatikusan figyelmen kivul kell hagyni a vezeto prof nevet. Na jo, hogy erdeke legyen jo embereket maga ala venni, mehet MLM (multi level marketing) rendszerben: megis beszamoljuk a vezeto prof nevet is, de csak mondjuk 10%-ban.
Csokolom, most akkor en forradalmasitottam a scientometriat? :)))
Mint minden más lista-összehasonlítás. Arról mond valamit, hogy az illető(k) mekkora nyomot hagytak a szakirodalomban.
Ja, hogy a nyom mérete gyakran inkább a megszerzett erőforrásokkal korrelál, mintsem a személyes „kutatói” kvalitással, rátermettséggel? Hát ez így van. Hümmöghetünk, hogy nincs igazság. Soha nem is volt.
"A vezető prof nélkül nem nagyon publikálnak sehol." Ez ütős! Vagyis szerinted nem létezik önálló tudományos munka végzésére és közlésére alkalmas kutatói középgeneráció? Posztdokok, 30-40 évesek? Ezeknek nincs egy önálló ötletük, pályázatuk, mind csak a vezető prof-hoz rohangál hogy akkor most mit is csináljak? Ha meg létezik, akkor milyen alapon is ül bele a más kész munkájába a vezető prof? Ja hogy azért mert "Így működik és kész."? Hát akkor neked működjön így. A magam részéről nem kérek belőle.
Á, szerintem ez nem magyar probléma. És tulajdonképpen nem is biztos, hogy probléma. A vezető prof nélkül nem nagyon publikálnak sehol. Így működik és kész. (És egyáltalán nem kell erre nagy energiákat, befolyásokat mozgósítani.)
Ja értem. Nem ugyanaz a látásmódunk. A szememben a magyar tudományos élet működése szempontjából ez nagyobb probléma: "Gyakran szembesül az ember olyan példával, ahol vezető pozícóban lévő kutatók minden energiájukat, hatalmukat és befolyásukat annak szentelik, hogy minél több közleményben szerzőként megjelenjenek." A minősítés mikéntje állandó vita tárgya, kivéve azt hogy valahogyan mérni, minősíteni kell. Mozgásban van ez a terület, ilyen index, amolyan index stb. A fenti jelenség azonban nem tárgya semmiféle vitának, diszkussziónak. Egyáltalán, nincs is napirenden sehol. Változásnak, elmozdulásnak a legkisebb jele nem érzékelhető.
Nem? Ha a szakértők véleményén alapuló értékelések reprodukálhatósága nagyon rossz, akkor kérdés, hogy mennyiben lehet ez „az eredeti tudományos teljesítmény mérésére legalkalmasabb módszer”?
Ha ugyanarra a kéziratra (disszertációra, pályázatra, stb.) ellentétes szakértői vélemények születhetnek, akkor mennyire megbízható egy ilyen eljárás?
Megtenné hogy pontokba szedve felsorolja hogy mik voltak végső soron az Ön konkrét kívánalmai/kifogásai amelyek elutasítása miatt végül nem jött létre a munkaszerződés? Gondolom ezek közül sok megvan itt (http://www.math.umanitoba.ca/~lukacs/Renyi/MTA-level-Katona_Gyulanak.pdf) de ezek később még változhattak. Arra kérem, hogy az egyértelműség érdekében mindenképpen konkrétan és NE általánosságban adja meg hogy mit és milyen indokkal szeretett volna Ön elérni. Egy példa a konkrétumok hiányára: "...he doubts the fairness of my earning a significantly higher income than the Director of the Institute, in spite of my young age. One wonders what does my age have to do with my academic capabilities." Itt pl. nem lehet tudni hogy mekkora volt az a fizetés amit Ön kért és azt hogy az elnyert pályázat előírásai szerint ezt Ön minden további nélkül megkaphatta volna-e?
Ironizálni akkor érdemes ha tényleg van min. Most mi a bajod azzal hogy a 3571-ben leírta a nyugati tudományos címeket? Vagy szerinted ide csak PhD-tól felfelé járnak fórumozni? Egyébként meg teljesen felesleges dolgot kérdeztél ezzel a "Tisztelt Dr. Lukacs Gabor! On tehat a manitobai egyetem professzora (=full professzor)?" Ott volt világosan a korábbi hozzászóláshoz csatolt file-ban hogy "assistant professor" (3561). "Ezt onnek persze nem kell tudnia, hiszen on nem tajekozott a magyar felsooktatasi elnevezesek, szokasok felol." A fentiek alapján ezt rólad ugyanúgy el lehet mondani csak a "magyar"-t kell kicserélni "angolszász"-ra.
"Még mindig nem találom :) Hol, és mit értettem félre? :)"
3405 hsz.
"...a szabályzatban leírt akkori belépő szintet (150 idegen hivatkozás), az nagyon meglepne ..."
Szerintem nem volt 89-ben ilyen szabály, vagy ha volt, akkor nem tartották be. P.J. a kb. 90 valódi SCI hivatkozásával a középmezőnyben volt ebben az évfolyamban. Voltak többen 50 alatt, sőt jóval alatta is. Nehéz elképzelni, hogy 10-20 SCI hivatkozással összejött a 150. (Nem beszélve róla, hogy múltkor az elnök úr „nemzetközi szakirodalomról, referált folyóiratról” beszélt, mikor a 200-as limitet mondta.)
Na, ilyenkor szoktam (a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében :) ) berakni egy linket a szakértői bírálatok hátulütőiről. Tekintettel Nusser Zoltán munkásságára, akkor ez most legyen a neuroscience-ből:
P. M. Rothwell, C.N. Martyn: Reproducibility of peer review in clinical neuroscience Is agreement between reviewers any greater than would be expected by chance alone? Brain, Vol. 123, No. 9, 1964-1969, September 2000
Idézet: "Thus, although recommendations made by reviewers have considerable influence on the fate of both papers submitted to journals and abstracts submitted to conferences, agreement between reviewers in clinical neuroscience was little greater than would be expected by chance alone."
Nagyon köszönjük, hogy József Attila összes költeményét felrakta (ahogy az ön honlapján szerepel: Jzsef Attila sszes kltemnye). Nm lhtsgs, hgy vlm bj ltt a krktrkdlssl?
Koszonom tajekoztatasat. Magyarorszagon altalaban andjunktusnak illetve docensnek szoktak forditani az "assistant professor"-t es az "associate professor"-t, mert kb megfelelnek annak. Ezt onnek persze nem kell tudnia, hiszen on nem tajekozott a magyar felsooktatasi elnevezesek, szokasok felol.
