Nagyon röviden, nagyon sarkítva és nagyon szubjektív szemszögből:
Az 50-es években azért nem lett a Vasas kirakatcsapat, mert nem volt elég erős a háttere (a Honvéd mögött a HM állt, és a Honvédelmi Miniszter Rákosi után a 2. legnagyobb atyaúristen volt: Farkas Mihály; a Textiles/MTK/Bástya/Vörös Lobogó mögött pedig a 3. számú atyaúristen, Péter Gábor és az ÁVÓ állt. Hozzájuk képest a Dózsa mögött álló BM és a belügyminiszter abszolút súlytalan volt, ami amúgy logikátlan, de ez volt. Ezért is volt gyenge az Újpest a hard kommunizmusban). A Kádár-rendszerben pedig sokkal liberálisabb volt a szemlélet, gyakorlatilag minimális központi irányítássa, gyakorlatilag nem szóltak bele semmibe. Leegyszerűsítve: minden csapat úgy szerepelt, amilyen vezetői voltak.
Egyébként szerintem a Vasasnak nem kommunista, hanem szociáldemokrata beágyazottsága volt (bár lehet, hogy ezt rosszul látom) :-D, vagyis nem volt 100%-ig Rákosiék csapata.
Érdekes egyébként, hogy a Vasas 1947-49 körül micsoda háttérrel rendelkezett, szerintem a politikai hátszele ekkor, még a Honvéd létrehozása előtt volt a legjobb. Tele voltak klasszis játékossal (Kubala, Tóth III., Lóránt, Szilágyi I., Illovszky, stb.), de mégsem nyertek semmit. Pedig a díszelnökök között ott volt Rákosi, Péter Gábor, Farkas Mihály, Kádár János és még ki tudja, ki mindenki....
Hogy aztán 1950-ben miért nem a Vasast nézték ki maguknak, arra ötletem sincs...
A Horthy-rendszerről meg annyit, hogy a Vasast vélhetően azért nem tiltották be a 40-es évek végén, mert szociáldemokrata volt, és nem kommunista :) Ugye akkoriban nem okozott gondot egy-egy csapat betiltása. (egy kis politikai kitérő, az egyébként teljesen illegális kommunista pártnak 1943-44 környékén kb. 20-30 tagja-aktivistája lehetett).
Az tény, hogy a Vasas színét és nevét is megváltoztatták. Nemzeti Vasas, majd Kinizsi lett belőle, kék-sárgában játszottak. És nem mondom meg, hogy melyik klub segítette tucatnyi játékossal a Vasast 1942-körül, mert TV "lehurrog" :-))))
Én az említett esetről egyébként nem tudok. 1943 körülről tudok egy olyanról, hogy félbeszakadt a 'Tromos pályán egy Vasas-Fradi, mert a vendégszurkolók dobálózni kezdtek.
Az utolsóról jut eszembe, hogy van egy könyv, a következő címmel: A vállalati sport 40 éves története. 1941-es kiadású, ha minden igaz. Ha jól emlékszem, ebben is írnak a Vasasról.
Annak ellenére, h Vasasnak szurkolok, minimálisak a történelmükről szóló ismereteim :-( Igazából az érdekelne, h "balos" csapat ellenére miért nem vállt a múlt rendszer kirakatcsapatává. A másik, h a Horthy rendszer mennyire tűrte meg Vasast. Egyszer olvastam valahol, h a háború alatt (?) egy bajnoki meccs után a Vasas játékosainak szó szerint el kellett menekülniük a csendőrök (rendőrök) elől! :-) Ez valós sztori, vagy csak legenda?
Köszi, de le lett fordítva, én csináltam a korrektúráját (elég vicces volt a necces helyeken az eredeti és a magyar szöveget összevetni). Annak a bizonyos Korall-sportszámnak én voltam a felelőse, igen kalandos úton jutottam el a szerzőhöz. A magyar fordítás innen letölthető.
Meg a Jensik-Macku-féle Kronika ceskeho fotbalu első kötete. Néha kínzom magam vele, hogy bele-beleolvasgatok. Ráadásul a második kötetét sem vettem meg, pedig ott volt mellette. Még szerencse, hogy azt sem tudnám normálisan elolvasni.:)
Most kicsit gondban vagyok, mert ígértem egy virtuális bambit. Rákerestem a gooleban a bambi képekre, de csak a mesefigurát találtam. Volt egy olyan, ahol nem ő vollt, és egy üveg ital is szerepelt a képen, de... szóval, hogy is mondjam.... ez az:
Ja, és természetesen a Sporthírlap összeállítása csak a legismertebb külföldi játékosokat tartalmazza. Pl. 1912-ben Debrecenben is játszott-edzősködött egy lengyel. Hogy a kontextus is érthető legyen, kicsit hosszabban idéznék egy tanulmányomból:
1912 tavaszán az angol Bishop Auckland látogatott Nagyváradra, a britek tiszteletére a nagyváradi Szigligeti Színházban díszelőadást rendeztek. Az Auckland Aradon is játszott, ahol a helyi klub – a kilátogató négyezer nézőnek köszönhetően – jelentős bevételt könyvelhetett el, vélhetően nem volt ez másként Nagyváradon sem. A növekvő érdeklődésnek és a Debrecennel ekkor kibontakozó rivalizálásának köszönhető, hogy rövidesen első- és másodosztályú budapesti labdarúgók jelentek meg a váradi klubokban. A debreceniek 1912 nyarán azzal gyanúsították meg a váradiakat, hogy négy játékosuk sem helybeli. A váradiak sportlapja fölényes álnaivitással, a debrecenieket okítva reagált a vádakra: „Nagy önhittségre, elbizakodottságra vall, ha egy club az exclusivitás rácsaival vevén körül magát, a más helyről jövő, értékes elemeket magától távol tartja, s azt hiszi, hogy úgyis fejlődhetik. […] Igenis föl kell venni az idegen elemeket, mert a sport nemesebb kifejlődését biztosítja, amint a faj nemesítését is az elütő, idegen vér keveredése viszi előre.” Aligha lepődhetünk meg: amikor néhány hét múlva a rivális Debreceni TE is az „idegen vér keveredésének” nemes ideája mellett tette le voksát, a váradi lap jóval kevesebb megértést tanúsítva azt kezdte kutatni, hogy egy külföldi játékos-edző miként is került Debrecenbe. Miután ugyanis a DTE 1912 pünkösdjén kétszer is súlyos vereséget szenvedett a lwówi Pogońtól, a debreceniek megnyerték trénernek a lengyelek középcsatárát, Zygmunt Löblt. Természetesen az eset egyértelműen profi-ügy, a váradiak hosszan élcelődtek azon, hogy egy magyarul nem beszélő, civilben színész labdarúgó miből fog élni Debrecenben – hacsak nem a futballból. „Löbl tehát a DTE trénere, de azért az amatőrségéhez szó se férjen, mert ő őseitől örökölt vagyonából él Debrecenben, ahová csak az a leküzdhetetlen vágy kergette, hogy a DTE csapatának trénere legyen. Ez a magasztos ambíció nyugtalanította egész életén át s hosszú éveken küzdött magában, hogy titkos szenvedélyének feláldozza-e hazáját és a Pogońt. Nagy lelki tusák után mégis a DTE került ki győztesen a Löbl kebeléből és ő – mint egy delejes álom rabja – ment, rohant a délibáb után és elérte élete egyetlen dicső célját: a DTE trénere lehet, és hogy e magasztos hivatásának élhessen, nem kímél még anyagi áldozatot sem…”
1) Az új link rubrikába becopyzod a link címét 2) A szöveg rubrikában adsz neki nevet 3) Rákattintasz a felveszre 4) Rákattintasz a beszúrásra - elvileg megjelenik egy link1 felirat a hsz-ben 5) elküldöd a hsz-t
Ha valaki tudja, hogy kell Firefox-szal úgy linket berakni, hogy aztán csak rá kelljen kattintani, annak fizetek egy bambit. Vagy legalábbis belinkelek egyet.
De. pl. Lane-nel kapcsolatban vannak gondjaim. A Sport–Világ 1913. 09. 29-én azt írta, hogy az MTK-tól a Sunderlandbe távozott, és játszott az Angol Kupa döntőjében.
A 88-as MTK-történeti könyv szerint Joseph Lane 1911–1913 között 29 bajnokin 23 gólt lőtt. Eddig minden stimmel.
Hevenyészett netes kutatásom szerint nem Joseph volt, hanem James, és nem angol kupadöntőt játszott, hanem csak két bajnokit. http://www.thestatcat.co.uk/Mplayers/MPG513.asp
Bár teljesen offtopic, de én a Dennis Hulme-al voltam így. Az ő McLarenje ki van állítva a Közlekedési Múzeumban, de nincs odaírva a neve. Az apukámmal voltam, találgattuk, hogy kinek az autója lehet. Abban állapodtunk meg, hogy Dennis Hulme-, mert McLaren volt és a szám is stimmelt. Aztán este néztük a hiradót, és bemondták, hogy elhunyt...
És hogy on is legyen:
Köszi az összesítést, nem semmi! Viszont egy 1911-es Sporthírlap említ horvát, cseh, olasz játékosokat is, akik Magyarországon játszottak (sajnos csak név nélkül)
Külföldiek Magyarországon 1914 előtt BTC: Yolland, Thomson, Ashton (angolok) a BTC alapító tagjai voltak, „ha nem is futballozni jöttek”. Wagner, Wachuda (osztrákok) MTK: Shires (Anglia --> Bécs --> Budapest), Lane, Owen. Little (WAC, osztrák???) MAC: Hedinger (angol) 33FC: Watkins MUE: Hoffmann (bécsi), Hanna (angol) FTC: Hoffmann (bécsi), csak egy mérkőzésen az Oxford ellen
A lap szerint Wudi Müller 15-szörös osztrák válogatott volt. Vele volt egy nagyon érdekes "személyes" élményem. Valamikor 2000 körül egy régi lapban az OSZK-ban épp vele olvastam egy interjút. Aztán pihenésképp belenéztem az aktuális lapokba. A Nemzeti Sportban volt egy rövid hír: 80 valahány évesen elhunyt Müller...
fordítva gondoltam: a Magyarországon játszó idegenlégiósokat lehetne összegyűjteni! Belőlük nem volt sok. Vagy félreértettelek, és róluk írnak a Földessy könyvben?
Sindelar a Mitropa Kupáról: „A KK a legjobb futballiskola! A mérkőzéseken mindig tanulmányozni szoktam ellenfeleimet, Sárosi labdaadogatását, Nejedly technikáját, Meazza fejjátékát. […] És higgye el, a KK-nak lehet köszönni, hogy a közép-európai futball elérte az angol futball klasszisát! Engem a KK tanított meg futballozni!”
Nem azt mondtam, hogy a lábam lógatom. Távmunka (persze nem terhelnek le). Könyvtáraznék, ha lenne hol. A könyvet meg megírtam, másfél éve van szerződésem a kiadóval, csak nincs pénz kiadni.
Ez már olyan szintű offolás, hogy mindjárt beszólok magamnak, de nagyon durván.:)
