eurovelo, nyilván bringázható lesz. egyébként ausztriában is voltak ilyen szép derékszögű kanyarok és nagyon jól elvoltak rajta az elektromos nagyik :)
Ha már úgy döntöttek, hogy Kisoroszinál egy másik híddal beviszik a szigetre az Eurovelot, akkor azt a déli részen vhogy vissza is kell hozni a partra, azaz híd mindenképp kell. A Dunaág a másik oldalon sokkal szélesebb, nem hiszem, hogy van alternatívája a Szentendrére való visszajövetelnek, a vita csak azon megy, hol legyen.
növelné a belvároson áthaladó kerékpáros forgalmat
Ez számomra elég nyakatekert "érv". Aki Szentendrén keresztül ment tovább (vagy épp SztE volt a célja) eddig is a Duna-korzón ment át (kivéve az outisakat, mióta legális a 11-es). Az, hogy nem kell megtenni kb. 2x1 km-es kerülőt a Dera-patak miatt, nem fog odavonzani többszörös mennyiségű kerékpárost szvsz.
A szentendrei önkormányzat városvezetője, Pál Gábor a lapnak azt mondta, a híd csak a biciklis túrázóknak és a túlparti szigetmonostoriaknak az érdeke, nekik szentendreieknek nem igazán. A híd ráadásul, mondta Pál, növelné a belvároson áthaladó kerékpáros forgalmat, emellett esztétikai okból is kifogásolja az építményt.
Majd ha jön a csávó Budapestre, mondom neki :-) De nem lehet, hogy az angol nyelvterület "mamil" olvasóközönségének lett így megírva? (Middle aged man in lycra, kb. középkorú férfiak talpig cicában.) De ajánlhatok én neked súlyosabb irodalmat, csak az már itt ennél is nagyobb off lenne :-)
Elfogult vagyok a Sagan-könyvvel kapcsolatban, a fordításra vonatkozó megjegyzést abszolút vettem, továbbítottam a szerkeszőségnek. Mit sulykoltak annyira a könyvben szerinted? Amikor először elolvastam az angol verziót, tökre az jött át, hogy nyilván a versenyző gondolatai mentén halad a könyv, az ő logikáját és fordulatait használják, de biztosan volt egy szerkesztői rávezetés is, ráadásul ugye nem Sagan írta a könyvet, hanem egy jól író szerki öntötte végső formába. A stílus és a hangulat végig vitt a könyvön, kicsit mosolyogtam a versenyleírásokon, mert én pl. csak az utóbbi időkben kattantam rá a nagy versenyek követésére, de arra rendesen (a befutóra mindig haza kellett érnem a Pilisből), és jól estek ezek a leírások. Nem vagyok egy rajongó típus, de tetszik Sagan kicsit fura stílusa, lazasága, bohóckodása, és szerintem ő jót tesz a sportnak, mert pont ezt a megközelíthetetlenség érzetet bontogatja le. Emberközeli a fickó, főleg, hogy leírja, honnan indult a sport iránti rajongása, és szerintem abszolút közelebb viszi a kerékpározást a hétköznapi emberekhez is.
Meg nekem pl. pont Kimi könyve még csak fel sem merült, mert teljesen távol áll tőlem az ő műfaja.
Mennyit engedjenek a szakmaiságból, hogy az még a széles nagyközönségnek (nem bringás érdeklődésű) is élvezhető olvasmány legyen? Ők így választottak. A Kimi könyv is hasonló. Bár ott maga a figura ismertebb, hangsúlyosabb részt kapott a mindennapok bemutatása, a jellem és szellemiség több teret kapott. A versenyek nem fontosak, azt aki akarja megnézheti- minek ismételjenek?
