Én is régóta kutatom már e kérdésre a választ. Egészen ezidáig csak részmegoldás állt a rendelkezésemre, de most, egy évforduló kapcsán végre kikerekedni látszik a Válasz. De menjünk sorban!
Azt ugye tudjuk, hogy lyukas zoknifél sohasem tűnik el. Miben különbözik egy lyukas és egy ép zokni? Vegyünk elő egy lyukas zoknit, nyissuk szét a szárát és nézzünk bele! Mit látunk? Egy homályos csövet, annak végén a zokni hátterét. Most ismételjük meg ugyanezt egy ép (tehát eltűnés vonatkozásában potenciálisan veszélyeztetett) zoknit. Most mit látunk? Semmit. Helyesebben egy fekete lyukat. Fekete lyukat! Ez a titok nyitja. Idővel az ép zokni felfalja önmagát, önmagába záródik. Róla ezután soha információ nem juthat az univerzumba, csupán párjából következtethetünk a létére.
Viszont joggal merülhet fel a kérdés: miért csak az egyik fél tűnik el, hiszen a másikban is ugyanúgy munkál a fekete lyuk? E kérdés okozta, hogy fenti elméletemben magam sem bíztam teljesen, mígnem néhány napja egy évforduló fellebbentette a fátylat. 1900. április 25-én született Wolfgang Pauli, aki a kizárási elvet leírta. Az elv szerint adott helyen nem tartózkodhat egyszerre két azonos állapotú elektron.
Egy pillanatra tételezzük fel, hogy ugyanez igaz a zoknikra is! Ha adott egy pár ép zoknink, a felek állapota azonos: egészségesek, színük, szaguk, és persze mindkettejükben dolgozik a fekete lyuk. A Pauli-elv érvényre igyekszik juttatni a fekete lyukak hatását, hogy az egyik fél mielőbb nemzoknivá váljék. Amint ez megtörtént, állapotegyezőségről már nem beszélhetünk, hiszen van egy fél zoknink és egy fél nemzoknink. A megmaradt zokniban lévő fekete lyuk természetesen továbbra is nemzoknivá szeretné változtatni gazdáját, de akkor újra sérülne a Pauli-elv, hiszen két nemzokni volna ugyanazon állapotban, vagyis a kizárási elv akadályozza meg egyrész egész párok, másrész a megmaradt felek eltűnését.
Mint aki a mosódobba esett...
És általérzi tűnő illatát,
míg zúgva kattog a forró kerék,
csapongva loccsan habos hullám
és lát, ahogy nem látott sose még:
Mint aki a mosódobba esett...
a végtelenbe tűnt, régvolt páromat
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a mosódobba esett:
Mint aki a mosódobba esett -
vad panoráma, rémes élvezet -
mosódobban és habok között,
a centrifuga robog fejem fölött
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
buborékot, álmot, rémest, édeset:
Sziasztok!:-))) Hát azt hiszitek, hogy meg bírom állni az előzmények miatt, hogy ne szóljak hozzá??? Hát nem! Íme egy karcolat:
Levél egy zoknihoz
Mit is írhatnék neked a messzi távolból e késői órában. Szemem lassan lecsukódik az
álmosságtól, és sarkában, mint apró gyöngyök, jelenik meg a csipa.
Ha esténként elalszom, mindig magam előtt látlak, ahogy megállsz az ágyam szélénél és szeretettel kérded:
"Kérsz még egy kis illatot?". Igen! Igen, kérek az illatodból, mert érezni akarom azt a velőtrázó illatot, ami csak rád jellemző. Néha sikoltanom kellene, de nem merek. Eszembe jutnak még a veled töltött percek, s a megismerkedésünk órája. Mikor először megláttalak az üzletben, csak néztem, hogyan vagy képes ily kis csomagolásban megőrizni egyéniségedet. Az első találkozás után már felkeltetted az érdeklődésemet, s nem tudtam levenni rólad szemeim. A második találkozás után már tudtam: valami elkezdődött.
Akkor te is észrevettél, rám nevettél, és a két száradból halkan suttogtad: Bonts ki! A harmadik találkozás után biztos voltam benne, hogy te vagy az, akire eddig vártam. Megvettelek.
Ezek után az együtt töltött napok örök emlékként ágyazódtak lelkem legmélyébe. S ha itt a távolban gyötör a magány, csak felszabadítok egy rejtett zugot, és magam előtt látlak.
Látom, amint a szennyestartóból kifelé kandikálsz, érzem azt az illatot, ami miatt először csodálkoztam, hogy nincsenek csúszómászok a lakásban, és látom gyönyörû színedet, amit az ARIEL-lel való találkozás után visszanyersz. Látom az agyonmosott cérnaszálaid, mint apró csövecskék szippantják fel a friss illatot, és kibocsájtják helyette azt a mámorító ködfelhőt, amit vetekszik a legjobb drog hatásával.
Felejthetetlen dolgok ezek, hiszen ki lenne képes erre, rajtad kívül? Csak te, drágám, csak te! Te, aki úgy szereted megkeseríteni az emberek életét. S közben röhögsz, de olyan decibellel, hogy a delikvensnek félbetörik az üvegszeme. Ha csak eszembe jut, elpattan a kezemben a kávéscsésze. A múltkor láttam egy filmet a vízilovakról, és te jutottál az eszembe. Pont olyan hangot hallatott, mint a te pihegéseid , amint este lerogysz az ágy mellé. Hát nem szörnyû, hogy mennyire téged látlak mindenben! Ha elmegy reggelente a kukásautó az ablakom alatt, s érzem a szemetes konténerekből kiáradó sárkánybűzt, szememet elönti a könny, hisz este ismét közelről érezlek, és a csótányok átköltöznek a szomszédba. Nagyon jól tetted, hogy elüldözted a villanyszámlást, aki rókabarlangnak nevezte a lakásomat.. Istenem, micsoda erő szorult beléd. Ha annak idején az Eger várát védő nők között lehettél volna, a török már a látványodtól visszafordul. S te fegyelmet tartasz egy olyan helyen, amit csupa más szennyesek látogatnak. Büszke vagyok rád!
Hamarosan hazautazom, majd megírom, mikor, de kérlek, ne várj az állomáson. A múltkor is olyan kínos volt, amikor az egész rokonság kivonult a vonat elé, s csak a rendőrség rátermettségének és a tűzoltók fecskendőinek köszönhetően tudtuk magunkat a viszontlátás örömének átadni. Amikor rám vetetted magad, azt hittem,az ég szakadt rám. Hiába, szenvedélyes vagy, s ezen a vadállati ösztönön nem tudsz uralkodni.
Most befejezem, s magam elé képzellek, amint sunyi módon rohansz a előre, hogy egy új illattal kedveskedj. Aztán elfoglalod megszokott helyed az ágy mellett, illatod csendesen úszik a szobában, majd lassan mindenről elfeledkezve, eszméletemet vesztve elalszom.
Csókolnak: a lábaim
Tanult kollégám feltevése azt igazolja, hogy a padlások, ahol "a zoknik fényesen suhogva, keringtek szálltak a magasba" szinguláris pontok gyűjtőhelyei.
Úgy emlékszem, hogy a József Attila vers így kezdődik (lehet, hogy tévedek, rég volt már, hogy utoljára be kellett magolnom):
"Talán eltűnök hirtelen
Mint megannyi társam
Többé gazdám sem lesz nekem
Hogy mosószerbe mártson"
Egyébként J.A. gyűlölettel viseltetett a zoknik és a mosás iránt, mint azt a Mama című költeményéből is kiderült. Úgy érezte, hogy moónő mamája korai halálát az eltünedező zoknik okozták, amikkel a mama nem tudott elszámolni munkaadója felé.
A zoknik nem tűnnek el, hanem meghatározott pályákon mozognak. Möbius-szalagok milliárdjai hálózzák be a teret és ezen közlekedve, egy szinguláris ponthoz érve átlépnek egy másik dimenzióba. Keressetek szinguláris pontokat és megtaláljátok az elkóborolt zoknikat.
Már József Attila is megírta :
"Talán eltűnök hirtelen
Mint erdőben a vad zokninyom"
(bocs)
Gryllus 1993 (Móra – Kaláka zenés könyv 1988)
GMC 007
A Nemes Nagy Ágnestől kölcsönzött címen Kaláka dalok
gyerekeknek a minket körülvevő tárgyakról, bútorokról,
hangszerekről, játékokról, szerkezetekről, ruhadarabokról.
A felvétel az Intersound stúdióban készült 1988-ban
1. Nemes Nagy Ágnes: Az asztal
2. Kányádi Sándor: Három székláb
3. Nemes Nagy Ágnes: A szekrény
4. Takács Zsuzsa: Fiók
5. Hárs László: A könyvespolc
6. Nemes Nagy Ágnes: A lámpa
7. Ágai Ágnes: Tegnap egy gépgyerekkel
8. Rigó Béla: Óra-dal
9. Laura E. Richards: Ele-telefon (ford. Rab Zsuzsa)
10. Győri László: Porszívó
11. Kosztolányi Dezső: Ódon, ónémet, cifra óra
12. Weöres Sándor: Három egész napon át - Szól a nóta halkan
13. Csoóri Sándor: Nyenyerés
14. Csoóri Sándor: Duda
15. Tóth Bálint: Varázsduda
16. Kosztolányi Dezső: A játék
17. Zelk Zoltán: Kóc, kóc
18. Nemes Nagy Ágnes: Labda
19. Tandori Dezső: Ami kinyomozhatatlan - Az asztal
20. Csorba Piroska: Reggel csak fél zoknit találok 21. Weöres Sándor: Kalapszalag
22. Christian Morgenstern: Az ümög (ford. Szabó Lőrinc)
23. Thorbjörn Egner: Semmit sem talál az ember (ford. G. Beke Margit)
24. Petőfi Sándor: A tintásüveg
25. Ágh István: Itt a bicska, bugylibicska
26. Rákos Sándor: A létra
27. Kiss Jenő: Tányérok a falon
28. Kiss Anna: Bögre-bál
29. Kiss Dénes: Korong forog
30. Tarbay Ede: Dagadj dunna
31. Károlyi Amy: Kulcscsomó
32. Weöres Sándor: Alszik a vánkosom
off
A "Hol a nadrágom" c. remekmű eredetileg a Három jószívű rabló c. mese egyik dala. A könyv hátulján szerepel a kotta is. Gyermekkorom egyik kedvence volt...
on
Nekem egy olyasmi rémlik, hogy: „Hol a nadrágom?” stb., meg a refrén: „Este megvolt, becsszavamra megvolt...” Ebben van zoknis rész, vagy az egész dal a zokniról szól? Az általam idézett dal (ha jól emlékszem) a Nálatok laknak-e állatok? című lemezen van.
Végigfutottam a szálon és nem láttam, hogy bárki is említette volna azt a Nagy Zoknifalót, amit Kalákáék is megénekeltek. Ha hirtelen költőt is kellene mondanom, akkor Tandorira tippelnék, de sajnos nem vagyok benne teljesen biztos.
Én egy fordított kapcsolatra emlékszem: Faludy sem hordott zoknit, és ő hivatkozik Einsteinre, ha nem csalnak emlékeim...
Egyébként van egy rövid történetem:
Az egyik klubtársam megjelent edzésen felemás zokniban. Megjegyzéseinkre jött a válasz: — Benéztem a szekrénybe, ott egy ugyanilyen felemás pár volt...
kaviat Mesterem anyagveszteséges elmélete érdekes gondolatokat indított meg bennem. Arra jutottam, hogy a fuszeklik valószínúleg csak bizonyos emberi testnedveket - izzadság - szeretnének magukkal vinni, a hozzá tapadó kosz csak járulékos teher, ami megnehezítheti az átjutást, és csak az igazán rátermett zokniknak sikerül. Ezért nem tud mind eltűnni, illetve kevés a páros eltűnés.
Az imént került a kezembe a "Világirodalom legszebb zokniversei" című kötet, amelyből látom, itt már többen idéztek. Mindenki ismeri pl. Petőfitől a "Talpra, zokni!" kezdetű örökbecsűt.
Egyébként érdekes irodalomtörténeti tény, hogy Faludy György ugyan nem viselt zoknit, de titkon mindig is vágyakozott a zoknikurdásra. Ezt bizonyítja az is, hogy lefordította Villon egyik zoknitémájú szösszenetét:
"Zokni vagyok, 100% pamutból,
Mely láb alatt büszke volt, s merész
S most elárvult lógok egy szárítókötélről
Mert páromat elnyelte már az enyész"
Sir!
Bár ilyenek lennének a legnagyobb tévedéseink! Személy szerint örülök, hogy eleveztünk a líra irányába. Zseniálisak vagytok! Hány nagy alkotó Múzsája lehetett a Zokni? Sersé lá soszét!
( Nálunk a ma reggeli leltár alpján 5db fehér,15db színes félpárzokni található, a helyén!)
Internetikus felkiáltás: - Félpárzoknik Gyertek haza!
Láttam zoknicsiptetőt a West End-ben. Szívem örvendezék. Vettem 40 darabot (egy doboz) 1800.- jó magyar rhénes-kénes forintokért. Hazavittem őket. Pároztattam. Csiptettem. Ők visszacsíptek. Mosógépbe raktam. Várakoztam.
Szerintem itt a probléma nem oly egyszerű.
Nézetem szerint a zoknik itt is vannak és ott is vannak. Csak váltogatják a dimenziókat: egyszer itt, máskor ott.
Mi nem is tudjuk, hogy szinte minden alkalommal más zoknival van dolgunk - cserélgetik a helyüket állandóan, mindig más gazdát keresnek - mert olyan ügyesen oldják meg a cserét, hogy nem lehet lebuktatni Őket.
Csak aztán - mint mindenhol - vannak renitensek, akik felrúgják a cserélgetés örök szabályait, megunják a gazdát és soha nem jönnek vissza.
Ezért kis kódex-et adnék közre: - kérlek szeressétek a zoknijaitokat !
- sose hagyjátok feleslegesen magára Őket !
- a lehető leghamarabb mossátok ki Őket, ne kelljen koszban élni a fél életüket (belegondoltál, hogy van amelyik akár egy, vagy két hetet is eltölt piszkosan, utána egy napot tisztán, de aztán máris újra koszos lehet a következő tisztálkodásig...)
- osszátok be a zokniviselést a lehető legoptimálisabban (egyes számítógépes naptárprogramok már figyelembe veszik az élet eseményeit (kirándulás, Operalátogatás, szülinap, bulinap, stb.), és ezek segítségével minimalizálni lehet a zoknik kosz általi igénybevételét, mosási periódusait !
- sose tároljátok Őket a cipőitekben !
Vercsellemcés
(Amuty Don Fülig di St. James halyósgappitánj móttyára)
Héj, a nác asz mek hol marat itten, tán a zavaron?
Csersző: http
Asz elcső ferszak a poétafon porulátomását feti fel, annag okán, hoty félik-metik homájt emleket, de uralkodoi titulucsompol fagatolak eszt nem emlitém mek nekije. A félhomáj látácsát a göltö sztrovatsek áramcüneti agtucs –falamint öröggfényesülö Sekinekcse Alfonc detestárcsunk- révén érszékeklé. A simulkató tolog asz mexokot nála, mer mintik pe fan rukva, écs törkölöcik. Coknija mek mék nem is fót mék a hádán se.
A pénctárkép jelekü tártyagat mek csak cembesütés algalmáfal tagagya le.
A cálmotás mek amuty sem mety neki ikaszán, eszért tsak a büdös rémámai lácanak mek deliriumos gredencében.
A töpi sorokpan mintenféle alatomosákokat irtott lefele, amineg semi értelme sincsen, és mék a fele sem biszonyiték!
einstein is zokni nélkül járt. Biztosan ő is feladta. Lehetséges, hogy lázasan kutatta a dimenziók közötti zoknivándorlás okait, és a relativitáselmélet e kutatás hitvány mellékterméke lett...
Midőn a bolt félhomályos pultján összeborul a pár,
nem tudják még, melyikükre mi vár.
Csak oly jó egymáshoz bújva, simulni, oly borzongató,
oly végtelen e csókos zokninász.
És mikor csörren a pénztárgép, két mohó kéz tépi szét
a boldog pamutpár ifjúkorát.
Lábra is húzzák őket rögtön, és nap-nap dolgzoni kell,
Szagolni a büdös láb lábszagát.
És nem látni egymást soha, csak néha, titkon, éjszaka.
Csak álmodva karjaikba hullva,
ahogy ledobták őket szennyesen, a piszkos szőnyegen.
Egymásra vágyni: újra és újra.
És ha elmúlt a nagymosás, összefonják a régi párt,
s a fiók ó mélyén csók csókot vált.
Napok, hetek búvó ölelése, idéz szép ifjúkort,
mígnem egy kéz vad és új sorsot oszt.
Elkavarja a boldog párt, mint őszi szél a bús avart.
Elhagy jaj a kedves. Ne! Elhagy, ó!
Még sírva int, irtózva dörgölve egy másik pamutszínt.
És bús magányban, a homályban, szememből könny, könnyt facsart.
Télre tavasz, tavaszra nyár, homályos ősz, majd újra tél jő,
s én csak sírva nézem hű kedvesem,
Mert pokol lett életem, már elveszett helyem sem lelem,
elvesztem én, jaj be elvesztem én!
Várom a megváltót ifjan, már csak a vén halált lesem.
