Gnudist, nem az elton tömege, hanem az elton ELEMI GRAVITÁCIÓS TÖLTÉSE, a
g(E) =- g m(P),
negativ! A proton és elton között TASZÍTÓ GRAVITÁCIÓ van jelen! Ezért létezik a g-töltésekben is semleges proton-neutrínó, ami a stabil protonból és a stabil eltonból áll, a 'tömegnélküli' (P,E)-neutrínó, ami 3.83x10^-17 cm kicsi! Figyelemtelenebbek vagytok, mint az elsö osztályosok.
Ez így, önmagában nem szép dolog. Mondj rá példát.
Beleesik a labda a lyukba, vagy sem a specrel elveivel összhangban? (Indoklást is kérnék, ha lehet!)
Maga a kérdés a meg nem értés jele.
Azt szeretnéd, hogy legyen valami skalár válasz. A vonat stb. esetében gondolom az nem tetszett, hogy a vonat szerint nem fér be, az alagut szerint meg befér. Ezt szeretted volna kiküszöbolni a beleesik/nem esik kétértékű lehetőséggel. Mert a beleesés skalár lenne, vagy beleesik, vagy nem. Nem amolyan ha akarommvemhes, ha akarom, nem vemhes válasz. Így van? :-)
Csakhogy nem lehet kiküszöbölni. Az, hogy a tárgy egyik végével mi történik, beesik valahova vagy nem esik, egész egyszerűen nem függ attól, hogy a másik végével mi van. Nem tudja egy térszerűen elválasztott esemény befolyásolni a másik kimenetelét.
Emiatt a beesés vagy be nem esés mint sklár nem attól fog függeni, amit te remélsz tőle, hogy tudniilik majd ez tiszta vizet önt a fejekbe. Hanem mindenféle olyan körülményektől, amelyeket nem definiáltál kellő pontossággal. De nem segít az sem, ha megteszed. Akkor ugyanis az lesz az eredmény, hogy lehet skalár választ adni. Az viszont konform lesz a specrellel, és nem fog függeni a leíró rendszertől.
Szeretnék kísérleti bizonyítékot arra, hogy az antiproton (aka. elton) akármilyen tömege negatív lenne. Ugyanis ki van mérve, hogy a relatív tömegkülönbség a proton és az antiproton között | mp-mpbar | / mp<1.0*10-8. Maga a mérés amúgy nagyon érdekes, és pl. egy jópár magyar is dolgozik benne: ASACUSA
Nekem meg van egy új világmegváltó elméletem, amiben a túrók (quarken;) nem a gravitációs maffia által használt up,down,strange,charm,bottom és top, hanem a jenő,béla,marcsi,tercsi,ferkó,klára, s valahány név a naptárba' névre hallgatnak, a színtöltésük pedig a piros/zöld/kék helyett sárga/cián/magenta :-)
"1dimenziós golflabdánál analóg a már érintett alagút-vonat példával. "
Van hasonlóság, csak itt az, hogy belefér -e az adott helyre, következménnyel jár. Az, hogy a mozgó vonat benne van-e az alagútban, nem okoz ellentmondásos helyzetet, ha az egyidejűség oldaláról közelítjük meg a kérdést.
Az antiproton átnevezése önmagában nem nagy kunszt. Ha esetleg arra lenne valami kísérleti bizonyítékod, hogy valóban negatív a súlyos tömege, mindjárt érdekesebb lenne.
"Szóval van gravitáció... tehát a golyó a füvön gurul, azt' hirtelen jön a lyuk?"
Tulajdonképpen gravitáció nélkül is lehet. A lyuk túlsó fala magasabban van kissé, mint a közelebbi és a fal 45 fokban meg van döntve. Tegyük fel, hogy megállás nélkül irányt tud változtatni, hogy a lyukra merőleges sebessége még mindig elegendő ahhoz, hogy elvileg beleférjen a lyukba.
Eddig még csak annyit sikerült megtudni róla tőled, hogy az elton az a "négy valódi elemi részecske" egyike, az elekromos töltése 0, a 'gravitációs töltése' meg g.
Én eddig azt hittem, hogy az elton tulajdonképpen antiproton.
Az elton = 'antiproton', negativ e-töltéssel és negatív g-töltéssel g(E)= - g m(P), ahol az m(P) = proton tömeg, és az egytemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi.
A négy stabil elemi részecske mind töltött, még pedig kétfajta elemi töltéssel!
Honnan az Istenböl veszed az elton e-töltését nullának? Ugye mégis a nehezedre esik az olvasás?
Legyen egy sík. Ebben felveszek két pontot, O és P, távolságuk s. Vegyek fel olyan koordinátarendszereket, melyek origója az O pont (Ezek egymáshoz képest m meredekséggel elforgatott rendszerek). Az egyiben a P koordinátái x,y, egy másikban x', y'.
Másik péda:
Legyen a téridő. Ebben felveszek két eseményt, O és P, köztük a téridő intervallum s. Vegyek fel olyan koordinátarendszereket, melyek origója az O pont. (Ezek egymáshoz képest v sebességgel mozgó rendszerek). Az egyikben a P koordinátái t,x, egy másikban t', x'.
Az egyik esetben s2=x2+y2=x'2+y'2, pl. lehet olyan rendszert választani, hogy x=s, y=0, vagy x=0, y=s.
A másik esetben s2=t2-x2=t'2-x'2 vagy s2=x2-t2=x'2-t'2, pl. lehet olyan rendszert választani, hogy t=s, x=0, vagy t=0, x=s.
Melyik adat a valóság, és melyik adat a látszólagos?
verziók:
1.: mindegyik a valóság.
2.: s valóság, és x,y, x',y' ill. t,x,t',x' látszólagosak.
3.: ha y=0, akkor x(=s) valóság, de x', y' látszólagos, analóg t-x-re: ha t=0 akkor x(=s) valóság, vagy x=0 akkor t(=s) valóság. Ez a 2. verzió speciális esete.
4.: ?
Mondandóm lényege: valaminek (rúdnak) a hossza vagy egy periódusos jelenség időtartama csak téridőbeli elkülönülésük (jobb szó híján) vetületei. Ha akarod, tekintsd a téridőbeli elkülönülést valóságnak, és a vetületeket látszatnak (2. verzió a fentiek közül). Ekkor persze lehet olyan vetület, ami megegyezik a valósággal, pl. a rúddal ill. egy periódusos jelenséggel együttmozgó rendszerben.
Nem tudom szebben elmagyarázni, talán a többiek segítenek.
A tőlem telhető legnagyobb udvariassággal megkérlek, MONDD MEG, hogy mi a túró az az elton. Eddig még csak annyit sikerült megtudni róla tőled, hogy az elton az a "négy valódi elemi részecske" egyike, az elekromos töltése 0, a 'gravitációs töltése' meg g. És homályosan utalgatsz valami állítólag elvégzett kísérletre, amiben "már látták". Hol látták, melyik kísérletben, és főleg: hogyan?
Golflabdát kell belegurítani a lyukba. A labda nyugalmi hossz éppen akkora, hogy még éppen ne férjen bele a lyukba. Az ütő olyan gyorsan üti meg a labdát, hogy az relativisztikus kontrakciót szenved. Magyarázzuk meg a specrel segítségével ellentmondásmentesen, hogy a labda miért esik, vagy nem esik bele a lyukba! (Ha le tud esni,akkor leesik.) Vegyük figyelembe a lyuk és a labda rendszerét egyaránt!
A levezetés valóban talán túl tömör volt, de sose tudom, mennyire vesszek el a részletekben, és mennyire bízhatok az olvasó önálló véleményalkotásában.
Tehát:
Az x=ct, x'=ct' képletek arra utalnak, hogy van egy K és egy K' rendszer, melyeknek közös az origója (t és x, azaz a két rendszer a közös irányú x tengelyük mentén mozog egymáshoz képest, és amikor mindkét rendszer x=0 ill. x'=0 pontja fedik egymást, akkor kezdődik mindkét rendszerben az időszámítás), amely közös origóból (tehát az x=0, x'=0 pontban, az időszámítás kezdetén) indul egy fénysugár. A K rendszerben ez fénysugár t idő alatt x, a K' rendszerben t' alatt x'-re jut. Mivel a fény sebessége mindkét rendszerben c, ezt fejezi a két képlet.
Namost négyzetre emelek, és kivonok c2t2 ill c2t'2-et kapom az s2=x2-c2t2=x'2-c2t'2(=0) képletet, mely tehát a fénnyel összeköthető események intervallumának a négyzete, ill ezek azonosságát fejezi ki (sőt többet, azt is, hogy ez az érték éppen nulla).
A levezetés pedig arra vonatkozik, hogy ha most nem fénysugárral öszeköthető, hanem két teszőleges két eseményt veszek, melyek közül az egyik a két rendszer (K és K') közös origója, akkor a másik két esemény x és t ill. x' és t' koordinátáiból képzett s2=x2-c2t2 és s'2=x'2-c2t'2 intervallumokra fennáll: s=s', miközben egyik "s" sem nulla.
A levezetés abból indul ki, hogy nem egyforma a két "s", hanem egy a szorzóban térnek el egymástól, és kimutatja, hogy ez a szorzó =1, azaz, hogy mégis egyformák az "s"-ek.
Az a=a(v) és nem a=a(x,t,v) pedig amiatt van, hogy "a" nem függ a két esemény téridőbeli távolságától, ami arra vezethető vissza, hogy a tér és az idő homogén. A levezetés lényeges része pedig az, hogy "a" nem függ a két rendszer egymáshoz képesti sebességének az irányától sem, ami azért van, mert a tér izotróp is.
Ezért v1 és v2 tetszőleges iránya esetén v1 - v2 nagysága tetszőleges lehet, tehát csak konstans lehet a "függvény", azaz pont =1. Ehhez még az tartozik, hogy a', a'' és a'-'' mind ugyanazon függvényei v-nek.
Ha ezekkel a gondolatokkal kiegészíted a levezetést, akkor talán érthetőbb. Az egész dolgot Landau Lifsic II. kötet elején általánosságban is megtalálod. Talán ők érthetőbben is magyarázzák el.
Figyeld meg, hogy logikailag a levezetésben nem használtuk ki a Lorenzt trafót, csak a téridő elébb említett szimmetriatulajdonságait. Ezért aztán a Lorentz trafó levezetésénél ezt az eredményt kihasználhatjuk, ahogy tettem Nevem Teve levezetéséhez fűzött hozzászólásomban. (Ezzel kiküszöböltük a determinánsra tett feltevést, ami amúgy nem rossz feltevés.) De aztán mmormota még egyszerűbb levezetést is bemutatott.
Még egy lényeges kérdés van, mégpedig az, hogy miért éppen négyzetre kell emelni, hiszen a fenti levezetés tetszőleges hatványra emelés mellett is érvényes lenne. Ennek oka pedig az, hogy az eredménynek v=0 esetére is érvényesnek kell lennie, és nem csak az x irányába haladó, hanem bármely x1, x2, x3 irányban haladó fényre. Ez esetben pedig csak a négyzetreemelés ad invariáns értéket. Azaz: az x=ct, x'=ct' helyett mindjárt az elején r2=c2t2 ill. r'2=c2t'2-et kellett volna írni már a fény esetére is.
De mindez szépen le van írva a LL-ben, én csak idemajmoltam.
A 'tömeggel' kapcsolatban már 25 évesen sem hittem el "die Parolen berühmter Physiker". A kvark elméletesek nem tudták megindokolni, miért veszik az erös-kölcsönhatás által okozott tömeg felhasadásnál a bozonokra a tömegek négyzetét (vagy 1 per tömeg négyzetét, de egyik sem stimmel jól) és a fermionokra linárisan a tömegeket. Kisült, nem is tudták/tudják mi az a 'tömeg', nem csak az instabil részecskéknél.
Azzal még mindig adós vagy, hogy mi az 'elton'. Egyik korábbi állításod szerint már kísérletben is látta valaki. Szóval: mi az az elton?? (könnyűzenei videofelvételen már én is láttam ilyet;)
Nézd meg, ha halad K' a K rendszer x tengelyén v sebességgel, akkor hogyan írhatnád fel ezekben ugyanazt a pontot. Írd fel légyszíves, addig nem válaszolok.
A forgó tárcsa valóban egy kicsit szerencsétlen példa Einstein könyvében. Azért szerencsétlen, mert a gravitáció alatt tárgyalja, és ez összekeverhető a gravitációmentes térben forgó tárcsával. Tehát a gravitációt akarja illusztrálni, ugyanakkor össze lehet ezt keverni a gravitáció mentesen forgó tárcsával. Ha gravitációmentes térben forog egy tátcsa, akkor a kör kerülete nem dilatál, ezért nem szerencsés a példa.
