Annyit segítek neked- kedves mmormota -, hogy ha K és K' inerciarendszerek az origóikban találkoztak, akkor onnan kezdve pl. egy K'-ben nyugvó P' pont r' és r helyzetvektorai által meghatározott gömbökre is felírható az LT. Nem érdekes ?
És hol tart a részecskefizika most? A húroknál/membránoknál? Ez még skicofrénebb!
Senki nem mérte meg semminek a 1/2 h spinját. Spin nullból nem is lehet 1/2h-et kirakni, de nem is kell. Vagy meg tudod mondani hogyan jön ki a húrokból, akár a fél spin, vagy az elemi e-töltés, és a gravitáció?
Az elektron g-faktorja a természetben nulla, a természetben!
De, ez is egyidejűségi probléma. Az hogy átmegy egy karikán (vagy bármilyen más térrészen) ugyanis azt jelenti (többek között), hogy a mozgása során egyetlen pillanatban sem ér hozzá a lyukhoz vagy a karikához. Természetesen a megfigyelőtől függ, hogy az egyes pillanatokban milyen a labda vagy a karika mint térbeli ponthalmaz.
Az egyes megfigyelések (tér- és időkoordináták) között egyszerű transzformációkkal tudsz váltogatni, ezért nem tudsz semmilyen belső ellentmondást kikavarni. Ez olyan, mintha egy síkbeli lény úgy érvelne a háromdimenziós tér létezése ellen, hogy a háromdimenziós transzformációk (pl. térbeli forgatások) nem realizálhatók geometriailag az ő kétdimenziós világában. A SR-t mint minden matematikai konstrukciót az agyaddal kell látnod és felfognod. Gondolatkísérletekkel nem tudod megfogni - ez világos lenne előtted, ha értenéd a matematikáját.
Van egy korongod. Gumiból van, nem szakad. Bejelölöd álló helyzetben centinként a szélét. Lesz 100 jeled. Körberajzolod a földön folctollal, ott is összejelölöd centinként.
Megpörgeted. Megoldod, hogy a kerület a filctollas körnél ne legyen se kisebb, se nagyobb, ha kell sugárirányú kötelekkel, hidraulikus hengerekkel.
Na most. A kerületen értelemszerűen nem lesz több filctollas jel. A nem forgó földi rendszerben értelmes az egyidejűség, van mikor egybeesnek a filctollas jelek a korongon meg a földön.
A kerület 1 centis darabkája a foldi egy centihez képest nagy kerületi sebességgel hald. Tehát relativisztikus kontrakció lép fel. Viszont egybeesik. Tehát mechanikusan kinyúlt.
Miért van az, hogy mindig mélyen meg vagy győződve arról: ha nem értesz valamit, akkor az kizárólag egy okra vezethető vissza - a másik téved? :-)
Látom jól benne vagy a SR-ben ( kösz a magyarázatokat ). Egy dolgot azért nem értek világosan, amikor a tér izotrópiájáról beszélünk, akkor miért mondjuk azt, hogy csak a mozgás irányában történnek a rövidülések, amikor pl. az idő függetlenül a térbeli iránytól dilatál. Megvizsgáltam a kérdést K és K' inerciarendszerekben, és feltételeztem, hogy a c minden irányban K-ban és K'-ben is azonos sebességű és még azt is, hogy a kontrakció mindíg mindenirányú azaz térirányfüggetlen. Mit gondolsz mit kaptam eredményül?
"Nézzük azt az esetet, hogy mikor a vonat bent van az alagútban (az alagút szerint), az alagút két végénél bezárnak egy-egy ajtót... hogy egyértelmű legyen, mondjuk épp akkor, amikor a vonat eleje a kijárathoz ér... erről mit gondolsz?"
Én egészen mást, mint amit a specrel mond, de Te nem arra vagy kíváncsi. Azt szeretnéd hallani, hogy az alagút rendszerében a két ajtó egyszerre van zárva, viszont a vonat rendszerében meg nem. Ha elfogadjuk a specrel posztulátumait és nem foglalkozunk a látszat okozta "extra" hatásokkal, akkor ez ellentmondásmentes. Hogy a labda befér-e egy adott lyukba, már nem ilyen egyidejűségi probléma. Ha a mérete kisebb lesz, akkor befér, ha nagyobb, akkor nem.
"A korong anyaga relativisztikus kontrakciót szenved, de mechanikusan megnyúlik, mert az adott vita során arról volt szó, hogy a korong sugara konstans marad.
A méterrúd meg nem nyúlik meg mechanikusan, mert csak felrakosgatjuk, nem nyújtóztatjuk."
Éppen arról van szó, hogy nem nyúlik meg mechanikusan, és a sugár mégis konstans marad, ezért nem lesz érvényes az euklédeszi geometria. Az, hogy ezt síkban nem lehet elképzelni, az nem Euklédész hibája.
A gondom csak azzal volt, hogy ezt az Einstein féle módon nem lehet bebizonyítani.
Bevágtam a két egymásnak ellentmondó részt, amiket Te írtál.
Nem értetted meg... Aztán engem vádolsz, hogy nem ismerem be a tévedésemet. Ennyi.
A korong anyaga relativisztikus kontrakciót szenved, de mechanikusan megnyúlik, mert az adott vita során arról volt szó, hogy a korong sugara konstans marad.
A méterrúd meg nem nyúlik meg mechanikusan, mert csak felrakosgatjuk, nem nyújtóztatjuk.
Nézzük azt az esetet, hogy mikor a vonat bent van az alagútban (az alagút szerint), az alagút két végénél bezárnak egy-egy ajtót... hogy egyértelmű legyen, mondjuk épp akkor, amikor a vonat eleje a kijárathoz ér... erről mit gondolsz?
"Ez így, önmagában nem szép dolog. Mondj rá példát."
Szerinted a kontrakciót szenvedett mérőrúd többször fér rá a kontrakciót szenvedett korongra, mint ugyanez egy álló korong, álló mérőrúd esetén. Bevágtam a két egymásnak ellentmondó részt, amiket Te írtál.
"A vonat stb. esetében gondolom az nem tetszett, hogy a vonat szerint nem fér be, az alagut szerint meg befér."
Mivel semmilyen következménye nincs annak, hogy a vonat befér az alagútba, vagy sem, ezért lehet magyarázni azzal, hogy a két vége egyidejűleg van az alagútban, vagy különböző időben rendszertől függően.
"Az, hogy a tárgy egyik végével mi történik, beesik valahova vagy nem esik, egész egyszerűen nem függ attól, hogy a másik végével mi van. Nem tudja egy térszerűen elválasztott esemény befolyásolni a másik kimenetelét. "
Az egyik vége természetesen nem fog beesni a lyukba, ez amolyan "ÉS" kapcsolat kell legyen. Meglep, hogy a végeredmény szerinted konform lenne a specrellel. Az viszont nem lep meg, hogy igazából nem válaszoltad meg a kérdést.
>Tudod ahol Dirac szerint a negativ energia lyuk van, ott van a pozitron! Tudjuk. A "lyuktenger" hipotézist már kb. 70 éve túlhaladta a részecskefizika.
>Na de mond már, ki mérte meg a szabad elektron vagy a szabad proton spinjét? 1 perc google-zással nem találtam meg, ennél több időt meg most nem akarok rászánni. Viszont azt lehet pontosan tudni, hogy ki mérte meg egy semleges ezüstatom spinját: Stern és Gerlach. Az jött ki (bármennyire is tiltakozol), hogy 1/2. Tisztelettel kérdem én: hogy raksz ki 1/2-et csupa 0 spinű "elemi részecskéből"?
> És hogy áll az elektron g-faktorjával, ami a természetben nulla, de a QED-ben 2+epszilon, és ez 10^-12 pontosan > van kiszámítva (kb. 800 tagú közelítéssel)? Ezt nem értem. Hogyhogy a természetben nulla? Esetleg a te fejedben. Javaslom, hogy nézz utána a g-faktor definíciójának, valamint mérési módszereinek.
Egy pillanatra játsszunk el a te modelleddel. Szóval: van ez a "proton-neutrínó" (persze ilyet is láttál már, ugye?), ami egy m(P) tömegű protonból és egy szintén m(P) tömegű eltonból áll. Közöttük ráadásul egy taszító "gravitációs" erő. Meg állítólag egy vonzó elektromos. Kezicsókolom, hogyan lesz ez akkor tömegtelen? ,,Őrültség, de nincs benne rendszer'';)
Ha számítógépén véletlenül rábukkanna erre az oldalra, tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy betegei tudtán kívül hozzáférnek a gépéhez.
Kérem ne vegye tolakodásnak, de mégis arra kérem, hogy orvosi szobájának kulcsát ne a zárt osztályon tartsa, vagy talán az is célravezető lenne, ha jelszóval lehetne belépni a gépébe.
Kérésem akceptálását kérem, és bízom a szerencsémben, és ebben az utolsó esélyben, hogy Önt a jósors erre az oldalra vezérli.
Dirac 'negativ energia tengeri marhasága' nélkül is létezik a pozitron és az elton. Tudod ahol Dirac szerint a negativ energia lyuk van, ott van a pozitron!
Na de mond már, ki mérte meg a szabad elektron vagy a szabad proton spinjét?
És hogy áll az elektron g-faktorjával, ami a természetben nulla, de a QED-ben 2+epszilon, és ez 10^-12 pontosan van kiszámítva (kb. 800 tagú közelítéssel)?
Egyáltalán hogyan semmisíti meg Dirac és Feynman az invariáns elemi elektromos töltéseket? (Aztán a végtelenböl levont végtelennel számitgatják ki az 'igazi' töltést!)
'Éppeszükek' sorakozó a tudományból megtörténö kirúgáshoz!
Dirac elhitte az elektron 1/2h spinjét, aztán (elég hülyén) spekulált. A gravitáció hiányzik nála, ezt nem 'szerette' úgy mint a részecskefizikusok általában.
Kísérleti adat jó lenne az eltonról, nomeg a taszító gravitációról.
Nem tudom mit kell ennyire kukacoskodni! Nekem például van kísérleti bizonyítékom! Feltöltöttem egy lufit hidrogénnel, egy másikat meg héliummal és elendedtem őket. A kísérletem erdménye: a taszító gravitáció kimutatható, hiszen a lufik nem leestek, hanem felfelé estek, tehát falszifikáltam az általános tömegvonzást! Nahát! Csak ez a sok bamba fizikus nehéz gyermekkort érhetett meg, mert még lufit sem kaptak. Bizonyára azért, hogy azután egyetemre járhassanak, ahol azután teljesen elhülyültek. Hát így állunk kérem a mai fizikával.
Kísérleti adat jó lenne az eltonról, nomeg a taszító gravitációról.
Szegény Dirac semmit nem tudott erről a negatív erőről, és emiatt kénytelen volt kispekulálni a pozitron. Aztán Anderson bedőlt Diracnak, és felfedezte a pozitront, ahelyett hogy mindketten az eltonon törték volna a fejüket. Persze nem tudták, hogy iszugyi őket is falzifikálni fogja a pozitronukkal együtt.
Az elton nincs is beépítve a Föld anyagába. Az elton a tömegnélküli (P,E)-neutrínón, a sötét anyagon, keresztül kerül a laborba. Az (p,E) 'anti-hidrogént' a Föld eltaszítja.
