Használni csak akkor van persze értelme, ha eleve tudjuk az illető vallását. A köszöntés ugyanis ott vallási, nem pedig nyelvi alapon megy. (ez sok minden másra is igaz persze) A nyugati műveltségű, városi indiai középosztály meg úgyis "good morning (stb)"-gal fog köszönni. Még annyit, hogy a szikh köszöntésnél pandzsábí nyelvben a srí-t szrínek vagy szirinek ejtik, szikheknél pedig a pandzsábí az irányadó. De ez már persze, szőrszálhasogatás.
egyszer láttam egy "nagyszerű" filmet, amiben az volt a fasza irányító, a reptér büszkesége, aki jó sok gépet "összeeresztett" aztán az utolsó pillanatban elnavigálta őket egymástól. meg odaállt a leszálló gépek alá, mert az jó volt neki.
őszintén reményked(t)em, hogy az írók nem a való világból merítettek ötletet :)
mondjuk szerintem azon döbbennének le igazán, ha szat srí akállal köszönnél.
bár tény, a szikhek ált. jó műszaki érzékkel megáldott emberek, s indiában a motoros riksától a teherautón át a repülőgépekig mindent ők vezetnek :)
Pandzsáb állam tulképp úgy néz ki, mint egy gigantikus teherautó-parkoló. a kis falvakban is apró bódékban olajos főtengelyeket, újrafutózott gumikat, meg a jó ég tudja, milyen szarokat árul boldog-boldogtalan.
ez a Tata márkaszerviz-hálózata :)
Annál is inkább, mert laikusoktól megszokták kérdezni: tudja-e mi a különbség az Isten és az irányítók között? Isten nem képzeli, azt hogy irányító. Ezt a profán viccet persze a pilótákról is el lehetne mondani. :-)
Nem mutatkozunk be, hiszen ennek semmi értelme, s csak a frekvenciát foglalnánk vele. Én a számukra Budapest Radar esetleg Control vagyok, ők pedig AirIndia one two zero, vagy JetAirways six four nine névre hallgatnak. :-)
Na ja, sokba kerülne, ha a riksást 'ledzsíznénk' , az biztos. :) Ezen kívül őket is zavarba hozza az ilyen szituáció - előfordult, hogy a gyanútlan külföldiek asztalukhoz hívták a sofőrt, barátkozni próbáltak az autóriksással. Az előbbi csak kényelmetlenül feszengett, az utóbbi viszont hülyére vette és levette őket. Szóval, tényleg nem árt ismerni a helyi szokásokat, a hierarchiát. Nekem az volt a gondom, hogy mivel mi, külföldiek nem illünk a hierarchiába, ezért általában minket egy szolgáltatásnál kutyába sem vesznek. Szinte mindig a helybeli 'száhibot' szolgálták ki először, ez alól ritka volt a kivétel.
egyébként amit írsz, azzal egyet értek. Azzal egészíteném ki, hogy nem feltétlenül kell hierarchikusan alá-fölérendelt viszonynak lennie: pl. üzleti tárgyaláson két egyenrangú fél valószínűleg használja a dzsít. udvariasságból.
nevetni max. akkor fognak rajtad, ha kimész Indiába és pl a riksást "ledzsízed". magasabb társadalmi szinteken inkább udvarias gesztus. ezért gondolom, hogy pl. légiirányító-pilóta kapcsolatban teljesen helyénvaló.
Hát igen, ez is benne van. Már eleve baromi viccesnek tartanak minket, pláne, ha az anyanyelvükön szólunk hozzájuk. De sztem ebben tévedsz: a namaszté-dzsí-t csak nagyon elvétve lehet hallani. Ez már szinte túl udvarias, ezért inkább hierarchikus viszonylatban fordul elő, vagyis annak kell inkább mondani, akit nagyon tisztelsz, a társadalmi hierarchiában feletted áll, patrónusod, idősebb rokon, stb. Idegenekkel szemben teljesen felesleges ekkora tiszteletet kimutatni, ugyanúgy, ahogy a kezet sem feltétlenül kell összetenni ilyenkor, főleg nem meghajolni hozzá. Ezt én a gyakorlatból tudom, elég sokfajta szituációt kipróbáltam, sok emberrel találkoztam évek alatt, nem turista szinten.
szóval szerintem inkább azért mosolyogta meg az illető Iborlit, amiért mindig bazi viccesnek tartják, ha egy "fehér ember" az anyanyelvükön próbál hozzájuk szólni.
fene tudja, engem még sosem mosolyogtak meg a dzsí miatt. sőt, nekem is mondják sokszor.
persze vannak helyzetek és emberek, akiknek nem mondom, de pl. egy ilyen repülős bejelentkezésnél simán mondanám. pl egy hivatalban/bankban amikor reggel köszönnek a munkatársak, szerintem dzsíznek. hacsak nem haverok
Nem tudom, bemutatkoztok-e ilyen beszélgetések alkalmából. Indiai - és szerintem bér- pilóták közöttl is elég sok a szikh. Ha megmondja a nevét, és Szinghnek hívják, akkor elég nagy az esély rá, hogy szikh az illető. De azért nem 100 százalék. Ilyenkor lehet próbálkozni a Szat Szrí Akállal. De lehet, hogy ez anonim, ezt nem tudhatom.
Már értem, miért mosolygott meg (na jó, igazából nevetett, csak ezzel nem akartam "dicsekedni") egy pilóta rajtam a múltkor. :-) Bár rendszerint már az első szavából (még mielőtt elmondaná a hívójelét, ami valójában csak a légitársaság hovávalóságára utal) tudom milyen nációhoz tartozik a pilcsi, manapság ugyanis rengeteg bérpilóta repül különféle légitársaságoknál, de annyira nem vagyok profi (bizonyos nyelvekben legalábbis), hogy indiai, nepáli, szikh, afgán, pakisztáni, bangladeshi személyzetek közötti különbséget egy szóra felismerném. Hasonló a helyzet a különböző arabnyelvű pilótákkal, de ez itt off topik. Érdekes ellenben, hogy a japán, koreai, vietnami illetőséget jobban felismerem. Az európai nyelvek annyira triviálisak ilyen szempontból, hogy meg sem említem. Summa summarum a dzsí-t töröltem a szótáramból a hindi léginavigációra való használata során. :-)
Gondolom, a gyakorlati használatára voltál kíváncsi igazából. Ebben az értelemben a namaszkár és a namaszté (kicsit 'póriasabban' még namaskár is lehet, 's'-sel ejtve) között semmi különbség nincsen. Ha pedig a dzsí-t is hozzáteszed, csak megmosolyognak érte. A hindí nyelv a valóságban ugyanis nem úgy működik, ahogy az órán tanulják. Csak adalékként teszem hozzá, hogy ha szikh pilótával akadsz össze, akkor neki a "szat szrí akál" dukál, muszlimnak pedig a szalám alékum. Persze, rádión biztosan nem ez az első dolog, ami kiderül róluk.:)
Miután kedves topiklakók kiokítottak a helyes köszönésből, mintegy három hónapja szorgosan gyakorlom is AirIndia és JetAirways pilótákon (ez a két indiai társaság jár Mo. felett), a dzsí bővítményt is hozzá téve, pillanatnyi szünetet tartva a namaszkár vagy namaszté után, de lehet egybe kellene mondanom, mert vissza köszönéskor elvétve hallom csak tőlük.
