Én is kipróbáltam: nem rossz szvsz. A dzsem színe szebb maradt nálam. A másikat (nem zseléset) viszont jobban szeretem.
Csak azt nem értem, hogy könyvekben miért azt írják, hogy max. fél órát kell kevergetve főzni a lekvárokat és kész is. Nekem még sosem sikerült úgy. Vagy én csinálok rosszul valamit?
a tiszta só igen, de mondjuk a tengeriben ezen felül van még jód is pl. nem magában a NaCl molekulában, hanem abban, ami a tengervíz elpárologtatása után marad.
Ez is hasonló formában készült, margerita-nak hívják. Olyan, mint egy szilikon muflis tepsi, csak sekélyebbek a mélyedések, és ilyen "szirmos" az alja.
NEm tudom, a lapzselatin pontosan miből készül, de én már évek óta csakis azt használok desszertekhez. Meg tavaly óta - almás sütemények tetejére - abszolút természetes birsalmazselét. SK készítés. :-)
Sem az én, sem a kolléganőm gépe nem károsodott ettől, a már évek óta tartó sózástól. A víz lágyul, a multik a dobozolt, felárazott anyagjukkal nem rajtam keresnek (szerintem) pofátlanul sokat, ha a két árat összehasonlítjuk.
Az hogy most én az itthon kapható legolcsóbb, tisztított kősót használom, vagy a görögök az ott legolcsóbb tengerit.... kinek mi jutott. :)