A magyar (székely) rovásírás jelei egyértelműen és bizonyítottan a türk rovásírásból származnak (két-három kivétellel). Azaz sem Kisunyomban, sem Nagyunyomban nem lehettek itt ezer évekkel korábban. Mert akkor még türkök sem voltak, és persze, magyarok sem.
Lëβedi és *Etëlküzü formában rekonstruálható, éppen ezt a két névtípust képviseli. Ezt az egyezést a magyar helynévadás folytonosságát bizonyító tényezőnek is tekinthetjük."
"Úgy vélem, hogy a Tihanyi alapítólevél szórványainak az itt bemutatott két nagy jellegzetes csoportja a személynévből alakult egyrészes neveké, illetve a kétrészes szerkezetű, földrajzi köznévi alaprésszel alkotott mikroneveké a régi magyar helynévadás két fontos, alapvető típusát képviseli. Aligha lehet véletlen, hogy az ősmagyar korból fennmaradt két magyar helynév, két szállásterület neve, amely *Lëβedi és *Etëlküzü formában rekonstruálható, éppen ezt a két névtípust képviseli. Ezt az egyezést a magyar helynévadás folytonosságát bizonyító tényezőnek is tekinthetjük."
Vannak adataink a KM-n kívüli előfordulásra, ha szerények is, sokszor esett itt szó róla. A KM-n belüli előfordulásra meg kifejezetten "negatív" adataink vannak: más nyelvek (szláv, török, germán) adatolhatók 896 előtt, a magyar meg nem.
Valóban és az sem igazolható hogy a Kárpát-medencén kívül előfordult volna.
Mindegyikhez kellene egy egyértelmű összefüggő magyar nyelvű rovásírásos szöveg legalább évszázadonként 1-2hoszabb szöveg (sírfelirat, emlékmű, ima, visszaemlékezés, satöbbi) : 9. század, 8. század, 7. század, 6. század, 5. század, 4. század satöbbi....
Szerény véleményem szerint, olyasmi történt mint Sziciliában és Angliában ahol a "honfoglaláskor" az uralkodó réteg (normann v. "honfoglaló") rátelepedett az őshonos (angol v. magyar) rétegre nyelvéből (normann-francia vagy ótörök) szavak százai, ezrei áramlottak át és évszázadoknak kellett eltelni amíg az arányaiban eltörpülő elit-arisztokrata réteg átvette a meghódítottak nyelvét legyen az angol vagy magyar.
Ahol megjelent a bevándorló uralkodó réteg akár Anglia földjén, akár Sziciliában azt nem sikerült franciásítani és előbb utóbb a helyi nyelv lett a hivatalos legyen az akár angol akár magyar......
"És szerinted Árpád vezér honfoglalói ebből a szempontból melyik típusba tartozhattak?...:-)))"
Jó kérdés, és ha tényleg ilyen kevesen voltak, akkor logikusnak látszik az angol típus, az elkülönülő. A honfoglalók egy kisebb katonai réteget képeztek, akik erejük révén alkották a későbbi arisztokráciát, majd a feudalizálódással nyelvüket elfeledve lecserélték a latinra ami is hivatalos maradt egész 1844-ig. Az arisztokrácia pedig őseit mindig is visszavezeti erre a rétegre.
A kárpát-medencei többség meg megőrizte nyelvét és kultúráját és ők lettek a magyarság ősei, például a régi stílusú népdalok világa, legősibb népi hagyományokvilága visszavisz abba a korba. Ma már az ő nyelvük Magyarország nemzeti nyelve.
Asszem békeidőben, járványmentes miliőben e korban évi 4 ezrelék népességnövekedéssel szoktak számolni. (A kamatos kamat képlet szerint, persze.) De hát a rengeteg behurcolt rabszolga majd később bevándorló erre rászuperponálódik.
A nyelvi dominancia kialakulásához egyébként nem kell a hódító népességnek feltétlen számbeli többségben lennie.
Egy történelmi példa az újkorból : Peru (és Bolívia, de a gyarmati korban az is Peruhoz tartozott) spanyol meghódítása. A spanyolok nem voltak többen az összlakosság kb. 10 %-ánál ebben az alkirályságban, mégis az ő nyelvük lett domináns, 100-200 év alatt háttérbe szorítva az őshonos indián nyelveket.
(Megjegyzés: az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Andok magasabban fekvő részein azért a spanyol 450-480 év után sem tudta teljesen kiszorítani a kecsuát és az ajmarát, de ma már a hegyvidéki indiánok is többnyire kétnyelvűek).
"de azért elég ritka eset a világtörténelemben, hogy a győztes hódító nép férfitagjai ne keveredjenek a meghódított nép nőnemű egyedeivel..."
Fele, fele.
Ebből a szempontból kétféle hódítást szoktak megkülönböztetni:
angol típusú: a hódító olyan mértékben tartja magát felsőbbrendűnek, hogy aki keveredik a meghódítottal (legyen az akár indiai, akár arab, akár abo) őt magát és utódait is kiveti magából a társadalom. A gyarmati rendszer összeomlásáig,a keveredés elhanyagolható mértékű volt. A középkorban ide tartoztak a normann hódítások is.
spanyol típusú: a keveredés szabad volt, egymásnak adták át a nemi betegségeket (szifilisz pusztítása Dél-Amerikában), az őslakos indián populáció rovására a népesség hamarosan hibridizálódott: meszticek, mulattok stb. stb. A meghódított területeken csak az első max. második generáció volt tiszta vérű latin, indiánok pedig csak ott maradhattak meg, ahol éltemódjuk kellő rejtekhelyet biztosított az idegen gének ellen.
Tegyük fel, csak "játék a számokkal" szintjén, hogy érkezik 100 ezer honfoglaló és talál itt egy 250 ezer fős alapnépességet.
Összeadva 350 ezer 900 körülre, ebből kell 1000 körülre (az államalapításra) 1 milliónak lenni. Száz év alatt közel 200 %-os növekedés.
Volt némi besenyő betelepítés már a IX. században, majd a század vége felé német, olasz és cseh, de még így is elég magas belső szaporodási rátát kellett produkálni, hogy a század végére 1 millió legyen.
A Magyar Királyság még így is meglehetősen ritkán lakottnak számított a nyugat-európai országokhoz képest.
No ez a lényeg: több korabeli forrás (zarándokok, keresztesek) tesznek erről említést: ha ilyen látványos népességnövekedés ellenére is ritkán lakott maradt az ország, milyen gyéren népsűrűségű lehetett a honfoglalás előtt. Csak egyes alterek vizionálnak ide "sűrűn lakott" hont, hogy lekicsinyelhessékk a honfoglalói létszámot. Pedig régészeti adatok is igazolják, hogy pl. a Duna-Tisza közén megszakadt a honfoglalást megelőzően a továbbélés (Éry Kinga). Továbbá három korabeli beszámoló is "pusztaságot" említ a KM-ben.
Feltételezem, hogy szexuális értelemben a két népesség - honfoglalók és itt találtak - elég gyorsan elkezdett összekeveredni. Persze ebben a kapcsolatrendszerben a győztes honfoglalók lehettek a dominánsak, magyarán szólva ők szabhatták meg, hogy ki kivel keveredhet, házasodhat...
Biztosra persze nem tudjuk, hogy így történt-e, de azért elég ritka eset a világtörténelemben, hogy a győztes hódító nép férfitagjai ne keveredjenek a meghódított nép nőnemű egyedeivel...
Györffynél az 500 ezer honfoglalót erősen sokallom, egyszerűen nem tudom sem elhinni, sem elképzelni, hogy a korabeli népességi és logisztikai viszonyok között egy félmilliós népességet több száz, sőt több mint ezer kilométeres vándorlás során együtt tudtak volna tartani.
Még a mai kor technikai és logisztikai viszonyai között is szinte megoldhatatlan feladat lenne.
A 70-100 ezer honfoglalót is úgy képzelem el, hogy nem egyszerre, egyetlen év alatt érkeztek a Kárpát-medencébe, hanem több éven át, több hullámban, mondjuk, lehet, hogy az előörsök már a 880-as évek végén megjelentek, míg a legutója lehet, hogy csak 900 körül érkezett.
Persze, az a források alapján valószínűsíthető, hogy a fejedelem (fejedelmek) és a főerők 895-ben, de nem mindenki akkor.
Kristó és Makkay számadatait közelebbinek érzem a valósághoz, mint Györffyét.
70-100 ezer honfoglaló és kb. 150-500 ezer itt lakó együtt már kitett egy olyan népességet, ami 100 év múltán egy kialakuló feudális királyság alapnépessége lett.
A témával foglalkozó történészek becslései szerint a Magyar Királyság teljes népessége az államalapításkor nagyjából 1 millió fő körül, a tatárjárás előestéjén 2-2,2 millió körül volt.
A honfoglalás után a tatárjárásig folyamatos és viszonylag nagy arányú volt a népességgyarapodás. Ez részben a nagy arányú természetes szaporodással, részben a betelepítésekkel magyarázható.
Hála a Kárpát-medence bőséges természeti erőforrásainak (termőföldek, vizek, erdőségek igen bőségesen álltak rendelkezésre), a honfoglalás és a tatárjárás között a medence népessége kb. megnégyszereződött, de az is lehet, hogy megötszöröződött. A Magyar Királyság még így is meglehetősen ritkán lakottnak számított a nyugat-európai országokhoz képest.
Az adat forrása pedig: Bóna István, Régészetünk és honfoglalás, Magyar Tudomány, 103(1996) 934. old.
Ja, csak Bóna sosem állított olyan ökörséget, mint te, aki sugallod, hogy ez az összlétszám. De felvilágosítalak Makkay mestered adatsorával.
Ő 5000 HF és államalapítás közti sírról tud (lásd beidézett Nyest cikk). Ez három generáció, azaz 1666/generáció. Elismer 70.000 honfoglalót, azaz ha ezek közül az utolsók mondjuk 860 körül haltak meg, akkor ez 2 x 1666 = 3333 sír. Tehát ennyi maradt (találtak meg mostanáig) 70.000 honfoglaló után, azaz 3333/70.000 = 4,76%-át tárták fel (regisztrálták) a honfoglalói létszám szerinti síroknak. Így a fegyveres sírokból kijön 940/0,0476 = 19 749 összlétszámú harcos, jól egyezően a korabeli forrásokból ismert "20.000" lovassal.
Azt elhiszem, hogy egyetértesz mivel minden ostobasággal egyetértesz.
"'De inkább egy itt okvetetlenkedő olvtársnak kellene magyaráznod. Aki "elméletét" a feltárt sírokra alapozza. (= 940 harcos honfoglaló sírt tart számon a tudomány, tehát elhanyagolható volt a honfoglalók létszáma az itteniekhez képest -- állítja a szaki.)"
:-))
Ez az okvetetlenkedő én lennék csakhogy én hivatalos adat alapján állítom.
Az adat forrása pedig: Bóna István, Régészetünk és honfoglalás, Magyar Tudomány, 103(1996) 934. old.
Feltételezem, hogy legnagyobb fájdalmadra Bóna István valószínűleg nem állított hülyeséget.
A honfoglaláskori népesség összetételének meghatározásához:
1. Ezt tudjuk:
" A fogazatok az egyes személyek gyermekkori környezetét mutatják be. Ha valaki később új helyre költözik, az ólom izotóp-profilja el fog ütni a helyi népességétől" (megj. 4 féle ólomizotópot ismerünk ezek aránya a döntő).
2. Ez kell hozzá:
Magyarországi eddigi felhalmozott gyűjteményekben, mint ásatási anyagok van kb. 100 000 koponya (40 ezer TTM, 20 ezer Szeged Tudomány Egyetem, 10 ezer Móra ferenc múzeum, 30 ezer megyei múzeumok régészeti osztálya)
Ebből 9. század első fele: kb. 10 000 koponya fogmintákkal ez ami minket érdekel
1 db C14 vizsg 215 EUR per minta (biztos legyen a kor!)
1 db ólomizotóp meghatározűás ICP-MS 50 EUR per minta
1 db mintaelőkészítés cca. 50 EUR per minta (homogenizálás és feltárás)
Összesen: 1 minta 315 EUR
10 000 minta az 3 150 000 EUR
plusz utazási, bér, adminisztráció, korrpciós, rezsi, épületfenntartási és publoikációs költségekkel kiegészítve 7 millio EUR ennyit kell megpályázni
