Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
Azt tudjátok,hogy a kelta topic kárpátmedencei keltáira kitérjek kicsit, az eraviscusok egy északabbra élő törzsel voltak ( mellesleg nagyobb törzs volt ,a nevük most nem ugrik be ) rossz viszonyban. Ezért hívták segítségűl a rómaiakat akik nem csak segítettek,hanem maradtak is . Később elrómaiasodtak,legalábbis a vezetőrétegük. Kedvenc képzőművészeti motívumaik: a szárnyas lovak és a kürtös ábrázolások , akár lószerszámon,akár tálakon , stb. Egyébként ezekről a dolgokról,ill.a törzsről írtunk már régen a : Aquincum - Budapest kontinuitás topicon itt a történelem témában. Egyuttal Aquincum történetéről is a római időkben. Akit érdekel az előbbi topicon megtalálja.
Tudomásom szerint egy legio másfél km. hosszan állt fel. Ekkora volt a szabvány arcvonala. Az elég nagy nem? Nos,ha elgondolod,hogy jóval régebben mekkora tömeg volt képes mobilizálhatónak lenni,az akkori viszonyok között,akkor tényleg soknak tűnik az általad elfogadható szám. Ráadásul tudni kell,hogy a szekér leghatékonyabban egyes sorban és egyenes arcvonalban vethető be ,anélkűl,hogy egymást akadályoznák. Gondolkodj el rajta.
"A Hettiták sokkal nagyobb sereggel vonultak fel , állítólag 2500 harci szekér ( ők is azok közé az un. harci szekeres népek közé tartoztak akik az első igazán háborúnak nevezhető tetteket cselekedték a történelemben ) volt náluk,bár ez kissé túlzásnak tűnik a kor ismerői szerint. Ebben az esetben az arcvonal ugyanis mintegy 5 mérföld széles lett volna. "
És ha több vonalban, mélységben rohamoztak a harci szekerek?
Különben is egy terjedelmes síkságon simán el lehet képzelni egy 5 mérföld széles arcvonalat. Jártál már az Alföldön? ...:)
Mint írtam is az egyedülálló politikai taktikázásnak köszönhető a Filipposz és Antiokhosz közti összefogás elmaradásának. A rómaiak , már találkoztak falanxokkal ez előtt is ,Pürrhosz alatt és megtanulták a falanx harcmodor gyengéit. Ha a szárnyakat megerősítik az hatással lett volna az egész falanxra. Ezért is statikus és lassú formácio. Nem képes a rugalmasság egy bizonyos fokán túllépni. Épp ez az ereje a nagyszámú embertömeg egy bizonyos legerősebb formában való szerepeltetése. Ami ettől eltér már csak gyöngíti. Épp ez a római manipulus taktika ereje viszont és később a cohorsok különálló harctevékenységeinek is az előnye. Külön-külön is képesek a seregtestek mozogni és feladatokat végrehajtani.
Nem lehetett volna a szárnyak megerősítésével kompenzálni a falanx sebezhetőségét ?
miért nem fogott össze Anthiokhosz és V Philipposz, pedig a római veszélyt már látniuk kellett, hisz az orruk előtt nyomta le Róma a tán legerősebb mediterrán nagyhatalmat ?
Azért fucsa, hogy (tudtommal) a mekedónak 1 jelentősebb csatát sem tudtak nyerni Róma ellen.
A legio és a falanx összecsapása,felveti a pika és a kard egymás elleni hatékonyságának kérdését. A pikának természetesen nagyobb volt a hatótávja , ezzel szemben viszont a kardot könnyebb volt kihasználni közelharcban ,lehetőséget adott használójának mesteri kezelésére és könnyebb is volt. Püdnánál az A. Paullus alatt szolg. itáliai szövetségesek páratlan hősiességgel vetették rá magukat az ellenség pikáira , lenyomni,vagy levágni a hegyüket ,de végső soron hiába. A pikák hegye átütötte pajzsaikat,páncéljukat. A pikát végűl egy hidegfejű taktika használatával zúzták szét. Paullus kis csapatokra osztotta seregét és megparancsolta,hogy keressenek rést a pikák falán és nyomuljanak be oda. A falanx sorában az egyenetlen terep ami lehetetlenné teszi a sor megtartását. Amikor a legiosok behatoltak a réseken s közelharcra kerűlt sor,akkor a makedonoknak rá kellett jönniük,hogy nem vehetik fel a közelharcot a rómaiak ,jobb fegyvereivel. A falanxra támaszkodó makedon uralkodók tisztában voltak a falanxukra leselkedő veszélynek ezért lehet a magyarázat arra, a Rómával történő háborújuk egyik jellegzetességére,mely szerint óvakodtak csatába bocsátkozni. A falanx addíg volt biztonságos amíg állt. Az ellenség arcvonalát természetesen meg lehetett bontani pilumokkal is. A legiok nehéz pilumjainak zápora így is hathatott. ( ekkor még két féle pilumot vitt magával a legios,egy könyebbet és egy nehezebbet) - Annyi megjegyzés még,hogy Rómának a keleti hadszíntéren aratott győzelmeit jobban megérthetjük,ha a II. századi falanx nehézkesebb voltával tisztában vagyunk. Sajnos itt sem múlt el nyomtalanul az idő és ezek a falanxok (makedon ) már nehézkesebbek voltak mint Sándoréi , bár még mindíg lelkes emberekből állt. Nem úgy mint a szeleukidák utódállamaiban,ahol a megfelelő emberanyagból hiány volt. Már egy erősebben páncélozott és lassúbb ,a régi hagyományos Görög falanxhoz való visszalépés történt ebben az időben. Camillusnak a manipulus alakzatot bevezető kora óta a vezérek a makedonokkal szemben következetesen a hajlékonyság irányába fejlesztették hadrendjüket. - A rómaiak tudták ettől függetlenül,hogy a legjobb esélyük az egyenetlen terepen történő hadmozdulat lehetett. Csak ott tudnak behatolni az arcvonalba,ahol rések keletkeztek. Egy másik taktika,a nehézkes falanx átkarolása volt és oldalba támadása.
Na: Makedoniáról elismerték ugyan,hogy Hellasz része , de csak bugris kezdetleges parasztoknak tartották őket. Itt városállamok helyett,csupán törzsi struktúra adta a társadalom kereteit. Itt az Argeadák középszerű dinasztiája uralkodott . Aztán egyszercsak megváltozott . REndkívüli uralkodókat kezdett produkálni előszőr kettőt is , apát és fiát,majd egy fiút akit utódok sora követett tehetségben. A Makedonok meghódították az akkor ismert világ felét és csaknem két évszázadig uralták a Mediterraneum keleti felét. 359-ben II. Filipposz volt az első kiemelkedő vezér . Ő messzeívelő haderőreformot hajtott végre. Bár az őáltala megalkotott falanx és más erre támaszkodó fegyvernemei nem a Makedonok természetes fejlődésének képződménye , hanem mesterséges kitalálmány. Falanxában tizenhat katona szélességben, tizenhat sor mélységben felálló 256 tagú syntagma mint alapegység köré szervezett módosított falanx nemcsak mélyebb,hanem masszívabb is volt ,de messzebbre is hatott maga elé , mint más Görög falanxok. A hagyományos lándzsát ( 2,43 m ) Filipposz felváltotta 4,88 - 5,5 m hosszú sarissával. Ennek mindkét végét heggyel látták el. Ezt eleve kétkezes fegyvernek szánták,ezért nem hordhatott a katona sem nagy pajzsot ( kis nyakbaakaszthatós fonott pajzs ) sem más komoly védőpáncélzatot. Tehát feláldozták a mozgékonyságért a védelmet. Így mozgékonyabbá vált,mint más Görög falanxbeli társa. Az új tip. falanx példátlan gyorsasággal tudott felfejlődni. Amikor pedíg csapást mért , azt végzetes hatással tette. Az első öt sor lándzsaerdőt alkotott , ez nyelte el a az ellenség erejét és nyársalta fel egyúttal. Ezután jött a döfködés fázisa . Eközben a hátrébb lévők nyomták az első sorokat és némi fedezéket nyújtottak magasra tartott pikáikkal a repülő lándzsák és nyilak ellen. Polübiosz "lándzsák viharának" nevezte el. A hagyományos Görög falanxokat felmorzsolták és az utolsó csata ( 338 Khaironeira) végeztével egész Görögországot elfoglalták. Két évvel később Filipposzt megölték és utódja Alexandrosz megkezdte hódításait. Az ő seregének kb. 70 %-a falanxharcos volt. Ezután az elköv. 150 évben a helyzet csak igen kevés mértékben változott. Annyira,hogy a hódított területeken nem sikerűlt olyan hatásfokkal megtartani a falanxokat,mint Sándor megkövetelte. Bár otthon még virágzott . Közben itt növelték a larissa hosszát 6,4 m - re ,ami már elég sok volt." Semmi sem képes megállni a falanx előtt "vélte Polübiosz. Tévedett. A falanx így is megmaradt esetlen könnyen morzsolódó harci eszköznek. Ami csak relatíve korlátolt rugalmasságú egység maradt. Ha egy falanxba sikerült behatolni,vagy oldalba támadni,az mindíg vereséggel végződött. A falanx harcosok,nem voltak kiképezve a közelharcra. Kis kardjuk és kis pajzsuk volt,ami könnyű testpáncéllal egészült ki. Bár a soraikba történő behatolás sokáig csak lidércnyomásos álom maradt a hasonszőrű falanxok elleni csatákban , egészen addíg ,míg egyszercsak Künoszkephalai párás hegyei között V. Filipposz makedon pikásai újfajta katonával találták szembe magukat , akit hispán rövidkarddal fegyvereztek fel és olyan harcászati mozgékonyság jellemezte, hogy attól a falanx legrosszabb rémálmai váltak valóra. Rómaiak voltak és a falanx az elkövetkező másfél évezredre elmerűl a múlt homályában. :-)
Pár sorban a viselt dolgaikról :K.e. 1294 - ben II. Ramszesz Dél-Szíriában Az Orontész partján , Kadesnél Legyőzte a Hettiták seregét mintegy 5000 emberből álló seregével. A Hettiták sokkal nagyobb sereggel vonultak fel , állítólag 2500 harci szekér ( ők is azok közé az un. harci szekeres népek közé tartoztak akik az első igazán háborúnak nevezhető tetteket cselekedték a történelemben ) volt náluk,bár ez kissé túlzásnak tűnik a kor ismerői szerint. Ebben az esetben az arcvonal ugyanis mintegy 5 mérföld széles lett volna. A csatát ábrázoló egyiptomi domborművön ötvenkét harcikocsi látható és ez arra utal,hogy nagy erőkkel indulhattak harcba. Nem tudni összetett íjat használtak e a Hettiták.Harci szekereik legénységét általában lándzsával ábrázolják és ez magyarázatot adhat arra,hogy az egyiptomiak Kádesnél miért kerülhették el a fenyegető vereséget. Ám ebben az időben a harci szekér alkalmazása még nem érte el hatásfokának csúcsát. Sem az egyiptomiak , sem a Hettiták nem voltak még nagyon járatosak a használatában. Az viszont valószínű,hogy az egyiptomiak íjat használtak leginkább harci szekereiken ami nyilván messzebb elér mint a Hettiták lándzsái. Egyenlőre ennyit találtam itt a munkahelyemen csataleírást róluk.
Na te is jóról írsz!:-) Még tudtommal a nevük sem eredti ,hanem a tudósok által kitalált,ill. elnevezett titokzatos eredetű nép volt. Majd írok ! Mikorra kéne leadni a dolgozatod?
Én amit az eredeti oszlopon láthatóan láttam és más korabeli ábrázoláson,azok szintén nem derékszögű pengék. És hát a kilencven fok az még mindíg derékszögnek számít,nem? A Parhusok pedíg egy elég bonyolult kapcsolati rendszer volt egyszer a Parhusok voltak(pl. Armeniát átengedni ) kénytelen engedni , egyszer a rómaiak fizettek nekik hadisarcot. Tehát egy - egy.:-)
Üdv mindenkinek! Hosszú távollét után ismét benéztem ide.
A szabványosítás kevésbé volt szabályozott, mint manapság (MSZ, Patent, ISO stb.), de praktikus okokból az alapméretekhez igyekezett mindenki alkalmazkodni, mint ahogy tesszük manapság akkor is, ha nincs előírva. Az egy kicsit bezavar a képbe, hogy egy-egy terület megtartotta a saját mértékrendszerét, és ezért főleg a kulturális határvidékeken, vagy a távolsági kereskedelemben párhuzamosan többféle rendszert is használtak.
Pl. nem véletlen, hogy a nagy házak falait 3 láb, a közepesekét 2 - 2,5 láb vastagra rakták, a csatornák szélességét, magasságát is egész vagy fél láb léptékkel készítették, stb. A kenyeret, gyümölcsöt, bort szintén meghatározott - és idális helyzetben - ellenőrzött mennyiségekben mérték a piacokon (persze épp azokról az esetekről maradtak fenn híradások, amikor nem tartották be), és a helyi városi adminisztrációban volt illetékes személy, akinek ez volt a feladata.
Természetesen a pénzváltás, pénzverés volt a legszigorúbban meghatározott és ellenőrzött terület, ami persze nem azt jelenti, hogy még a császár se próbált meg csalni (főleg a 2-3.sz.-ban).
Maradtak fenn olyan feliratok, amelyekben leírták, hogy mekkora sírkertet készítettek a hozzátartozók, de főleg az örökösök, az elhunyt számára.
Tudom ajánlani ez ügyben az egyik, már réginek tekinthető könyvet, amelyik igen olvasmányosan és átfogóan foglalkozik ezzel a témával: Ürögdy György: Róma aranya, Róma kenyere (kb. az 1970-es években jelent meg). Ha konkrét mértékekre vagy kiváncsi, létezik egy Mértékegység Lexikon is, ha jól emlékszem a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg.
Az egyik biztosan szabályozott területről megfeledkeztem: a mérföldköveket illett 1000 lépesenként felállítani...
No csak a pontosság kedvéért: - parthusokról annyit írtam, hogy nem tudtak zöldágra vergődni velük a rómaiak
- falx-ból meg ezek szerint van többféle, mert én olyat láttam többségében, ahol a hegy jobban volt görbítve (mellesleg nem azt írtam, hogy derékszögű, hanem a hegy a pengéhez képest 90 fokot zárt be - és a "törést" megfelelő ívű "hajlítással" érték el, nem pedig hagyományos derékszög kialakításával), mert így volt igazán veszélyes a felülről érkező csapás a sisakra, lyukat ütve abba. A linken lévő változattal ezt nem lehet megfelelően kivitelezni.
Újabb infó szerint ( amit én már régebben sejtés szinten le is írtam ), a Hispán kard ( gladius ) Scipio (még nem )Africanus legioinál jelenik meg előszőr , a hispániai hadműveletekben szereli fel katonáit evvel a "halálos " fegyverrel. A második Pun háborúban. Vannak leírások korabeli szemtanúktól akik elszörnyedve írnak eme kard hatékonyságának láttán. Egyébiránt és ezt más topicban íróknak is üzenem, a Parthus seregeket több ízben is megverik a rómaiak. Tehát a lovas és akár íjász harcmodor nem minden helyzetben nyerő,de ennek okairól már máshol írtam. Tehát az akkori világ leghatékonyabb gyalogosa ellen ,csak elbaltázott haditerv esetén győzedelmeskedhet a lovas harcmodor.
Olvastam valamikor egy érdekes cikket, amely egy visszavonulás alkalmával gondosan biztonságba helyezett, és elásott komplett légiós kovácsműhely felszerelésének feltárásáról szólt, valahol Nagy-Brittaniában.
Ebben felszerelésben ezerszámra találtak szögeket, ami azért érdekes, mert nagyon jó állapotban maradtak fent, és jól látszott, hogy mindössze néhány méret volt, jóelőre tömegével legyártva, ha a szükség úgyhozza, kéznél legyenek, és az azonos kategóriájú szögek nagyon precíz mérettűréssel voltak elkészítve.
Gondolom, arról sokan hallottak, hogy a rómaiak szabványosították pl. a kocsik nyomtávját, ha jól tudom, 3 féle tengelyszélességet engedélyeztek.
Vajon mi mindennek szabták még meg a méretét, hoszát, súlyát, űrtartalmát birodalomszerte?
És amire még kíváncsi vagyok, milyen mérték után dolgozott egy iparos (mérnök, szakember); voltak hivatalos etalonok, hitelesített súllyok, mérőrudak?
És valóban , volt olyan legio ( pl. Varus 3 legioja kr. u. 9. , ezeknek a legioknak a számait babonából nem osztották ki többé )) ami gyakorlatilag megsemmisült és volt amit feloszlattak és átszerveztek. Jelenleg olvasom a Róma történelmet írt c. könyvet ami egyébként nagyon jó és olvasmányos , amiben láthatjuk , történelme folyamán hány és hány legio semmisült meg részben,vagy egészen. Persze volt amit újraszerveztek,vagy ismét teljes létszámra töltöttek , pótólva a háborús és egyébb veszteségeiket. Egy adott legioban szolgálni presztizst jelenthetett és akár le is nézhették egymást különböző legio katonái az elmúlt időszakok teljesítményének függvényében. De ennek szükségszerűen így kellett lennie,ha nyerni akartak a tengernyi ellenség felett. Olvasmányaim szerint,ilyen mértékű összetartásra a spártai hopliták köreiben láthatunk példát , melyek a maguk virágkorában a legerősebb Görög sereg volt.
