De jó volt végigolvasni ezt a topicot! Felejthetetlen és utánozhatatlan idők voltak. Középiskolás csitriként ugrálni, énekelni, üvöltözni a B-középben, 2-re kimenni a csarnokhoz, hogy a 3 órás kapunyitáskor sikerüljön betolakdni és jó helyet találni :-) Mikor még Olajos zoknit is lehetett kapni :-)
Hú!Hát, ha ez az ember leigazolt volna Szolnokra, szerintem minden idők legnagyobb királya lett volna! (Berkics, Tyubin fanoktól elnézést...) Mindenesetre örülök, hogy láthattam akkor.
Falcos story:
Csabesz barátommal Szombathelyre kerülvén főiskolára persze ott toporogtunk Falco-Olajon 1995-ben. Még egy szolnoki srác volt velünk. A kis galériájukon nyomták a filcosok becsülettel, mi meg velük szemben a tömegben, semmi elkülönítés, ilyesmi... Még a meccs előtt jöttek is barátkozni páran. Aztá néha szépen zengett a hangunk, főleg mikor ezek a jó kis Kispet-barát rigmusaikba kezdtek... Hát, bár útálom, de becsületesen "HAJRÁ VIDÉKEZTÜNK"! A lényeg, hogy a végén jöttek az erősgyerekek, elvették a piros-fekete lobogót... A leghumorosabb, hogy aztán Csabesz nővére visszadumálta tőlük:-))) Vagányak voltunk, mi?:-)
Az 1992/93-as szezonban találkozott egymással az időközben magukat kosaras-fellegvárakká kinövő városok csapatai. Az oda és visszavágón ugyan egyaránt Olajos siker született (89-80, 76-95), ám mégis elkezdődött egy folyamat, aminek jelenkori végkifejletét a szombat esti rangadók formájában követhetjük figyelemmel. A Szuper Liga virágzásának köszönhetően egy idénnyel később, az úgynevezett rájátszásban találkozhattak a felek (a négy akkori legjobb magyar klub a SzL-ban vészelte át az alapszakaszt). A várva várt első Falco-s győzelemre azonban még nem jött el, egészen az 1996/97-es küzdelemsorozatig.
A folytatásban aztán újfent a Tisza-partiak vitézkedhettek, az "összesítésben" már 2-12 volt az állás, amikor érkezett a szombathelyi "Ezüst-csapat" és véget ért a szolnoki hegemónia. 1998/99. Az alapszakaszban mindenki megcsinálta a hazai kötelezőt, ám a sors úgy hozta, hogy a legjobb négy közé is csupán egymás testén keresztül vezetett az út. Ezt az utat pedig a Falco járhatta tovább (3-2), majd ha már úgy belekezdtek Kálmánék, a döntőig meg sem álltak. Egy évvel később hasonlóra sikeredett a forgatókönyv: az első körökben otthon nyerni tudott mindenki, ám jött az élet-halál harc, a rájátszás. Miért is kerülték volna el egymást a felek. A tét ezúttal a fináléba jutás volt és ekkor a piros-feketéknek állt a zászló: emlékezetes ceglédi partik után 3-0-al léphettek tovább Ivkovicsék. A 2000/2001-es bajnokságban mindkét alapszakaszbeli ütközetet a szombathelyi csapata nyerte, és akkor jön a rájátszás, természetesen benne a Falco-Szolnok rangadóval...
A legérdekesebb és legizgalmasabb találkozók krónikája: Mindezek közül nyilván kiemelkedik a tavalyi "árvízes" csata, amely Cegléden került megrendezésre, és kétszeri hosszabbítást követően) 97-93-as "Olaj" győzelemmel zárult. Akkor a tovább és egyben a fináléba jutás szempontjából óriási lehetőséget szalasztottak el vasaik.
Egy évvel korábban, a későbbi "Ezüst-csapat" szintén meg kellett, hogy mérkőzzön a Tisza-parti legénységgel. A "Történelmet írt a Falco" főcímek mindet elárulnak. Szombathelyi kosárcsapat először jutott be a magyar bajnokság elődöntőjébe! Kálmán, Dzunics, Walke, Wiley, Bosnjak, Pankár és Krivacsevics léphettek pályára a Földi Sándor irányította csapatból. A 82-74-es diadallal pedig a 3-2-es összesítésnek köszönhetően folytatta nagy menetelését a Falco.
Ha már említettük a "ceglédi-izgalmakat", nem mehetünk el szó nélkül a krónikákban feljegyzett, három darab egy pontnyi különbséggel végződő találkozók mellett sem. 1995/96 mindekét alapszakaszbeli mérkőzése a lehető legszorosabban alakult: 98-99 Szombathelyen és 98-97 Szolnokon, sajnos mindkétszer a piros-feketék hagyhatták el győztesen a pályát. Nem úgy 1999 márciusában, a már említett "Ezüstévben". A 77-76-os hazai siker akkor az összesítésben 2-1-es Falco előnyt jelentett, nagyban hozzájárulva a végső továbbjutáshoz.
A felek csatározásainak eddigi talán legfontosabb mérkőzésén tavalyi az 1-8. helyért vívott rájátszás utolsó körében a piros-feketék győzni tudtak Szombathelyen, van hát miért törleszteni.
"Played the 1991-92 season with KK Bosna Sarajevo (Yugoslavia). Has played the 1996-97 and 1997-98 seasons with KK FMP Zeleznik (Yugoslavia). On May-1998 he signed a two year contract, starting from 1998-99, to play with newcomer team of Hemofarm Vrsac, still in the Yugoslav League. In 1999-00 joined, on November Szolnoki KK (Hungary) and on January '00 moved to BK Opava (Czech Republic); has always played there since.
Won the Three-point Shootout at the 1999 Yugo All Star week-end. Played the 2000-01 Czech League All-Star Game, being named the game's MVP. Won the 2001-02 -Point Contest during the Czech All Star Game. Won the 2001-02 Czech National Championship of the Mattoni League. "
Ha már hőskor és OLAJ-ALBA:
Jelentkezzen az, akinek mond valamit ez a név: DEJAN VUKOSAVLJEVIC? (Talán így kell írni valahogy)
Sajnos cikket még nem találtam, de remélem, sokaknak megdobbant a szíve ezt a nevet olvasva! Ez az ember (2000-2001-ben?) 3(!) mékőzés erejéig volt az Olaj játékosa, játszott emlékeim szerint a Pécs, a Falco és az ALBACOMP ellen Szolnokon. Ez utóbbi mérkőzésen el is süllyesztett vagy 5 triplát hihetetlen helyzetekből, óriási győzelemre vezetve csapatunkat! Olyasmi hős lett nálunk ezzel, mint Rózsa Sándor a nép körében. Sajnos a vendégjáték után hiába merült fel többször a leszerződtetése, Lengyelorszégba igazolt és többé nem lépett pályára Szolnokon.
Mijjazhogy, lehet elfelejteni egy k a p o s v á r i idegenbeli hátradőlős v. nyiregyházi és egri nyögve nyelős v. egy Paks elleni itthoni elsőnegyedbeli szétzilálós mérkőzést??!?Hümmm?Már ez is (majdnem) hőskor!!!
A Szolnok nyerte a rangadót 2001 feb. 24 Mol Szolnok-Albacomp 76-68 (15-12, 24-13, 21-20, 16-23) A mérkőzés előtt mindekét fél optimistán nyilatkozott. A hazai részéről Tóth Zoltán ügyvezető abban reménykedett, hogy a Janus-arcú szolnoki csapat ezúttal jobbik énjével rukkol elő: " Akkor nyerünk!" - hangzott a prognózis. Farkas Sándor, a székesfehérváriak edzője a kellemes emlékeket idézte - volt belőlük!: " Szép emlékek fűznek ide, remélem ma is nyerni tudunk!"
Szolnok, Városi Sportcsarnok, 2500 néző. Szolnok: Valke 15 (6), Elliott 19 (6), Maljkovics 7 (3), Lapov 14, Sitku 17. Cs: Trepák, Orosz, Ádám, Szarvas, Bódi, Edző: Heinrich Róbert Albacomp: Parker 21 (6), McMahan 12, Bukva 9, Góbi 9, Boros 6 (6) Cs: Csirke, Matus, Godena, Bencze, Báder Edző: Farkas Sándor
Az első negyedben a hajdani szép emlékeknek megfelelő játékkal startoltak Farkas Sándor fiai. Az Albacomp 6-0 arányban elhúzott, ám a fölény kérészéletűnek mutatkozott: a házigazdák egy 12 pontos rohammal fordítottak. A vendégek időt kértek, és sikerült is egyenlíteniük, ám Valke triplájával a Szolnok nyerte az első játékrészt.
A folytatásban egyre jobban érvényesült az "olajosok" lelkes játéka. Tíz-, olykor tizennégy pontnyi volt a különbség a két csapat között, s amennyiben a házigazdák, amúgy jó, helyzetkihasználása még precízebb, a különbség akár markánsabb méretet ölthetett volna. A hajrában (33-25) ugyan 8 egységre olvadt a hazai előny, ám a szünetre mégis 14 pontos előnnyel vonulhattak Heinrich Róbert tanítványai.
A találkozó második felében egyre inkább magára talált a székesfehérvári együttes. Fokozatosan jöttek fel a Parker vezérelte vendégek, egy alkalommal csupán öt pontos volt a hátrányuk. Ám a hazaiak jól gazdálkodtak a második negyedben felhalmozott előnyükkel és a mérkőzés egészét tekintve megérdemelten nyerték a találkozót.
Heinrich Róbert: A csapat diadala volt. A közönség Elliott személyében új kedvencet avathatott, ám a csapatot összefogó Maljkovics is nagyot játszott.
Farkas Sándor: Egy ilyen oroszlánbarlangból, mint amilyen a szolnoki, nehéz dolog győztesen távozni. Harminc perc előnyt adtunk a hazaiaknak.
