Nem dehogy. Csak 1 1szerű halandó, akinek nagy élmény volt. Tegnapelőtt voltam megnézni. Azt persze megjegyzem hogy alig alig lézengtek a moziban, és páran a film közben is felálltak és kimentek...
Nyilván mert nem recsegett a csont, és nem ropogtak a fegyverek...
Senkinek nem jutottak eszébe a teenager kori bulijai? Az izgalmak, amikor a tilosban jársz, nehogy a szülők megtudják.. Bulik, piálások, szerelmek, szakítások, örömök, és csalódások, a szabad felelősség nélküli élet?
Nekem ez jutott az eszembe, és kicsit irigykedve gondoltam arra, hogy végérvényesen felnőttem, és ezt a fiatalkori szabad, őszinte, és kötöttségek nélküli életet, mindörökre magam mögött kell tudjam.. CSAK, az emlékek maradtak, és ha valaki ezt kihagyta az életéből anno, azt tiszta szívből sajnálom, mert olyat veszített ami pótólhatatlan...
Pedig nem nehéz élvezni. Csak félre kell tenni az előítéleteket, nem kell művészi mélységeket keresni. Csak hátradőlni, és röhögni. Élvezni a remek zenét, a csodás helyszíneket, az 1szerű, de nagyszerű sztorit. Szvsz...
Az egy dolog, hogy a film ótvar, de még azt a kis örömet is elveszik az embertől, hogy röhögjön egyet a recenzión: ilyen primitíven megírt kritikát, mint amilyet az Index közöl a filmről, pár évvel korábban nem engedett volna meg magának ez az online lap...