Illegalis szerek/modszerek alkalmazasa nem a hibazas kategoria. Hogy neked mazlid volt vele mert eppen nem sietett sehova az oromteli de a meghalt anyukat nem vigasztalja. Sem a csaladjat. :(
És honnan tudod, hogy nem kerültek ki beteg gyerekek a kezei közül? Megkérdezted tőle?
Mindenki hibázhat. Az orvos is. Bármelyik orvos. Nem tudok statisztikát, de utána kellene nézni, hány szülésre jut egy beteg gyerek. Nem hiszem, hogy Magyarországon az összes betegen született gyerek H-nál születik! De az is lehet, hogy már ott tartunk...
Ne itélkezzetek már, valakinek a beszámolója után, aki valahol betette névtelenül a szövegét.
Persze, hogy az akinek történt a babájával valami, annak a dokija lesz a világ legrosszabb embere. Ő soha sem fog tudni objektíven nyilatkozni. MI sem tudnánk.
De hallgatassék meg mindig a másik fél is!!!
üdv, tamara
A gyilkolás durva bemondás, főleg így kivülálóként. (Szemet szemért? Amikor nem is a tiedről van szó????!!!)
Talán nem haragszik meg az az anyuka, akinek az októberi beszámolóját is idecopyzom, hogy teljesebb legyen a kép (a babanet MÁV kórházas potocjából való:
"Elküldve 2003 Október 06 hétfő - 01h 59:
--------------------------------------------------------------------------------
Mindenkit üdvözlök! Már többször benéztem ide, de először írok. Igaz egyszer már megpróbáltam, de akkor még nem volt lelkierőm leírni a történteket. Most az aktualitás miatt megteszem. A terhesség (első terhesség) minden rendben volt, sőt még annál is jobban. A magánrendelésére jártam, minden alkalommal ultrahang, ennyiből állt a vizsgálat. De természetesen mindig készséggel rendelkezésre állt, ha kérdésünk volt. Szimpatikus volt, persze, különben nem jártam volna hozzá.
Aztán közelgett a kiírt időpont, és hat nappal előtte, egy szerdai napon délelőttre berendelt a MÁV-ba. Nem voltam egyedül összesen 5 kismama várt rá, mindegyik a magánrendelőből.
Megvizsgált, ami nagyon fájt, de azt mondta, hogy ez normális és egy kicsit lehet, hogy vérezni is fogok. (Azóta sejtem, hogy csinált valamit, méhtágító zselé, hasonló, hogy meginduljon.) A vizsgálat után azt mondta, még nincs semmi, de a héten tuti meglesz a baba, azért szóljak csak az apukának, aki vidéken volt, hogy induljon haza.
Én is hazamentem és ahogy hazaértem, kezdődtek a fájások, amelyek nem olyanok voltak, amilyennek általában leírják (20-10-5 perces), kezdettől fogva nem volt szünet a fájások között, igaz ekkor még nem is voltak erősek. 15 óra körül felhívtam (addigra a párom is megérkezett), elmondtam mi a helyzet, ő azt mondta 18 óra körül menjünk be.
Így is tettünk. Amikor odaértünk, már meglehetősen telt ház volt, a délelőtti 5 kismama közül már hárman ott voltak, én voltam a negyedik és később az ötödik is megérkezett. (Érdekes nem?) És persze voltak még olyanok is akik "spontán" estek be.
18 órakor rakták a CTG-t, a baba szívhangjai "szokatlanok" voltak, így fejezte ki magát a doktor úr, és a szülésznők is mondogatták, hogy az elmúlt 15 évben ilyet még nem láttak. Na ültem ott a CTG-vel a hasamon, kb. 20 perc után megvizsgált, azt mondta biztos meglesz aznap, de még van idő, és visszaküldött a CTG-re. Újabb 25 perc után, kikéredzkedtem WC-re, és utána már egy hátsó helyiségbe küldtek fekvő CTG-re. Ez néhány percig volt rajtam, majd H. közölte, hogy nagyon rossz a baba szívhangja azonnal császározni kell, és mivel sürgős, ezért altatásban, mert nincs idő várni az epidurális hatására. Pillanatok alatt elő is készítettek befeküdtem a műtőasztalra, leszíjaztak, altatóorvos, mindenki ott állt készen, csak dr. H. nem jött. És ez így is maradt több, mint egy órán keresztül. Közben nekem persze továbbra is fájásaim voltak, ott háton fekve leszíjazva, úgy fél óra elteltével a magzatvíz is elfolyt. Közben az altatóorvos próbált nyugtatgatni, ami az iső előrehaladtával egyre nehezebben ment, annál is inkább, mert a hordozható CTG nem jelzett szívhangot. Ekkor már este 8 is elmúlt, negyed 9-kor a körülöttem állók közül azt mondta valaki, hogy most már valaki csinálja meg. Ebben a pillanatban megérkezett dr. H. is. Ezután elaltattak.
Miután felébredtem a párom mondta, hogy nem látta a babát, mert felvitték a csecsemőre, nem tetszett nekik a légzése, és kap egy kis garatoxigént, de minden rendben, reggel lehozzák.
Hát reggel lett, de nem hozták, 8 körül jött az én doktorom is, és megerősítette, hogy minden rendben, de csak délután hozzák le. Úgy 9 körül gondoltam, császár ide vagy oda én csak szeretném már látni a gyerekemet, valahogy felmegyek. Mentem a nővérhez, hogy szóljak neki, ő erre "Jó, hogy jön, úgyis vért kell adni." Én: "Miért?" Ő: "Jaj, hát nem tudja, de kellemetlen. Átviszik az 1. sz. Gyermekklinikára."
Mire felértem a csecsemőre,már nem mehettem be, mert ott voltak a Cerny mentősök. Akkor láttam először az én kis babámat, amikor a mentősök inkubátorban kitolták és millió cső lógott ki belőle. Kaptam egy polaroid képet róla így, amíg újra találkozunk.
A párom ment a mentő után, a gyerekklinikán azt mondták, délután telefonáljunk. Ezt meg is tettük, és kiderült, hogy oxigénhiány következtében (aminek az okáról mi akkor persze mit sem tudtunk) agyödémája keletkezett, borzasztóan görcsölt.
Miután ezeket a híreket megkaptuk, megjelent a drága doktor úr is, akitől persze megkérdeztük, hogy ugyan mi történt, erre ő azt mondta, hogy nem tudja a kiemelés után ő rögtön átadta a babát a gyerekorvosnak és ő azt mondta, hogy minden rendben. Érdekes, hogy vajon, hogy nem vette észre, hogy amikor kiemelte a babát nem lélegzett, és rögtön intubálták, de hát vannak rejtélyes dolgok.
Mindenesetre megkérdezte tőlem, hogy én mikor akarok hazamenni, én persze azt mondtam, hogy minél hamarabb, erre ő, hogy akkor akár azonnal is mehetek (kb. 16 órával a császár után). Mondtam, hogy jó megyek, és így is lett. Ő mondta, hogy akkor szól a nővérnek, és ekkor láttam utoljára.
Haza is mentem, anélkül, hogy bárki megvizsgált volna előtte, vagy bármiféle papírt aláírattak volna velem, hogy saját felelősségre vagy ilyesmi.
A baba tehát az PIC-osztályon, lélegeztetőgépen, én otthon. A kicsinek nagyon kritikusra fordult az állapota, amikor leállt a veséje és a mája is, azt mondták, ha nem indul be a működésük, nem tudják gyógyszerezni és...de szerencsére másnapra beindult.
A párom és a húgom másnap bementek a MÁV-ba és elkértek minden papírt, ami a szülésemmel kapcsolatos, nagy zavarukban mindent oda is adtak. Ennek köszönhetjük, hogy tudjuk mi is történt. A babának a nyakán volt a köldökzsinór, ezért esett le a szívhangja a fájásoknák, amikor indult volna kifelé. Amikor megszületett nem lélegzet, azonnal intubálták, az éjszaka folyamán még többször leállt a légzése, leszürkült ilyenkor ballonnal lélegeztették, mivel nincs lélegeztetőgép. És mindezek ellenére másnap reggel fél 10-ig vártak,hogy átküldjék a PIC-re. Az Apgarja 2/5 volt, de ez csak kézzel a szülésnél kitöltött papíron szerepel, a zárójelentésre stb. már 5/5 írtak.
H. különben azért nem jött császározni, mert egy másik szülésénél is komplikációk voltak, ott az anyával. Az is egy szörnyű történet, de arról csak annyit, hogy az anya közel három hónapot töltött különböző kórházakban.
Abban a pillanatban lehet, hogy az az eset súlyosabbnak tűnt, ezzel nincs is baj, de valamelyikünket át kellett volna adnia, hiszen világos volt, hogy egyszerre két helyen nem tud lenni. És rám is azt mondta, azonnal kell műteni, azt hiszem 1 óra 15 perccel később, az nem azonnal van.
A kicsi 10 napig volt intenzíven, és még két hétig félintenzíven. Ott megismertünk egy négy éves kislányt, aki azért volt ott, hogy gyaomorszondát ültessenek be neki, mert nem tudott nyelni (de ülni, mozogni, beszélni sem). Az anyukája megkérdezte, mi történt nálunk, aztán, hogy hol és kinél, és nem fogjátok elhinni, hogy ő hol és kinél szült...
Nálunk szerencsére nem lett ilyen súlyos a helyzet (habár lehetett volna a PIC-en erre készítettek fel). Az én babám nagyon hipotón volt, ezért 4 hetes korától járunk a Dévény Alapítványhoz, és több mint egy éve a Pető Intézetbe is. A múlt héten voltunk MR-en, szerencsére az rendben van. De azért még sokáig fejlesztésre szorul, mind mozgásban, mind értelmileg. Reméljük mire iskolába megy, nagyjából behozza a lemaradást.
Biztos megkérdezitek, hogy ha valóban ez történt,miért nem pereltünk, hát azért nem, mert az ügyvédek azt, mondták, ha nincs súlyos maradandó károsodás, nem érdemes. Borzasztó, nem? Az orvos attól még ugyanakkorát vétett, nem rajta múlt, hogy nem lett nagyobb baj, nem neki köszönhető, hogy él.
Azóta is több hasonló esetről hallottam, és nem kívántam mást, csakhogy valahogy valaki állítsa meg, sajnos sejtettem, hogy valami nagyon nagy tragédiának kell történnie ehhez.
Biztos, hogy nektek, akik annyira dícséritek, csak jó tapasztalaitok voltak vele. De azt kell mondanom, hogy nektek szerencsétek volt.
Gondolkoztam sokat az okon is, hogy miért tett úgy ahogy, és miért nem adott át. Sajnos más nem jutott eszembe, mint az anyagiak, nem akart lemondani egyikünk pénzéről sem.
Azt mondjátok, az nem hiba, ha sok páciense van, szerintem az. És azon gondolkodtatok már, hogy miért vállal ennyit?
Mindenkinek egészséges, vidám babákat és komplikációmentes szülést kívánok.
UI: Amikor kórházat kerestem annak idején, abszolút nem volt szempont, hogy legyen PIC-osztály, pedig nagyon fontos, ha arról van szó, a legfontosabb, a baba életét mentheti meg. "
Tudom bogár és köszönöm:-) én meg innentől igyekszem csöndben maradni amennyire tudok mert a múltkor is hogy elszállt az agyam:-( az meg olyan nem jó.
Puszi
Faxni
Vegtelenul szerencsesnek erzem magam, mert sem velem, sem hozzatartozommal nem tortent meg orvosi muhibabol eredo tragedia, bar kisebb hordereju dolgoknak viseljuk mi is a kovetkezmenyeit. Meg elkepzelni sem tudom, hogyan birnek elni valami hasonlo teherrel. :(
"Azert vannak alternativak, pl az otthon szules. Ott TE ES A GYEREK vagytok a foszereplok es nem az orvos."
Bocs idike igy szerintem jobb:-)
Itt kishazankban abba is bele lehet halni, ha az adott szuleszeten szakmai es egyeb teren ellentetek feszulnek es ez keson derul ki a szulo no szamara.
Valamint, az anyukak kozotti info aramlas sem megbizhato, pl az en szomszedom napokig nem akarta elhinni, hogy az a kozkedvelt orvos, akinel o szult es szulni fog a halalba segitette a fiamat es kis hijan engem is.
Es a tobbi orvos akkor sem lep kozbe ha mar zeng a korhaz a kismama uvoltesetol. A leletek elveszesre valo hajlamarol ne is beszeljunk, nagyon rutinosan megy.
Max. ha mar az egesz korhaz veszithet sokat, akkor kiraknak egyet maguk kozul.
Amugy tisztelet a kivetelnek mert szerencsere van, es letezik pl. olyan orvos, aki egy adott szamu kismamanal tobbet nem vallal fel egyszerre pedig lenne boven kit. Csak valoban, nincs igazan info roluk.
A lenyeg pedig egy mai ujsagban olvashato, Dr. Ügyvédtől:
"...ha a részletes vizsgálat során a tanúkihallgatások alapján kiderül, hogy valóban szakmai okok alapján indította el idő előtt a szülést, akkor nem lehet bűntényről beszélni. Ha az inokolatlan volt, akkor is kérdéses az ügy jogi megítélése: történhetett az eset gondatlanságból, vagy úgy is, hogy az orvos pontosan tudta, hogy veszélyes, amit tesz. Büntetés csak ez utóbbi esetben fenyegetheti."
Max. a gondatlanságig jut el a dolog.
(függetlenül attól, hogy a jelen esetben adott H doki mit csinált vagy nem csinált és miért, hanem úgy általában).
Nem az az igazán felháborító, hogy amellett, hogy fizetjük a sok TB-t, pénzt kell fizetni az orvosoknak, különösen a szülészorvosnak.
Az a baj, hogy amellett, hogy fizetünk érte – mint szolgáltatásért – mégis mi vagyunk kiszolgáltatott helyzetben.
A piacon a gyártók, kereskedők, szolgáltatók elárasztanak minket, vásárlókat, ügyfeleket az ajánlataikkal. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni egy szolgáltatás, termék, alkalmasságát, minőségét, elegendő információkhoz jutunk, ami alapján összehasonlítást tudunk tenni és ki tudjuk választani a számunkra legmegfelelőbbet.
Teljesen természetes, hogy még az élelmiszereken is megnézem, hogy miből vannak. Mert rá kötelesek írni. És ha valami balesetveszélyes, azt is.
Hogy lehet, hogyha a fogyasztóvédelmi törvény előírja a fogyasztó tájékoztatását, a mégoly jelentéktelen és filléres kajákon, eszközökön is, akkor az olyan nagy jelentőségű dolgokban, mint a betegek gyógyítása, vagy a szülés, ami döntően meghatározza az életet, sőt maga az ÉLET, ilyen felelőtlenség és az információ totális elhallgatása legyen jellemző? Hogy lehet, hogy nem hallani olyat, hogy beadjam-e ezt a tablettát kismama, ilyen és ilyen veszélyekkel jár, és ezek meg ezek az előnyei?
Hogy megyünk orvoshoz, kórházba? Vagy szülni? Korrekt információszolgáltatás nincs. Nagy hallgatás van. Meg mende-mondák. A szomszéd, a barátnő tapasztalatai, hogy neki ebben a kórházban, ez vagy az az orvos jó volt vagy sem. (a szülés ebben elöl jár legalább, de a ténylegesen betegeknek még ilyen, információcserére alkalmas fórumuk sincs) De az a kezelési mód, az a stílus, ami jó volt a szomszédnak, nem biztos, hogy nekem is jó. És ha úgy tapasztaljuk, hogy nem jó ellátást, szolgáltatást kaptunk, akkor nyelünk, és belülről sírunk a tehetetlenségtől. Panasz érvényesítés gyakorlatilag kivitelezhetetlen, az orvosi kamara olyan mint a katonai szervezet egy diktatúrában, állam az államban, arra nem vonatkoznak az általános törvények, arra más érvényes.
Én úgy szeretnék majdan orvost választani, mint ahogy a beltéri ajtóinkat elkészítő asztalost választjuk ki és bízzuk meg.:-)). Előzetes informálódás után leszűkíteni a kört 3-5 főre, majd személyes, a részletekre is kiterjedő beszélgetések után eldönteni, hogy kit is bízok meg azzal, hogy ebben a nem teljesen veszélytelen, ám természetes eseményben, a szülésben, orvosilag közreműködjön, azzal a feltétellel, hogy mindent csak az én beleegyezésemmel, jóváhagyásommal tesz meg. Ugyanis a testem az enyém. Nem az orvosé, és nem a társadalomé.
Úgy gondolom, hogy ha adok egy szép kis summát a fizetése mellé, ezt elvárhatom érte. Viszont azt is tudom, hogy ez ma itt kivitelezhetetlen.
Mit mondanának erre? Hogy ha én nem megyek hozzá, majd megy más! Mert így is van elég páciens, több is mint sok?
Miért? Sokszoros túlkereslet lenne a szülész-nőgyógyászok iránt? Pedig ez egy jó szakma! Miért nem lehet tisztességesen, korrekten csinálni?
Az orvos is keresne szépen abból amit a jól levezetett szülésekért, a korrekt eljárásért kap, és a szülő nőkben sem maradna örök életre nyomasztó érzés a kiszolgáltatottság, tehetetlenség miatt… És általában igaz az egész egészségügyre. És akkor nem úgy gondolkodna minden ember hogy „jajj, csak kórházba ne kerüljek, mert ott halok meg!”
Nekem tényleg nem azzal van bajom, hogy fizetni kell. De ha fizetek, akkor ez nem szívesség, hanem egy szolgáltatás, ahol a szolgáltatónak az a kötelessége – és versenyhelyzetben alapvető érdeke – hogy kielégítse az ügyfél igényét.
Nem értek azokkal egyet, akik szerint az orvosoknak meg kellene elégedniük a közalkalmazotti fizetéssel, és kötelességük lenne egy fillér nélkül ellátni minden rászorulót.
Egyrészt: Az orvosok tudása, tevékenysége többet ér annál, mint ahogy őket fizetik - közalkalmazottként. Ezért nem lehet ellenezni a hálapénzt.
Másrészt: szerintem többségében az a jellemző, hogy egy ember nem azért választja az orvos szakmát, mert az átlagosnál jóval nagyobb az empátiája, vagy mert annyira szeret segíteni az embereken. Akkor szociális munkás lenne vagy Teréz anya. Azért lesz orvos, mert ezt szeretni csinálni, ez érdekli, érdekli a biológia, az emberi szervek működése, szereti kicsit mindenhatónak érezni magát: életeket menthet ebben a szakmában. De neki is vannak személyes, egyéni érdekei, programjai. Mégis be kell jönnie, ha szükség van rá. És akkor ez nem szívesség, hanem azért teszi, mert elvállalta a szülést. És ezért egyébként őt megfizetik.
(Más téma, de nagyon sokan túlórázunk úgy, hogy meg sem fizetnek)
Úgy lenne korrekt, hogy ha az orvos nem szokott bejönni munkaidőn túl a szülő kismamákhoz, akkor ezt közölje az első megbeszélésen. Hogy ő nem jön be, viszont ügyeleti időben mesterségesen beindítja a szülést. Lesz, aki így is marad nála(különben van aki direkt így kéri, mert az apuka csak így ér rá), de akinek ez nem megfelelő, annak megvan a lehetősége olyan orvost keresni, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő.
Harmadrészt: Viszont ha már adok, azt nem akármilyen szolgáltatásért adom, és akkor fenntartom magamnak a jogot, hogy számon kérjem és ellenőrizzem az orvost. Igénylem, hogy megfelelően tájékoztassanak, ne nézzenek gyengeelméjűnek, és minimum emberként kezeljenek.
Szerintem itt addig nem lesz változás, amíg– legalább részben - nem fog piaci alapokon működni az egészségügy. Csak ekkor lesz korrekt tájékoztatás, szabad információáramlás, és korrektebb ellátás.
Ez jobb lenne az orvosok nagy részének is - viszont egy kisebb, ám annál befolyásosabb és érdekeltebb része az orvosoknak a változás útjában áll. A baj az, hogy ők a döntéshozók.
A korhaziak TUDTAK mit csinal. De ugye kez kezet mos. Es mivel ma Mao-n nem az orvost pereled betegkent hanem a korhazat, a korhaznak igen nyomos erdekei fuzodnek ahhoz hogy minel tobb disznosagot eltusoljon, vagy peren kivul megegyezzen. Ha nem sikerul, mint most, akkor van botrany.
Én is nála szültem, de csak azért, mert a saját orvosom szabadságon volt, és pár nappal a kiírt időpont előtt spontán elindult a szülés. Aznap 12 baba született, ki-be tologatták az anyukákat a szülőszobákból, nem volt éppen kellemes, de nem tudom, hogy volt-e ennek mesterséges oka.
Az biztos, hogy hozzá ezek után nem szívesen mennék vissza, pedig szimpatikus volt. Viszont azt sem tudom, hogy kiben bízhatnék meg egyszerű laikusként, ha a kórházban dolgozó szakembereknek is csak most tűnt fel, hogy mi folyik ott évek óta... Nem tetszik, hogy hirtelen kifarolnak mögüle, szerintem a kórháznak is vállalnia kellene a felelősséget.
Itt van egy cikk a dokiról. 400 szülés évente! Bocs, de az első gondolatom az volt, hogy az 50 ezerrel számolva 20 millió Ft!
Szegény orvosok, olyan rosszul keresnek.
:((( nagyon sajnalom, hogy a kislanyoddal nincs minden rendben es remelem, hogy sikerul meggyogyitanotok.
azt viszont iszonyunak tartom, hogy a kismamak felet gyorsitjak, mert eppen raer az orvos, a masik felet meg lassitjak, nehogy a doki nelkul szulessen meg.
Eddig sem volt ketsegem, de te is igazolod, a fogadott orvos mint intezmeny csak kar de semmi haszon. Nem a fogadott orvos igazodik a kismamahoz, hanem annak kell az orvoshoz. Felhaborito!
az az igazság, hoyg amennyire emlékszem, nem nagyon jutott ott idő az én kérdéseimre, állatira meglepődtem ahogy ömlött belőlem a meleg víz, rohantam zuhanyozni és aztán szülni :)
amiben ugye a dokival már nem nagyon találkoztam...
én másnap hazajöttem a babámmal - mert annyi szülés volt aznap éjjel a doki áldásos tevékenységének köveztében, hogy szinte csak a folyóson jutott nekünk hely, ennél jobb volt itthon - ezért nem találkoztunk többet.
Hibázott, de nekünk nem okozott nagy gondot, háromkilós egészséges babát szültem.
illetve... Jutka nem teljesen egészséges, de ez egy bonyolult történet és bár van olyan orvosi vélemény, hoyg a túl hosszú kitolási szakasz - tolófájások közben órákon át! azt hallgattam a szülésznőtől, hoyg ne nyomjon anyka, még nem ér rá a doktor úr, aztán megelégeltem, és közöltük a férjemmel, hoyg akkor mi most szülünk dokival vagy nélküle, és tényleg - miatt károsodhatott az agyában valami, de ez nagyon nehezen bizoynítható, és nem is biztos, hogy igaz.
Mindenestre a lányom betegségével kapcsolatban kisebb bajom is nagyobb annál, hogy felelősöket keressek, inkább a gyógyításán dolgozunk minden erőnkkel.
iddike, ami azt illeti, hoyg megbízom-e az orvosokban, igen, bízom bennük, de erős kontrollal, egyetlen szem gyógyszer se veszek be anélkül, hoyg utána ne néznék, hogy mi az és miért....
Azt hiszem én is ennél az orvosnál szültem (nem a hírhedt, csak a betű azonos).
Hat éve. Ügyelet, qva fájdalmas vizsgálat, utána görcsölés, vérzés, nyolc óra múlva még mindig semmi tágulás. Tizenhat óra múlva császároztak meg, a baba 10/10-es apgart kapott, de később folyosói elszólásból kiderült pofozni kellett, mert szürke volt, nem lélegzett. Ezt persze sehova se írták be, de utána neurológus, gyógytornász, ... ezzel a zárójelentéssel 10/10-es apgart adtak neki??????
Előtte este rossz volt a szívhang. És magas volt a vérnyomásom. A baba szívhangja a császárnál már több órája rossz volt. Tudom, nem bizonyít semmit. Van akit újra kell éleszteni, mégsem lesz semmi baja.
A baba pár nap múlva az örzőben elfelejtett lélegezni, szerencsére időben észrevették. És még mindig nem csináltak semmit. Csak amikor valamivel később megint megcsinálta. Az intenzíven veszekedtek, minek viszik oda, nincs is baja, és igazából azóta se derült ki miért történt a dolog.
Mi végül nem pereltünk, egyrészt a papírokat nagyon nehezen adták ki, a csecsemőintenzíves papírokhoz a betegjogi képviselőt kellett megkérni, mert addig többször csak a nálunk is meglévő záróval szúrták ki a szemünket, mélyebb érdeklődésre a válasz az elkallódtak valahova volt. Utána meg a mi nem is kértünk (rajta van a kérelmen, amit iktatniuk kell, hogy a szülés és a csecsemő intenzíves papírokat is kérjük).
És persze nem biztos, köze van, illetve a tudomány ma csak annyit tud, magasabb a szülési komplikációk aránya, magasabb a toxémia aránya és még sok minden magasabb (pl. a császár is). Igaz a betegség is csak külső jegyek alapján azonosítható. De nem fog meg egy ceruzát, szája hipo, atónusos nyaki mittomén, elméletileg a baja nem jár feltétlenül ezekkel is. És a genetika is lehet hajlam. Különben sok oxigénhiány nem mindig teljesen oxigánhiány (Ez zavaros volt...)
Szóval én se tudom, ezért vagy sem, de ahogyan történt, attól még ma is kiráz a hideg.
Tudom, nem csak ők, de ez miért ment fel bárkit? Épp itt lenne az ideje, ne tehessenek meg valamit, csak mert nekik így kényelmes. Valahogy ez az egész szülészet (és nem csak az) el van szúrva.
Én örülök, hogy kipattant. De fel is kavart, mert az egyszerűen csak így történt helyébe megint odakerült a mi lett volna ha...
Egy másik topicban már említett barátnőm babája szintén a MÁV kórház áldásos tevékenysége miatt neveli a 3 éves beteg gyerekét. A doki, szintén egy doktor H., de nem az akiről a hírekben szó van, hanem egy másik, szintén jónevű.
Be ment a kórházba a barátnőm, elfolyt, koszos magzatvízzel éjjel. Másnap délelőttig ücsörgött oxitocinnal az infúzióban, hogy induljon már be a szülés, de nem indult.Megcsászározták, de már újra kellett éleszteni a babát. A gyerek egy! napja be volt szorulva a szülőcsatornába, az előző napi vizsgálaton ezt nem vette a doki észre, sőt a nem jó magzatmozgásokra csak legyintett, hogy biztos alszik csak!!
A kórházzal a szülők 3 éve pereskednek, nem fogadták el jogosan a peren kívüli egyezséget, így most asszem harmadszorra dobta vissza a kórház ügyvédje valamelyik x. papírt banális dolog miatt. Mellesleg a zárójelentése a gyereknek meg lett hamisítva is. Szóval a top kórház...És csak itt két konkrét eset két konkrét dokitól. Amikor megtörtént 3 éve a dolog, sokat gondolkoztam, hogy leírjam-é a csóka nevét, de úgy döntöttem, hogy sok kismama járt innen is hozzá, nem riogatom őket. De most úgy látom, hogy itt az ideje, hogy más is bukjon vele!!
Mert szerencsénk volt!
Nem azt mondom hogy ne feleljen, hanem azt, hogy ha ezt az orvost elitélik valamilyen formában, attól még semmi nincsen megoldva! Az egész gyakorlatot kellene megváltoztatni, hogy egyáltalán ne hülyegyerekeknek (és itt kapcsolódik be nálam az az idegességféle, miszerint minden kismama már a terhességekor elkezd gügyögni a beszégstílusában is, kvázi gyermeki szintre hozza önmagát is ezekkel a poci.gyümi-főzi, szopi, tejcsi, babóka stb szvakkal) nézzék - és ehhez segít hozzá ez a fajta gügyögő stílus!!! - hanem felnőtt döntésképes embernek, akivel MINDEN ORVOSNAK kutya kötelessége MEGBESZÉLNI, azt amit ő elképzel a szülésről, hogy a kismama mindenről tájékoztatva legyen, és DÖNTÉSKÉPES LEGYEN!!!
(Én annak idején azért választottam azt az orvost akit a második szülésemnél - annak elelnére, hogy ő is gyorsította aztán a szülést - mert ő volt az egyetlen olyan orvos az sztk-ban, aki nem "mucikám"-nak, "drágaságom"-nak "kicsikém"-nek stb nevezett, hanem azt mondta, hogy "asszonyom"! Ez nekem akkor sokat jelentett...)
Meg vagyok döbbenve ezen az eseten :-(((
Viszont eszembe jutott, amikor az első gyerekemmel bementem a kórházba és kiderült, hogy 3 ujjnyira nyitva vagyok,ötperces fájásokat mutatott a müszer, a szülésznő azt mondta, hogy jó, behivjuk az orvosomat és burkot repesztünk. Kérdeztem : burkot miért kell repeszteni ? Azt válaszolta azért, hogy ne jöjjön hiába az orvos és felgyorsitsuk.
Sziasztok,
én két lányt szültem H-nál és egy eü. kaparást csinált. Teljesen, száz százalékosan meg voltam vele elégedve. Az első lányom jött, amikor akart, a másodiknál pedig 5-6 centinél egy szerkezettel megvizsgált, hogy tiszta-e magzatvíz. (Ez nem volt egy kellemes művelet, és rá nem sokkal jöttek az igazi fájások.) DE nem tett fel semmiféle zselét, és nem küldte ki a szülésznőt vizsgálat közben!
Meg vagyok döbbenve ezen az egész sztorin. Lehet, sőt biztos, hogy hibázott!!! De ne varrják már a nyakába az összes orvos, összes hülyeségét!!! A Mávos orvosoknak nagyon a bögyében volt már, a sok levezetett szülés miatt (valóban nem kellett volna ennyit), én azért éreztem magam rosszul már a kórházban, mert sokan rajtam éreztették, hogy őt nem bírják!!! Amúgy egy másik doki (mellesleg nagyon profi) csak azért dolgozik a MÁV-ban, mert egy vidéki kórházból egy haláleset miatt el kellett jönnie (de valamiért ezzel nem kürtölték tele sem a netet, sem a médiát)!
Ha hibázott, büntessék meg! De könyörgöm, az is kapjon ekkora nyilvánosságot, ha bebizonyosodik, hogy tőle elvárható módon járt el a halálesettel kapcsolatban, és a rémtörténeteknek a fele sem igaz!
Alice, nem értettelek félre, írtam is, hogy engem is gyorsítottak (ügyeleti napon), de Te is és a lányod is és én is és Balázs is itt vagyunk, élünk, egészségesek vagyunk. Ez itt a nagy különbség.
Muter félreértettél, én nem azt mondom, hogy ne feleljen, hanem azt, hogy az az igazsághtalanság, hogy egyedül neki kell felelnie. Ugyanis ez a gyakorlat, miszerint ügyeleti napra behívunk magánbetegeket és megindítjuk a szülést, illetve az, hogy még az ügyeleti idő alatt meg kell szüljön a kismama, emiatt szülésgyorsítást végeznek olyannyira általánosan bevett gyakorlat, hogy netuddmeg. És nem is mai keletű, nekem is úgy született a kisebbik lányom, hogy berendelt a doki a kórházba, adott egy injekciót - azt mondta, hogy ez nem szülésmegindító, csak egy próba, mert faros szülésnél nem szabad megindítani - azt hiszem valami hormoninjekció vagy mi lehet, posztagrandin, vagy progreszteron? Már összekeverem... igaz, én akkor már 3 nappal túlvoltam a kiírt időn, és igaz, hogy tulajdonképpen jól tette, mert a placentám már töredezett volt vagy mi, ki is kapartak utána, no azt senkinek nem kivánom, mert mindent éreztem, csak a rauch miatt le lettem bénítva, ez mellékszál... de tény ami tény, neki másnap ebéd után kezdődött a rendelése az sztk-ban, és mivel én d.e. 11-kor még csak 3 ujjnyira tágultam, ezért kézzel tágított ki úgy, hogy 12.10-re meglett a babám. És ez 30 éve volt!!!!
Magam egyébként azon értetlenkedek, hogy hogyan mondhatja bárki is azt, hogy nem hiszi el, hogy dr H. (de lehetne tőlem drX vagy drY is) ILYET tett meg hogy ő még mindig bízik benne, meg hogy őt ez a mostani történet nem hatja meg, ő a következőt is nála szülné.
De hiszen ezek az esetek megtörténtek!
Könnyen lehet, hogy nem pont ÚGY, ahogy a napokban azt hallani, lehet, hogy több pontatlanság is van benne, de engem őszintén szólva tökéletesen hidegen hagy, hogy ezt az embert a kollégái MIÉRT nem fedezik/nyomták fel, miután meghalt egy ANYUKA.
Lehet, hogy ez baromi demagógul hangzik, de leszögezem: ha az én szülész-nőgyógyászom, akiről azt gondolom, hogy bőőőőven esendő, de ettől függetlenül bízom a szakmai felkészültségében, nos, ha róla derülne ki egy ilyen sztori, a büdös életben nem tenném be a lábamat többé a rendelőjébe, bármilyen kitűnő munkát végzett is úgy nőgyógyászati műtétem, mind terhességem/szülésem során.
Mert a most napvilágot látott történet egyfajta MENTALITSÁT tükröz, amit tűzzel-vassal irtani kéne, és engem az sem vígasztal, ha ezt messze nem ő képviseli egyedül kishazánkban.
Látod, milyen az élet? Én teljesen más véleményen vagyok róla.:((((((
A saját tapasztalatom az, hogy ameddig nincs semmi probléma, addig minden orvos szinte tökéletes. A jellembeli és egyéb hiányosságok akkor derülnek ki leggyakrabban, ha egy terhesség vagy bármi, nem a nagykönyvben leírt módon történik.
Nem szeretném egy orvosnak sem megsérteni a személyiségi jogait, ezért itt nem írom le, hogy velünk mit tett az általad dícsért orvos.
Egyébként is az a véleményem, hogy a legfontosabb dolog, hogy ÉN megbízzak a SAJÁT orvosomban és képességeiben. Ha egy orvos x éven át tökéletesen és lelkiismeretesen dolgozott, akkor elméletileg mindenki elnézi, ha egyszer hibázik. Kivéve amikor azt a hibát épp nála követi el, de még ilyenkor is számít, hogy az orvos hogyan reagálja le a tévedését.
