Hm, sajnos nem nagyon emlékszem az utolsó szezonokra, de nem emlékszem nagy váltásra a látványban. Mire gondolsz? A Voyager már biztosan CGI. Az előtte lévő dolgok képlékenyek.
Ejnye, biztosan elszundikáltál a politikai gazdaságtan órákon! :) Vagy esetleg te megúsztad... Szóval a szocialista/kommunista gazdaságban határozottan megkülönböztetjük a magántulajdont és a személyi tulajdont. A magántulajdon a kizsákmányolásra alkalmas eszközöket jelenti. Ez természetesen a szocializmustól felfelé nem fordulhat elő, tehát valóban megszűnik. Persze ekkor bajban vagyunk, mert az egyénnek mégiscsak kell valamilyen saját tulajdonnal rendelkeznie, így bevezetésre került a személyi tulajdon fogalma. Ez nyilvánvalóan nem haladhat meg bizonyos határokat, és nem használható bizonyos dolgokra (főképp profittermelésre).
Ettől függetlenül a Föderáció, mint kommunista mintaállam számomra is erős túlzásnak tűnik, ez inkább a rajongók felületes tájékozottságának tudható be. Hogy végülis pontosan hogyan működik a Föderáció gazdasága, az a sorozat folyamán jótékony homályban marad. De hát nem is ezért szeretjük.
A Firefly nem megy semmilyen formában nálunk, a belőle készült mozifilmet (Serenity) csaknem bemutatták itthon, de aztán mégsem. A "kerülőúton" szerzett verziót szívesen eljuttatom neked, ha valóban érdekel.
Persze annyira azért nem Orion-szerű, ebbe ne is éld bele magad, ugyanakkor valóban egy üdítő, nagyon egyéni hangú változatosság a sci-fi palettáján.
Mármint a legeslegelső és a legeslegmásodik (Khan haragja) közötti időszakról beszélsz? Akkor félreértés lehet, kizártnak tartom, hogy CGI űrállomást alkalmaztak volna a filmben. Ne felejtsd el, a 80-as évek elejéről beszélünk. Akkoriban két film volt, amelyben feltűnik ez a technológia - mégpedig igen-igen kezdetleges formában. Az egyik a Tron, a másik Az utolsó csillagharcos. Ha visszaemlékszel, gyakorlatilag textúrák sem nagyon voltak még az objektumokon. Az első igazi, csaknem hihető CGI-jelenetek a 90-es években bukkantak fel, pl. a már kivesézett T2-ben, majd egészen jólfejlett formában a Jurassic Parkban.
Amivel összekevered szerintem, az bizonyos digitális alapú videotrükkök alkalmazása lehet, bár ezek is inkább később jöttek. Pl. a TNG űrhajó CGI-nek látszik (sokáig azt hittem, hogy az is), pedig makett, csak pár utóeffektet rátettek (pl. fénylő csíkok a hajótesten). Ott a bolygók viszont láthatólag tényleg CGI-sek voltak, hát úgy is néztek ki. Ha visszaemlékszel, a DS9-et pl. azzal harangozták be 94 körül, hogy most először lesznek CGI-jelenetek a Trekben. Hát, volt is néhány, de csak speciális effektek szintjén, szóval nagyrészt ott is a makettek játszottak.
Az első tagadhatatlanul full CGI-s sorozat a Babylon 5 (mármint az űrjelenetek terén csak persze). Az is olyan, hogy akkor forradalminak számított, mai szemmel azért megmosolyogjuk azokat a textúrákat.
Érdekes, hogy még ma is, amikor bármit meg lehet jeleníteni CGI-vel, sok helyen alkalmaznak makettet, illetve bizonyos effekteket, pl. robbanásokat élőben vesznek fel, és belemontírozzák az - akár CGI-vel készült - jelenetbe. Ez egyrészt sokszor egyszerűbb megoldás, másrészt gondolom a makett-korszakon felnevelkedett öreg motoros trükkszakemberek nagyobb biztonsággal mozognak ebben a közegben. Pl. ott volt az SW1-ben a versenypálya, rengeteg emberrel. Bizonyos voltam benne, hogy CGI, hisz a technológia réges-rég megért erre, pont az SW-ben ne használnák? Nos, megépített makett volt, az embereket pedig színesre festett gyufafejek reprezentálták....
Azt hiszem, ezekben a dolgokban ("kommunizmus", magán- kontra köztulajdon) az ST egész egyszerűen nem konzekvens. Pláne hogy tévésorozatról, sőt több, gyártásilag egymástól független szériáról van szó, ami alatt negyven év eltelt! Szóval ilyesfajta hétköznapi kérdésekben szerintem felesleges következetességet elvárni. Hol így van, hol úgy, mindenre lehet példát találni, és az ellenkezőjére.
Tény, hogy nagy, általános kicsengésként a ST-világ tényleg valamiféle közösségi, ultratoleráns-"fogjunk össze, emberek és mindenféle egyebek" jellegű ideológiát propagál, ahol a szent társadalmi akarat (a föderáció java) jellemzően übereli az egyéni érdeket. De korántsem mindig: elvégre az amerikai western-romatikának (olykor szó szerint!) és az egyéni felelősség és önmegvalósítás eszményének azért mégiscsak előtérbe kell tolakodnia, ahányszor csak lehet. Ez önmagában, így leírva, zavarosnak tűnhet (nyilván az is, lásd fenti érvelés a következetességről), de ha belemerül az ember a tévés epizódok sorába, megszokja, túllép rajta és nem zavarja.
Ebben így nem vagyok biztos, de abban igen, hogy a Douglas Trumbull-trükkölte első mozifilm után a másodiktól kezdve (legalább három-négy-öt filmen át) az effektusokért és látványért az ILM (Lucas-cég) volt felelős, és a nagynevű elődhöz mérhetően ragyogó - bár látványosan eltérő - munkát végeztek: a Star Trek első és második rész közötti eltelt évek történetesen a makettes és a komputeranimációs korszak közötti határvonalat jelentik. És az említett alkotásokon jól lemérhető, hogy mindkettőnek mennyire egyértelműek az előnyei - nem a másik kárára.
(Az elsőben gyönyörű az Enterprise miniatűr, de 100 százalékosan élethű, "életnagyságú" dokkolása, a másodikban lenyűgöző a föderációs űrállomás grandiózus CGI-megjelenítése.)
Kirk szemüvege. TNG, Picard bátyjának szőlőföldje, borászata. Picard akváriuma hallal. DS9, Sisko apjának étterme. Worf klingonopera-gyüjteménye. VOY, Paris tévéje. Hangszerek, könyvek, egyedi bútorok, tradicionális fegyverek. Saját hajók, kompok, járművek. Mikor leszerel egy tiszt, viszi magával a személyes holmiait egy dobozban. :)
Úgy tünhet, de van egy nagy különbség. A kommunizmus egyik sajátja a magántulajdon megszünése. A ST-ben tiszteletben tartják az egyént, az egyén véleményét és tulajdonát (a népek tulajdonát, határait).
En itt nem latok kulonbseget. Ugyanis (amennyire tudom) a ST-ben nincsen szemelyi tulajdonu kozlekedesi eszkoz - am a mai vilagunkban a magantulajdon [es sok amerika szemeben az un. "szabadsag"] legjobb peldaja. Mindazonaltal, a magantulajdon egy dolog, az egyen es egyeni velemeny tiszteletben tartasa pedig egy masik...
Én, mint mindig, most is azt tanácsolom: kezd az elején, sorban. Az első rész értelemszerűen az első egész estés, moziban vetített ST volt. 1979-ben, ha jól emlékszem (kint), nyilván a SW sikere hatására. A látványvilága (nem véletlenül) és a technikai igényesség a 2001-re emlékeztet. Aztán a második rész már egyszerűbb, kevésbé filozofikus témájú, inkább kalandos, de izgalmas. Ha ezt a kettő megnézi valaki, eldöntheti, tetszik-e, érdekli-e még a harmadik, ami viszont közvetlenül a második epizód folytatása, összefügg vele (Spock sorsa révén).
Aztán jöhet a negyedik (talán a legkedvesebb hangvételű, legmókásabb rész), az ötödik, amelyik az első hatból a leggyengébb (de a legviccesebb párbeszédekkel), és a hatodik, ami azért nevezetes, mert anno nálunk is ment a moziban (elsőként a rendes, aktuális moziforgalmazásban), 1991-ben.
A későbbi filmek (én négyről tudok) a TNG-féle Picard-legénységről szólnak (bár Kirkék is feltűnnek egyben vagy kettőben, afféle tisztelgésként), és jobban kötődnek a tévésorozat vonatkozó szériájához, abból ismerhető szereplőkre, eseményere, összefüggésekre reagálnak, tehát önmagukban kevésbé érthetők (pl. a 10 rész). Talán emiatt van, hogy engem nem ragadtak meg annyira. A humor pedig szinte teljesen kiveszett belőlük - más producerek, más írók, más stílus.
Az ST mozifilmekből első nézésre ajánlom a 4, 8, 9. A többi is jó. A sorozattok összesen jó sok részből állnak. Abból is lehetne egy-két jó részt ajánlani, de azok megkeresése nem lenne egyszerű szvsz. Számomra összefügg az egész (többszáz rész). Persze vannak benne gyengébbek is.
Most fut a V3-on a ST: TNG utolsó előtti szezonja. Ezek már igazán jó részek, érdemes belenézni. Csak érdekesség képpen, annak idején ilyentájt(ahol most kb. tart a sorozat) kezdték vele párhuzamosan vetíteni a következő sorozatot a DS9-t(ennek a sorozatnak van a legnagyobb rajongótábora nálunk). Majd később amikor végetért a TNG (DS9 ment tovább), következett mozifilm, majd a DS9-nal párhuzamosan indult a ST: Voyager(ez a sorozat sok új rajongót hozott amerikában és nálunk is, és gondolom máshol is). Közben készültek mozifilmek, amik beilleszthatők az egész ST időfolyamába. Több infót a Star Trek topicban és néhány honlapon kaphatsz.
Úgy tünhet, de van egy nagy különbség. A kommunizmus egyik sajátja a magántulajdon megszünése. A ST-ben tiszteletben tartják az egyént, az egyén véleményét és tulajdonát (a népek tulajdonát, határait).
Van egy-két részben, hogy bizonyos információkért (mint a krimikben) valamilyen ellenszolgáltatást nyújtanak, fizetnek vagy nem jelntik fel. Nekem úgy tűnik, hogy a föderáció rendelkezik némi külömböző pénzekkel pont az ilyen hasonló esetekre. De valódan főleg árúcserével üzletelnek.
Mint kivulallo - nem lattam a filmeket, de olvastam roluk - ugy tudom, hogy el is hangzik, hogy a Federacio-n belul nincsen penz + fizetoeszkozt sohasem hasznaljnak meg ott sem, ahol egyebkent "kellene". (Egyebirant eleg elterjedt velemeny az, hogy a Star Trek [legalabbis The Next Generation] veretes kommunista eszmeket hirdet.
"Észrevettétek, hogy a Star Trekben sosincs szó pénzről?"
De árucseréről, munka ellenértékéről, fogyasztásról esik szó? Mert lehet, hogy csak a kalandok során sosem kerülnek a hősök olyan helyzetbe, hogy a pénz miatt fájjon a fejük. Amerikai filmben, egy a tömeg-energia ekvivalenciát az idő-pénz ekvivalenciával kiegészítő ország filmjeiben valóban hihetetlen vonás volna a pénz agyonhallgatása. Sőt, kommunista jövőkép bűnös hirdetése.
Szinte már kedvet csináltál nekem a Star Trekhez, tillA. Ami nem volna csekélység. Hajdan, amikor valamelyik korai kereskedelmi tévénk bemutatta a sorozat első szakaszát, néztem egy darabig, de szánom-bánom, nem ejtett rabul. Így aztán kívül rekedtem az általad, nem Trek-rajongó által felsorolt erények élvezőinek körén. Az Új generáció epizódjaiból néha időtöltésképpen néztem egy keveset, de csak néhány főszereplőre emlékszem, nem utolsósorban egy igen szép és ismeretlen humanoid színésznőre, és sajnos már soha nem fogom megtudni, hogy végül is a Klingonok ellenségeink-e vagy barátaink.
Azt viszont lényegesnek érzem megjegyezni, hogy a Star Trek-sorozat megszámlálhatatlan epizódot és becslésem szerint legalább kilenc egész estés filmet tartalmaz, ugyanakkor a Star Wars-sorozat összesen hat, viszonylag önálló mozifilmből áll. (Ha a nyomtatásban megjelent félhivatalos verziókat most nem vesszük figyelembe.) Ezért az összehasonlításuk meglehetősen igazságtalan kísérletnek tűnik, noha a két sorozat elemzése önmagában számos érdekességgel szolgálhat. Lehet, hogy tájékozatlanságomban (amit elismerek) botorságokat írtam, ez esetben elnézést kérek a rajongóktól, és figyelmesen hallgatom a kiigazítást.
Ment vagy megy ez a Firefly valami fedőnéven magyar tévécsatornán is? Ugyan az IMDb-n olvasott nézői kommentár nem igazán bíztató, de azért kíváncsivá tettél.
A Star Trek eppen a "penztelensege" miatt erdekel. Szoval tud valaki ajanlani egy-ket [akarhany] mozifilmet, amiben, mint cseppben a tenger, benne van a lenyeg (humanitas, szolidalitas, a penz hianya, stb.)
Az amerikai nézők számára, pusztán az időrend folytán, nyilvánvaló, hogy a Star Trek az utóbbi nagyobb népszerűséget szerzett Star Wars egyik (legfőbb és legnyilvánvalóbb) előképe. Nálunk a sorrend fordítva alakult, plusz két étvized különbség - számunkra, de különösen a hazai SW-rajongóknak, az ST csak afféle "Csillagok háborúja light".
Mindamellett van abban igazság, hogy a Trek inkább az Orion-féle tradicionális űrhajós-űrutazós, elandalító, bevallottan kulturális-morális alapértékeket közvetíteni hivatott mesesorozatok családjának tagja. Valóban, sokszor jóérzés látni, hallani a, dekódolni a humanizmus, a tolerancia, a kulturális diverzitás és hasonló tényezők melletti kiállás hol szájbarágós, hol burkoltabb, finomabb jeleit.
Más kérdés, hogy ennek teljesítése számos ponton megbicsaklik - nem vagyok annyira ismerője a szériának, hogy hirtelen konkrét példákat tudjak sorolni -, és a néző felismeri az európai, anglosaxon, brit-amerikai, keresztény, fehér, összességében pedig a "földi" kultúrkör ösztönösen átérzett fölényéből eredő (kulturális-politikai) fasizmus, előítéletesség jeleit. Olyasmi ez talán, mint mondjuk a Tarzanban: persze, hogy a bennszülöttke alsóbbrendűek, de a mi fehér felsőbbrendű kultúránk azt tanítja, hogy ne nézzük le az alattunk levőket, sőt, segítsük - ez az igazi rasszistákkal vívandó eszmei párbaj során nyilván a legteljesebb toleranciának tűnik!
Itt is érvényesül - minde Star Trek-filmben - a hollywoodi reflex: a "rosszarcú" figura mindig rossz, a széparcú mindig jó. Illetve - és ez fontos - nem mindig: időnként nem, és olyankor a néző azt érzi: na, ez a ST mégiscsak más! És emiatt tényleg más.
Értéke a sorozatnak - különösen a The Next Generation korszakban -, hogy valóban komoly, bonyolult etikai-erkölcsi dilemmákat tesz a középpontba, s keres rájuk megoldást, késztetve a szemlélőt, hogy maga is ezt tegye. Maga a film azonban ritkán mer eltérni a legkézenfekvőbb, a fent leírt kultúrkör számára hagyományosan adódó válaszoktól. Ritkán néz szembe azzal, hogy más alapállásból (ha valaki nem az emberi konföderáció flottájának tisztje - ami pedig igen sok élőlényre igaz a galaxisban, beleértve az embereket is) egészen más, legalább annyira "helyes" következtetésre és megoldásra lehet jutni egy adott konfliktushelyzetben.
Mit érdemes nézni? Én magam afféle távolságtartó tisztelettel néztem sokáig a ST-re (lásd: magyar SW-rajongó). Elfogadtam, igyekeztem az értékeit látni. Az eredeti széria darabjait látva nem tudtam megmosolyogni a kezdetleges díszletekhez és figurákhoz méltó dramaturgiai logikát. Mégis, a TNG később kevésbé tetszett - elsőre. Utóbbi években ennek dacára (ezt adja rendszeresen a tévé) igyekszem nézni, ha nem is mindig. Meg lehet kedvelni a szereplőket, és az epizódok történeteinek merítési köre gyakorlatilag semmihez sem hasonlíthatóan széles. Ez adja az izgalmat: adott részben lényegében bármiről lehet szó, humor, dráma, tradicionális sci-fi téma, alkalmi poén, eredeti ötlet, minden előkerül. (Néha túlzásba is viszik: lásd a holofedélzeten játszódó, inkább komikus mellékszálak).
De a lényeg: én akkor tudtam közelebb kerülni a ST-hez, amikor pár éve végig tudtam nézni a mozifilmeket. Ezek, mint ismeretes, 1980-től készültek, pár évente; az első hatban a Kirk-féle régi szereplőkkel, később a Picard kapitányos legénységgel. Előbbieket mások csinálták, és sokkal színvonalasabb, kiérleltebb sztorik. (Benne volt még Gene Roddenbery ötletgazda, valamint Harve Bennet producer-forgatókönyvíró, továbbá több részben Nicholas Meyer rendező és Leonard Nimoy - utóbbi nemcsak mint a Spockot alakító színész). Ja és ami még fontos: DVD-ről néztem, nem tévében, ami tagadhatatlanul valamiféle súlyt, tekintélyt ad a látnivalónak. És: eredeti hanggal, ami egészen más, mint a történeteket afféle űrmeseként interpretáló magyar szinkron. Ez az az eset, amikor a szinkron rendezője nem értette, miről van szó, és munkájával elrontotta a műveket.
Az utolsó tényező, amire felhívnám minden érdeklődő figyelmét, az, amiben a ST kétségkívül fölébe nő a SW-nak. A humor! A SW-ban is akad (egy rajongó tudná sorolni), de a Treknek lételeme, a lényegéhez tartozik. Ahogy az V. mozifilmben a nem a megfontolságáról ismert Kirk kapitány, a mindig morózus Doki és a félig ember, félig vulkáni, amolyan japán szamurájos sztoicizmust képviselő Spock egy kimenőn elutazik az erdőbe túrázni, és este a tábortűznél beszélget, sőt, amerikai népdalokat énekel, miközben a kinek-kinek "kiosztott" szerepek szerint zríkálják egymást - fenomenális! Akkor, persze, ha az ember már ismeri őket, és megszerette.
(Hasonlóan kacagtató még a IV. részben, amikor a huszadik század végi San Franciscóban - némi időutazás után - korabeli ruhákban igyeleznek hőseink elvegyülni az utcai tömegben.)
Summa summárum: akinek módja adódik, hogy szigorúan DVD-ről megnézze a mozifilmeket, legalább az első hatot, tegye meg. A továbbiak sem rosszak, ha valaki szereti a sorozatot, de talán hiányoznak belőlük a szerethető szereplők (meg a rendezésük sem valami ragyogó, és a szrtorik is zavarosabbak). A tévében pedig szerint a The Next Generationból érdemes egy-egy epizódott megtekinteni - anélkül, hogy túlzott igényekkel ülnénk a képernyő elé.
Érdekes, a SWfanok ált. nem kedvelik a ST-t, viszont a STfanok kedvelik a SW-t. Én szeretem a ST-t, az Oriont, az Alfa Holdbázis és még sok sci-fi-t. :))
Maximálisan egyetértek kvadráttal (141), semmi keresnivalója a politikának ezen a topikon! Inkább forduljunk kicsit közös kedvencünk felé újra, az utóbbi időben nagyon felejtődni látszik. Hosszú idő után Konfuziusz tett említést az Orionról.
A magam reszerol annyit (bar ne vagyok szakerto :-), hogy az "antiutopia/anti-utopia" - ugy a magyarban mint az angolban - tokeletesen egyenlo a "disztopia/dystopia"-val.
Új ember a csapatban! Én is köszöntelek, Nautilus. És ugyan hajlandó vagyok elismerni, hogy a választásokra készülődő pártok gyakran idegesítő programbeszédeitől kicsit már idegbeteg vagyok, mégis a megjegyzésed valamiért eszembe juttatta, hogy megkérjek mindenkit: próbáljuk megkímélni ezt a kis társaságot napjaink politikai szarrágásának túlzott felidézésétől.
A témába vágó kérdésem a szakértőkhöz: az antiutópia és a disztópia szó szerinti értelmezésben mást jelentenének, ennek ellenére egymás szinonimájaként fogadhatjuk el őket?
