Úgy gondoltam, jó lenne egyszer már egy helyre összegyűjteni mindazokat a közismerten hamis állításokat, amelyek hamisságuk és ezerszeres cáfolatuk ellenére ezeregyedszer is újból elhangzanak.
"Az SZDSZ (vagy liberálisok, vagy katolikusgyûlölôk) totemcafatnak nevezték a Szent Jobbot.
Ez valóban megjelent, persze, nem a legendában emlegetettektôl: Majsai Tamás református teológus, egyháztörténész írta a Magyar Narancsban. A konkrét cikket nem lelem a hálón, a reakciók szerint 2001 nyarán."
Szóval ez akkor igaz!
Nem értelek, hogyan lehet egy "Elpusztíthatalan legendáink" c. topikba, bele tenni egy általad is igaznak talált állítást?????
Nem kéne fölköpni a levegôbe, oszt hamar aláállni? De ezt meg kellett volna kérdezni már a koronás címer és augusztus huszadika megszavazásakor is. Csak már a kérdésnek nincs semmi értelme. S nem tudni, öröm vagy bánat-e, hogy ebben a szerencsétlen »hülyék országában«, ahol sikerült megint (a huszadik század végén!) népi-urbánus álvita mentén megosztani a szellemi elitet, kiderült, hogy a népi oldalnak foglama sincs, mirôl beszél, mik az eszményei..." (1993. október 8.)
” A Magyarországon lévő izraeliták legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által előmozdították az otani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül soha nem nyerhetett volna olyan terjedelmet” ——————————————————————————–
Szemere Bertalan:
A zsidó a jogokban részesített rácz, oláh és horvátokkal szemben velünk csatázik most azon országnak szabadságért, melytől ő a jó helyett gúnyt és terhet nyer_(…) a zsidó hívünk maradt a legbuzgóbb frigyesünk!”
——————————————————————————–
Jókai Mór:
“Magyarországon a Mózes hitvallás népe, a héber faj mindenkor a legbuzgóbb híve volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak. A legnagyobb mgpróbáltatás korszakában, a 48/49-iki szabadságharcz alatt bizonyította be a legigazabban. A midőn a hazának minden másajkú népfajai, a melyekkel a magyar szabadságát megosztotta, a melyek fiait a jobbágyságból felszabadítota földeiken úrrá tette, fegyverrel támadtak ellene, ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére: az a héber faj amelyet egyedül felejtett ki a törvényhozás az alkotmány sánczaiból, az a zsidó nép, mely egyedül nem kapott polgárjogot, egyenlőséget a hazai miliói között. Mégis szerette a hazáját.”
Parkettatüzek Talán 1970 táján, általános iskolásként hallottam először: cigányok lakást kaptak, aztán felszedték a parkettát és eltüzelték. Azóta újra és újra visszatér ez a kedves kis történet. Hallottam már tanár kollégától, Sz. professzortól előadáson, pedagógus továbbképzésen, és ki tudja ki mindenkitől még. Az elmúlt 20-25 évben persze egyre kevesebben „kapnak” csak úgy (szociális) lakást. Az új lakások szőnyegpadlóval vagy laminált padlóval készülnek. De a cigányok rendületlenül felszedik, tüzelik. Nagyváradon járva tanár kolléganőm mesélte: a Ceausescu-időkben az állam tudatosan telepített Erdélybe szegény románokat Moldvából. Olyan viszonyok közül jöttek, ahol deszkafal választotta el őket a kecskétől. Beköltöztek a blokkházakba. Aztán némelyikük felszedte a parkettát, s eltüzelte. Tíz éve jártam Izraelben a Jad Vasem Intézet vendégeként. Egy idegenvezető mesélte: az izraeli állam nagy gondot fordít a beduinok letelepítésére. Ám ez nem egyszerű dolog. Némelyikük fölszedi a parkettát s eltüzeli. Úgy tűnik, egyetemes toposz született: az elmaradottabb nép beilleszkedési gondjait szemléltető vándormotívum. Megjelent az ősszöveg disztingvált, szégyenlős változata is. Jómagam Orbán Viktortól, a rádióban hallottam először a brutális és naturalista parkettatüzelés helyett az óvatosabb tönkreteszik a berendezést megfogalmazást.
Az Orbán kormány jelentős pénzügyi többlettel adta át a kormányt Medgyessynek.
A tény:
Varga Mihály pénzügyminiszter úr által kiadott PM jelentések szerint:
"Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – hiánya január végéig 75,3 milliárd forintot ért el, amely az éves előirányzat 14,9 % át teszi ki. "
"Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – hiánya február végéig 180,8 milliárd forintot ért el, amely az éves előirányzat 35,8 % át teszi ki."
"Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – hiánya március végéig 242,7 milliárd forintot ért el, amely az éves előirányzat 48 % át teszi ki."
"Az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – hiánya április végéig 316,1 milliárd forintot ért el, amely az éves előirányzat 62,5 % át teszi ki."
Ezt megerősíti az ECOSTAT 2002-es monitoring jelentése:
"A kedvező pénzügyi folyamatok 2002-ben megtörtek, az államháztartás hiánya áprilisban elérte a 316 milliárd forintot, ami az éves előirányzat 62 százaléka. A deficit jelentős részét a központi költségvetés év eleje óta halmozódó hiánya tette ki. Az előző év azonos időszakában az alrendszer hiánya 84 milliárd forint volt, idén áprilisig 240 milliárd forintra duzzadt. A kiadások növekedése társadalombiztosítási alapoknál is jelentősen meghaladta a bevételek bővülését. Az egyenlegromlás kialakulásában a makrogazdaság növekedésének nem tervezett mérséklődése és a vámjellegű bevételek csökkenése áll, ez utóbbi az év hátralévő részében folytatódik. A hiány növekedésének másik forrása a költségvetés év eleji jelentős mértékű költekezése. Legnagyobb mértékű kiadás a központi költségvetési szervek rovatban mutatkozott.*"
*Ez a választások előtti és a két forduló közötti esztelen pénzszórást jelenti.
Pető Ivánt azért mellőzte saját pártja, mert zsidó (származású).
A Beszélő 1998. októberi számában jelent meg az interjú Bauer Tamással. A kulcsmondatot az utolsó bekezdésben én emeltem ki dőlt betűvel.
" ’93 őszén egy rózsadombi villában megszületett a döntés, hogy Kuncze Gábor legyen a listavezető. Állítólag te voltál az egyetlen, aki Pető mellett szavazott. Ez igaz. Mi volt ez? Csupán személyi választás, vagy útválasztás? Ez nem politikai, hanem személyi döntés volt. Itt arról volt szó, hogy ki a jobb erre a szerepre. Hogy muszáj-e Pető Ivánt fölváltani Kuncze Gáborral. Fájdalmas döntés volt, hiszen Iván, annak ellenére, hogy nagyon nehezen szánta rá magát ’92-ben, hogy elvállalja a pártelnökséget, miután elvállalta, abban a tudatban élt, és úgy is nyilatkozott, hogy ő a miniszterelnök-jelölt. De hát azért ez nem csupán személyi döntés volt, ez a döntés az SZDSZ imázsáról is szólt, arról is szólt, hogy a frontember nem tartozik az úgynevezett kemény maghoz, nem kommunisták a szülei, és nem zsidó. Igen. Erről is szó volt, ez igaz. De szerintem a dologban alig játszott szerepet. A lényeg az volt, hogy Kuncze olyan alkatnak tűnt akkor, és olyannak is bizonyult a választási kampányban, aki hiszi, amit mond, és ezt el tudja hitetni. Pető Iván meg nem ilyen alkat, mindig távolságot tart a szerepétől. Tehát vele nem lehetett volna ilyen választási kampányt csinálni, nem lehetett volna 20 százalékra fölmenni, ez biztos."
Természetesen ha a válasz igenlő lett volna, az sem azt jelentette volna, amit a rasszizmustól annyira tartózkodó jobboldali sajtó mond, hogy tudniillik lám, az SZDSZ rasszista, hanem azt, hogy – helyesen vagy helytelenül – figyelembe vettek volna olyan előítéleteket, amelyek – vélten vagy valósan – a társadalomban élnek. De mint látjuk, Bauer válasza alapjában véve nemleges volt. Erre a Beszélő-interjúra alig emlékszik már valaki, míg a hamis állítás kavarog a levegőben.
Kuncze Gábor belügyminiszterként találta ki és vezette be a „megélhetési bűnözés” fogalmát, hogy a cigány elkövetőket mentegesse, tettük súlyát kisebbítse.
A „megélhetési bűnözés” régóta, évtizedek óta használt kriminológia-szociológiai szakkifejezés, nem Kuncze Gáborhoz köthető az első használata.
A legenda egy parlamenti interpellációhoz kapcsolódik. 1996. március 19-én dr. Keresztes Sándor (KDNP) kérdést intézett a belügyminiszterhez (http://www.parlament.hu/naplo35/158/1580073.htm), amelyre Kuncze Gábor választ adott (http://www.parlament.hu/naplo35/158/1580075.htm). Az interpellációban a szatymazi templom értéktárgyainak mindössze pár nappal korábban történt eltulajdonításáról esett szó. Kuncze válaszában az eltelt idő rövidsége miatt a kérdéses ügyben nyilván nem tudhatott semmilyen felvilágosítással szolgálni, de általános statisztikákra utalva megjegyezte, hogy a felderített esetekben túlnyomórészt nem szervezett, hanem ún. megélhetési bűnözésről (vagyis ebben a kontextusban nem műkincsek szervezett, megrendelésre történő ellopásáról, hanem pusztán az értékesítésükből származó nem túl jelentős jövedelem megszerzésének vágyáról) van szó. Viszontválaszában (http://www.parlament.hu/naplo35/158/1580077.htm) a képviselő kifejtette, hogy ő nem tudja az ilyet eseteket pusztán vagyon elleni bűncselekménynek elkönyvelni, mire a belügyminiszter újólag elmondja (http://www.parlament.hu/naplo35/158/1580079.htm), hogy a felderített (a szatymazinál súlyosabb, olykor életellenes) esetekben is rendre nyereségvágyból elkövetett, vagyon elleni bűncselekményekről volt szó, semmiféle, a kereszténység vagy egyéb vallások elleni megfontolás nem volt tetten érhető.
Kuncze többször is elítélte a bűncselekményeket, azokat barbár cselekedetnek nevezve, mindössze a korábban már felderített hasonló eseteket kriminálszociológiai hátteréről számolt be, nyilvánvalóan a rendőrség információira támaszkodva. Semmiféle felmentésről, mentegetésről nem esett szó.
2000. október 19-én Markó Béla RMDSZ-elnök és Orbán Viktor miniszterelnök budapesti találkozóján az RMDSZ elnöke hivatalosan közölte, hogy az összegzett aláírások alapján az erdélyi magyarság igényt tart a kettős állampolgárság valamilyen formájára. A magyar kormány képviselői a megbeszélésen kifejtették, ennek a kérdésnek a megoldása most nem időszerű.
Kormánypártként a Fidesz nem támogatta a kettős állampolgárság biztosítását. Vezető politikusai több alkalommal is hangsúlyozták 1998-2002 között: a kettős állampolgárság biztosításának kérdése nincs napirenden. Miután viszont ellenzékbe került, a párt követelte, hogy a kormány adjon magyar állampolgárságot a határon túliaknak. Majd 2005. júliusában Zentán Kövér László okozott botrányt kettős állampolgárság-ellenes kijelentéseivel. Kövér László felelőtlen, eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésként állította be a népszavazást. Kijelentette, hogy aki ilyet tesz nem méltó arra, hogy a nemzet érdekében szóljon. Kifejtette azt is, hogy a FIDESZ bele lett kényszerítve az eseményekbe. Úgy kellett nekik a népszavazás, mint púp a hátukra. Szerinte december 5-e óriási károkat okozott, mert kiábrándította az embereket. „Olyan ez, mint, amikor rájön a kisgyermek, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát” - mondta Kövér. Tovább érvelve kifejtette, hogy elképzelhetetlen következményekkel járna, ha a külhoni magyarok megkapnák a magyar állampolgárságot, mert főként a fiatalok elköltöznének a szülőföldjükről.
De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett.
ezt is Ady írta a magyarokról.
Óh, ez a nagy sivatag, Óh, ez a magyar Puszta, Szárnyaimat már hányszor Sározta, verte, húzta.
ezt is.
Ez a szomorú magyar róna, Halálszagú, bús magyar róna, Hány megölt lélek sikoltott Bús átkot az egekig róla.
ezt is.
A MAGYAR MESSIÁSOK
Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások, A magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Mert semmit se tehettek.
ezt is.
S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó-szájuaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?
ezt Spiró is írhatta volna...
ezt mindössze két kötetben találtam, de ha óhajtod, kereshetek még.:)))))))))))))
Miként vélekedtek a kettős állampolgárságról a fidesz prominensei, amíg kormányon voltak:
1998. július 29. MTI: A kettős állampolgársággal kapcsolatban egy kérdés úgy hangzott, hajlandó lenne-e a magyar kormány az RMDSZ álláspontja ellenére is bevezetni a kettős állampolgárságot a határontúli magyarok számára. Orbán Viktor erre nemmel válaszolt. Az erdélyi magyarság azért választ magának politikai vezetőséget, hogy ők fejezzék ki álláspontját. Általában az a magyar kormány kiindulópontja, hogy semmit sem hajlandó az RMDSZ álláspontja ellenére tenni. A kettős állampolgárság kérdését alaposan meg kell gondolni, mutatott rá, figyelembe véve annak buktatóit is. A másik - a román, ukrán, szlovák, stb. - fél részéről is szükséges legalább az együttgondolkodás, mert az ilyen állampolgárság addig kettős, amíg mind a kettőt meghagyják az embernek.
1999. február 20. Népszava: „A leghatékonyabb nemzetpolitika a sikeres európai integráció” - mondta Németh Zsolt.
1999. február 22., Népszabadság, Világgazdaság: Martonyi János kifejtette: a kettős állampolgárság automatikus kiterjesztése súlyos politikai veszélyeket jelentene, s jogilag is megvalósíthatatlan.
1999. március 23., Magyar Hírlap: „Mindenképpen biztosítani kell Magyarország és a szomszédos országok magyarsága közti szabad mozgást, de politikai és jogi képtelenség lenne, ha egyetlen törvényhozási aktussal magyar állampolgárnak nyilvánítanánk minden, a Kárpát-medencében élő, önmagát magyarnak tekintő személyt” - jelentette ki Martonyi János. - a kettős állampolgárság megszerzésének lehetősége a magyar jogrendszer része, a kettős állampolgárság egyedi odaítélésének gyakorlatát senki nem kérdőjelezi meg.”
1999. szeptember 6. Magyar Hírlap: Duray Miklós és Németh Zsolt is elvetette, hogy a kettős állampolgárság jelentené a határon túli magyarság számára az egyedüli megoldást.
2001. február. 26., Magyar Nemzet: „Jogi értelemben is nehéz kérdésről van szó, hiszen nem minden szomszédos állam tűri a kettős állampolgárságot. Politikai értelemben is nehéz kiszámítani ennek következményeit, még ott is, ahol ez esetleg jogilag lehetséges volna, nem beszélve az uniós csatlakozásról” - mondta Kövér László.
2001. augusztus 3. Heti Válasz: „A magyar kormánynak a szándékai között nem szerepel a kettős állampolgárság egyoldalú bevezetése. Pontosan a kettős állampolgárság alternatívájaként született meg a státustörvénnyel kapcsolatos elgondolás” - mondta Németh Zsolt.
MN Lapunk 2007. február 10-i számában A nemzet példaképe – a Gyurcsány-kormány közelebbről című cikkben – valótlanul állítottuk, hogy a felperes Bajnai Gordon a KISZ reformágából a rendszerváltáskor a Wallis Rt. első embere lett, a valóságban Bajnai Gordon 1999. december 30-án lett a Wallis Rt. vezérigazgatója; – valótlanul állítottuk, hogy 1999-ben a Bajnai Gordon vezette Wallis Rt. a Hajdú-Bét Rt. Baromfifeldolgozó többségi tulajdonosa lett, a valóságban a Wallis csoport 1999. március 25-i tulajdonszerzésekor Bajnai Gordon még nem dolgozott a Wallis Rt-nél; – valótlanul állítottuk, hogy a céget nem fejlesztették, csak a pénzt vették ki belőle, valamint ugyancsak – valótlanul állítottuk, hogy 2003-ban Bajnai Gordont bízták volna meg a cég felszámolásával.
"A miniszterelnök felszólalására válaszolva Pokorni Zoltán a Fidesz nevében kijelentette: "Lehet és kell is beszélni a cigány fiatalemberrel szembeni gyilkossági kísérletről, el kell ítélni ezen a helyen is. De kérem, szóljon a saját belügyminiszter asszonyának, szóljon a saját rendőrségének, hogy akkor ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek nyilvánvalóan rasszista oldalát."
"a Fidesznek 1998-ban is volt programja, és meg is csinálta. "
- igen, duplájára emelte a minimálbért, onnantól az össze autógyár Szlovákiába ment, a textil és cipőgyárak meg Romániába - beindította a lakástámogatási őrületet, 30 millió forintig, osztogatva. ezzel kiszabadította a szellemet a palackból, azóta gondolta a magyar, hogy bármilyen áron (akár deviazahitel, ha már a következő kormány értelmesen ezt visszavágta), de neki jár a lakás. pedig nem voltunk még azon a szinten, és keményen hozzájárult, hogy ide jutottunk. - élményfürők épültek, autópályák nem - az SZJA sávhatárok 4 évig nem változtak, a béremelések miatt egyre többt adózott mindenki, a TB járulékcsökkentés legfeljebb kompenzálta ezt - a TB hiányt nem szedték rendbe, ma érdekes módon 0-s TB egyenlegünk van - volt az a mondás 1999 után, hogy kár hogy nincs kizárási lehetőség a NATO-ból, mert rajtunk alkalmaznák - egyetlen ellenzéki vizsgálóbizottság sem állhatott fenn (bocs, engem a demokrácia is érdekel) - hosszú bájtok éjszakája (nem a sajtóból tudom, hogy megtötént, és hogyan - megint csak a demokrácia) - a kétéves költségvetés elsődleges egyenlege jócskán negatív volt, ott indították be az eladósodási spirált. kérdés, hogy 2002 után visszavették-e volna, de mivel a 100 napos programot megszavazták, várhatóan ők is tovább költekeztek volna, mint Medgyessi és Gyurcsány.
ezt a programot csinálta meg. többre nem emlékszem a 98-as kampányprogramból, csak arra, hogy 7%-os GDP növekedés nem lett, kisgazda koalíció lett.
Az alábbi cikket Bayer Zsolt 1992-ben írta. A szerző akkor még szégyennek nevezte az antiszemiztizmus. Ma ő maga ír antiszemita cikkeket Széles Gábor Magyar Hírlapjába. Széles Gábor Orbán Viktor "keresztapja" - ő nevezte a Fidesz elnökét Kossuth Lajos reinkarnációjának. Bayer Zsolt a Fidesz legutóbbi születésnapján is ott domborított a Vezér mellett, mellesleg Széles lapjánál főmunkatárs. Melyik arc lesz a végső? Kellemes olvasást mindenkinek.
Bayer Zsolt :Szégyen a magasban
Reggel van, nyavalyás, sunyi hideg reggel. Repedezett, piszkos körmű kezek tapadnak a kapaszkodókra. Műanyag szatyrok, kis elpukkasztható gömböcskékkel, bennük zsíros fésű, személyi igazolvány, talán tízórai vagy uzsonna. Egy kisfiú alszik anyja ölében, orra tövén szárad a megfolyt váladék. Csend van és büdös. Nézem őket és szeretem őket és kicsit félek tőlük, mert inkább rossz arcúak, és nem tudom, mennyi közöttük a "haza ellensége". Én a "haza ellensége" vagyok. Immár e minőségemben járok át Simon bácsihoz borozni, s ha leakaszt egy oldalszalonnát a füstről, nem tudja, kit etet. Ha megmondanám neki, talán földűlne nevettében, "bolond vagy te, fiam?"- kérdezné, s hamar újra töltene a vörösből, mert az erősebb. Nagyon be kéne rúgnom, hogy be merjem neki vallani: nem, Simon bácsi, nem én vagyok bolond... Nagyon be kéne rúgnom, hogy ne szégyelljem magam a szóért, hogy irtóztató, gyilkos indulataim ellágyuljanak, hogy megpróbáljak gondolkozni, a dolgok mélyére látni, beleélni és következtetni - hogy megpróbáljak rájönni, csodálatosnak hitt és tisztelt emberek miképp juthatnak idáig...
Mert ha nyolcelemis külvárosi suhancokról lenne szó, napjaikat szellemi nyomorban morzsolgató, fogatlan, gonosz szemű vénemberekről! -de nem. Sokkal nagyobb itt a borzalom... Nem vagyok hajlandó elfelejteni az Aranyketrecet, Benedek professzor úr. Nem vagyok hajlandó elfelejteni, ahogy nagyanyám feltornyozta hátam mögé a párnát, "nézd ezt a bácsit, kisfiam" - mondta, és én néztem. Gyerek voltam, nem is nagyon értettem, miről folyik a szó a sercegő, alig élvezhető képernyőn, de ön magával ragadott, minden szava, minden gesztusa emberi volt, szelíd volt a hangja, a szeme, nem pislogott papírokba, csak beszélt és mesélt - igen, mint Benedek Elek apó, ezt is nagyanyám mondta így, a mesekönyvek ott sorakoztak az ágyam mellett, és ön összekapcsolódott fejemben a világszép tündérkisasszonnyal, az arany almafával és Bolond Mihókkal... Emlékszem erre - és fel nem foghatom az utat, amely onnan a szalonzsidózásig, az "itt az idő, hogy belefojtsuk a szót az ószövetségbe" mondatig vezetett. Sértettség? Mellőzöttség? Mindegy. Nincs felmentés... Minden alkotásáért rajongok, Makovecz úr. Halálos biztonsággal állok meg bárhol az országban egy-egy épület előtt: ez Makovecz-ház. Meg kell állnom, ha csak percekre is, és beköltöznék egyszerre mindegyikbe, templomba vagy villába, hogy otthon legyek. Jó olyankor és büszkeség magyarnak lenni. Ön azt mondta, a MÚK megalakulásával "végre a tisztesség jut szóhoz". Egyetlen mondattal kétségbe vonta sok száz ember tisztességét - köztük az enyémet -, s tette ezt minden lelkifurdalás nélkül. Ez az ön szégyene, Makovecz Imre úr, és nincs rá mentség. Nincs felmentés, mert pirulnom kell ön miatt... A fasizmus nem az utcán kezdődik, fütykösforgató, köpködő, üvöltöző "ünneplők" között. És a legborzalmasabb az okos, szép arcú - a széplelkű gyalázkodó, akiért rajongani lehet. Háromszor néztem végig az ön "küldetését", Balczó András. Az édesapám vitt el először, "ezt a csodát látnod kell" - mondta, és igaza volt. De miféle küldetés mondatja önnel, hogy " a becsületes zsidó hányad(sic!) - Jézus hatalma híján - képtelen megakadályozni véreit sátáni játszmáikban. Nem tudják, hogy a ¸hazugságnak és gyilkosságnak atyja¸ - akitől eredményesnek tűnő eszközeik miatt elszakadni nem szándékoznak - őket, a választott népet tartja elsősorban elpusztítandónak." Most hová, kihez fussak? Hogyan magyarázzam meg, mit érzek, milyen és mekkora a fájdalom bennem, amiért ön a legiszonyúbb dombra hurcolja fel sértettsége, mellőzöttsége keresztjét? Mit tegyek? Mit tehetek? Végül is mi történhet? Történne-e valami, ha én, a Magyar Köztársaság állampolgára beperelném önt, Benedek professzor úr? Közösség megsértéséért és becsületsértésért, amiért engem a "haza ellenségének" nyilvánított. Ki állna mögöttem? Akik itt utaznak velem, ezen a Lajtán inneni koszos buszon, vajon támogatnák-e értelmetlen harcomat? Simon bácsi értené-e, miért van erre szükség? Fontos-e még valakinek, hogy én tisztelem-e önt, vagy a bakancsosok a térről? Van-e még olyan csend, amibe nem szűrődik be a szervilis, semmire se jó, de fenyegető tapsvihar? Van-e még bennem irgalom, vagy szétmállasztják álságos, hazug, ostoba és durva mondatok? Meddig bírok hajdanvolt és jelen lévő csodákra, értékekre emlékezni - és jogom van-e az emlékek miatt hallgatni, gyáván meglapulni, felmentést keresni? Szabad-e irgalmazni? És mivé lenne méltóságom, ha egy öregembert, aki a szép, okos szavú nagyapám lehetne, bíróság elé citálnék? Én már nem leszek sokkal idősebb. Éveim száma bizonnyal növekszik még, de már finomodott bennem a kín, nem akarok oltárokat rombolni, sem tekintélyeket talapzatukról lerángatni. Önöket pedig végképp nem. Önök tekintélyek - és maradjanak is fenn a magasban. Ne adassék meg önöknek az elvegyülés lehetősége. Viseljék e mostani szégyenüket ott, ahová a mi szeretetünk, megbecsülésünk és hitünk juttatta önöket..."
"ha a cigányokmeglincselnek egy tanárembert, megerőszakolnak és bestiálisan meggyilkolnak egy gyereklányt, késsel szíven szúrnak egy békés sportembert,"
A határozott névelő elhagyása (különösen feliratokban, hirdetésekben) újabban nagyon terjed. Ez a jelenség a köznyelvben helytelen, mert hiánya mondanivalónkat homályossá, félreérthetővé teszi.
(és most nem Bayeről, hanem Szentesi Zöldi Lászlótól való az idézet)
"Vagyis, ha a cigányok meglincselnek egy tanárembert, megerőszakolnak és bestiálisan meggyilkolnak egy gyereklányt, késsel szíven szúrnak egy békés sportembert, akkor azonnal korlátozni kell önmagunkat. Mert megsértjük az érzékeny kisebbséget. Mert az ő érzékenységét kell lesnünk éjjel-nappal – amíg le nem mészárolnak mindannyiunkat. "
Szép Ernő: Új Magyarság (1946)
„Nemcsak a krumpli hiányzik, és nemcsak a tojás. Hiányzik valami csemege is, ó, de nagyon hiányzik. Eszembe jut némely nap, mikor az újságospavilon meg a rikkancsállomás előtt ellépek. Istenem, hogy hiányozhatik sok újságvásárlónak az Új Magyarság. Nem, azt még mindig nem felejthették el. Azt elfelejteni nem is lehet. Azt a mindennapi legédesebb csokoládét, azt a pezsdítő pezsgőt, azt a kéjgyönyörbe zsongító kokaint. Az egész napra szóló boldogságot, amit megszerezhettek azok az újmagyarok reggel tizenkét fillérért (azt hiszem, ennyi volt a napilapok ára). Früstöktől lefekvésig szinte transzban tartotta az Új Magyarság olvasóit a Hitlerért való rajongás egyfelől, másfelől a pogrom csábja, mert hiszen pogromra preparálta az a lap a lelkeket. De nemcsak azoknak hiányzik az Új Magyarság, akik a pogromért epekedtek. Az Új Magyarság, esküszöm, nagyon hiányzik zsidó testvéreimnek is, jaj, de mennyinek. Hogy és mivel lehet azt az izgalmat, azt a mazochista mámort pótolni, amit nékik az Új Magyarság adott. Nem pótolja kérem azt se a römi, se a kabaré, se könyv, se muzsika. Hány, de hány zsidó zsebbe láttam az Új Magyarságot belapítva évekig és évekig (kicsit azért is ugyebár, hogy ne nézzék zsidónak, aki Új Magyarságot olvas), emlékszünk, nem éppen kis textilesek meg tőzsdeügynökök vették elő a zsebből az Új Magyarságot, olvasták a hitleráj magyar szócsövét műveltebb gyárosok is, meg ügyvédek, orvosok, vegyészek, akik e földön zsidó sorsra jutottak. Megfogtam egyszer-egyszer ilyen Új Magyarság-os ismerősömet, hogy ütheted az orrod kérlek (vagy hogy ütheti kérem az orrát) ebbe a pocsolyába? Kicsit meglepődtek, tán zavarba is jött némelyik, egypár másodpercre csak, mind azzal felelt, azzal a bárgyúsággal, ami elragadt ezek közt: tudnom kell, kérlek (vagy kérem), mit akarnak. Mit akarnak, megmondom neked (vagy magának), fölösleges a lapot megvenned: el akarják rabolni mindenedet, a kenyeredtől akarnak megfosztani, és ki akarnak kergetni az országból, ha tehetik, az életből is. Egyetlenegyet nem bírtam rávenni, hogy lökje el azt a lapot; tovább is pénzt adott érte, hogy mocskolják, szembeköpjék. Százszor meg százszor hallhattam, hogy elegánsan méltatják a lap főnökét: azért a Milotay remekül ír! Meg persze, a csodálattól majd elájulva: a Hitler egy zseni! A Goebbels egy zseni! Még most is fordul a gyomrom, ha ezek a zsidók eszembe jutnak, pfuj.”
Es jött 1956. oktober 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializnus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót 'nemzeti sajátossagaink' körül azzal a magasztos céllal, hogy kiköszöbüljek a szocializmus épitése közben elkövetett hibákat. Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiköszöbülni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az 'Első Hazai Nemzeti Forradalmat. Hogy megis nem 'Nemzeti Szocialistanak' keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek.
A 'Nemzeti Forradalom' olyan nevezetes renegatot sorolhatott v e z e t ő i közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak adóvégrehajtói karrierhez szabtak, de jellemtelensége biztositotta, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.
Ich bin Mitglied einer Minderheit, die immer geschimpft und geschändet, und im 1944 zum Tode verurteilt war, und dieser Urteil ist bis heute nicht aufgehoben worden.... Érdekes, hogy ezt a mondatot mennyivel könnyebb németül leírnom, mint magyarul. Egy kisebbség tagja vagyok tehát, amelyet mindig is üldöztek és gyaláztak, majd, 1944-ben, halálra ítéltek, s ezt az ítéletet mindmáig nem vonták vissza. Ehhez a kisebbséghez tartozom tehát, amelyet történetesen zsidónak vagy zsidóságnak neveznek, de ennek semmi köze sincs az én zsidóságomhoz, az én saját, a zsidósággal kapcsolatos - a hozzá fûzõdõ vagy a tõle elválasztó - személyes tudatomhoz; és végül semmi köze magához a valóságos zsidósághoz, ha egyáltalában létezik ilyen. - Másrészt, figyelembe véve tíz év fejleményeit, amióta Magyarország szabad és, úgymond, demokratikus állam, s amely tíz év során még inkább bezártak a "zsidóság" ketrecébe (a mûveimmel együtt): mindennek fényében többé semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett "magyarsággal", azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával. S ez azért szomorú, mert az antiszemita prekoncepciót igazolja végül, azt, hogy az úgynevezett zsidót nem érdekli az úgynevezett magyar. Minden hazugság és csalás ebben a szemantikai mezõben, egyetlen szónak, egyetlen fogalomnak sincs reális, világosan artikulálható értelme. Ezen a terepen egyáltalán nem létezik értelem, csakis indulat, romantika és szentimentalizmus, valamint szubjektív érzékenység: nem különös, hogy egy nemzet "vezetõ értelmiségi elitje" erre az irrealitásra alapozza helyzet- és valóságismeretét, nemzeti és történelmi tudatát?
- S-Komplex Rt és tsai. - MTM SBS Rt. (kártérítés) FB., 12.30, fsz. 18. (Csikyné dr. Szobácsi Júlianna)
„A TV2 információi szerint egy Pinopint Kft. illetve egy S-Komplex Rt. nevû cég lehetett az, amely a megfigyeléseket végezte.” Ez a mondat - állításuk szerint - 52.600.000,-Ft kárt okozott a felpereseknek. A tényleges kár megtérítése mellet kérnek még összesen 8 millió Ft. nem vagyoni kártérítést is.
A Népszava legalább tényszerűen próbálta leírni a történteket:
Megsértette az MTM-SBS Rt. - a TV2 tulajdonosa - az S-Komplex Rt. jó hírnevét - döntött a Legfelsőbb Bíróság (LB) múlt heti jogerős ítéletében. Mint lapunk a bíróságtól megtudta, az LB - megváltoztatva az elsőfokú ítéletet - kimondta, hogy a kereskedelmi tévé egyik adásában valótlan tényt közölt a cégről, amikor összefüggésbe hozta a Fidesz- Magyar -Polgári Párt vezetőinek megfigyelésével. Az alperes TV2 nem tudta bizonyítani, hogy az S-Komplex Rt. megfigyelte volna az akkori kormánypárt vezető politikusait, illetve családtagjait. Ezért az LB kártérítést ítélt meg a cégnek - 5 millió forintot és a kamatait -, továbbá 1-1 millió forintot a másod- és harmadrendű felperesnek, a cég vezetőinek.
A TV2 Tények című műsora - saját oknyomozására és titkos dokumentumokra hivatkozva - annak idején azt közölte, hogy S-Komplex végezte a Fidesz vezetőinek megfigyelését - elevenítette föl lapunknak a hat évvel ezelőtt történteket Nagy Lajos. Az S-Komplex vezetője, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori elnöke elmondta, cégét - amely azóta tönkrement, felszámolás alatt áll - összefüggésbe hozták az izraeli titkosszolgálatokkal is. Az S-Komplexet úgy említették, mint amely koordinálni és finanszírozni tudta a nem létező megfigyelést. Hiába bizonyosodott be később, hogy nem történt semmi, a TV2 nem kért elnézést - tette hozzá.
Nagy Lajos a megfigyelési ügy kapcsán úgy fogalmazott, Orbán Viktor egy hazugsággal kezdte kormányfői pályafutását. A Nemzetbiztonsági Hivatal egykori elnöke szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy a "megfigyelési ügy" a Fidesz elterelési akciója volt, amit az egész nyilvánosság, beleértve a baloldalt - bevett.
szóval nem a LB mondta ki, hogy Orbán hazudott, mivel a pernek ehhez semmi köze nem volt, hanem ez Nagy Lajosnak (az egykori NBH elnöknek) a véleménye volt.
És a per a TV2 saját oknyomozása kapcsán jött létre. Orbán a perben se alperesként, se felperesként, se tanúként nem szerepelt.
