Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
Akkor csak a pontosítás kedvéért: a Párthusok nem használtak kengyelt !! Tehát nem volt mit átvennie a rómaiaknak. De ha többet is akartok hallani a Párthus- római összecsapásokról,csak akarnotok kell! :-) Egyébként csak az összehasonlítás kedvéért , a gladius 75 dkg.-tól 1,5 kg.-ig terjedt. A spatha ( lovassági kard ) amely hosszabb volt és keskenyebb a gladiusnál kb. súlyra ugyanennyi lehetett. Kb. 30 cm. volt a különbség a hosszuk között. A fontot átszámolná hirtelen valaki? Tíz font, mennyi kg.?:-)
Ha jól tudom az első kengyel isz 322 körül jelent meg Kínában. (ha nem számítjuk az indiai lábujjhurkokat :) ) Az első európaiak akik bizonyítottan használták az Alánok voltak. Semmi bizonyíték arra hogy a hunok használtak kengyelt. (azért szerintem használtak) Svédországban a 6. sz-ban jelenik meg.
Meglep, hogy a kengyelt nem vették át a pártusoktól. Akkor ez kábé meg is magyarázza a dolgot számomra, merthogy a kengyel nagyban stabilizálta a lovast a nyeregben, ami nem hátrány, ha mondjuk egy tízfontos kardot kell onnan fentről célbalengetni. Érdekes, hogy 400 év alatt nem szivárgott át ez a technológia Rómába.
Az biztosnak látszik,hogy (de erről is írtam már valahol ) a római birodalom mint pacifikált a római polgárságra büszke népei ( legalábbis sokan ) ,ellent tudtak volna állni a népvándorlás viharainak,mint azt gyengén,elég sokáig sikerült is. Csakis a belső rohadás lehetett képes kikezdeni a birodalom egészségét. De azt kell mondjam ismerve a gazdasági ,poltikai előzményeket , ez szükségszerűen kellett ,hogy bekövetkezzen. Egyszerűen nem volt képes már megújúlni és újabb ötletekkel előállni a problémák megoldásában. Amíg még úgy ahogy működött a hadsereg , addíg sikerült,de azután már nem. Aetius serege Attila ellen , már nagyobbrészt nem rómaiakból állt. Tehát az emberutánpótlás sem működött , sok egyébb mellett. Egyszerűen eljárt felette az idő vas foga. Én nem is szeretem a késő római kor történéseit,mert mindíg csak az elodázott végről szól. A kengyel nélküli lovasságról is írtam. Pontosabban a nyergükről,amit valszeg a galloktól vettek át. Kísérletek szerint a nyereg kiképzése miatt, biztos ülés esett benne , akár milyen fegyverrel is harcolt a lovas. Valahol az elején a topicnak, írtam is róla.
Szerintem egy ereje teljében lévő Róma meg tudta volna állítani a népvándorlást.
Azonban ekkorra már vagy egy évszázada állandó harcot vívot a szomszédos népekkel és a birodalmon belüli lázadásokkal (ketté is szakadt :) ) és ez lassan kimerítette a tartalékait. 452-re Itália területén már szinte nem i voltak légiói. A provinciákat pedig helyi csapatok védték helyi felszerélésben, akiknek eszük ágában sem volt több ezer km-re masírozni.
Gondolom a haditechnikai előny sokáig működött. Ha összeszámolnánk hogy hány római és hány nem római esett el a birodalom fennállása alatt, biztos hogy a rómaiak állnának jobban.
A nehézlovasság nem ellenfél egy jól felszerelt és kiképzett magabiztos gyalogságnak. Érdekes módon még csak nem is mozgékonyabbak, főleg nem kengyel nélkül. A könnyűlovasság sem. Szerintem éppen ez a gyalogság hiányzott a késő római időkben.
A nehéz lovasságról: Teljesen páncélozott lovasság már i.u. 69-től létezett ( már írtam egyébként róluk,ha jól emlékszem,csak még előbb ) Vespasianus császár óta,mikor is szarmata lovasokat alkalmazott . Számuk a II. században folyamatosan növekedett. Aurelianus - 275-ös palmyrai Clibanarius - lázadás okozta visszaesés után - ismét fejleszteni kezdte a fegyvernemet. I.u. 350 táján II.Konstantius ismét növeli számukat. Pontos adataim természetesen nincsenek , általában mintegy az össz sereg ötödét tették ki a lovas egységek. A nehéz és könnyű lovasok aránya is változó , hol ez ,hol az vannak többen. Tehát clibanariusnak hívták őket , és nem volt kengyelük. :-) Egyébként teljesen páncélozottak lehettek,lovaikkal együtt akár pikkely,v. lemezpáncélban. Teljesen zárt sisakban. A középkori Európáig miért nincsenek ilyen lovasok ,csak teoria lehet ( bár most nem akarok ebbe belemenni ) . Talán csak annyit,hogy Frank ( vagyis Germán ) előzmények után Hódító Vilmosnál jelenik meg előszőr az ún. nehézlovassági roham , amit sikerrel alkalmaz. A többi , a "sötét középkorban" nem látható. Arról,hogy legyőzhette volna e a római a népvándorlás népeit , ( sokáig kitartott egyébként még gyengén is !) majd esetleg később elmélkedem,de most mennem kell. Addig is agyaljatok rajta !:-)
Mi volt a haditechnikai helyzet a Birodalom haláltusája idején? Katonailag lehetséges volt-e a népvándorlást vérbe fojtani, ha megvan a társadalmi kohézió Rómában? Gondolok itt arra, hogy a számbeli túlerőt tudták-e ellensúlyozni a haditechnikai, felszerelésbeli előnyökkel?
Másik kérdésem volna, hogy bár visszaolvastam egy százast kábé, de nem találom a választ arra a kérdésre (ha egyáltalán felmerült már), hogy mi akadályozta a Birodalomban a nehézlovasságra alapuló harcmodor kialakulását? Kengyel megvolt, páncélt tudtak kovácsolni, lovasságnak volt szerepe, a birodalomnak csomó olyan pontja volt, ahol évszázadokkal később ez döntő fegyvernemmé vált, jóval alacsonyabb társadalomszervezési, államigazgatási, jogieljárási, technológiai, gazdálkodási civilizációs szinten. Mi a gondja a római lovasságnak, hogy nem tudja átvenni a főszerepet?
Vagy ha a római gyalogság olyan kitűnő volt, hogy azt a nehézlovasság rohama sem tudta megbontani, vagy egyenest a földbe döngölni, akkor hova tűnik ez a tudás kb. öt évszázadra a középkorban?
Folyt.: A Belga szöv. elleni ütközetben mindkét szárnyát földsáncokkal védte. A taktikai erődítések a i.e. I. sz.-i hadművészet szembetűnő jellegzetességei voltak. Használatukat Caesar a műszaki alakulatok gyorsaságával és hatékonyságával jól tudta ötvözni. Az ellenséges területen közlekedő katonák könnyített menetfelszerelésben meneteltek ,míg a többi felszer. a legiok között menetelő öszvérkaravánok vitték. ( egy kontuberniumnak egy öszvére volt + egyébb célra tartottak még a legiok ) Így könnyebben tudtak reagálni a váratlan támadásokra. Ezért néha négy párhuzamos oszlopban vonultak ( quadratum agmen ) ,amelyek akármerre fordultak is egyből csatarendbe álltan várhatták a támadást. Bekerítés ellen (orbis ) gyűrűalakzatot vehettek fel. Amikor Caesar átvette Gallia Transalpina ( Alpokon túli Gallia ) parancsnoki tisztét, csak egy legio állomásozott ott. Amikor befejezte a háborút már tíz legioja volt. Bár ezek egyike sem érte el a mariusi létszámot ( 5000 fő ) . Mintegy 3500 főt számláltak mindössze. Ebből is látszik ,milyen nagy emberhátrányban voltak. Caesar maga mondja,hogy Alesia ostrománál ,hogy az erődítések és sáncok nélkül,nem tudta volna bekeríteni a gall állásokat. A római hagyományosan gyalogos nép. Caesarnak azonban,nemcsak a szárnyakra ( a bekerítés megakadályozására ) ,hanem az ellenség gyors üldözésére is lovasságra volt szüksége. A gyors üldözés valójában a Caesari taktika fontos része volt. Amely győzelmeiben fontos szerepet játszott. A rómaiak Marius óta rendszerint nem itáliai ,hanem idegen lovasokat alkalmaztak. Caesar lovasai főleg , hispán és galliai szövetségesekből állt. Alkalmazott krétai és numida íjászokat és baleári parittyásokat is. Vercinetorix ellen jó hasznát vette a Rhenuson (Rajna ) túli pacifikált Germánoknak is. Ezek merész lovasok is voltak. A Gallokénál kisebb lovaik jobban voltak idomítva . A Germán lovasság ( a gyalogosokkal együtt ) , egy lovasból és egy gyalogosból álló párban harcolt. De így harcoltak a Brit kelták is , csak ott a lovas harcikocsi gyorsaságát a gyalogság stabilitásával ötvözve. A gyalogos esetleg hosszabb úton a ló sörényébe kapaszkodva segíthette magát. Erre a mintára épűlt a rómaiak később létrhozott ( cohors equitata ) vegyes auxiliaris egységei , melyek a római segédcsapatok szerves részét képezték. Ismét csak a római hagyomány jellegzetessége,hogy Caesar nem próbálta az általuk idegen harcmodorra rábírni embereit, hanem más idegen népekből szervezte meg a saját hiányosságait kipótló csapatokat.
Most Caesar galliai hadszervezetéről : Caesar haderejének szervezete és felszerelése gyakorlatilag megegyezett a Marius óta ismerttel. Már nem létezett ötpontos manipularis alakzat ( a seregtestek ötpontos,mintegy sakktáblaszerűen álltak fel,és így tudtak egymás réseibe be ill. - kihátrállni a szükségleteknek megfelelően. Ilyet a Görög falanx nem tudott ) . A sereg már eredendően is három töretlen vonalban harcolt. A cohorsok nem egymás mögötti sorokban , hanem egymás mellett adott mélységben álltak fel és így az arcvonal cohorsok vonalából állt , mind a három vonal. A cohorsok eloszlása azonos volt minden legionál : négy harcolt az elsőben , és három - három a második és harmadik vonalban. Néha a legiok maguk is taktikai egységnek tünnek fel , mikor is a legiok közötti réseket ( Nerviinél pl. az elszakadt VII. legio és az arcvonal többi része között ) maguk is legiokkal töltik ki. Alkalmanként kétvonalas csatarendet is alkalmazhattak. A galliai hadjáratokban Caesar előszeretettel alkalmazta a domboldalon lévő megerősített állásokat. Bár ez már nem okozott előnyt az erős ellenséges íjászokkal szemben , akik a nehéz pilum hatótávolságánál kívűl gelyezkedtek el. Pl. P. Crassus parthiai hadjáratánál az elővédet vezetve , a dombon egymás mögé magasodó sorai, kitűnő célpontot adtak a Párthus íjászoknak. Visszatérve a pilumra, a máriusi ötlet működött , becsapódáskor elgörbült. Ezt azonban már nem egy faszeg,hanem maga a hosszú hegy puha nyakrészének vasával érték el. Sok esetben a tömött sorokba rendeződő Gallok egymást is átfedő pajzsaikon is áthatolt a pilum. Ezek után elhajították pajzsaikat és anélkül harcoltak. A hármas , v. kettes arcvonal felállását,valszeg a topográfiai feltételek döntötték el. Caesearnak a Belga szövetség elleni csatájánál a síkság,lehetővé tette a táborra való támaszkodását a csatarendnek. A létszámfölényben lévő ellensénél,mindíg fennáll a bekerítés veszélye,ezért a lovasság hagyományos alkalmazásán kívűl ( lévén sokkal mobilisabb a gyalogságnál, ezért alk. a szárnyakon ) a táborokat is taktikai célokra használta Caesar.
A legio arcvonalat mércének adtam! Ha pedíg az egyiknek kitörik a kereke akkor a mögötti szekér is borulhat,de legalábbis ki kell térnie és akkor megint borul az egész környékbeli alakzat.
Mi köze a római légió arcvonalának hosszának ahhoz, hogy egy támadó hettita harci szekeres alakzat milyen széles volt? Szerintem nem sok...
Másrészt nem hiszem, hogy a szekerek egyetlen sorból álló vonalban támadtak, hiszen ha aroham közben néhány szekér kidől, pl. kilövik, vagy kiesik a kereke, vagy eltörik a tengelye, rögtön foghíjas lesz az egész alakzat.
ezért szerintem min. 2 sorban kellett támadniuk a szekereknek, így rögtön fele olyan széles lesz az arcvonal.
Azt tudjátok,hogy a kelta topic kárpátmedencei keltáira kitérjek kicsit, az eraviscusok egy északabbra élő törzsel voltak ( mellesleg nagyobb törzs volt ,a nevük most nem ugrik be ) rossz viszonyban. Ezért hívták segítségűl a rómaiakat akik nem csak segítettek,hanem maradtak is . Később elrómaiasodtak,legalábbis a vezetőrétegük. Kedvenc képzőművészeti motívumaik: a szárnyas lovak és a kürtös ábrázolások , akár lószerszámon,akár tálakon , stb. Egyébként ezekről a dolgokról,ill.a törzsről írtunk már régen a : Aquincum - Budapest kontinuitás topicon itt a történelem témában. Egyuttal Aquincum történetéről is a római időkben. Akit érdekel az előbbi topicon megtalálja.
Tudomásom szerint egy legio másfél km. hosszan állt fel. Ekkora volt a szabvány arcvonala. Az elég nagy nem? Nos,ha elgondolod,hogy jóval régebben mekkora tömeg volt képes mobilizálhatónak lenni,az akkori viszonyok között,akkor tényleg soknak tűnik az általad elfogadható szám. Ráadásul tudni kell,hogy a szekér leghatékonyabban egyes sorban és egyenes arcvonalban vethető be ,anélkűl,hogy egymást akadályoznák. Gondolkodj el rajta.
"A Hettiták sokkal nagyobb sereggel vonultak fel , állítólag 2500 harci szekér ( ők is azok közé az un. harci szekeres népek közé tartoztak akik az első igazán háborúnak nevezhető tetteket cselekedték a történelemben ) volt náluk,bár ez kissé túlzásnak tűnik a kor ismerői szerint. Ebben az esetben az arcvonal ugyanis mintegy 5 mérföld széles lett volna. "
És ha több vonalban, mélységben rohamoztak a harci szekerek?
Különben is egy terjedelmes síkságon simán el lehet képzelni egy 5 mérföld széles arcvonalat. Jártál már az Alföldön? ...:)
Mint írtam is az egyedülálló politikai taktikázásnak köszönhető a Filipposz és Antiokhosz közti összefogás elmaradásának. A rómaiak , már találkoztak falanxokkal ez előtt is ,Pürrhosz alatt és megtanulták a falanx harcmodor gyengéit. Ha a szárnyakat megerősítik az hatással lett volna az egész falanxra. Ezért is statikus és lassú formácio. Nem képes a rugalmasság egy bizonyos fokán túllépni. Épp ez az ereje a nagyszámú embertömeg egy bizonyos legerősebb formában való szerepeltetése. Ami ettől eltér már csak gyöngíti. Épp ez a római manipulus taktika ereje viszont és később a cohorsok különálló harctevékenységeinek is az előnye. Külön-külön is képesek a seregtestek mozogni és feladatokat végrehajtani.
Nem lehetett volna a szárnyak megerősítésével kompenzálni a falanx sebezhetőségét ?
miért nem fogott össze Anthiokhosz és V Philipposz, pedig a római veszélyt már látniuk kellett, hisz az orruk előtt nyomta le Róma a tán legerősebb mediterrán nagyhatalmat ?
Azért fucsa, hogy (tudtommal) a mekedónak 1 jelentősebb csatát sem tudtak nyerni Róma ellen.
A legio és a falanx összecsapása,felveti a pika és a kard egymás elleni hatékonyságának kérdését. A pikának természetesen nagyobb volt a hatótávja , ezzel szemben viszont a kardot könnyebb volt kihasználni közelharcban ,lehetőséget adott használójának mesteri kezelésére és könnyebb is volt. Püdnánál az A. Paullus alatt szolg. itáliai szövetségesek páratlan hősiességgel vetették rá magukat az ellenség pikáira , lenyomni,vagy levágni a hegyüket ,de végső soron hiába. A pikák hegye átütötte pajzsaikat,páncéljukat. A pikát végűl egy hidegfejű taktika használatával zúzták szét. Paullus kis csapatokra osztotta seregét és megparancsolta,hogy keressenek rést a pikák falán és nyomuljanak be oda. A falanx sorában az egyenetlen terep ami lehetetlenné teszi a sor megtartását. Amikor a legiosok behatoltak a réseken s közelharcra kerűlt sor,akkor a makedonoknak rá kellett jönniük,hogy nem vehetik fel a közelharcot a rómaiak ,jobb fegyvereivel. A falanxra támaszkodó makedon uralkodók tisztában voltak a falanxukra leselkedő veszélynek ezért lehet a magyarázat arra, a Rómával történő háborújuk egyik jellegzetességére,mely szerint óvakodtak csatába bocsátkozni. A falanx addíg volt biztonságos amíg állt. Az ellenség arcvonalát természetesen meg lehetett bontani pilumokkal is. A legiok nehéz pilumjainak zápora így is hathatott. ( ekkor még két féle pilumot vitt magával a legios,egy könyebbet és egy nehezebbet) - Annyi megjegyzés még,hogy Rómának a keleti hadszíntéren aratott győzelmeit jobban megérthetjük,ha a II. századi falanx nehézkesebb voltával tisztában vagyunk. Sajnos itt sem múlt el nyomtalanul az idő és ezek a falanxok (makedon ) már nehézkesebbek voltak mint Sándoréi , bár még mindíg lelkes emberekből állt. Nem úgy mint a szeleukidák utódállamaiban,ahol a megfelelő emberanyagból hiány volt. Már egy erősebben páncélozott és lassúbb ,a régi hagyományos Görög falanxhoz való visszalépés történt ebben az időben. Camillusnak a manipulus alakzatot bevezető kora óta a vezérek a makedonokkal szemben következetesen a hajlékonyság irányába fejlesztették hadrendjüket. - A rómaiak tudták ettől függetlenül,hogy a legjobb esélyük az egyenetlen terepen történő hadmozdulat lehetett. Csak ott tudnak behatolni az arcvonalba,ahol rések keletkeztek. Egy másik taktika,a nehézkes falanx átkarolása volt és oldalba támadása.
Na: Makedoniáról elismerték ugyan,hogy Hellasz része , de csak bugris kezdetleges parasztoknak tartották őket. Itt városállamok helyett,csupán törzsi struktúra adta a társadalom kereteit. Itt az Argeadák középszerű dinasztiája uralkodott . Aztán egyszercsak megváltozott . REndkívüli uralkodókat kezdett produkálni előszőr kettőt is , apát és fiát,majd egy fiút akit utódok sora követett tehetségben. A Makedonok meghódították az akkor ismert világ felét és csaknem két évszázadig uralták a Mediterraneum keleti felét. 359-ben II. Filipposz volt az első kiemelkedő vezér . Ő messzeívelő haderőreformot hajtott végre. Bár az őáltala megalkotott falanx és más erre támaszkodó fegyvernemei nem a Makedonok természetes fejlődésének képződménye , hanem mesterséges kitalálmány. Falanxában tizenhat katona szélességben, tizenhat sor mélységben felálló 256 tagú syntagma mint alapegység köré szervezett módosított falanx nemcsak mélyebb,hanem masszívabb is volt ,de messzebbre is hatott maga elé , mint más Görög falanxok. A hagyományos lándzsát ( 2,43 m ) Filipposz felváltotta 4,88 - 5,5 m hosszú sarissával. Ennek mindkét végét heggyel látták el. Ezt eleve kétkezes fegyvernek szánták,ezért nem hordhatott a katona sem nagy pajzsot ( kis nyakbaakaszthatós fonott pajzs ) sem más komoly védőpáncélzatot. Tehát feláldozták a mozgékonyságért a védelmet. Így mozgékonyabbá vált,mint más Görög falanxbeli társa. Az új tip. falanx példátlan gyorsasággal tudott felfejlődni. Amikor pedíg csapást mért , azt végzetes hatással tette. Az első öt sor lándzsaerdőt alkotott , ez nyelte el a az ellenség erejét és nyársalta fel egyúttal. Ezután jött a döfködés fázisa . Eközben a hátrébb lévők nyomták az első sorokat és némi fedezéket nyújtottak magasra tartott pikáikkal a repülő lándzsák és nyilak ellen. Polübiosz "lándzsák viharának" nevezte el. A hagyományos Görög falanxokat felmorzsolták és az utolsó csata ( 338 Khaironeira) végeztével egész Görögországot elfoglalták. Két évvel később Filipposzt megölték és utódja Alexandrosz megkezdte hódításait. Az ő seregének kb. 70 %-a falanxharcos volt. Ezután az elköv. 150 évben a helyzet csak igen kevés mértékben változott. Annyira,hogy a hódított területeken nem sikerűlt olyan hatásfokkal megtartani a falanxokat,mint Sándor megkövetelte. Bár otthon még virágzott . Közben itt növelték a larissa hosszát 6,4 m - re ,ami már elég sok volt." Semmi sem képes megállni a falanx előtt "vélte Polübiosz. Tévedett. A falanx így is megmaradt esetlen könnyen morzsolódó harci eszköznek. Ami csak relatíve korlátolt rugalmasságú egység maradt. Ha egy falanxba sikerült behatolni,vagy oldalba támadni,az mindíg vereséggel végződött. A falanx harcosok,nem voltak kiképezve a közelharcra. Kis kardjuk és kis pajzsuk volt,ami könnyű testpáncéllal egészült ki. Bár a soraikba történő behatolás sokáig csak lidércnyomásos álom maradt a hasonszőrű falanxok elleni csatákban , egészen addíg ,míg egyszercsak Künoszkephalai párás hegyei között V. Filipposz makedon pikásai újfajta katonával találták szembe magukat , akit hispán rövidkarddal fegyvereztek fel és olyan harcászati mozgékonyság jellemezte, hogy attól a falanx legrosszabb rémálmai váltak valóra. Rómaiak voltak és a falanx az elkövetkező másfél évezredre elmerűl a múlt homályában. :-)