Sajnos nem láttam végig a részt (a felénél elaludtam), de az furcsa, hogy a klónok csak úgy belementek, hogy ottmaradnak. Hogy tudták ezt feldolgozni pszichikailag? Elvégre 1 az 1-ben ugyanazok voltak mint az eredeti. Simán belenyugodtak, hogy megváltozott az életük?
A csapat egy olyan bolygóra került,
ahol az élet fenttartása nem sikerült.
Nem értették szegények hol vannak,
és egy letapogató sugártól elkábultak.
Mikor eljött számukra az ébredés,
azt hitték nincs semmi szervi tévedés.
De csalódniuk kellett mikor hazamentek,
mert emberből robotok lettek.
Fogyott is az energiájuk az enegiamező-hiány miatt rendesen,
s ezt a másik bolygón közölte is velük egy tag kedvesen.
Ugyanis ő volt ott az egyetlen "túlélő",
s hogy már nem "él" sokáig az volt számára félő.
Ezért a csapat tagjait "modernizálta",
s őket ezért hosszú élettel kompenzálta.
De nekik nem kellett ez a fajta "élet",
s mondtak is rá nagyon sok "szépet".
Hogy ők "csak" másolatok, végül kiderült,
de ezen ember és robot közül senki sem derült.
Az igazi csapat így végre hazatérhetett,
s az öreg fószer három új taggal tovább "élhetett".
Ez igy igaz. Tényleg szólt. Tessék rendesebben olvasni a Csillagkapu forumot :-!
Találtam egy elég jó kis lapot az egyiptomi istenekről. Még nem volt időm áttanulmányozni, (a közeljövőben nem is lesz,) de a legtöbb istenségnek a szinonim neveit is közli. Sajnos néha eredet nélkül:
http://www.extra.hu/thabet/istenek.htm
A mostani rész számomra közepesen gyenge volt, amolyan hármas alá.
A csapat egy abszolut technokrata bolygóra ugrik (csuszik?), amin a lakosság már rég kipurcant, de néhány ezren robotokba (biotronok?) mentették át az inteligenciájukat, és individumukat. De ezek közül is már csak egy van életben (működik), aki is lemásolja a 4 utazót. A másolatok nem tudják hogy ők csak másolatok, mert a házigazdájuk azt mondta nekik, hogy csak jobbá tette őket. Ráadásul a másolatok, nem mehetnek el többé arról a bolygóról, mert egy idő után lemerülnek. Persze a végére kiderül, hogy jól vannak az eredeti példányok is, és az öreg fószer megesküszik rá, hogy elengedte volna őket, mert neki a fénymásolt példányok, a bázisa karbantartásához kellenek, (cserébe az örökkévalóságot biztosította számukra), de ez a copy-kat nem vigasztalja, és egy naggggyon komoly és megható búcsuzkodás veszi kezdetét, mielött az eredetiek visszatérnének.
Azt hiszem ma este kiveszek a tékából egy üldözéses-horror-pornót.
hétfőn este nem tudtam aludni, és véletlenül bekapcsoltam az rtl-t neggyed 11 kor. és mit látok?
kedvenc sorozatom főcímét!
mit képzel ez a szemét rtl klub? minden héten más időpontban lesz a sorozat?
minden reggel végignézhetem a tv műsort, azon a héten nem e azon a napon van!
Terrrrrrrmészetesen én is errrrrre gondoltam. (-:)
Egyiptológus hölgytől nem kérdeznéd meg a többi isten eredeti egyiptomi nevét is? Meg ha lehet, a városokét. Engem borzasztóan zavar, hogy még félig-meddig tudományos igényű könyvekben is a görögös változatokat használják. Ez pedig anakronizmus. (Ez is görögös.)
Upuautról nevezték el azt a kis robotot is, ami a Khufu piramis un. szellőzőjáratait vizsgálta. Ha jól tudom, több év kihagyással folytatják a vizsgálatokat. (Képzeld, ha találnak egy Csillagkaput!)
Terrrrrrmészetesen igyexem megmarni másokat, hogy ők is vérmókussá lehessenek.
Közben korespondáltam egy Észah nickkü egyiptológus hölggyel, részlet a leveléből:
Upuaut neve azt jelenti "az utak megnyitója". Ugyanúgy sakálként
ábrázolták (pontosabban álló sakálként), mint Anubiszt. A szerepére
vonatkozólag csak nagyon bizonytalan képünk van. Azt tudjuk, hogy hadi
jelképként is szerepelt és ő vezette Ozírisz ünnepi körmenetét. Biztos,
hogy volt csillagászati szerepe, mert minden egyiptomi istennek volt. Az
is bizonyos, hogy ott volt a lélek túlvilági útján is, mert a
túlvilágkönyvekben többször is megjelenik a neve.
Remek, remek, de az utolsó mondat nem hiteles. Ha így lenne, ahogy írod, csak dió- és mogyorómókos lennél. Ha nem akarod bevallani, valójában mit csinálsz teliholdkor, vedd valahogy sejtelmesebbre!
Amúgy a mostani Csillagkapu rész tényleg elég unalmas volt.
A mostani rész nem fogott meg annyira, némi maliciával úgy fogalmaznék (bukfenceznék nyelvileg,) hogy meglehetősen kis költségvetésüre sikeredett, ezért inkább a már korábban emlegetett, Titkos Vérmókusságom Teljes Története címü szösszenetet szeretném közreadni, (hamár úgysem tudtok tenni ellene semmit,) alaposan feljavított változatban, kiékesítve, mert hogy az eredeti levél-formátumban nem voltak ékezetek. (És ez még csak egy mondat volt.)
Nagyon hercig kis mókus vagyok. Nem is akármilyen! Az igazi Transszilvániai Vérmókusok egyenesági leszármazottja!
A dolog egy ártatlan erdélyi kirándulással kezdődött, amikor is a Csíki hegyeket szerettük volna bejárni, de a nyelvi nehézségek miá rossz vonatra szálltunk és a Havasalföld riasztoan szép ormai alatt zakatoltunk. A völgyekben, mint egy-egy csésze tea, gőzölögtek, kavarogtak a falucskák, és a templomtorony úgy meredt ki belőlük, mint a kanál nyele. A látványt hol fenyvesek tömör lombfala takarta el, hol tölgyesek téltöl kopaszított ágai kaszabolták össze. Végül is, egy aprócska állomáson állapodott meg a szerelvény, a mozdony akkorát szusszantva, mint aki soha többé nem akar útnak indulni. Valóban igy is volt, mert némi
nyüglődés után megértettük a kalauz (és postamester), szavait, miszerint a lokomotív kipurcant, és holnap ilyenkor jön csak a következő, a pótalkatrészekkel. Azt is megtudtuk, hogy a faluban van vendégfogadó. Az aprócska peronról, két út futott le, mindkettő a településre, a rövidebbik öt kilóméteres, de mi a hosszabbat válasszuk, mert biztonságosabb. Persze mi a veszélyesebb mellett döntöttünk. Hamar megbántuk.
Itt a hegyek között valószinütlenül hamar száll le a sötétség. Az egyik percben még a kesődélutáni Nap álmos sugarai aranyozzak be a latyakos utat, a következőben már álnok és alattomos homály ragad a bokádra, és kúszik fel a lábszáradon, testeden, arcodon, hogy aztán összecsapjon a fejed felett, elnyelve örökre. De legalább is reggelig. Ilyenkor minden göröngy az ellenséged, minden kátyu az életedre tör. Már épp a visszafordulás gondolatával foglalkoztunk amikor a hátunk megett felkelt a telihold. Ez sem olyan "felkelés" volt. Hirtelen bújt elő egy hegycsúcs mögül, erős fényével ha nem is kedélyessé de széppé téve az ösvényt. De ez is csak az erdő trükkje volt. A levegő rohamosan hült, és mint kobor lelkek lég-testei, úgy kúszott elő a földből, a fűből, a bokrokból a köd. A Hold elöbb elsápadt, hajmázas leplet vont maga köre, majd szine narancsszerüvé vált, kesöbb vérvörössé. Baljós, sárga udvarával úgy nézett le ránk mint egy démon szeme. Ekkor hallottuk meg először az a fura zajt.
Mintha durva vásznat csiszatoltak volna az érdes fatörzseken, de ennek a hangnak nem volt iránya. Mindenfelől jött. A lombokból, az odvakból, a kövekből. Csak az éles reccsenések jelezték biztosan a félelmetes tényt - nem vagyunk egyedül. Jeges rémülettel a szivünkben, nyakunk behúzva, hidegen izzadó tenyérrel szaporáztuk meg lépteinket, már futottunk volna, ha ezt a nyirkos talaj engedi. És jöttek az árnyak. Elöbb bizonytalanul, mint egy-egy ellibbenő ködpamacs, majd a periférikus látásunk legszélén, de jól érzékelhetően, de mire tekintetünk odakaptuk, már sehol se voltak. Ziháltunk a tempótól és a félelemtől, és zaklatott agyunk már nem bírt megálljt parancsolni... társam egy jókora, földön fekvő husángot felkapva, állati üvöltéssel belevágta a sötétségbe.
Csönd lett. Dermesztő, síri csönd. De néhány másodperc múlva, pár méterrel elöttünk, gonoszul izzó szempár jelent meg... majd még egy... majd még egy... Körbe az ágakon, a
tönkökön, egyre csak gyúltak ki a szemek, mint sok apró vörös hold. És egy pillanat mulva elszabadult a pokol... Félelmetes makogással vetették ránk magukat a vérmókusok, és vájták
belénk hatalmas, sárga metszőfogaikat...
Azóta teliholdas éjszakákon, mikor a hold veres sajtként csüng az egen, magam is vérmókussá változom, diót és mogyorót lopok a kamrából, ablakok elött ugrálva riogatom a kitekat-macskákat, és reggelre leszarom a kerti bútort.
Legközelebb versbe foglalom. :)))) Mert különben ahhoz értek inkább mint a "szépiradalomhoz". :))) Különben nem szoktam sértődösködni. Azért vagyunk, hogy véleményt nyilvánitsunk. :)))
Kösz, azóta már láttam is. Remélem nem bántlak meg, ha bevallom, hogy Salax minden nyelvi bukfenc ellenére is pontosabban adja vissza a tartalmat. (De ne csüggedj! Gyakorlat teszi a mestert, és nem is volna rossz, ha minden héten írna valamelyiktek!)
Az előzző rész tartalmából (kicsit Salax-osan, mert én most ráérek):
A bagázs átmegy egy bolygóra, ahol éppen egy tűzhányó ontja magából a port, a mérget meg minden. Ott találnak haldokló embereket akiket áthoznak a kapun, de a hullákkal már nem foglalkoznak. Azok nem örülnek ennek, mert amúgy is jött volna értük egy égi járgány. Visszamenni már nem tudnak ezért más alternativákat keresenek. Különben is a földi nép egy primitiv nép szerintük. Biztos a technikájukat akarják ellesni (így is történik), hogy harcban használhassák. Egy másik bolygón már segítettek de azok visszaéltek a segítséggel ezért egy nap alatt elpusztultak. Ezért nem akartak itt segíteni. El akarják őket vinni egy másik bázisra. (Ja és a falon is át tudnak menni meg minden) De a bagázs nem hagyja annyiban, ezért inkább átmenekiti őket egy másik bolygóra, ahol az eltünős emberek laknak. Sikerül. Már megint túljártak a vezetők eszén.
Az a baj, hogy már nem elég friss az élmény, (vasárnap megnéztem az X-men-t,) ráadásul most írtam egy hosszabb lelegzetü levelet a 'galocára', igy ez most nem megy. De a következő reszre felteétlenül reflektálok ;-)
Nem lépek én sehova, csak ülök és nézem a monitort. (-:)
Örülök, hogy érdekel az egyiptológia, engem is.
Örülnék, ha leírnád a legutóbbi rész tartalmát, mert felvettük ugyan, de még nem volt idő megnézni (és így dupla élvezet lenne!).
1et értek. Egyiptologiát és mitológiát sem szabad amerikai filmeken tanulni. Nem is onnan teszem, és örülök, hogy vagyunk még páran akiket érdekel a téma. Igy csupán kiegészitésül:
vaóban van még egy sakál-isten, (bár ez nem jelentene még semmit, mert sólyomból is van vagy egy tucat, és kosfeű-kosszarvú is akad jópár,) de Upuaut (Ophios,Wepwawet) azonkívül, hogy Anubisz (Inpu) fia, az asztrologiaban volt foglalkoztatva. Pontos szerepére nem emlexem, de ha érdekel egyáltalán valakit, utána nézek.
Hf3-e5 Nnna erre mit lépsz ;-)))
Valasz erRe-Ra-re! Kicsit belebonyolodtal, az Re akar lenni, es emberarc akar lenni, (szerintem Ekhnatone) nem sakal! Sakalisten lenni 2 is, Upuaut a masik, egyiptologiat es mitologiat amerikai filmekbol tanulni nem lenni jo! Itt a Csillagkapuban is jol osszezagyvalnak mindent es mindenkit, de ennek ellenere szeretjuk.
Természetesen a film alapvetően komolyabb volt, mint a sorozat, és Russel tökéletesen játszotta el a gyászoló szülő szerepét, amire céloztam, hogy a sorozatban nagyon tetszik a humor főleg O'Neill beszólásai. Na ehhez képest mondtam, hogy savanyú...
Visszatérve kicsit a föcímbéli Ré portréra-re-rá-Ré.
Szóval azt nem tudom, hogy Ekhnatonnak milyen kutyaszerű génhibái voltak (akkor még nagyon pici voltam,) de szerintem az nem Ré akar lenni, hanem Anubisz (Inpu) a sakálfejü istenség, aki túlvilági útjára elkiséri a holt lelket. Alapjában véve jó csóka, de a nekrofil :-) kapcsolatai miatt holywood kedvelt horror-kelléke lett.
Szerintem egyáltalán nem volt "savanyú" Russel a mozifilmben, hanem épp a fia halálával küzdött. Másrészt meg az amcsik katonai paranoiáját ismerve sokkal reálisabbnak tűnik egy ilyesfajta tiszt, mint ami a sorozatban van. No persze en mar keseregtem nehany sort a film/sorozat/logika témában...
OFF
Ha nem Te vagy a Jakubcsek, vagy a Jáksó akkor igen. Sőt megtiszteltetésnek veszem.
Ha Te vagy a Jáksó akkor -egye fene- megengedem, mert ugye egy férfinek nem muszáj szépnek lennie...
De ha Te lennél a Jakubcsek...
