Mozart, mint név kitalált, utólag meghonosodott... Életében nem így hívták...
Die erste postume amtliche Nennung Mozarts mit dem latinisierten Vornamen ist die Eintragung im Totenbeschauprotokoll des Wiener Magistrats am 5. Dezember 1791. Erst im 20. Jahrhundert wurde dieser von Rundfunkanstalten und Plattenfirmen weltweit durchgesetzt.
Mintha látatlanban is azt akarna suggalni, hogy szegény FranzJosef egymaga tehet a világháború kirobbantásáról és a több millió halálos áldozatról. ..."
A történelmet mindig a győztesek írják, vagy a legyőzöttekkel irattatják.)
Azt olvastam valahol, hogy az osztrákok körében W. A. Mozart a legesélyesebb erre a címre, akit a Strauss-család tagjai követnek.
A Habsburg-házi uralkodók nem igazán népszerűek az osztrákok történelmi tudatában, legalábbis az egyik volt kollégám, aki rendszeresen jár ki a sógorokhoz és perfekt németes, ezt állítja.
A Habsburgok között egyébként is kevés volt a nagy formátumú és szimpatikus egyéniség.
Nagy formátumú azért volt, pl. V. Károly, de hogy mennyire volt szimpatikus, arról erősen megoszlanak a vélemények.
Mária Terézia főhercegnő jó közepes uralkodói teljesítményét pedig lerontja a protestánsokkal szemben gyakorolt intoleranciája.
II. József, a "kalapos király" kevés ideig uralkodott ahoz, hogy maradandó nyomot hagyjon az emberek történelmi tudatában.
Ferenc Jóska viszont több mint két emberöltőt uralkodott és Ausztria bizonyos értelemben az ő uralkodása alatt élte fénykorát, de a merev, ultrakonzervatív felfogású Franz Josef sem éppen az a nagyon szimpatikus tört. személyiség.
Főleg, hogy egyes kommunista vagy kommunistoid felfogású történetírók megpróbálták az ő nyakába varrni az I. vh. kirobbantását.
A Képes Történelem sorozat I. világháborúról szóló kötetének legelső oldalán van egy fotó az akkor már agg uralkodóról, amint aláírja a Szerbiának szóló hadüzenetet.
Alatta a szöveg: "Halottak milliói, ki a gyilkosuk?"
Mintha látatlanban is azt akarna suggalni, hogy szegény FranzJosef egymaga tehet a világháború kirobbantásáról és a több millió halálos áldozatról. ...
Az én ismereteim szerint egyébként Karintiában a vezető réteg (az őrgrófi, majd hercegi család, ill. közvetlen környezetük) a 9. sz. közepétől már bajor, azaz kvázi osztrák volt:-)
Január 1-én volt egy osztrák dokumentumfilm a DUNA TV-n Karintiáról.
Amellett, hogy nagyon szép képsorokat vonultatott föl a tartomány gyönyörű természeti és kulturális örökségéről, tanulságos is volt.
Rámutatott arra, hogy ebben a tartományban már mintegy ezer év óta békében, barátságban élnek egymás mellett osztrák és szlovén (vend) paraszti közösségek.
Ezt kéne talán nekünk is megtanulnunk végre a Kárpát-medencében...
(egyébként a karintiai osztrák és szlovén falvak népi kultúrája, gazdálkodása és életmódja nagyon hasonlít egymásra)
"Az indoeurópai-mongol zagyvalék - azaz szittya - népek egyike volt a honfoglaló magyar is."
A szittya egy magyar irodalmi és áltudományos kifejezés, a valóságban ilyen nép vagy népek soha nem léteztek.
Az óförög forrásokban szereplő szkíták, majd az őket felváltó szarmaták viszont az antropológusok szerint tisztán europid népesség volt, gyakorlatilag egyáltalán nem volt jelen a mongolid embertani elem ezekben a népességekben.
Az első olyan népesség Kelet-Európában, amelyben már némi mongolid keveredés kimutatható, a hun volt.
A honfoglaló magyarságban szintén nagyon alacsony volt a mongolid vagy mongoloid embertani elemek aránya, az össznépességhez viszonyítva nem több 4-6 %-nál.
Ezek az eszmefuttatások azonban már erősen OFF jellegűek egy stájer topikban.
"Az indoeurópai-mongol zagyvalék - azaz szittya - népek egyike volt a honfoglaló magyar is."
"Ez utóbbiak csúnyán megjárták a hun, avar majd magyar és tatár hódítókkal, akik mai napig tartó szegénységbe és primitív nyomorba taszították őket. A stájerek szerencséjükre - és az Alpoknak köszönhetően - megmaradtak a civilizáció keleti határvonalán, míg pannon rokonaik a magyar önkényurak zsarnoksága alatt senyvednek."
Ezek a kijelentéseid azért elég sértőek a magyarságra nézve, nem gondolod?
"Nagy szerencséjükre, a bepróbálkozó türköket sikerült kiverniük..."
A portyázó oszmán könnyűlovas bandák, az akindzsik számos esetben kegyetlenül megdúlták, megsarcolták Alsó-Stájerországot, Alsó-Ausztriát és Karintia egy részét.
Pl. 1526, 1529, 1532.
1532-ben azonban Graztól nem messze egy völgyben azonban végre sikerült elkapni a türkök mogyoróját és olyan méretes zakót kiosztani nekik, hogy a pirossipkás akindzsiket a nagy vérveszteség miatt majdnem ki kellett vonni az oszmán hadszervezetből.
No persze helyettük még náluk is veszedelmesebb és kegyetlenebb türk fajtájú portyázókkal, a krími tatárokkal töltötték föl az oszmán könnyűlovasságot, akik - amellett, hogy 1658-1660 között fölprédálták a Tündérországot (Erdélyt) - többször betörtek az osztrák tartományok keleti határvidékére is.
Legutoljára 1683-ban, amikor Bécs mellett a hős lengyel király, Jan Sobieski olyan csapást mért az oszmán hadseregre, hogy örökre elvette a kedvüket az osztrák tartományok elleni hadjárattól.
"Hogy a germánok valójában honnan jöttek az rejtély, de biztos nem Európából. Vércsoport jellegeik belső-ázsiai eredetet sejtetnek, meglepő módon a mongolokhoz és türkökhöz hasonló, ami persze nem azt jelenti hogy etnikailag is rokonok lennének. "
A germánokat korábban valóban divat volt keletről vagy délkeletről (pontuszi sztyeppek, Anatólia) eredeztetni, de a mai elméletek többsége már arról szól, hogy a nyirkos, csapadékos, tőzeges Germán-alföld ősi, autochton módon differenciálódó népességéről van szó. Tehát lényegében őslakóknak tekinthetők a Germán-alföldön, amit az utolsó jégkorszak után, a jégpáncél visszahúzódása után népesítettek be.
Nyilván érték őket idegen hatások keletről, de ezek jelentősége eléggé behatárolt volt.
Az antropológusok szerint a germánság nagy részét kitevő nordikus embertani változatok helyben fejlődtek ki a Skandináv-félsziget déli részén és a Germán-alföldön és nem bevándorlás eredményeként kerültek oda.
"De visszatérve a derék stájerekhez, ennek a népnek a története egy klasszikus példája az európai fejlődésnek. A jégkori európai őslakosság a jégtakaró eltűnése után fokozatosan összekeveredett a fejlettebb,délről bevándorló mezőgazdasági életmódot élő népekkel. Őket a keletről érkező kelta-illír arisztokrácia alávetette (hallstadti kultúra), amelyet később a római majd a germán arisztokrácia váltott fel. "
Ebben lényegében egyetértünk.
A stájer és a pannon sok szempontból rokon népcsoport, végső soron ugyanannak az alpesi ősnépnek az illír, kelta, római majd germán hódítók hatása által kialakított népcsoportokról van szó, a fő különbség valóban abban áll, hogy míg Stájerország ősi lakossága germanizálódott, addig a pannonok a népvándorlás viharai (langobardok, avarok) elveszítették identitásukat és végső soron maradékaik a maygarság soraiba olvadtak be.
így máig német nyelvűek és nyugati kultúrkörhöz tartózóak maradtak, elletétben a mongol uralom alá került keleti szláv népekkel és a pannóniai őslakossággal. Ez utóbbiak csúnyán megjárták a hun, avar majd magyar és tatár hódítókkal, akik mai napig tartó szegénységbe és primitív nyomorba taszították őket. A stájerek szerencséjükre - és az Alpoknak köszönhetően - megmaradtak a civilizáció keleti határvonalán, míg pannon rokonaik a magyar önkényurak zsarnoksága alatt senyvednek."
Érdekes megközelítés, hiszen a hun, avar, majd magyar és tatár hódítás után és a Habsburg nyomás mellett is Szombathely vagy Sopron sokkal civilizáltabb volt 1880 táján mint a hasonló méretű Leoben.
Még az életszínvonalat is össze merném hasonlítani....
Tehát később (1921, és 1945) keresd gondjaid gyökerét...
"hiszen a Germán-alföld lapályain, ahol a germánság differenciálódott, nincs olyan túl sok havasi legelő"
Hogy a germánok valójában honnan jöttek az rejtély, de biztos nem Európából. Vércsoport jellegeik belső-ázsiai eredetet sejtetnek, meglepő módon a mongolokhoz és türkökhöz hasonló, ami persze nem azt jelenti hogy etnikailag is rokonok lennének. Szerintem volt egy belső-ázsiai terület azonos környezeti hatásokkal, amelynek nyugati végén a klasszikus indoeurópaiak (vaskori kelták, illírek, germánok, stb) differenciálódtak, keleti végén pedig a mongolok. Az IE népek többségének elvándorlása után a nyugati terültek lakossága fokozatosan elmongolosodott, ez volt a türk etnogenezis alapja, emely a 2-3 ezer évvel későbbi - ókor-végi - népvándorlás alapját képezte. Az indoeurópai-mongol zagyvalék - azaz szittya - népek egyike volt a honfoglaló magyar is.
De visszatérve a derék stájerekhez, ennek a népnek a története egy klasszikus példája az európai fejlődésnek. A jégkori európai őslakosság a jégtakaró eltűnése után fokozatosan összekeveredett a fejlettebb,délről bevándorló mezőgazdasági életmódot élő népekkel. Őket a keletről érkező kelta-illír arisztokrácia alávetette (hallstadti kultúra), amelyet később a római majd a germán arisztokrácia váltott fel. Nagy szerencséjükre, a bepróbálkozó türköket sikerült kiverniük, így máig német nyelvűek és nyugati kultúrkörhöz tartózóak maradtak, elletétben a mongol uralom alá került keleti szláv népekkel és a pannóniai őslakossággal. Ez utóbbiak csúnyán megjárták a hun, avar majd magyar és tatár hódítókkal, akik mai napig tartó szegénységbe és primitív nyomorba taszították őket. A stájerek szerencséjükre - és az Alpoknak köszönhetően - megmaradtak a civilizáció keleti határvonalán, míg pannon rokonaik a magyar önkényurak zsarnoksága alatt senyvednek. De a dunántúli köztársaság ideje közeleg :)
