Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
Én amit az eredeti oszlopon láthatóan láttam és más korabeli ábrázoláson,azok szintén nem derékszögű pengék. És hát a kilencven fok az még mindíg derékszögnek számít,nem? A Parhusok pedíg egy elég bonyolult kapcsolati rendszer volt egyszer a Parhusok voltak(pl. Armeniát átengedni ) kénytelen engedni , egyszer a rómaiak fizettek nekik hadisarcot. Tehát egy - egy.:-)
Üdv mindenkinek! Hosszú távollét után ismét benéztem ide.
A szabványosítás kevésbé volt szabályozott, mint manapság (MSZ, Patent, ISO stb.), de praktikus okokból az alapméretekhez igyekezett mindenki alkalmazkodni, mint ahogy tesszük manapság akkor is, ha nincs előírva. Az egy kicsit bezavar a képbe, hogy egy-egy terület megtartotta a saját mértékrendszerét, és ezért főleg a kulturális határvidékeken, vagy a távolsági kereskedelemben párhuzamosan többféle rendszert is használtak.
Pl. nem véletlen, hogy a nagy házak falait 3 láb, a közepesekét 2 - 2,5 láb vastagra rakták, a csatornák szélességét, magasságát is egész vagy fél láb léptékkel készítették, stb. A kenyeret, gyümölcsöt, bort szintén meghatározott - és idális helyzetben - ellenőrzött mennyiségekben mérték a piacokon (persze épp azokról az esetekről maradtak fenn híradások, amikor nem tartották be), és a helyi városi adminisztrációban volt illetékes személy, akinek ez volt a feladata.
Természetesen a pénzváltás, pénzverés volt a legszigorúbban meghatározott és ellenőrzött terület, ami persze nem azt jelenti, hogy még a császár se próbált meg csalni (főleg a 2-3.sz.-ban).
Maradtak fenn olyan feliratok, amelyekben leírták, hogy mekkora sírkertet készítettek a hozzátartozók, de főleg az örökösök, az elhunyt számára.
Tudom ajánlani ez ügyben az egyik, már réginek tekinthető könyvet, amelyik igen olvasmányosan és átfogóan foglalkozik ezzel a témával: Ürögdy György: Róma aranya, Róma kenyere (kb. az 1970-es években jelent meg). Ha konkrét mértékekre vagy kiváncsi, létezik egy Mértékegység Lexikon is, ha jól emlékszem a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg.
Az egyik biztosan szabályozott területről megfeledkeztem: a mérföldköveket illett 1000 lépesenként felállítani...
No csak a pontosság kedvéért: - parthusokról annyit írtam, hogy nem tudtak zöldágra vergődni velük a rómaiak
- falx-ból meg ezek szerint van többféle, mert én olyat láttam többségében, ahol a hegy jobban volt görbítve (mellesleg nem azt írtam, hogy derékszögű, hanem a hegy a pengéhez képest 90 fokot zárt be - és a "törést" megfelelő ívű "hajlítással" érték el, nem pedig hagyományos derékszög kialakításával), mert így volt igazán veszélyes a felülről érkező csapás a sisakra, lyukat ütve abba. A linken lévő változattal ezt nem lehet megfelelően kivitelezni.
Újabb infó szerint ( amit én már régebben sejtés szinten le is írtam ), a Hispán kard ( gladius ) Scipio (még nem )Africanus legioinál jelenik meg előszőr , a hispániai hadműveletekben szereli fel katonáit evvel a "halálos " fegyverrel. A második Pun háborúban. Vannak leírások korabeli szemtanúktól akik elszörnyedve írnak eme kard hatékonyságának láttán. Egyébiránt és ezt más topicban íróknak is üzenem, a Parthus seregeket több ízben is megverik a rómaiak. Tehát a lovas és akár íjász harcmodor nem minden helyzetben nyerő,de ennek okairól már máshol írtam. Tehát az akkori világ leghatékonyabb gyalogosa ellen ,csak elbaltázott haditerv esetén győzedelmeskedhet a lovas harcmodor.
Olvastam valamikor egy érdekes cikket, amely egy visszavonulás alkalmával gondosan biztonságba helyezett, és elásott komplett légiós kovácsműhely felszerelésének feltárásáról szólt, valahol Nagy-Brittaniában.
Ebben felszerelésben ezerszámra találtak szögeket, ami azért érdekes, mert nagyon jó állapotban maradtak fent, és jól látszott, hogy mindössze néhány méret volt, jóelőre tömegével legyártva, ha a szükség úgyhozza, kéznél legyenek, és az azonos kategóriájú szögek nagyon precíz mérettűréssel voltak elkészítve.
Gondolom, arról sokan hallottak, hogy a rómaiak szabványosították pl. a kocsik nyomtávját, ha jól tudom, 3 féle tengelyszélességet engedélyeztek.
Vajon mi mindennek szabták még meg a méretét, hoszát, súlyát, űrtartalmát birodalomszerte?
És amire még kíváncsi vagyok, milyen mérték után dolgozott egy iparos (mérnök, szakember); voltak hivatalos etalonok, hitelesített súllyok, mérőrudak?
És valóban , volt olyan legio ( pl. Varus 3 legioja kr. u. 9. , ezeknek a legioknak a számait babonából nem osztották ki többé )) ami gyakorlatilag megsemmisült és volt amit feloszlattak és átszerveztek. Jelenleg olvasom a Róma történelmet írt c. könyvet ami egyébként nagyon jó és olvasmányos , amiben láthatjuk , történelme folyamán hány és hány legio semmisült meg részben,vagy egészen. Persze volt amit újraszerveztek,vagy ismét teljes létszámra töltöttek , pótólva a háborús és egyébb veszteségeiket. Egy adott legioban szolgálni presztizst jelenthetett és akár le is nézhették egymást különböző legio katonái az elmúlt időszakok teljesítményének függvényében. De ennek szükségszerűen így kellett lennie,ha nyerni akartak a tengernyi ellenség felett. Olvasmányaim szerint,ilyen mértékű összetartásra a spártai hopliták köreiben láthatunk példát , melyek a maguk virágkorában a legerősebb Görög sereg volt.
Köszönöm, éppen ilyesmikre gondoltam. A történelmet számomra éppen a személyes sorsok teszik izgalmassá, nem a száraz tények.
Éppen arra gondoltam, hogy mennyi változás történt körülöttünk az elmúlt száz évben; a hősökből egyetlen év alatt árulók, bűnözőkből hősök vállhattak; egész generációk emlékeit törölték ki a történelemkönyvekből.
Akkoriban is voltak igencsak zivataros krszakok, amikor évente több császár is válthatta egymást; és akik hatalomra juttaták az egyiket, nemsokára félhettek a következő bosszújától.
Márpedig éppen a légiók voltak a 'császárcsinálás' leghatékonyabb eszközei, nem tartom kizártnak, hogy egy-egy 'rossz' oldalra tett alakulatot teljes egészében felszámoltak.
Még annyit,hogy a legio teljesen maradhatott önmaga ( hogy a kérdésedre válaszoljak ) már csak azért is,mert az emberek akik alkották állandó kultúrájú és értékrendű emberekből állott. Később mikor a birodalom minden polgára polgárjogot kapott és bárki beléphetett a legioba,még akkor is gyorsan asszimilálódtak az adott körülményekhez. Egyebek közt az erős hagyományok és szokások miatt ami egy patinás alakulatnál előfordulhatott.
Ami az évszázadokig fennálló legiok jogfolytonosságát illeti, teljes mértékben valós . A jelvényeik a megalakulásuk ténye és amiket leírtál te is az egyes legiok hősei,hőstettei , sőt még az állomáshelyei is ( szintén sokszor huzamos időkig) ,mind egy vonal mentén végigvezethetőek. ( persze van az ellenkezőjére is példa: feloszlatás, megsemmisülés átszervezés ) El tudod képzelni,hogy egy újonc bevonul pl. a legio I. Italica alakulatához és a sokszor ódon falú állandó táborban ami akkor épülhetett még mikor,mondjuk a nagyapja született és a kijelőlt cohors adott centuriájához és azon belül is az adott contobernium körletébe megérkezik? Régi dicső hagyományoknak kell megfelelnie és büszkének kell lennie az egység hősi halottaira és hőstetteire,esetleges császári kitüntetéseire. Ezek akár generációkon keresztül élhetnek. Tehát a példa előtte áll. Nem tudom nézted e a HBO-n futó Róma c. sorozatot , de ott a 11.-ik részben ennek az egység iránt létező feltétlen hűségnek és büszkeségnek szép példáját láthattuk a legendás XIII. legio katonáinál. Pl. itt Aquincumban Domitianus császár avatta fel az ide érkező legio II. Adiutrix táborát , az első század második felében és a tábor a késő római erőd építéséig ( ami szinte ugyan ott állt még az egyik fala is az előzőre támaszkodott) a negyedik századig állt. Ezt az időpontot vesd össze mondjuk a Magyar történelem adott idejű korszakával , mennyi minden történt több mint kétszáz év alatt?? Az ókor elég állandó életvitelű korszak volt , lassú változásokkal általában. Kielégítő volt?
Ezért tart ilyen sokáig egyetlen légió bemutatása. És köszönöm az elismerést.
Van egy alapom a legtöbb légióhoz (http://www.livius.org/le-lh/legio/legions.htm), de ez túl sablonos, átsiklik fontos részeken, ezért fontosnak tartom, hogy kiegészítsem. De így se vagyok elégedett az eredménnyel, mert sokkal részletesebben szeretnék írni, de kevés a forrásom. Ilyenkor annyira jó lenne tudni latinul...
Nem tudom honnan vetted az adatokat,de elég jók . Gratula. Az azért érdekes,hogy mennyi helyen kerül bevetésre egy-egy legio szerte a birodalomban. És ha ehhez hozzátesszük azt is,hogy a gépjárművek nélküli világban a sebesség más dimenziókban mozog,akkor igazán gyorsan átdobják őket innen-oda. Ehhez csak a rómaiak értettek,és még utánuk is elég sokáig. Én még hozzáteszem,hogy a lovas népeket is beleértve .
... Domitianus 96 őszén bekövetkezett halálát követően nyugtalanság támad a dunai régió csapatai között, és megtagadják az engedelmességet az új császárnak, Nervának. A kényszer hatására Nerva adoptálja Pannonia helytartóját, a korábbi consul-t, M. Ulpius Traianus-t. Úgy tűnik, hogy a Legio I Adiutrix a legállhatatosabb híve a "trónörökösnek", akitől ezért később elnyerik a Pia Fidelis (állhatatos és hűséges) jelzőt.
101-106 között a légió részt vesz Traianus mindkét dák hadjáratában, majd a IIII Flavia Felix és a XIII Gemina légiókkal együtt fontos szerepet játszik az elfoglalt területek megszállásában és a birodalomba történő betagolásában. A mai Gyulafehérváron (Alba Julia – Apulum) olyan feliratos cseréptöredékek kerültek elő, melyen a légió neve együtt szerepel a XIII Gemina nevével, és ez arra utalhat, hogy egy ideig itt állomásozhatott, de ezt egyéb források nem támasztják alá, így fenntartással kell kezelnünk az elképzelést.
115-117 között keleten harcolnak Traianus "befejezetlen" parthus háborújában. Traianus utóda, Hadrianus, a háború lezárását és a nehezen tartható területek feladását követően visszahelyezi a légiót Pannoniai állomáshelyére, Brigetióba.
A következő évtizedek Hadrianus és Antoninus Pius uralkodása alatt csendesen telnek a Duna vidékén, ezért a légió egyes csapattestei más hadszíntereken kerülnek bevetésre (Pontus, Észak-Afrika). Jelentős egységei vesznek részt a 162-166 között zajló újabb parthus háborúban Lucius Verus császár irányítása alatt.
168-180 között állandó szereplői a markomann/kvád/szarmata háborúknak. 171-175 között a légiót a kiváló hadvezér, a később tragikus szerepet játszó Publius Helvius Pertinax vezeti. Marcus Aurelius császár irányítása alatt a mai Szlovákiában is megfordulnak a markomann hadjáratok során.
Publius Helvius Pertinax császár 193. márciusi meggyilkolását követően előbb Didius Iulianust, Britannia helytartóját, majd április elején Pannonia Superior helytartóját, Septimius Severust is császárrá kiáltják ki. A légió Septimius Severus egyik leghűségesebb támogatója, és a Didius Iulianus ellen, Rómába vonuló hadsereg jelentős részét képezi. Didius Iulianus halálát és Septimius Severus győzelmét követően a légió nem tér vissza állomáshelyére, hanem elsőként vetik be a trónbitorló (193. áprilisában szintén császárrá kikiáltott Syriai helytartó) Pescennius Niger ellen. Valószínű, hogy részt vesznek a Pescennius Niger ellen vívott Cyzicusi, Nicaeai és Issosi győztes csatákban. Ezt követően is a közel-keleten maradnak, és részt vesznek Septimius Severus első parthus háborújában.
Jelenleg nincs arra információm, hogy 196 tavaszán visszatérnek e császárral Rómába, de valószínű, hogy az "új" császár leghűségesebb támogatójaként részt vesznek a trónbitorló Britanniai helytartó, Clodius Albinus ellen Galliában vívott harcokban.
197 őszén már ismét keleten találjuk a légiót, ahol Septimus Severus második parthus háborújában harcolnak a császár oldalán. A háború 199-es befejezését követően – pontosan nem ismert, hogy mikor – visszatérnek Pannoniai állomáshelyükre.
215-217 között ismét keleten harcolnak, Caracalla császár parthus háborújában. Valószínű, hogy Caracalla 217. áprilisában történt meggyilkolását követően ott vannak az új császár, Macrinus parthusoktól elszenvedett Nisibisi csatavesztésénél.
236-237 között Daciában harcolnak a határ mentén lakó szarmatákkal és dákokkal. Egy évvel később már az év elején kitört polgárháborúban küzdenek Aqueliánál, és lehet, hogy szerepet játszanak Maximinus Thrax császár, és a fia, Maximus meggyilkolásában.
243-244 között megint ismerős terepen, Syriában és Mesopotamiában harcolnak III. Gordianus perzsa háborújában, és valószínűleg ott vannak Antiochiában, Nisibisben, Carrhaeban és Ctesiphonnál.
Az ezt követő időszakról nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre, így nem tudhatjuk, hogy az illyricumi hadsereg részeként milyen szerepet játszanak a gót háborúkban, a harmadik század második felének zűrzavaros hatalmi küzdelmeiben, illetve milyen módon érinti a légiót a Gallienus által megkezdett, Diocletianus által folytatott és I. Constantinus által befejezett hadseregreform.
A légió a harmadik században, egy ismeretlen esemény kapcsán ismét elnyeri a Pia Fidelis, valamint megkapja a Constans (megbízható) jelzőt, így a nevük Legio I AdiutrixPia Fidelis bis Constans.
A római uralom végéig Brigetióban állomásoznak, és utoljára 444-ben említik a légiót.
A seregtest jelképe a bakkecske, de a szárnyas lovat, a Pegasus-t is használták.
Ha jól értettem akkor az egy könyv. Kicsit más médiumforma, mint a film.
Egy film szükségszerűen jóval kevesebb szereplővel dolgozik és teljesen más dramaturgiával. Én sem tudom, mit keresett az ifjú Octavius Galliában, de egy film elsősorban a látványon keresztüli átélhetőségre van kihegyezve és nem tarthat azonos ideig, mint egy könyv (pláne hatkötetes könyv kiolvasása). Mindent rövidítenie, a kevésbé fontos dolgokat zanzásítania kell, a kevésbé fontos szereplőket kivágni, vagy adott esetben egy karakterré olvasztani stb.
Véleményem szerint ez a sorozat eddig jól oldotta meg feladatát, élvezhető a pontatlanságok, másítások ellenére is.
Azt mondanám, hogy érdekes. Számomra furcsa volt az a "nyomott" hangulat, amit az egész történet áraszt magából. Olyan tipikus "sötét középkor" érzést keltett bennem. A szerző neves ókortörténész, így mellélövésektől szerencsére nem kell félnünk. Mindezektől függetlenül érdemes elolvasni.
