Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
Lehet tegezni. Küzdősport az egy dolog. Nem is nagyon létezett sportszerű oktatás a korai időkben. Viszont a sportok jelentős észe a hadseregekből ered. Gerelyvetés diszkoszvetés, súlylökés birkózás ökölvívás kardvívás stb. Mind a hadseregekből, harcosoktól indult és eggyidős a háborúskodással. Az sportpályákon tökéletesítették, egységesítették, majd a harctéren újra alkalmazták naygobb sikerrel. A harcosok és a harcosokból kialakuló gazdagabb katonáskodó osztályok mind egyéni kiképzés során és nem katonai tömegoktatásban tanultak. Kezdve a görögöktől a rómaiakon át a lovagokkal és a szamurájokkal késő európai nemeseken át egészen a moder időkig, amikor a nagy létszámú hadseregek kialakultak és egy kis szünet után elkezdték tömegesen oktatni a küzdősportokat. Ez utóbbi talán a XX.sz ázadban alakult ki. de azért a hadseregek mindig is megtartották a maguk kis erőpróbáikat sportrendezvényeiket.
Ezek mind egyéni mesterektől (vívómesterek kardmesterek harcművészek) vagy kis csoportokiban tanulták a küzdelmet. Biztos vagyok benne hogy a római fiatalokat a mars mezőn nem egy a gazdag családok által felfogadott gladiátor is oktatta.
Gaius Mariusról pedig feljegyezték, hogy mikor a germánok elpusztították a teljes római hadsereget a centúriókkal együtt és a elkezdett a nincstelen rétegből sorozni akkor kiképzőknek gladiátorokat használt. A sereg remekül helytált. Nem lehetetlen hogy Julius Caesar is tanult egys mást a nagybácsikájától.
Elnezest, de nem tudom, hogyan forduljak hozzad (onhozu?)
Megmondom amit tudok.
Barmennyire is meglepo, a kuzdosportok csak a huszadik szazadban kerultek bele a hadsereg oktatasi anyagaba.
Megmondom miert.
A legtobb kuzdes-rendszer mivel kezdodik?
Helyes - bemasz a teremben es meghajolsz - azaz erkolcsi es (mondjuk igy) filozofiai nevelessel.
Na marmost - a hadseregbe Einsteinek nem mennek, ezek szerint - tomegoktatas kell. Ad ketto - az individualis (egy szemelyu - durva forditasban) katona nevelese sokban kulombozik a tomeg-katona kikepzesetol.
Ad harom - az ,,onvedelmi,, vagy ,,harcmuveszeti,, technikak nem felelnek meg a harcteri igenyeknek (rengeteg okbol kifolyolag). Mas a tatami - mas a valosag.
Egy harcmuvesz - a tapasztalat szerint, es az esetek tobbsegeben, vagyalkalmazkodik a harci korulmenyekhez, vagy megmordal.
Nemhiaba a hadseregek tobbsegeben a katonai kozelharc kulon fejlesztesi es oktatasi programokon belul megy, es hidd el (higgye el), hogy vajmi keves koze van a dopjogban lattottakhoz. Mas a CEL es mas a FELADATKOR, es ebbol ered az, hogy mas A NEVELES es a TECHNIKA.
Ha annyire erdekel (erdekli ont) a katonai kozelharc, kerem - irjon az e-mail cimemre, mert nem akarom bovebben kifejteni a temat ,,a'la natur,,.
There were also occasional volunteers. They were trained in special gladiator schools (ludi). One of the largest schools was in Ravenna. There were four schools in Rome itself, the largest of which was called the Ludus Magnus. The Ludus Magnus was connected to the Colosseum by an underground tunnel. Gladiators often belonged to a troupe (familia) that travelled from town to town. A trainer of gladiators or the manager of a team of gladiators was known as a lanista. The troupe's owner rented gladiators to whomever wanted to stage games. A gladiator would typically fight no more than three times per year.
Gladiators were such an investment for their rich owner that their training-school would include the best medical care. The Greek physician Galen worked for a while as a gladiator's physician in Pergamon, giving him the chance to learn much about battlefield medicine without getting in harm's way.
A typical combat
Criminals were either expected to die within a year (ad gladium) or might earn their release after three years (ad ludum) if they survived, though it should be noted that fights were not generally to the death during the Republic, although gladiators were still killed or maimed accidentally. ... A gladiator did not have to die after every match - if the audience felt both men fought admirably, they would likely want both to live and fight for their amusement in the future - though equally a patron of the games who killed too few gladiators would be seen as stingy. A gladiator who won several fights was allowed to retire, often to train other fighters. Gladiators who managed to win their freedom - often by request of the audience or sponsor - were given a rudis, a symbolic wooden sword, as a memento.
Recent research has come to light which suggests that gladiators were not as savage as once thought and actually adhered to a strict code of discipline and did not resort to savage violence and mutilation which could occur on the battlefields of the day. Furthermore if the order was given to kill the opponent which was very rare as gladiators were expensive, the wound may have been made so that it appeared that the gladiator had died, but in reality the gladiator would be dragged backstage and would have been executed "humanely" by a backstage executioner who would kill the gladiator with a hammer on the forehead.
Roman attitudes towards them
The attitude of Romans towards the gladiators was ambivalent: on the one hand they were considered as low as slaves, but on the other hand some successful gladiators rose to celebrity status. There was even a belief that nine eaten gladiator livers were a cure for epilepsy. Gladiators often developed large followings of women, who apparently saw them as sexual objects. This may be one reason that many types of gladiators fought bare-chested. It was socially unacceptable for citizen women to have sexual contact with a gladiator. Faustina, the mother of the emperor Commodus, was said to have conceived Commodus with a gladiator, but Commodus likely invented this story himself. Despite or because of the prohibition many rich women sought intimate contact with gladiators. They were the ancient celebrity and the festivity before the fights gave the women an opportunity to meet them.
Despite the extreme dangers and hardships of the profession, some gladiators were volunteers (called auctorati) who fought for money; effectively this career was a sort of last chance for people who had gotten into financial troubles. Indeed, their combat skills were such that, when he had no alternative, Gaius Marius had gladiators train the legionaries in single combat.
Valószínűleg különbség volt a különböző korok gladiátorai között (köztársaság és császárkor). És valószínűlg különbség volt a különböző gladiátorok és iskolák között is (önkéntes és hadifogoly).
Azért ne felejtsük el hogy a küzdősportok milyen eredményesen kerültk bele a hadsereg kiképzésébe manapság is és valószínűleg régen is. Manapság minden kommandós tengerészgyaogos kiképzésébe beletartoznak harcművész elemek egyszerűen azért mert működnek. Ezeket harcművészek, spotolók oktatják a katonaságnak. Igaz maguk is sokszor katonák. Pl Furkó Kálmán és a maga karatéja. Ezeket a fogásokat nem lehet vagy nagyon nehéz profi okattó nélkül megtanulni. Én nem idealizálom a gladiátorokat, de nehéz eléképzelni egy római hadsereget amely olyan tudatosan és eredményesen tanult más népek hadseregeitől, hogy éppen a gladiátorokat nem használták fel.
A gladiator jatekok anno, mint halottas (ersd - temetesi) jatekok indultak. A kesobbi korokban, egeszen a 2 szazad vegeig szinte csak a rabszolgak foglalkoztak vele (kesobb majdhogynem ,,szabad kasztot,, alkottak, ugy hogy nem kizart, hogy volt valami oktato filingjuk, foleg ha figyelöembe vesszuk, hogy akkor a romai birodalom mely anusban volt.) A koztarsasag es csaszarsag koraban kizart, hogy rabszolgak oktattak volna romai polgarokat (legio)./Ezert mondom, hogy Cesar (meik?) koraban ez kizart) Ne felejtsuk el, hogy meg Comodust is megvetoen ,,gladiator csaszarnak,, neveztek, mert egyaltalan kiment az arenaba! (A halala is rossz volt - megmergeztek, hogy ne hozzon szegyent a csaladra).
Velemenyem szerint: idealizalni lehet barmit (en, peldaul, neha a nagy sakkozot - Karpovot - idealizalom:))), de nem szabad elfelejteni, hogy neha a jozan gondolkodas (olvasd - gyakorlati) szukseges.
Semmi keppen nem akartam senkit sem megbantani, hiszen azert vitatkozunk (legalabbis igy kene hogy legyen), hogy tanuljunk egymastol.
Azzal, hogy voltak ,,primadonnak,, a glatiatorok kozott - teljes mertekben egyetertek, DE...
Hanyan voltak, mikor, es hogyan lettek ,,starok,,.
Ajanlom Pliniust, Plutharhost es egy-ket antik torteneszt.
A gladiatorok tomegevel doglottek meg az arenaban. Nem hiszem, hogy csupa ,,helyi udvoske,, ugralt az arenaban, mondjuk, Kaligula (112 napig tartottak a gladiator jatekok) vagy Comudus (140 nap gladiator jatekok) idejeben. Tomegsport volt, amit tomegoktatas elozott meg.
A legios, viszont, romai polgar volt, es a kikepzesevel, igenis, foglalkoztak (mint manapsag - meghal, mondjuk, egy amerikai allampolgar - gaz; meghal egy alban ,,szabadsagharcos,, - elmegy.)
Tovabba:
ez, bar kegyetlen, de sport volt.
Hogy jobban szemleltessem:
A mai vilagban egy profi boksolo, vagy egy profi K-1-es - lehet hogy igen kemeny es igen franko harcos, de az o kikepzese, feladatkore es ,,bevetesi terulrete,, teljes mertekben elut egy mezei tengereszgyalogostol. A ketto teljesen mas vilag! Lehet, hogy a profi boksolo 1 masodperc alatt kiutne a t.gy.-t a ringben, viszont terepen a ,,profinak,, eselye nem lenne vele szemben. Masok a prioritasok es mas a mukodesi terulet.
Tapasztalatbol: en mar lattam europa bajnok karatekat, aki az elso loves hallatan szo szerint befosott. De lattam kemenykedo ejtoernyost, akit egy egyszeru ciganygyarek ugy vert meg, hogy meg a szodas is megsajnalta volna (lovaval egyutt)
Mint ahogyan egy orvos nem fogja oktatni a tengereszgyalogost az agysebeszetre, ugy egy tengereszgyalogos nem fogja oktatni, mondjuk, viziszonyban szenvedo orvos-baratjat arra, hogy hogyan kell partraszallni.
gondolom az okorban sem voltak annyira hulyek az emberek, hogy kulonbozo funkcionalis kategoriakba tartozo embereket egymas kioktatasara hasznaltak volna.
Talán voltak rosszul kiképzett tömeggladiátorok is. De egy jól kiképzett gladiátor értékes volt nem hagyták őket csak úg meghalni. A leghíresebb orvosokat fogadták fel a gyógyításukra pl Galenoszt. És nem kellett évente 3 küzdelemnél többet vívniuk. Nem hiszem hogy általában a gladiátorok rosszul lettek volna kiképezve a küzdelemre. Biztos vagyok benne hogy nagyon gondosan megválogatott emberek voltak akik remekül harcoltak és valószínűleg jobb fizikai állapotban voltak és többet tudtak a fegyveres küzdelemről mint a legtöbb légiós. Akik szvsz nem különböztek a mai katonáktól, unalmas őrszolgálat, ivás, kockázás, menetelés, alaki gyakorlatok és időnként (akár 10 évben egyszer) egy egy valódi hadjárat egy két cstával.
Szerintem a gladiátorok voltak az ókor harcművészei. Kb úgy viszonyulhattak a légiósokhoz, mint egy karatés vagy kickboxos a mai katonákhoz. Nem küldenéd ki őket a harcmezőre de a kiképzésben nagyon hasznosak. Olyan fogásokat mutathatnak meg a katonáknak a közelharcból, amit másoktól nem tanulhatnak meg.
Ne felejtsuk el, hogy a gladiator atlagban 2-3 evet elt. (Kikepzes neha hopsszabb volt, mint a ,,szimpadi karrier,,.)
Ezzel szemben a legio tele volt veteranokkal (a centurio-k, signifer-ek is csak veteranokbol kerultek ki). Tobbet lehet tanulni egy embertol, aki mar 8-12 eve haboruzik kulombozo nepek ellen, kulonbozo terepen, mint egy latinul rosszul beszelo - mondjuk - traktol, aki egy Capua melletti iskolaban latott eleteben eloszor pillumot vagy gladiust.
Ha jól tudom Caesar gladiátorokat használt kiképzőnek a légióiban. Volt is Ravennában egy gladiátoriskola a tulajdonában. Valahol olvastam, hogy a kiszolgált gladiátorokat, mint kidobókat, testőröket, kiképzőket alkalmazták és hogy sokan szabad akaratukból jelentkeztek gladiátornak. Eszerint a gladiátorok között nem lehetett olyan nagy a halálozási arány, mint azt a kereszténység és az utókor el akarja hitetni. Azt is olvastam, hogy a gladiátorharc inkább a pankrációhoz, színházi előadsáshoz hasonlított abban hogy előre megkoreografált harcot és csatajeleneteket mutattak be. A halálos párviadal és a a haláleset viszonylag ritka volt. Főleg a bűnözők katonaszökevények vagyis a halálraítéltek küzdöttek halálig ha valaki jó volt akkor még kegyelmet is kaphatott. Még ekkor is a vesztes életben maradt (a tömeg megkegyelmezett neki) ha bátran és jól harcolt.
A róma első embere sorozatban a szerző felvet egy érdekes ötletet. Miszerint Spartacus nem trák volt csak trák stílusban harcoló gladiáor. (Ekkor még csak két gladiátortípus létezett trák és gall). Valószínűleg olyan katona (római polgár vagy görög a kisegítő hadtestből) lehetett akit elítéltek valamilyen főbenjáó vétségért és ezért került a szigorú capuai gladátoriskolába amely tényleg börtönhöz hasonlíthatott. A rómaiak csak azért használták a "trák" gladiátor jelzőt mert éppen ebben az időben hispániában megyűlt a bajuk egy másik lázadó rómaival Quintus Sertorius.
Szia! A gladiatorok,nem csak párban harcoltak,hanem amit előírtak nekik,ami lehetett kifejezetten formácioban való harc is. Több esetben is igaz,megtörtént csatákat modellezve harcoltak,két vagy több részre osztva az gladiatorokat. Én nem mondtam,hogy sok hálós és szigonyos ellenfelük lett volna,de ezen kívűl,sok más fegyverrel is harcoltak,ha kellett. Sok egyedi fegyverre specializált és a hadifoglyok közül ,sok népből kiválasztott harcosok harcoltak az arénában. Amikre te gondolsz,azok csak az alapot jelentették. Pl. ugyan úgy előfordult Dák harcos is az arénában a hírhedt falxával ,mint más népek hagyományos fegyverei is. És ezek elleni csatáikat tudták a kardvívó oktatók kamatoztatni. Egyébként egy könyvet hirtelen fejből: A gladiátor Ez a gldiatorok fejlődését és történetét írja le. De ha gondolod írok részletesebben is róluk!
Itthon agyaltam Rómáról és eszembe jutott egy témakör. A római arénában is,azért nem csak egyforma fegyverekkel vívták a gladiatorok a csatáikat mert így látványosabb volt ,hanem azért mert a róma ellenségei számának,ill. fegyverei változatosságának növekedésével,a legiosoknak is alkalmazkodniuk kellett az újabb fegyverekhez. És hát az aréna ehhez jó tesztpája is volt. Ez egy jó gladiatoros könyvben is megtalálható tény. Azért is volt minden gladiatornak ,ill. típusú gladiatornak egyedi névmegjelölése,mert ezek,csak meghatározott fegyverrel vívtak , meghatározott fegyverrel rendelkező ellenfél ellen. Sőt, a legios újoncoknak sokszor kiszolgált gladiator vívómesterük volt. Az arénában szerzett tapasztalatok bírtokában lévő veterán harcos. Egyébként ha van kedvetek,akkor egy ideig lehet téma itt a gladiator mint, harcos szórakoztató figura. Tessék- tessék!! Vérfrissítés ezen a topicon!:-)
Szerintem nagyon is érdekes lenne megvizsgálni a skandinávoknak a lovas népekhez (hunok, szarmaták, avarok) fűződő viszonyát. Minnél többet olvasok róla annál valószínűbnek tűniki egy kom olykulturális kapcsolat az 5-7. században.
- Skandináv sagák Attiaáról és a hunokról (5. sz) - A sagák lovas hősei (5.-6. sz) - A kengyel korai megjelenése (6.sz) - A rúnaírás megjelenése (6. - 7. sz), melyek megtévesztésig hasonlítanak a türk rovásíráshoz. -germán fonatos díszítés megjelenése (A keltáknál zárt fonat a 4-5. sz valszeg szír hatásra, de a skandinávoknál más típusú nyitott fonatok jelennek meg inkább szarmata avar állat ábrázolásokhoz hasonlít)
Egyébként,gondolkoztam egy római témájú regény írásán. Már rajzoltam és írtam képregényt,és elég jól is fogalmaztam az iskolában,úgyhogy biztos jó lenne. :-) Egyébként a témája ( pont az érdeklődési körömnek megfelelően,a római témán belül is) egy újonc római katona belépése a hadseregbe,ahol különböző dolgokat él át,és szenved el , közben persze leírásokkal tarkítva a seregről és a korról amiben élt,stb. Persze lenne benne szerelem is. Anélkül nem regény a regény.:-) Azt hiszem egyébként a közkatona szemével láttatva,nem is írtak még regényt. Talán a nemrég futott Róma c. sorozat a HBO-n pedzegette a témát,ami egyébként nagyon tetszett benne. Csak sajnos nem volt elég a katonai életvitellel kapcsolatos részlet benne. Mintegy hiánypótló témájú regény. Na mit szóltok?:-)
Én nem olvastam. Talán a terjedelme riasztott vissza. Nem sok ilyen regényt olvasok. Inkább szeretem,vagy filmen,vagy leginkább történelmi munkákban tudományosan olvasni a témát. A romantikus regényeket inkább másnak hagyom. :-) Egyébként nem túl nehéz ilyet írni. Kicsit utána kell járni,a történelmi háttérnek és a többi,a szokásos fordulatok halmaza. :-)
Az egyik észrevételem: A Svédországi viszonyok között,biztosra vehetitek,hogy csak az előkelők,törzsfők lovagoltak. A Germánok pedíg mikortól laktak,vajon Caesar szomszédjában ( értsd Gallia) ,csak hogy lovas harcmodoruk is volt ( amiről írtam ) ?Pedíg állítólag az európai erdőségek nem felelnek meg a lovas harcmodorhoz????? :-) Ezt fejtsétek ki!
Szerintem ezzel az erdőlakó dologgal valami nem stimmel. Caesar germán lovasokkat vetett be galliában. És ezek nem egyszer kisebb létszámuk ellenére megfutamították a gall lovasokat Gondolom azért mert jó lovasok voltak. A gótok minden forrás szerint kapcsolatban voltak a szarmatákkal. Legalábbe egy részüket asszimilálták. A gepidák (lovas (szkíta) nép) régészeti leletek szerint legalább részben (férfiak) germánok. Svédeknél régészeti leletek és hagyományok azt mutatják hogy lovasok voltak és ismerték a kengyelt A 6.sz-ban.
Legalább a germánok egy része lovas hagyományokkal kell hogy rendelkezzen.
Nem is tudom hogy melyik topicba kéne írnom eről talán a Szkíta őstörténetbe :), de mivel itt beszélünk a kengyelről ide írom. Érdekes hogy a nyugat-európai források 6.sz-i Svéd kengyel leletekről beszélnek. "Stirrups reached Sweden in the 6th century, leading to the establishment of mounted Thegns during the Swedish Vendel Age (550-793). From this period have been found rich graves of mounted elite warriors, which include stirrups"
Állítólag Jordanes szerint a svédek a legjobb lovasok a világon. "Jordanes claimed that the Swedes had the best horses beside the Thuringians, "
És a korai skandináv sagákban és a Beowulfban (?Battle on the Ice kr.sz. 530) a skandnáv hősök lovon harcoltak. (Azt nem írják hogy volt e kengyelük. az avarok csak ez után jelentek meg európában)
Az izlandi eddák kapcsolódnak Attillához és a gótok mint tudjuk keveredtek a szarmatákkal.
Vajon kitől és mikor kerülhetet hozzájuk a kengyel? Szerintem a hunok / szarmaták jó választásnak tűnik. Vagy a svédek önnálóan fejlesztették ki a kengyelt. Vagy a svédeknek nagyon szoros kapcsolata alakult ki az avarokkal.
Ami a parthus lovasokat,legalábbis a nehéz lovasokat illeti,a rekonstrukciókon rendes nagytestű lovaknak rajzolják őket. Ami,pl. Marcus Aurelius lovasszobrát illeti, az is elég nagy lónak tűnik. Ami az általam leírt etruszk szobrot illeti , az is elég erős átlag lónak tetszik. És amik a reliefeken látszik , római lovaskatonák ábrázolásai is erős közepes nagyságú lovaknak néznek ki. ( a császárkoriakon mindenképp.) De nem hiszem ,hogy le kéne ragadnunk ennél a nagyságbeli problémánál. Avval együtt,van nekem egy könyvem,aminek a címe,valami ilyesmi: Hogyan utaztak az ókori rómaiak. Abban talán lesz szó a lovakról és még talán a nyergekről is. Ha eljutok odáig írok róla.
Természetesen amikor a póniról beszéltem akkor nem a törpenövésű shatlandi pónira gondoltam. Hanem a rendes pónira, amely ma is kedvelt a lovasok között.
Egymás felé raktam Marcus Aurelius lovasszobrának a fényképét és valamelyik spanyol királyról készült festmény képét (hibalehetőség: a lovak nem azonos pózban vannak, megpróbáltam nem az egész lovat hanem csak a testét vizsgálni). úgy méreteztem a képeket hogy az emberek egy méretűek legyenek (ez is hibalehetőség). azt találtam hogy a római kori ló kb 10-15% al kisebb mint a 17. sz-i. Tekintetbe véve a hibalehetőségeket ez nem jelent semmit. viszont az összes ókori lovasábrázoláson a lovak aránytalannak tűnnek a lovasok mellett.
Gondolom,mert pl. mint írtam a Sándor lovasai még nem használták,és már ha ott jártak,a közelkeleten és még messzebb,akkor előbb utóbb ellesték volna ezt a nyerőbb lovaglást biztosító szerszámot,nem gondolod? Még azt is tudjuk,hogy mikor történt Sándor hadjárata. A rómaiak,ekkor még nem álltak közel Hellasz elfoglalásához,tehát nem hinném,hogy onnan ( vagyis keletről ) terjedt volna el ez a nyereg. Ellenben a gallokkal,már elég rég kapcsolatokat tartottak fenn,és mint írtam is sok minden újítást tőlük vettek át. Azonkívűl a gallok is tartottak lovakat és volt lovasságuk is. Tehát a szükséglet itt is adott. Azonkívűl hadtörténeti forrásaim is ezt az elméletet követik,amit én nem tudok innen megcáfolni. Ha még több indokra vagy kíváncsi,szerintem van könyv a nyeregtípusok történetéről. Legalábbis gondolom. Egyébként a kengyel legkorábban bizonyíthatóan i.u. 500 körül bukkan fel!! Róma egyébként i.u. 250 - tól helyez minél nagyobb súlyt a lovasság fejlesztésére ( ha még nem írtam volna le ). Egyébként a római nehézlovasság minden páncélos lovas hadviselési technikát kialakított,egyet kivéve a kengyelt,ill.annak hiányát. Egyébként Róma is azért fejlesztette a páncélos lándzsás lovasságát,mert ellenfelei is kezdetben ebben a fegyvernemben jeleskedtek,a nyíl és az íj később robbant a képbe. A szarmata nehézlovasokra visszatérve , állítólag előszőr felszeletelt patákat használtak páncél gyanánt. ( persze nem elég masszív anyag ) Később jött a fém. A parthusok kisebb lovai,természetesen nem bírták volna el az egész hátat betakaró páncélt,ezért, a Perzsa uralkodók hatalmas császári tulajdonú lovait kezdték használni. Ill. a neaszeai tenyészménes átvételével oldották meg a problémát. A Média területén tenyésztett lovak , úgy lettek kitenyésztve,hogy a gyorsasághoz nagyság és erő is párosuljon. Nemességüket ezekre a nagytermetű lovakra ültették. Érdekes,hogy előszőr itt még a teljesen bepáncélozott lovakon sem volt nyereg,ami meglehetős instabilitást adott a lovasnak,főleg,ha erősen szúrni akart , vagy forgolódni a lovon oldalsó irányban. És főleg nem volt kengyel . Ezt a hiányosságot,majd csak a római birodalom szétesése után pótólják , a Frank lovasok itt Európában !
Ami a nyerget illeti,az első század elején már használtak nyerget a rómaiak. Erről reliefek árulkodnak. A nyereg tipusa pedíg már írtam róla - egyfajta szarvas kiképzésű nyereg volt,amibe beleülve a szarvak ( nyúlványok,kinek mi tetszik ) rásimultak a súlytól a lábakra és biztos tartást tettek lehetővé. A négyszarvú nyerget nem csak a rómaiak,vagy a gallok ( valszeg az ő találmányuk ) hordták,hanem a párthusok,a szászánidák, szarmaták és talán még egyébb népek is. Bár nem tudjuk ki is találta fel ezt a nyerget , a gallok a legvalószínűbbek,mint írtam. Ebből a nyeregből még oldalra kihajolni is lehet és visszahúzódni,de ezt csak az utóbbi idők kísérleti régészeti tanulmányai támasztották csak alá. Bár az ókori leírások is tesznek róluk említést. A lovakról meg annyit,hogy ha megnéztek pár korabeli ábrázolást,akkor nem mindíg csak póni méretű lovakat látni rajtuk.A brit kelták lovaskocsijait megemlítő források,még egyértelműen pónikról szólnak,és a germán lovasok is kisebb lovakat használtak,mint pl. a gallok. Tehát a méretbeni különbség adott , ami azt jelenti,hogy a nehezebb páncélt viselő lovak nagyobb testűeknek kellett lenniük , más lovaknál. Akárcsak a középkorban,ez a differencia adott volt már akkor. Van pl.egy amazont ábrázoló lovas szobrocska- amin egyébként a " párthus " lövést gyakorolja , szóval az a ló sem póni hanem egy közép méretű lónak látszik,a rajta ülő lovas mérete után. Egyébként a szobor etruszk eredetű,tehát elég régi. Azt,hogy mikortól használták a nyerget a mediterraneumban , arról nincs egyértelmű adat. Nagy Sándor lovasai pl. még biztosan nem. Egyébiránt itthon nálunk találtak pár kocsis temetkezést lócsontokkal,még az ókórból. Ha valakit nagyon érdekel,megkérdezheti a régészeket a lovak méretéről. Gyanítom avval együtt ,a kocsis lovak nem voltak olyan nagytestűek ,mint hátas rokonaik.
