Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
"...szeretnéd-e egyáltalán a "földet túrni", mint a paraszt őseid? Vagy mégis fincsibb irodában, melegben szürcsölgetni a céges tejeskávét?"
A tagosítás (50-es évek) és a kárpótlás között olyan generációk nőttek fel, akik általában már nem akarnak önállóan gazdálkodni. Ennek több oka is van. Pl. megszűnt a családfők ilyen irányú példamutatása, de az iskolák nevelési stratégiája is erre oktatott mindenkit... De azért lenne tippem, hogy egy irodai dolgozó mire költhetné el a földjéért járó bérleti díjat.
"a jólléti államon mennyire számonkérhetőek a kommunizmus túlkapásai"
Semennyire. De lehetősége csak az államnak van arra, hogy a történelmi igazságtalanságokat orvosolja. Ám nem véletlenül szoktak ügyeket 80-100 évre titkosítani. Mert ugye akkor már nem élnek azok a döntéshozók, akiket felelőségre lehetne vonni. De az állami tulajdonban lévő államilag elrabolt vagyon már számon kérhető. Hiszen a tulajdonos (az állam) nem változott meg közben. Bár nekem az erkölcsi jóvátétel hiánya is szembeötlő, de sokak számára vitatható, hogy azt kitől kellene megkapni egy jóléti államban.
"mennyiben a jogalkotó hibája, ha a kárpótlási jegyekkel nem élnek, hanem visszaélnek a kedvezményezettek?"
Nem a kedvezményezettek éltek vissza a kárpótlási jegyekkel. Őket egyszerűen becsapták. Szerintem a visszaélést pont a jogalkotók tették meg, amikor nem vizsgálták felül a zsebszerződéseket. De nem csak ők a visszaélők, hanem azok is, akik ezekkel a zsebszerződésekkel jutottak hatalmas anyagi javakhoz törvénytelenül. Bár e két utóbbi csoportot szerintem nem lehet élesen elkülöníteni egymástól.
"Mennyiben a jólléti demokrácia hibája, ha a kommunista elit átmentheti magát hatalmi poziciókba?"
A régi vicc így mondja: "Mi a demokrácia? A demokrácia az, amikor három farkas és két birka szavaz arról, hogy mi legyen vacsorára." De ettől a demokrácia még lehetne szép és jó. Szerintem a mai világban csak egy rossz dologra használt eszköz, amit lehetne jóra is használni. Azaz, nem a demokrácia hibája, hogy mögé bújnak azok az emberek, akik másoknak ártanak.
"És mennyiben tehet erről a szavazópolgár, aki hisztizik a jólléti demokrácia meg a bankárbárók ellen, de hatalmon tart olyanokat, aki állami földekről földművelőket űznek el, és a helyükre műkörmösöket meg gázszerelőket rak?"
A szavazópolgár tájékozódhat, ha akar. És lehet, hogy bár jól tájékozott, és mégsem tudja meg soha, hogy valójában kire is szavazott. De az is lehet, hogy tudja és a kisebb rosszat választja a nagyobb rossz helyett. Az oligarchákról csak annyit, hogy azzal a réteggel egy átlagos választó már nem sokat tehet. De azért egyet még megtehet: bármiről elmondhatja a véleményét egy nyílt fórumon, csak lehet, hogy senki sem hallgatja meg.
Ugyanis a mendemondák ellenére .... nem vették el a földeket a kommunisták! ...
Meg kellett művelnie a tulajdonosnak! .....
Három választása volt ....
1.: Művelte ..... idővel szépen tönkrement bele ... anyagilag és fizikailag ....
2.: Bevitte a helyi TSZ - be .... ahol a továbbiakban közösként gazdálkodott, fizetést kapva a munkájáért a bevitt földjeiért meg " földjáradék " járt neki holtáig. Ennek a mértéke az állam által megállapított összeg volt, ha tetszett a feleknek, ... ha nem ... Elhalálozása esetén a TSz közeles volt megvásárolni a területet az örökösöktől szintén az állam által megállapított áron, " földmegváltás " címen, ha akarták ... ha nem ....
3.: Amennyiben a föld tulajdonosa szeretett volna beköltözni a városba, dolgozni az iparban és élni a városi életet, akkor abban az esetben tehette meg, ha lemondott a földről önkétesen az állam javára .... Hmmm ...
Rendszerváltáskor az állam az általa ezáltal birtokolt földeket kizárólag készpénzért piaci áron értékesítette ...
Kárpótlási jegyért kizárólag az egyszer már megvásárolt (TSZ által földmegváltott) területeket lehetett megvenni. ...
Konklúzió: A politikusok mindig a más tulajdonát szeretik elosztogatni és húzni annak a politikai hasznát ...
"...hogyan adnál vissza kényes jogi státuszú földterületeket, ráadásul pont ugyanazt, ami a családé volt szétosztva az örökösök közt, anélkül, hogy közben másokat megkárosítanál."
Nem tudom, hogy átélője, vagy talán csak külső szemlélője voltál-e ezeknek az eseményeknek. Az államtól csak azok kaptak kárpótlási jegyet, akik bizonyítani tudták egykori tulajdonaikat. A "kényes jogi státuszú" tulajdonok csak akkor kaptak lehetőséget a kárpótlásra, ha tanukkal igazolták az igény valódiságát. Ha az már nem élt, akitől elvette az elmúlt rendszer az ingatlanját, akkor az öröklésre vonatkozó törvényekben található arányok döntötték el, hogy ki mennyit kap, az általuk (!) felkutatott ősi jussból. De pl. akik nem tudtak a nagyanyjuk tanyájáról, amit elvettek tőle, azután nem is volt kárpótlás. Nem szólt rájuk egyetlen állami hivatal sem, hogy nektek az még jár.
A kérdés második részére válaszolva: Csak állami tulajdonból lehetett licitálni. Magánszemélyektől a kárpótlás miatt nem történt kisajátítás.
A teljes kártalanítás részemről nem azt jelenti, hogy ugyan azt kapja vissza. (Bár tényleg az lenne az igazi jóvátétel. De akkor az álamnak igencsak mélyen a zsebébe kellett volna nyúlnia.) Hanem amit ma a jog mond erről: pl. anyagi és erkölcsi. Ezt nem részletezném, mindenki utána tud nézni, ha akar.
Túl sok kérdést tettél fel, de egyelőre csak ennyi időm volt válaszolni. Majd később igyekszem a többire is megfelelni.
Kezdjük azon a kérdésen, hogy hogyan adnál vissza kényes jogi státuszú földterületeket, ráadásul pont ugyanazt, ami a családé volt szétosztva az örökösök közt, anélkül, hogy közben másokat megkárosítanál.
Aztán folytassuk azzal, hogy szeretnéd-e egyáltalán a "földet túrni", mint a paraszt őseid? Vagy mégis fincsibb irodában, melegben szürcsölgetni a céges tejeskávét?
Térjünk ki arra is, hogy a jólléti államon mennyire számonkérhetőek a kommunizmus túlkapásai. Illetve, hogy mennyiben a jogalkotó hibája, ha a kárpótlási jegyekkel nem élnek, hanem visszaélnek a kedvezményezettek? Vagy ha elherdálják? Vagy ha hitelt vesznek fel a kb. semmire? Vagy ha az örökösöknek nem köll? ;P
Mennyiben a jólléti demokrácia hibája, ha a kommunista elit átmentheti magát hatalmi poziciókba? És mennyiben tehet erről a szavazópolgár, aki hisztizik a jólléti demokrácia meg a bankárbárók ellen, de hatalmon tart olyanokat, aki állami földekről földművelőket űznek el, és a helyükre műkörmösöket meg gázszerelőket rak?
Szia, számomra ez nem új szempont. Általában nem a kárpótoltak nyertek a kárpótlási jegyekkel. Az elmúlt rendszer vezetői névértéken vásárolták fel ezeket. Pl. termőföld esetén 1 aranykoronát (de igazából 2-t az okos licitek miatt, ami kb. 200-400 m2 szántó) 1 forintért. (Ma 2 aranykorona kb. 200000 forintnál kezdődik.) A zöldbárók (volt TSZ elnökök, párttitkárok, politikusok stb..) születése a kárpótlási jegyek zsebszerződései miatt volt lehetséges. Ezek a törvénytelen zsebszerződések a mai napig nem lettek felülvizsgálva (nem is lesznek soha). Az állami vagyon újra magánkézbe kerülhetett, de csak elenyésző része került a régi, jogos tulajdonosokhoz. A legnagyobb rész az előző rendszer haszonélvezőihez került. Sejthető, hogy a kárpótlási rendszer megszületéséneknek valójában ez volt az eredeti célja.
Persze nem mindenki adta el a kárpótlási jegyét. Voltak olyanok, akik pl. termőföldet licitáltak rajta saját jogon önmaguknak (nem pedig a törvénytelen zsebszerződésben feltüntetett új tulajdonosok számára). Ma már ezek a tulajdonosok nagyon megfogyatkoztak. Ennek több oka is van: 1. Meg sem kezdhette a gazdálkodást a földjén, mert kiderült, hogy nagyobb mezeileltár terheli, mint amennyit a birtoka ér. 2. Hitelt vett fel, hogy gazdálkodni kezdhessen, de mivel nem tudott időben törleszteni, ezért a bank köszöni szépen a földet. 3. Elhunyt a tulajdonos, és az örökösök hamar elköltöttek az árát. Persze van olyan tulaj, aki ezt maga tette meg. STB... Vajon kikhez vándorolt e területek többsége? Aki a zöldbárókra tippelt, az nyert.
Úgyhogy igazad van, "a kommunizmus elvette, a jólléti demokrácia meg" visszaadta. De kiknek? : )
És még egy kérdés. Mi a különbség a teljes kártalanítás és a kárpótlás között?
Mindenki véleményalkotásában fontos szerepe van annak, hogy milyenek a gyökerei. Ez alól te sem vagy kivétel. Másrészt nem azonosítom a demokráciával a hatalomért folytatott harcot. Viszont, szerintem valóban van kapcsolat. A demokráciát eszközként és álcaként használják fel a hatalomra törekvők, hogy kevésbé legyenek leleplezhetőek az igazságtalan tetteik. És mivel az okosabbak be tudják csapni az átlagembert, így némelyek ezt meg is teszik. Elhitetik az emberiséggel, hogy az igazság korát éljük, és hogy a politikusok "csupajószív" emberek, akik nem a hatalomért vannak magas pozíciókban, hanem azért, hogy jót tegyenek mindenkivel. De te gondolhatod azt, hogy egy demokratikus világrend (államrend) politikusai és vezetői valóban önzetlen szeretettől vezérelve ténykednek.
Véleményemnek semmi köze az őseim sorsához. Csupán arra gondoltam, hogy a jogállamot és a demokráciát a hatalomért való igazságtalan harccal azonosítod, amikor ezt írod: Harc a hatalomért, az igazság nem számít. A lényeg nem változik, csak a neve. Most így hívják: "jogállam és demokrácia". És ez egy méretes badarság, hogy a globális hatalomra törő nyugati bankárvilágot ne is említsem.
De a jövőben nem foglak zavarni véleményemmel bármilyen sületlenséget is írsz. Ha jó az neked…
Ez a történet azt juttatja eszembe, hogy szerencsétlen jobbágy őseim szó szerint falatonként rakták össze pici földjüket, hogy legyen miből megélniük, hogy ne keljen éhezni. De a lusta irigyeik, akik nem voltak hajlandók dolgozni a megélhetésért, és az őket felhasználó globális hatalomra törő nyugati bankárvilág elvette azt a keveset is tőlük. Harc a hatalomért, az igazság nem számít. A lényeg nem változik, csak a neve. Most így hívják: "jogállam és demokrácia".
Akik igen magas életszínvonalon élnek, azok már általában becsukják a szemüket, ha olyat látnak, aminek nyilvános észlelése veszélyeztetné az extrém jólétüket.
Azon gondolkoztam, hogy K. Endre, vagy bármely más érintett rokonainak kell-e rettegniük. Hiszen, ha tudtak az ügyről, és nem közösítették ki családjuk eme tagját rögtön, akkor ők is lepaktáltak a pedofíliával gyanúsítottakkal. Igen, féljenek. És féljenek a rokonok szomszédjai is, mert ők is bűnösök lehetnek, ha nem ítélték el még időben a gyanúsítottak rokonait a viselkedésük miatt. De ez még nem a vége, mert téged is elér a törvény keze, hiszen meg lesz vizsgálva, hogy még időben ítélkeztél e a bűnösök felett. Mindenki tudja, hogy te is bűnös vagy ebben az ügyben, ha kételyeid támadtak egy hazudozó tanúvallomása miatt, és meg is leszel hurcolva miatta. Most már aggódhatsz az állásodért, a megélhetésedért és a családodét. A jóhíredet pedig felejtsd el, mert a törvény vaskeze mélyen beletapos a sárba, és azt fogod kívánni, hogy bárcsak meg se születtél volna.
