robot = "lecsupaszított"/sallangmentes ember elektronikus zene = sallangmentes zene . . . technológia = sallangmentes Univerzum ?
Provokatív gondolatmenet, ami jó sok indulat kiváltására alkalmas, de ma már erre nincs erőm.....
Ellenben a lecsupaszított zenével kapcsolatban. A Kraftwerk lehet, hogy ezt tervezte, de szerencsére nem sikerült kiteljesíteniük, inkább egy szokatlan hangzásokkal teletűzdelt rockzenét hoztak létre. Másoknak viszont sikerült. Igazából hivatalosan ezeket szokás "elektronikus zenének" nevezni. Amikor a szerző kínosan ügyel, hogy egyetlen hagyományos összhangzat se forduljon elő a műben, és egyetlen hangszín se hasonlítson semmire. Rendkívül érdekes - és tökéletesen hallgathatatlan.
De miért is hallgathatatlan? Pontosan azért mert lecsupaszított, mindentől függetlenített. Amit nem tudunk semmivel sem asszociálni, azt semmi jóval sem tudjuk asszociálni, így nyilvánvalóan nem fogjuk élvezni.
Ez az "elekronikus zene" önmagában hordoztt végzete. Ha netán élvezhetővé válik valamikor a jövőben, akkor az kizárólag azért lesz, mert asszociálhatóvá válik valamihez, ebből következően már elvesztette eredeti célkitűzését.
Nos, lehet, hogy az elektronikus zenét a sci-fi-vel a gagyira játszó tévések/rádiósok asszociáltatták össze a fejünkben, de azért lássuk be, hogy nem kellett ezt annyira erőltetni. Mondhatni adta magát a dolog.
Mindenesetre megtörtént, és nem csak a zenével, hanem a különféle elektronikus hangeffektekkel is, úgyhogy ma is akkor dobban meg igazán a szívem, amikor egy sci-fiben ezeket a - ma már retrónak számító - hangzásokat hallom meg.
Tehát nyugodtan leszögezhetjük: Kraftwerk, Vangelis, Jarre - számunkra maga a tömény sci-fi, ezen nincs mit szégellni.
Namost ehhez képest viszonylag érdekes az első élményem a Blade Runnerről. Az azt megelőző időkben elektronikus zenét talán inkább tévéjátékok alá tettek, a nagyfilm-sci-fiknél a klasszikus hangszerelés volt a megszokott (Williams, Goldsmith stb). Így elsőre nekem nagyon-nagyon nem jött be a Vangelis-alátét. Úgy éreztem, hogy a jellegzetesen Vangelises hatások abszolút nem fejezik ki a film által közvetítendő dramaturgiát. Azóta eltelt egy csomó év, és természetesen a Runnert elképzelhetetlennek tartom Vangelis nélkül.
Ez maximálisan alátámasztja Kvadrátot: a zene csak előzetes asszociációk és prekondíciók tömkelegében képes "célba találni".
Van erre egy még csavarosabb példám is: 2001 Űrodisszeia. Ligeti György annak idején megírta sötét hangulatú Rekviemjét, amelyet ha jól emlékszem, a holokauszt témájára komponált. Namost én ezt a zenét nem tudom úgy hallgatni, hogy ne a végtelen űrben lebegő hatalmas Jupiter és sorakozó holdjai jelenjenek meg a szemem előtt. Ligeti úr vajon mit szólna ehhez?
Hogy a film nélkül hallgatott soundtrackra is mondjak valamit. Kifejezetten ajánlott. Nagyon sokszor jóval erőteljesebb hatást ad, mint film közben hallva, hiszen olyankor megoszlik a figyelmünk. És persze ilyenkor a fantáziánk szabadon kalandozhat, így a hatás ugyan kapcsolódni fog a filmhez, de annál jóval szélesebb hullámokat vet. Hogy mást ne mondjak, nagyon sok teljesen érdektelen film van, amelyeket baromi jó zenével láttak el.
Igen-igen, teljesen igaz, van benne egy ilyen jelenet (bár csak egy monitoron látjuk). Persze ha jól emlékszem főleg a korra jellemző drótvázas ábrák szerepelnek benne.
Nem csodálkozom, hogy "még nem hittek" a CGI-ben, egy rendes, valósághű render akkoriban képkockánként több óra is lehetett volna (de persze nem volt, mert akkoriban az erre képes szoftverek erősen kísérleti fázisban voltak, ha voltak egyáltalán, ezért láthattuk mindenütt a drótváz és/vagy szimpla shading módszert)
Mellesleg ez a fajta megjelenítés ma már határozott retró értékkel bír, amelyhez mindig érdemes nyúlni, ha az ember hagyományos sci-fi feelinget akar kiváltani. Magam hosszú ideig részt vettem sci-fi játékfejlesztésben, és bizonyhogy határozottan hozzá-hozzányúltam ehhez az eszközhöz, sőt külön effekteket találtam ki, hogy minél jobban hasonlítson a régi szépségesen "primitív" ábrázoláshoz.
Másodszor kell elnézést kérnem a butaságom miatt, Motyó múltkori jogos észrevételére válaszul.
Elsőre mert marhaságot írtam - most meg azért, mert rájöttem, hogy nem is volt az akkora marhaság...
Tegnap egy interjút néztem (véletlenül) Ken Ralstonnal, az ILM (Lucasfilm Ltd.) egyik emblematikus vezetőjével. Ő csinálta - azaz az ő vezetésével az ILM egyik részlege - a Star Trek II, majd még több moziepizód látványát, trükkjeit.
Azt mondja Ralston:
"A Genesisnél (a ST II-ben fontos szerepet játszó bolygó, az azon elvégzett "terraformáló" átalakítás, az erre irányuló program neve - A.) alkalmazták először a háromdimenziós CGI-t. A Genesis-effektust (ami a filmben egy két-három perces animációs jelenetsorként jelenik meg, aminek keretében egy kihalt planéta élettel teli, zöldellő bolygóvá válik, miközben a "kamera" végigpásztáz a felszínén - A.) Ed Catmull csapata hozta létre, Jim Veilleux vezetésével."
Ergó, és ez nekem így új információ, a ST II. volt az első ilyen nagy film. Érdekesség, Ralston említi is, hogy a ST II-be az ILM-esek közvetlenül A Birodalom visszavág után vágtak bele. Amely Star Wars-folytatás szintén forradalmi újdonságokat hozott, sosem látott trükköket és látványt a filmtörténetben - de számítógépes animáció még nem szerepelt benne! (Csak komputer koordinálta kameramozgások.) Az ILM más munkatársai ugyanekkor fogtak bele az E.T.-be. Mint Ralston emlékeztet, akkoriban (1982) a hollywoodi filmiparban "még nem hittek" a CGI-ben...
Köszi. 20 dollárért talán akkor venném meg (forintban), ha itthon látnám a boltban. Remélem, így viszont a neten előbb-utóbb tényleg felbukkan.
Sci-fi zene:
Hát igen, jogos az észrevétel, hogy a jelző azért kötődik bizonyos felvételekhez, zenekarokhoz, albumokhoz, hangzásokhoz, mert ezt a beidegződést keltette bennünk az elmúlt évtizedek során, hogy "sci-fis" témájú (például) tévéműsorokhoz a szerkesztők gépiesen ezeket adagolták aláfestésül. Persze, az ellenkezője is igaz: nyilván nem véletlenül alakult ki ez a reflex a tévésekben.
(Csak zárójelben, mert nem akarom ennyire távolra vinni a zenei fejtegetést, de nagyon örültem, hogy szenteltél egy mondatot a jelenségnek, miszerint zeneművek hallatán az emberben óhatatlanul is beindul a civilizációs ösztön, "a nevelkedésünk során megszokott sémák felidézésével képes elvont gondolatok közvetítésének" kiértékelése - nem tudunk "önmagában" hallgatni valamit, önkéntelenül valamihez kötjük. Na most ez azért érdekes, mert a szintén említett Kraftwerk - amelyet az utóbbi időben minden korábbinál jobban tisztelek és szívesebben hallgatok, sőt, okoskodok felette -, szóval életművét annak a gondolatnak szentelte, hogy a zenéről "lehántsa" ezeket a felesleges "sallangokat". A zene álljon meg önmagában. Legyen mentes a kulturális-tradicionális és egyéb "áthallásoktól". Csak azt "halljuk", amint a szerző elgondolt, amit a zenész eljátszott. Erről nagyon kevés érdemi kifejtés olvasható ismereteim szerint, holott egy nagyon érdekes gondolat, mondhatni, a huszadik századi modern komolyzene egyik legjelentősebb kísérlete - de nagyon nehéz is szavakba foglalni. Az egyik Kraftwerk-tag egyszer néhány mondatban utalt rá, hogy fentiek miatt használják muzsikájukra a "robotpop" meghatározást.
Na most amiért ez ideillik, sci-fi témába, hogy szerintem ebben a metaforában épp abban az értelemben szerepel a robot szó, mint amiért a sci-fiben érdekes: a robot, ugyebár, egy a civilizációs hordaléktól megszabadított, "lecsupaszított" ember, ha úgy tetszik, idealizált ember. Nem működnek benne rossz reflexek. Ha azt mondom neki, ciklon, nem gondol sem a kelet-ázsiai cunami halálos áldozataira, sem Aigner Szilárd műholdképére, sem Auschwitzra. Csak egy bizonyos meteorológiai jelenségre.
Asimov űrvárosi detektívje tisztánlátását nem korlátozzák előítéleteket, kulturális és egyéb - politikai, stb. - beidegződések. Azt nézi, ami a feladata. Ami nem zárja ki, hogy azt viszont teljes kontextusában. Azaz nem feltétlenül "száklátókörű szakbarbár" vagy valami efféle.
A Kraftwerk meg azt szeretné, hogy ha egy felvételüket hallgatom, ne a Kis kece lányom jusson eszembe egyik-másik dallamról, ne egy valamikori tavaszi szerelem, de egy film, amiben lefejeztek egy embert, ne a dédnagymamám századeleji fényképe, ne a Rádió 1 idétlen műsorvezetője...- hanem pontosan azok az érzések és hangulat, ami őbenne, a komponistában előhívta ezeket a dallamokat-ritmusokat.
Sokat süketelek most már, talán távolinak tűnő témában, de egyrészt jólesik szavakba önteni mindezt, másrészt úgy gondolom, valahol itt rátalálhatunk a "sci-fis" gondolkodás, világszemlélet egy lényeges alapvetésére. Nevezetesen hogy igyekszik - igyekszünk - a világot és jelenségeit úgy tekinteni, ahogy vannak. Minél tisztábban, minél átláthatóbban. Amennyire lehet, lecsupaszítva. A sci-fi, ahogy a tudomány maga, óhatatlanul redukcionista. A holisztikus gondolkodás szép lehet, érdekes, és meglehet, közelebb van az "igazsághoz". Ám általa nem lehetséges megfigyelni és megérteni a világot. Azt hiszem. És hiszik sokan mások.
Jól összekavartam témákat! Robotpop és R. Daneel. Ja, és persze a gyönyörű Rachel. Talán valamelyikőtökben mégis ébreszt valamilyen okos, a gondolatmenetet továbblendítő válaszreakciót, amit leírtam.)
Hja, beteg vagyok :-( [egy koloktol elkaptam az influenzat]. Szoval egy-ket kulcsszo kimaradt az elozo levelembol: a moszkvai busz utasairol beszeltem, a repulok mukodtetesenel pedig a dolgozok fizeteserol. Bocs'...
Egyébként úgy nézem, lassacskán összeszedjük mindazt, amitől az utópiát fantasztikus írásműnek tekintjük, nem pedig a társadalmunk jövőjének. Az utópisztikus írások úgyis mindig adósok maradtak annak magyarázatával, hogyan volt egy pillanatban elérhető az egymás kárára való ügyeskedés átváltoztatása az egymás javára történő munkálkodássá. Mi mindig csak jóval az után kapcsolódunk a történetbe, hogy ez a varázslat már sikerült. Így könnyű.
Az utopiak egy resze, amit olvastam, igenis probalnak valamifele magyarazatot adni arra, hogyan johet letre ez a viszonylagosan tokeletes tarsadalom. Pl. ajanlanam Ivan Jefremov 'Andromeda kod'-et es 'A Bika oraja'-t.
Amugy tokeletesen tamogatni tudom az altalad elmondottakat. Eppen irni akartam, hogy egy repulo-tarsasag mukodesehez a tervezo, az eszergalyos, a pilota es a ceg vezerigzgatoja eppen ugyanannyira veszi ki a reszet - ugyanakkor a vezerigazgato [megha csodbe is viszi a ceget] akar 1000-szerese is lehet a tobbi becsuletes dolgozoenak. Ez vajon tukrozi az erteket? (fraszt! :-)
Amint az elobbi [keriteses] peldaban mutatni szandekoztam, az emberek sokkal jobban alakithatok a jo iranyba, mint ahogy most ezt el akarjak hitetni velunk. Egy hasonlo pelda: Moszkvaban 20-30 evvel ezelott a fazonok egyszeruen bedobtak az otkopekest egy dobozba, majd leteptek egy jegyet arrol a rollnirol, ami ugy fityegett ott, mint egy guriga WC papir. Minden egyes moszkvai bedobta a penzt es csak egy jegyet tepett le. Ugyanezek az emberek belulrol jovo oszinte felhaborodassal neztek ra arra, aki penzt ugyan nem dobott be, viszont letepett vagy huszonot jegyet - es attol az illetotol nyugodtan meg lehetett magyarul kerdezni a pontos idot...
Az utopia most csak azert fantasztikus irodalom, mert meg nem valositottak meg - es nem azert, mert nem lehet megvalositani.
Egyszer, nagyon régen én már kifejeztem hitetlenkedésemet a zene bármiféle téma szerinti besorolásának valószerűségéről. Szerintem a zene nem mond semmit, csak a nevelkedésünk során megszokott sémák felidézésével képes elvont gondolatok közvetítésére. De becsületes vagyok, elismerem, hogy ez a definíció végül is alkalmazható lenne a beszédre is, csak a zenében még érthetően kifejezhető sémák száma nagyságrendekkel kevesebb, mint amire szavakkal képesek vagyunk. A Blade Runner zenéjéről véleményt mondani én nem tudok elfogulatlanul, mert a hallatán a film képei jelennek meg előttem, noha a zene zenei érdekességeit ilyenkor sokkal jobba észlelhetem, mint a film nézése közben.
De mit is neveznek sci-fi-zenének? Szintetizátorok, elektronikus szerkezetek, számítógépek által megszólaltatott, a "klasszikus" és "népies" zenék jellemzőit esetleg szélsőségesen mellőző hangzásokat. Tomita, Vangelis, Jarre, a Kraftwerk, ők a viszonylag korai idők legnevesebb képviselői talán. De Tomita közismerten mélyen merített a klasszikus zenedarabokból, persze gyönyörűen áthangszerelve őket, a Kraftwerk pedig (és más, még radikálisabb, "kísérleti" előadók) sercegéseket, elektronikus sípolásokat, más ricsajokat alkalmaztak kiegészítésként. Ezek lennének a tudományos fantasztikum? Gyanúm szerint inkább a tévék és rádiók zenei szerkesztői ültették el bennünk ezt a sztereotípiát, azzal, hogy a jövővel, a technikával és a sci-fivel foglalkozó műsorokban nagy előszeretettel alkalmazták ezeket a "jövőbeli" hangzásokat háttérként. Szvsz.
"A penz viszonylag jo eszkoz arra, hogy az emberi (alkoto) tevekenyseget olyan iranyokba terelje amit az emberiseg tobbi resze ertekesnek es hasznosnak tart."
Ha körülnézünk a világban, és ehhez sajnos már nem is kell messzire utaznunk, azt látjuk, hogy a legtöbb pénzt az keresi, aki más pénzekkel, mások tőkéjével, horribile dictu mások deficitjével kereskedik. Szívesen tartanék egy közvéleménykutatást a világban arról, hogy az "emberiség többi része" melyik tevékenységet tartja értékesebbnek: amikor valaki kaszát kovácsol, gabonát vet, házat épít, beteget gyógyít, vagy amikor valaki haszonnal eladja valakinek egy másik valaki két év múlva esedékes banki mérleghiányát. A felsorolt tevékenységekkel szerzett keresetek nem feltétlenül állnának arányban a szavazatokkal.
A pénz egyébként nem lényeges, a társadalomtól egyezményesen megszerzett vásárlóerő a lényeg, nevezhetjük kreditnek, becsületnek, rangnak, népszerűségnek is. Bármilyen formában jön is létre a jutalom, a megszerzése inspirálja a legtöbb embert a munkavégzésre. A közgazdaságtan és társtudományai bizonyára sokat tud már a jelenségről, csak az a baj, hogy a tudói azt kutatják, hogyan lehetne az én munkám ellenértékét eredményesebben átvarázsolni mások zsebébe.
Egyébként úgy nézem, lassacskán összeszedjük mindazt, amitől az utópiát fantasztikus írásműnek tekintjük, nem pedig a társadalmunk jövőjének. Az utópisztikus írások úgyis mindig adósok maradtak annak magyarázatával, hogyan volt egy pillanatban elérhető az egymás kárára való ügyeskedés átváltoztatása az egymás javára történő munkálkodássá. Mi mindig csak jóval az után kapcsolódunk a történetbe, hogy ez a varázslat már sikerült. Így könnyű.
Attila, a film zenéjét többfelé láttam az előbb hirdetni CD-n is, persze péndzért (20 $). Ám ami megvehető, az előbb utóbb "kölcsönözhetővé" is válik, csak türelmes keresgélés szükséges hozzá. Ne add fel. (A filmet egyébként én is kedvelem, ami azért is könnyű, mert a repülést is régóta szeretem.)
"...a társadalmi fejlődés jelen szakaszában a piac hatékonyabbnak bizonyult."
Hatékonyabb? Miben? Inkább talán mondjuk azt, hogy a társadalom, a fejlődése jelen szakaszában nem volt képes élni a ragadozó és kapzsi természetétől idegen módszerrel. Már emlegettem Fekete Gyula utópiáját, A Kék-szigetet, abban is, de például a Sehollakókban is találkozhatunk azzal a gondolattal, hogyha mindig mindenkinek megvan mindene, ami az élethez kell, akkor minek halmozzon fel a javakból, mások elől elvéve azokat. Ha bármikor bemehetek a boltba és ingyen elvihetek onnan annyi ennivalót, amennyit csak meg bírok enni, akkor minek vinném el az összeset csak azért, mert nincs, aki megakadályozzon benne?
Teljesen igazad van :-)
A neveles es a jo pelda mutatasa peldaul nagyon fontos. Sajat tapasztalat: Ugyanaz a homo sapiens ugynabban az idoben az egyik orszagban keritessel veszi korul a hazat [amin masok atmasznak es ellopjak a novenyeket es kilopjak a benzint a kocsibol] mig a sarteke masik felen meg jelzes sincs, hogy meddig tart a telek az utca vagy a szomszed fele [es senki sem visz el semmit {pedig lenne mit}, nem szivjak le a benzint a kocsibol {pedig a tanksapka nem is zarhato}].
A problemat ott latom, hogy - mint altalaban az emberek - osszekevered az "e'rt'ek"-et az "a'r"-ral. Pl. a mi hazunk (aminek a reszleteit javaban nyogjuk - de ez most itt mindegy) most lett ismet "felertekelve" [espedig azert, mert a helyi varosvezetok - korrupcio vagy hozza nem ertes miatt - egy felesleges es iszonyatos draga beruhazas reszleges fedezesehez igy akarnak tobblet adohoz jutni]. Szoval az elmult harom evben a haz ERTEKE lement [mert csak oregebb lett] - csak az ARA ment fol.
Miért vitatod el, hogy a pénz absztrakt értékeknek (pl. egy festmény) konkrét értéket rendel?[i/]
Azert, mert nem igy van. Egy festmenynek nincs erteke - csak ara pl. egy aukcion. (Es enek az arnak igazabol a felhasznalt festek es vaszon osszesitett aranak az osszege kellene, hogy legyen. Az eszmei erteket ugyanis penzzel lehetelen kifejezni.) A tobbi termeknel sem lehet szuksegszeruen azt mondani, hogy mifele erteket termelunk. Pl. ami egy atlagos bevasarlo kozpontban van, annak a 99 szazaleka tokeletesen ertektelen es teljesen felesleges szemet. Meg azutan, mifele ertekrol beszelunk, amikor egy olyan video kabel, ami 4 fabatkaba kerul a boltnak, 143 fabatkaert adjak a vevonek?! (Sajat tapasztalat.) Itt nem ertekrol van szo, hanem rablasrol [csekely 33.5x profit!], ami annak idejen buntetendo cselekmeny volt (ezt ugy hivtak, hogy "tisztessegtelen haszonszerzes" - es amit a hitelkartya cegek most elkernek kamatot [30%], azt meg ugy, hogy "uzsora kamat").
Az igazi ertek nem egy iPod-ban kell keresni, hanem abban, ami az emberiseg kulturalis es tudomanyos felemelkedesehez igazan szukseges - es itt a penznek nincsen semmi [pozitiv] szerepe. Vagy akkor az emberiseg szamara a kokain ertekesebb mint a liszt?
A profitra epulo fogyaszto tarsadalom igenis csodbe jutott, amit az orok haboruk es globalis felmelegedes - rengeteg egyeb mellett - is szepen bizonyitanak. (Innen alaposan on-cenzuraztam magam, mert nem akarok idegesiteni senkit senkit egy reszletes felsorolassal :-)
Annyit meg azonban, hogy kozvetlenul szeptember 11 utan egyes emberek feltek bevasarlo-kozpontokba menni Amerikaban, es igy kisse visszaesett a fogyasztas - es a hatalmas orszag gazdasaga hajszal hijjan osszeomlott! Az aranytartalekhoz kellett nyulniuk, es folyamatosan mosni az emberek agyat, hogy menjenek mar vasarolni, mert az jo "stressz-levezeto". Akkor meg megusztak... (Az egesz mostanra mar amugy is olyan, hogy ugy nem hal ehen valaki, hogy megeszi sajat magat.)
Miért vitatod el, hogy a pénz absztrakt értékeknek (pl. egy festmény) konkrét értéket rendel?
A másik: nem vitatható szvsz, hogy az emberek még a mi fejlett civilizációnkban is azért dolgoznak, hogy legyen mit enni, és ne kerüljenek utcára. De ebből nem következik - szerintem -, hogy az éhezés eltörlése után ne maradna érték (vagy ne jöhessen létre új). Nem viccből mondom, hogy pl. az európai gondolat és államszövetség támogatása ilyen érték... (ez nem jelenti azt, hogy az EU elveit ne lehetne kritizálni!)
A problema nem ott lep fel, hogy feleslegesen viszik el az ennivalot. Hanem ott, hogy kihalhat a motivacio barmit is csinalni. Peldaul eleg ennivalot :) Ha feltetelezzuk, hogy a kaja a "replikatorbol" jon akkor is megtorpanhat a fejlodes.
A felodes most eppen megtorpant, es pontosan attol, amit Te osztonzo eronek hiszel...Hasonloan az elozo hozzaszolaso csokevenyembol, nagyon tudnek vitatkozni - de nem teszem (nem akarok "belepiszkitani" az Orion-os legkorbe - talan esetleg maganlevelben :-)
A penz viszonylag jo eszkoz arra, hogy az emberi (alkoto) tevekenyseget olyan iranyokba terelje amit az emberiseg tobbi resze ertekesnek es hasznosnak tart.
Na, az, hogy mire osztonoz a penz es mire nem, arrol nekem megvan a sajat kulonbejaratu velemenye - amit gyorsan meg is irtam, de inkabb elspajzoltam (idolegesen vagy vegleg). Annyit roviden, hogy "minden maskep van"...
Egy barátommal pár szót váltottunk e-mailben P.K. Dickről. Én szeretem - ő nem ismeri (a Blade Runnert látta). Mondja nekem: "Tudom, te szereted a sci-fit".
Elgondolkodtam.
PKD sci-fi?
Hogy a fenébe ne?! - vágom rá ösztönösen. Nyilván azért (is) szeretem. Mi a csuda volna más.
Nota bene: űrhajó, a világűr felfedezésére induló, tekintetüket a biztató - vagy akár: elkeserítő - jövőbe vetű pionírok nem gyakoriak nála. Még az űrhajó se. A történetei ideje se (jellemzően, lényegileg) a jövő. Sem a múlt. Napjainkban játszódó emberi-társadalmi drámák. Maximum filozófia: lét-nemlét, valóság és ábránd. Őrület és realitásérzék dilemmái hétköznapi emberekben.
Mintha a (nem túl dicső) jövő "hétköznapi" szépirodalmát olvasnánk.
Tény, ha az írásaiból készült filmeket nézzük, azok sokkal inkább könnyen eldönthetően tudományos-fantasztikus mozialkotások: hemzseg bennük a "sci-fis" külsőség. Érdekes, és talán nem véletlen, hogy az írót kedvelők gyakorlatilag egyik adaptációt sem tartják jónak, de még kielégítőnek se (kivéve a Blade Runnert, de az meg sokak szerint túllép annak a keretein, amit feldolgozásnak lehet nevezni).
Mielőtt elindulhatna egy gondolatmenet erről, még hozzáteszem: hivatzott barátom azt is megjegyezte, a Blade Runnert csak Vangelis zenéje miatt nézte meg, azért ismeri. Kérdezem én: Vangelis sci-fi? Úgy, ahogy van. A Vangelis-jelenség. A Vangelis-féle zenei világ, hangzás.
És ha csak az említett film zenéjére gondolunk? Mi van, ha a film nélkül, lemezről hallgatjuk? "Benne" van-e, amit a filmben látunk (érzünk, gondolunk)? Szóval, sci-fi?
Hát, igen, ez bizony súlyos eszmecserévé "fajult", én nem is nagyon merek hozzászólni...
Ellenben bedobnék egy némileg off-topic, és elnézést, ha valakit zavaró kérdést - de azért sci-fis:
segítséget kérnék, hogy John Scott zeneszerző The Final Countdown című filmzenéjét megszerezzem. Úgy tudom, csak bakeliten adták ki (bizonyára még a nyolcvanas évek elején), cd talán sosem, de az LP is régóta "sold out". Akármilyen formában örülnék a zenének, de a neten se találom (pl. mp3-ba). Ha bárki bármit tudna...
(Egyik kedvenc fantaszikus filmem a Végső visszaszámlálás, a "nem mélyértelmű", "nem filozofikus" kategóriából.)
"...a társadalmi fejlődés jelen szakaszában a piac hatékonyabbnak bizonyult."
Hatékonyabb? Miben? Inkább talán mondjuk azt, hogy a társadalom, a fejlődése jelen szakaszában nem volt képes élni a ragadozó és kapzsi természetétől idegen módszerrel. Már emlegettem Fekete Gyula utópiáját, A Kék-szigetet, abban is, de például a Sehollakókban is találkozhatunk azzal a gondolattal, hogyha mindig mindenkinek megvan mindene, ami az élethez kell, akkor minek halmozzon fel a javakból, mások elől elvéve azokat. Ha bármikor bemehetek a boltba és ingyen elvihetek onnan annyi ennivalót, amennyit csak meg bírok enni, akkor minek vinném el az összeset csak azért, mert nincs, aki megakadályozzon benne? Amíg ezt a dolgot az emberek zöme nem tudja kinevetni, addig marad a harc az utolsó falat plazmatévéért.
Azért én sem vagyok hülye, én is tudom, hogy amíg lehetnek olyan országok, ahol éhenhalnak emberek, addig a körből kilépni senki sem akar. Ma azért fosztanának ki egy magára hagyott raktárat az emberek, mert nem tudhatják, hogy holnap is lesz mit enniük. De ez már egy szörnyű zűrös ügy, az egész történelem erről szól.
Beszélgessünk utópiáról, ha úgy tetszik, és az érdekesség kedvért színesítsük a beszélgetést irodalmi példákkal, gondolatokkal is. A téma úgysem tart örökké.
Teljesen igazad van - az Orion az utopiak sok ismervet magaba foglalja: az emberiseg egy egyseges egeszkent cselekszik, [ugy tunik] nincsenek orszagok (bar a nevek kulonbozo naciora vallanak - ami szinten "utopisztius"), es nincsen penz (pl. a "kantinban" - Starlight kaszino - csak "kredit"-rol beszelnek, ami szinten belepasszol a kepbe.
A létező szocialista rendszerek megmutatták, hogy a társadalmi fejlődés jelen szakaszában a piac hatékonyabbnak bizonyult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz.
Sot, biztos, hogy nem igy lesz. Ez a fogyasztoi tarsadalom mar reg egy lefele menu spiralba jutott, es nem kell egy-ket evtizednel tovabb varni, amig az egesz egy nagy recseges-ropogas kozepette osszeomoljek. Szoval mi nagy onelegulttseggel otthagytunk egy kisse rozoga de biztosan uszo barkat es atkapaszkodtunk a csillogo-villogo Titanic-ra...
A piac a hatékony rendszer, ha Te és én készítünk pl. cipőt, és versengünk, hogy melyikünké a jobb, amit a vevők döntenek el. De mennyivel hatékonyabb lenne, ha eleve tudnánk ezt, és amelyikünk rosszabb cipőt gyárt, már eleve mást próbálna létrehozni! Ehhez azonban rengeteg információra van szükség.
Ez sajnos, mar a multe - ez olyan, mint a eppen leket kapott Titanic-on [ahol egyebkent, mint a mai vilagunkban, a mit sem sejto utasok meg vidaman ropjak a tancot] terveket kesziteni az hajo idoszakos ellenorzeseire es beiratni a kapitanyt egy tovabbkepzo tanfolyamra. Keso... (Mas szoval, az un. piacgazdasag {a fogyaszto kegyeinek keresese} mara mar teljesen eltunt - csak a szelhamossag maradt, hogy a nagy tobbseg karara keves ember meg gazdagabb legyen. Es ez, az egyre szegenyedo tomegekhez valo igazodas miatt, csak meg rosszabb lesz ... {-> olcso cipo = szar cipo -> meg olcsobb cipo = meg szarabb cipo -> nincs cipo}
Kedves Konfuziusz: Annyit tennek hozza Nautilus frappans megjegyzesehez, hogy mi nem politikarol, hanem utopiarol [= sci-fi] beszelunk - es a tudomanyos-fantasztikus mufaj talan leghasznosabb vonasa a jovore valo figyelmeztetes - vagy az utopianal, batoritas. Es ebben a pocsek vilagban, azt hiszem, egyre nagyobb szuksegunk van, hogy valami kapaszkodot talaljunk... (Amugy meg barki beszelhet az Orionrol, es ez a tema automatikusan el fog halni, amint az Orion ujra tobbsegbe jut... De eleg nehez naponta ujat irni arrol, ami evtizedek ota valtozatlan.)
Ez a kommunizmussal annyiban van összefüggésben, hogy a szocialista rendszerekben disztribúció (elosztás) és tervgazdaság van, nem piac.
A létező szocialista rendszerek megmutatták, hogy a társadalmi fejlődés jelen szakaszában a piac hatékonyabbnak bizonyult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz.
Szvsz gyakorlatilag mindenben egyetértünk. Egy szempontot szeretnék kiemelni: a társadalom információ-tartalmának fontosságát. A piac a hatékony rendszer, ha Te és én készítünk pl. cipőt, és versengünk, hogy melyikünké a jobb, amit a vevők döntenek el. De mennyivel hatékonyabb lenne, ha eleve tudnánk ezt, és amelyikünk rosszabb cipőt gyárt, már eleve mást próbálna létrehozni! Ehhez azonban rengeteg információra van szükség.
Ebben valóban egyetértünk, az antigravitációs sugár még nem létezik, de keresni kell az utat a létrehozásához, amíg biztosan meg nem tudjuk, hogy ilyen nem létezik. A sci-fit és a technikai képzelődés más válfajait hasznosnak tartom azért, mert új célokat tűz ki elénk, és ezek egy részét idővel meg is tudjuk valósítani; ráadásul addigra már ötleteink is vannak arra, hogyan lehet az új eszközt a jóra vagy a rosszra hasznosítani. Csak hívja ezt a világ sci-finek és ne kutatási tervnek. Ha jól emlékszem, Horváth András és Almár Iván, két méltán elismert űrkutatónk az Élet és tudományban, a tavalyi év űrkutatási összefoglalójában is tett bíráló megjegyzéseket mégoly híres kutatóintézetek nagyon pénzszagú áltervezeteire, és egyre gyakrabban olvashatunk gyanúsan semmitmondó híradásokat kutatások részeredményeiről, sokféle területen. Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor azt akarjuk, hogy az orvos több időt töltsön egy beteggel, de a jövedelmét az ellátott betegek száma után állapítjuk meg. Ha egy tapasztaltabb és nagyobb tudású idegen értelem netán bennünket figyel, akkor már vinnyogva röhög kínjában, szegény.
Egyébként az antigravitáció felé tett bármilyen kis lépést boldogan üdvözölnék én is, de a gravitáció témája egyelőre kifog a legélesebb elméken is, tudomásom szerint. Ennek ellenére reménykedem, hogy mindig lesznek, akik feszegetni próbálják a határokat, és az egyik legnagyobb bánatom, hogy én már nem fogom megtudni, mire sikerül jutni pár ezer év múlva.
Bar nem tudom, mint jelent a "konnotacio" :-) de a "kommunizmus" nem egyenlo a "proletar-diktatura"-val [vagy ennek tamogasaval]. A valosagban csak a propaganda jaratja le a "kommunizmus"-t, es ezert tuntetik fel altalaban - teljesen hibasan - a szocilalizmust/proletar-diktaturat 'kommunizmus' fedoneven.
Ha a pl. a "kommunizmus" a >bableves<, akkor a "proletar-diktatura" mindossze >elokeszuletek a bableves' fozesere [egy bizonyos szakacs altal]<.
Pl. John Lennon 'Imagine'-t hallgatva nekem semmifele politika nem jut eszembe (es kotve hiszem, hogy Lennon a proletar-diktatura hive lett volna...) Meg azutan a vilagban sokfele "kommuna" volt - ahol pl. csak kozossegi tulajdon letezett -, es ezek is teljesen mentesek voltak mindenfele politikatol.
Szoval ezert javasoltam az "utopia" hasznalatat es kerulni ennek egy hasonlo ertelmu kifejezeset [ami egyebkent is csak ugy vonzza az eroltetten raaggatott tokeletlen politikai sallangokat is]. (En ha sci-fi-rol/utopiarol beszelek, akkor meg veletlenul sem szeretnem magam valamifele hulye politikai tartalommal idegeseiteni...)
Amikre Motyó is utalt. A technológia szintben, de sok minden egyébben (társadalmi viszonyok, gondolkodás, etika, stb.) elcsúszik gyakran az egyensúly, az összehang. Nem azért, mintha "oltárira" elrontanák" az alkotók, hanem egyszerűen azért, mert "csak" egy tévésorozatról van szó, ahol értelemszerűen nincs minden az utolsó szögig végiggondolva, kicentizve. Erre mondom: ezt el kell fogadni, meg kell emészteni, ha az ember ST-t akar nézni.
(Ne kérj tőlem konkrét példákat. Nem tudok, hiszem nem ismerem "kívülről" a témát. Ha nézem, hétvégenként, a tévében, akkor időről időre feltűnnek ezek az apró gondok.)
A 'kommunista' fogalmának van más konnotációja is, pl. a proletárdiktatúra, vagy a (proletár)forradalom támogatása, vagy pl. a társadalom gazdasági alrendszere alapvető fontosságának kiemelése (alap-felépítmény...). Ezekkel már nem feltételenül lehet egyetérteni.
Ez így van (mármint a következetlenség). Ezért mondom én is: a Star Trekhez kell egy kis idő (iksz rész megtekintése), míg az ember képes túllépni a problémákon, és elfogadja, olyan, amilyen, ideális esetben pedig megszereti (elsősorban a szereplőket - ahogy az egy tévésorozatnál szokás).
