off
a koponyak halman vertronuson ultem en, banattal teli palotamban. stb
on
allatkertek jok.
2 eve (tejoistenderegvolt) voltam fent pesten az exbaratnommel az allatkertben, es meglepodtem, mennyivel jobb lett mint kiskoromban.. tenyleg. a sok info tabla (koszonjuk hangaroa), es hogy a racsok helyett pl nehany majomnak tok jo kifutoja volt, uveggel hatarolva, ucsorogni is lehetett.
par hetre ra voltunk a berlini allatkertben is, az is szep volt, meglepo, de NEM volt szebb vagy jobb, mint a pesti, sot!! pedig ott elvileg van penz a fejlesztesekre... talan tobb fele allat volt, de azok sokszor rosszabb korulmenyek kozott voltak, mint nalunk.
Hát igen, a fókánál szivesebben eszek paradicsomot, de elvégre az emberi faj vegyes táplálkozásu :o)))))
Ami a cimet illeti, nemigen hiszem, hogy akad szolgáltató, aki vállalná, hogy magát "halálravanrémitve" néven jegyezzék be :-DDDD
Hallali :o)
Hogy egyes bálnák szoktak a hozzájuk képest parányi buvárokkal szeliden játszani, azt hallottam, az uszadékfát nem :o)))
Nekem főleg az volt az érdekes az orca kapcsán, hogy mintha csak akkor játszana a fókával, ha a kicsinyét tanitja vadászni. Ugy tudom, már megfigyelték, hogy olykor jópárszor eljátszák a zsákmányolást a fokán a kicsi jelenlétében (olyan macska-egér szerüen), majd miután eleget tanitották, előfordul, hogy a halálra rémült fókát egyszerüen kiviszik a parti vizbe, ahol már éppen csak hogy elfér egy orca, és ott szabadon engedik a sértetlen állatot... Ez nekem olybá tünik, mintha a vadászat megtanulásához több gyakorlás kéne nekik, mint amennyi táplálékra szükségük van, és mivel fölöslegesen nem gyilkolásszák le a jövendő kaját, kiviszik a partra megnyugodni... Kimondottan értelmesebb megoldás, mint mikor az ember nevü állat olykor ok nélkül gyilkolászik...
Zöccség@halálravanrémitve.hu :o)
"először is köszönet a szakszerű vezetésért!" Szíves örömest! Ha gondoljátok, máskor is sort keríthetünk majd rá, hiszen bőven van még látnivaló, és persze a rénszarvasok életét is rendszeresen nyomon kell követni... ;-)))
Az e-mailt várni fogom. Meg küldeni is...
Bocs a sok horrorsztoriért! :-) Vidám sztoriból szakajtószámra van. Segítene a választásban, ha elárulnád, miről szeretnél hallani. Aztán majd megírom.. ;-)
A taktikai útmutatást Neked is, Vegetable-nek is köszönöm. Arra gondoltam, hogy már most elkezdem gyakorolni a zokogást, mint írásbeli műfajt (persze csak az "íróasztalfiókomnak"), hogy amikorra szükség lesz rá, már profi zokogó legyek ;-)))
Kevesen tudják, hogy a sziláscetek, vagyis a bálnák sokszor hasonlóan játékosak tudnak lenni, mint pl. a delfinek. Ha jól emléxem, egy Bernd Würsig nevű fazon cikkében olvastam pl. arról, hogy egy bálna (valamilyen simabálna, ha jól emléxem, grönlandi) hosszú órákon keresztül játszott egy vizen úszó szálfával/fatörzzsel.
Ami a kardszárnyút illeti, hát igen. Jól meg tudja röptetni a fókákat (utána meg csám-csám). De érdekes, hogy azért inkább a kisebb, fiatalabb példányokra utazik, pedig hát a felnőtteknél is jóval nagyobb...
A legérdekesebb azonban szerintem az, hogy gyakran úgy játszanak a már alélt fókával, mint a macska az egérrel!
Különben meg bocsi, hogy mostanában elég lassan reagálok, de sokat utazgatok olyan helyekre, ahol nincs net (ez még kb. 2 hétig így lesz). Azért persze nem ússzátok meg, hogy beírjak ide ezt-azt!
A topic átrakásával kapcsolatban szerintem a legjobb taktika a "dinnye a fűben" magatartásforma. A millio topic között szerintem békésen megbújik ez a kettő, aztán ha véletlenül mégis átrakják, jöhet a Vegetable által javasolt zokogó levél.
A linkelés művészetét küldöm E-mailben :-)
A sok horrorsztori után nem lenne kedved valami vidámabbat / kedvesebbet idézni az Állatkert életéből?
A delfin - bálna párositás tényleg nem tudom, honnan jött... Talán onnan, hogy a delfin igen intelligens lény, és imád játszani, és kevés állat tud a játék kedvéért játszani... Ráadásul ragadozó mivolta ellenére a delfin barátságos lény - bár erről a halak biztos másképp vélekednek :o) Izé... Orca esetében fókák vélekednek másképp :o)
Sok ilyet irt :o) Ez a könyve tulajdonképpen két könyv. Egy fantasy, és egy másik, amelyikben a fantasyt forgatják filmesek. Teli van állatokkal (gepárd, lovak, mindenféle madár és szőrmók, delfinek, a főszereplő pasinak van egy sápogó kacsája, és két görénye, stb :o)
Nos igazad van, onnan is jöhetett volna :o) De most nem onnan jött :o))) Kedvenc Vavyan Fable-m Álomhajszájának 2. kötete, 29-30 oldal ugrott be :o)
"A fúriák kiléte sem maradt rejtély.
Nos, a rajongó Phil nem ment be közéjük. Közel sem lépett a ketrechez. Igen-igen tisztes távolból szemlélte a mogorva szülőpárt, és az oltalmukban hancurozó, kölyökként szerfölött bájosnak tetsző sarjakat.
Sőt, az önfeledten elinduló Kristent is visszarántotta, s hozzá olyképpen, mintha a halál torkából ragadná ki.
- Az isten szerelmére, ezek rozsomákok! - figyelmeztette.
Kristen jól látta, hogy a majd' medveméretü, csapott faru, szürkés hátu, ugyancsak álarcfélét viselő teremtmények rozsomákok. Azt is tudta, hiszen olvasta valahol, hogy megszelidithetetlen, a túlerőnek is fúriákként nekirontó, megátalkodott fenevadakként tisztelik őket.
Na de Phil rozsomákjai!?
Még az ővéi is!
Ez ugy hangzott, mintha a vattaszakállas, jóságos Télapóról kiderült volna, hogy nyolcesztendős kisfiukat molesztált. Egyszerüen nem lehetett elhinni.
Phil mentegetőzött.
- A szülők felnőttként kerültek hozzám. A hímet egy bősz bika véknyából operálták ki, amit hirtelen felindulásában a fogai közé mart, tervei szerint mindörökre. A különválasztáshoz mindkettőjüket el kellett altatni. De a kicsit szelidithetők..." Stb :o)))))
Bocsi hogy hosszu lett, de nagyon szeretem ezt a részt :o)))
Úgy látom, Durrellhez hasonló olvasmányélményeid fűződnek, mint nekem. Ha figyelmesen olvastad a "Vadállatok bolondja" című művet, akkor te máris nagyon sokat tudsz az állatkertekről.
Azt hiszem, ezen a ponton érdemes feleleveníteni az egyik korábbi hozzászólást, amelyben Gerald M. Durrellt tiszteletbeli, posztumusz topiktaggá nyilvánították. Ez szerintem tényleg nagyszerű gondolat volt.
A rozsomák (torkosborz) nagyon jó csávó! Pedig szegényről a középkorban nagyon sok rosszat tanítottak. Pl. azt, hogy csak a zabálás kedvéért zabál, és ha teleette magát, akkor elszalad az erdőbe, és keres két, egymáshoz nagyon közeli fát. A két fa között átpréseli magát, így kipréseli magából a megzabált kaja salakanyagait (a hátsó póluson), aztán, miután ily módon könnyitett magán, rohan vissza zabálni. Később még többször eljátssza ugyanezt.
Természetesen ebből egy szó sem igaz, de a bestiáriumokban (jellegzetes közpkori műfaj, tkp. moralizáló állatoskönyv) ez a koholmány mindenütt benne van, sőt, legtöbb helyen így is ábrázolják, két fa között. :-)
"a legtöbbet csak akkor közelitheti meg, ha az állat ugy dönt, hogy hagyja" - Ez számomra nagyon szimpatikus meglátás, mert, ha egy állattal közelebbi kapcsolatba akarunk kerülni, annak mindig ez az alapja.
Amikor kengurukkal dolgoztam, egy csomó félős állatot úgy lehetett kézhez szoktatni, hogy az ember beült közéjük egy marék keksszel, vagy egy csomag zabpehellyel. Csak le kellett ülni a sarokbna, és megvárni, amíg az állat bátorságot merít, és odajön (a kaja a bátorításhoz kell). Ezzel a módszerrel igazán bizalmas kapcsolatot lehetett kiépíteni több állattal is, igaz, legtöbbször évekig tartott...
Ami a baleseteket illeti, sajnos az az általános tapasztalat, hogy az emberek nagyon felelőtlenek. Például egy farkasról feltételezi az ember (gondolom én), hogy esetleg haraphat, ezért nem célszerű a kerítésen átmászva benyúlni hozzájuk. Ehhez képest sok-sok évvel ezelőtt egyszer az történt, hogy az ápolók a reggeli takarításkor egy emberi ujjat találtak! Azért kissé furcsa, hogy nem jelentkezett érte soha senki...
Szerencsére a komoly balesetek nem túl gyakoriak, de azért sajnos néha előfordulnak. Évekkel ezelőtt például az egyik örvösmedve kapta el egy fiatal lány kezét (persze ehhez át kellett mászni a korláton, és be kellett nyúlni a rácson, mindezt azért, hogy a medvének kaját adjanak, ami egyébként is tilos), úgy, hogy a tenyéren több áthatoló sérülés keletkezett, és néhány ujjpercet el is kellett távolítani, mert nem volt vérellátása.
Ennél is súlyosabb sérülést szerzett az a valószínűleg ittas egyén, aki néhány esztendeje a pálmaházi építkezésnél "belógva" nyitás előtt érkezett, és a lánccal elzárt oroszlánbarlangba szökve, ott a korláton átmászva benyúlt az egyik nőstény oroszlánhoz, az oroszlán pedig szétroncsolta a karját.
Amikor a TV riporterei megkérdezték (a kórházban), hogy mi is volt, kiderült, hogy meg akarta simogatni az állatot, sőt, nemcsak megsímogatta, hanem puszit is adott neki (ezt a riportot anno fel is vettem videora, azóta is őrzöm).
Sokszor azt is látom, hogy a szülők gyakran nem figyelnek a gyermekeikre. Emlékszem, egyszer egy kisfiú a tigriseknél mászott át a korláton, és fejét a rácsnak támasztva (!, a tigris a rácson át kb. 10 cm-t ki tud nyúlni, ezért is van védőkorlát, a rácstól meghatározott távolságban) figyelte, ahogy a tigrisek a vízben játszanak. Úgy kellett kirángatnom onnan, a szülők meg csak percekkel később kerültek elő...
Mellesleg, ha már itt tartunk, elmesélem, hogy az állatkert fotósa is úgy fotózta a tigrist (rácsközbe dugott objektívvel), hogy közbe valaki mögötte állt, hogy bármikor hátraránthassa. Pedig annakelőtte a fotós is állatgondozó volt, és tudja, hogy mikor számadhat támadásra. Csak hát a tigris sokkal gyorsabb...
Örülök, hogy nyugodt vagy (a sok nyugtalankodás amúgysem tesz jót az arcbőrnek)!
Kb ugy, ha irsz egy emilt, hogy van két állatkerti topi. Nagyon szépen kéred a moderaturát, hogy mivel cime ellenére komplex dologgal foglalkozik mindkettő, ezért hagyják a törzsasztalon, ahol mindegyik funkciójának megfelel. Ezeket fel is sorolászhatod... Ha pedig mégis átrakják, akkor lehet a nevesitett modiknak irni személyes zokogóemilt, hogy tegyék vissza...
Akik nem olyan járatosak az erszényes/tasmániai ördög témában, kukkancsanak ide: www.parks.tas.gov.au/wildlife/mammals/devil.html
Itt nemcsak kép és szöveg, hanem movie is van az ördögpajtásról, mi több, a hangját is meghallgathatjátok (ahogy "énekel")!
Amúgy szerintetek hogyan lehet jobban megelőzni, hogy a moderátorok a megélénkült két állatkertes topikot (az örökbefogadást, meg ezt) átrakják a Tasztalról az állati!-ba? Mert az nem lenne éppen jó, ha átraknák (sőt, ha jobban belegondolunk, nem is indokolt, mert azért ez nem csak állati! téma, hanem azon túl még sok minden más is). Szóval szerintetek érdemes nekik emailt írni, vagy mi?
Meg vagyok nyugtatva :o))) Tudod, én állatmániás vagyok, és egész kis koromtól beszereztem mindenféle állatos könyvet, regényt, leirást, stb :o) Első kedvenceim közé Fekete István tartozott, de Durrel az igazi ász :o) Nagyon sajnáltam az öreget, szerintem minden magyar nyelvü könyve megvan :o) Nem tudtam róla, hogy ez békés kiadás volt, dehát nem egyforma minden állat, biztos van békés rozsomák iss, csak az iss ritkán ;-)))
Sajna vidékről nemigen tudok feljárni az Állatkertbe, de gyerekként sokat voltam az akkor még ott lakó nagyszüleimmel, és esetenként a kétnaponkénti Állatkert, és az 1×i Cirkusz sose maradt ki :o)))) Akkor még nagyon rosz helyen voltak a kisragadozók (mondjuk a nagyok iss), és mindig sajnáltam őkelméket a szük helyen... A cirkusz nekem azért volt jó, mert mindig kirittam, hogy engedjenek oda az állatokhoz egy kis simire... Igy van képem egy alomnyi oroszlánkölyökről, meg egy "maciról", meg még pár hasonlóról amint manójellegü méretekkel simogatom őkelméket :o) Szerintem a legnagyobb baj, hogy nem tanitják meg a gyerekeket arra, hogy hiába szeretné simogatni az állatot, a legtöbbet csak akkor közelitheti meg, ha az állat ugy dönt, hogy hagyja... Ez lehet a sok állatbalesetnek is az egyik oka manapság.
Először is, gratulálok kiváló fajismeretedhez! Az erszényes ördög esetében ez ugyanis nem túl gyakori.
Így volt ezzel az a moszkvai lakos is, aki kinn járt Tasmániában egy rokonánál, és fogott egy ilyen - vélehetőleg fiatal - ördögöt, amit "kissé furcsa" macskának nézett. Haza is hozta magával - persze nemtudom, hogy vitte át a határon - és a kertjében tartotta. A dolog csak akkor lett neki gyanús, amikor a "macska" megette a szomszéd kutyáját, így a derék polgár bevitte a jószágot a Moszkvai Zooparkba. Egy történet szerint egyszer így került ördög a moszkvai kollégákhoz, bár számomra némileg kétséges, hogy vajon tényleg igaz-e.
Amúgy tényleg helyes volna, ha az állat érkezése előtt ki lenne téve a tábla (persze olyankor meg elolvassák, hogy mi az, azutűán meg keresik, és hiába...), de ez sokszor nem működik. Egyrészt, mert nem mindig tudni előre, hogy az állat mikor kerül kiállításra, másrészt a táblák elkészültének is van átfutási ideje. A gondozó meg már csak olyan, hogy előbb van gondja az állatra, mint a tábla kihelyezésére (az illető gondozó S. Melinda, P. Zoltán lehetett - ők már nem dolgoznak nálunk, de nem ezért - , vagy esetleg én magam, bár erre nem emlékszem).
Az örödög valóban jó nagyot tud harapni (mint a dögevők általában), de ezt mi sohasem írtuk ki, hiszen belül üvegfal, kívül pedig a kerítéstől meghatározott biztonsági távolságra lévő korlát választotta el az állatot a közönségtől. Azt meg mégsem hiszem, hogy aki számára nem nyilvánvaló, hogy a korlát nem azért van, hogy azon átmásszunk, és benyúlkáljunk a kerítésen, arra a tiltó felület nagy hatással lenne. Ilyen alapon a kilinyekre is kiírhatnánk, hogy "lenyomandó", a TV készülék használati utasításában pedig szerepelnie kéne annak, hogy "a műsor megtekintéséhez célszerű a készülék képernyő felöli oldalát figyelni". ;-D
De a tréfát félretéve (mert azért a valóban veszélyes állatoknál így is felhívjuk a közönség figyelmét a veszélyre), szerencsére a mi örödgünk szokatlanul békés jószág volt. Mivel én magam is gondoztam, elmondhatom, hogy rendszeresen bejártunk hozzá, és mindig megúsztuk baleset nélkül. Inkább csak megszagolgatta az ember nadrágszárát, de azzal nemigen próbálkozott, hogy bele is harapjon.
Sajnos az erszényes ördögök nem túl hoszzú életű állatok, így 1990 őszétől (ha jóll emlékszem akkor érkezett, de csak 1991 tavaszán került át a frissen elkészült kenguruházba) 1995. január elsejéig (erre pontosan emlékszem) élt nálunk. Korábban sohasem volt, és sajnos úgy néz ki, hopgy egyenlőre nem is lesz ilyen állatunk. Én magam nagyon sajnálom, mert nagyon szerettem, és tudom, hogy a közönség körében is sok rajongója volt, akik még évek múltán is keresték.
Azért a lényegi kérdésedre is válaszolva, ma már nemigen foldul elő effajta probléma, a veszélyes állatok érkezése előtt elkészülnek a figyelmeztető jelek. A biztonsági berendezések és tereptárgyak pedig még jóval előtte, amint ez az erszényes örödög esetében is igaz volt.
Nagyon egyetértek azzal a meglátással, hogy a városi gyerekek túl messzire szakadtak a természettől, és pl. az állatokkal úgyszólván csak a természetfilmekben, illetve az állatkertekben találkozhatnak.
Ami a TV-t illeti, ez nagyon tetszett: "valós dolgok keverednek a kitaláltakkal és a hazugságokkal". Sajnos ez elég nagy probléma, és nemcsak a TV-ben van így, hanem pl. a középiskolai biológia oktatásban is :-((( . A TV-ben is van különbség persze a szimpla "állatos" műsorok, vagy mndjuk a jobb természetfilmek között. Ráadásul sajnos még a jó természetfilmekből is lehet borzasztó, mert sok hazai TV-csatorna a természetfilmek szinkronizálásakor nem kér fel megfelelő szakember, hogy a fordítás esetleges szakmai hibáit kijavitsa. Így aztán az erszényes rókakuzu "kefefarkú oposszum" lesz (csak mert az angol neve Brush-tailed Possum; mármost az idegen nyelvű fajnevek ne szó szerinti megfelelői a magyarnak, ráadásul az angolban a Possum csak a szlengben egyenlő az Opossum-mal, a fajnevekben nem), vagy a kafferbivalyból bölény (ezt néhány napja hallottam egy természetfilmben).
"az állatok is élőlények". Hát igen, ezt bizony nem ártana mindenkinek tudni. Szerintem ezzel kapcsolatban a legtöbb probléma a hobbi-, vagy társállatként tartott jószágok körül van. Egyébként az is egy gyakori téves vélekedés, hogy az állatok "ilyenek", vagy "olyanok", hiszen az állatok között óriási faji, és uhógyancsak komoly egyedi különbségek vannak. Ezenkívül szerintem az is gyakori probléma, hogy az emberek többsége nem, tekinti az állatokat autonóm szervezeteknek. Vagyis azt gondolják, hogy az állat olyan, mint egy tárgy. Ha valahová leteszik, akkor ott marad. Ezzelszemben az állat saját maga kezdi manipulálni a környezetét, többnyire kiszámíthatatlanul. Ez sajnos nagyon sok ember világképébe nem fér be (már ahogy én látom).
"Ezért szerintem az állatkerteknek igenis fontos szerepe van az emberek környezetvédelmi nevelésében" Erről van szó! Igazából azt szoktuk mondani, hogy a korszerű állatkertek működésének négy fő célja van (a sorrend felcserélhető, nem tükröz fontossági értékítéletet):
1. Természetközeli kikapcsolódási lehetőség, szórakozás biztosítása minden korosztálynak;
2. Környezeti nevelés, természettudományos-biológiai ismeretterjesztés, szemléletformálás, a biológiai kultúra művelése;
3. A természetvédelemben, az élővilág sokféleségének megőrzésében, illetve a fajmegőrzésben való részvétel közvetlenül (fajmegőrző tenyészprogramok, természetvédelmi programok, stb.) és közvetve is (pl. szmléletformálás);
4. Tudományos kutatás (az általános biológiai kérdésektől, alapkutatásoktól az állatkertek saját gyakorlati problémáiig).
Az általad említett tevékenység itt a 2. pontban szerepelt. Ennek két fő része van. Az egyik az informális (ismeretterjesztő táblák, információs rendszer, stb.), a másik a szervezett keretek között zajló oktatás (pl. látogatóvezetések, szakkörök, előadások stb.).
Oktatással, ismeretterjesztéssel sok hazai állatkert foglalkozik, köztük természetesen a budapesti is. Ha érdekel, szívesen leírom, hogy ez egészen pontosan mikből áll.
A pónilovas kocsin, illetve az "omnibuszon" (mi "sétavilinek" hívjuk ;-)) ) működő idegenvezetés ötlete nagyon tetszik. A legjobb lenne ezt élőszóban, de ez nem minden esetben megoldható (személyes alkalmasság kérdése), bár volt ilyen próbálkozás a "sétavilin", de kevesen figyeltek rá. A magnó nem rosz ötlet, már ha rá tudjuk venni a kollégákat, hogy helyesen kezeljék, mert ha elcsúszik a szöveg, nem éppen élvezetes. Azért persze ez még nem megoldhatatlan feladat...
Az idegenvezetésről annyit, hogy ilyen régen létezett nálunk, mi több, külön embereket foglalkoztattunk látogatóvezetői munkakörben. Akkor persze még más idők jártak, özönlöttek a szocilaista brigádok, akik vezetést kértek, és utána a vezető írhatott egy pár sort a brigádnaplóba.
Manapság sajnos az emberek nemigen szeretik a látogatóvezetést. Ha ugyanis az egész állatkertre vonatkozik, akkor nagyon sokáig tart, és az emberek többsége számára ez túl nagy kötöttség (nem mehet arra, amerre szeretne, egy kicsit megpihenne, falatozna a büfében, és különben is...). Próbálkotunk olyan megoldással is, hogy a vezetés egy-egy témáról, az Állatkert egy-egy részéről szóljon, és így mindjárt kibírhatóbb, de ez irányban sem volt számottevő érdeklődés. Ezért ma inkább más módszerekkel próbáljuk kiváltani a látogatóvezetést.
Táblát a rács közepére tényleg helytelen kirakni, nemcsak az általad leírt okok, hanem esztétéikai szempontok miatt is. Általában törekszünk is erre, bár a jelen esetben - úgy látszik - nem sikerült.
Ettől függetlenül azonban sajnos az a tapasztalatunk, hogy az ilyen táblák kevéssé hatnak közönségünk lelkiismeretére. Vagyis akkor is etetki az állatokat, ha egyébként elolvasták, hogy az tilos. Pedig volt olyan időszak is, amikor a hangosbemondóban fél óránként leadtuk azt a szöveget, amely a száj- és körömfájás veszélyéről szóló táblákon is szerepel.
Különben pedig ha nincs járvány, akkor sem szívderítő dolog, mert akkor is jelenthet fertőződési lehetőséget az állat számára.
Persze meg kell állapítsam azt is, hogy vannak, akik komolyan veszik a dolgot, és tényleg nem etetik az állatokat. Számuk ma már lényegesen nagyobb, mit a régi időkben. De azért még mindig lehetnének többen...
hangaroa (az elégedetlen ;-)) )
Ps. Különben én nem bánnám, ha mégis rendszeres hozzászóló lennél, és a kérdéseket/ötleteket is szívesen fogadom :-)
Szia! :o)
Irtad az erszényes ördögöt... Nos nem tudom, most hogyan van, de véletlenül pont akkor mentem, mikor hozták őkelméket... A kövektező történt: Erszényes ördög kitéve, gondozó elsiet. Ott van egy csomó ember: "hát ez meg mi???" döbbenettel (ugyebár nem éppen egy teve közismertségü állat). Ottmaradtam már nem tudom meddig, de fél órát tuti, és azt hajtogattam: itt láthatók az erszényes ördögök. amit látsz, az az erszényes ördög... vigyázz, harap, piszkosul... Vagy elhitték, vagy nem... Ugy x idő mulva arra jött egy gondozó, és feltett egy táblát: "Erszényes ördög" Néhány hang a háttérből: "tényleg az, honnan tudta???" Miután nem meséltem nekik az állatmániámról, ugyhogy csak eltüntem onnan... Remélem, már ilyen nincs... Vagyis ha uj állatot hoztok, ugye elötte kint van a tábla, és egy ilyen harapós jószág nincs kinnt x ideig tábla nélkül, miszerint Erszényes ördög, és harap, amit csak lát???
Zöccség.reménykedik.hu :o)
Nem ígérem, hogy gyakori hozzászóló leszek, de véleményem persze nekem is van, no meg egy pár ötlet/kérdésem is.
Először is. Szerintem valóban nagyon fontos a veszélyeztetett fajok megmentése, de mint azt már mások is emlegették, legalább ilyen fontos az élőhelyek védelme és az általánosabb értelemben vett környezetvédelem. A városi gyerek (és később a felnőtt) élő állatot szinte csak a TV-ben és állatkertben lát. A TV legnagyobb problémája, hogy a valós dolgok keverednek a kitaláltakkal és a hazugságokkal, ráadásul egy dobozban történik minden. Az egész mesterséges, ha pedig mégis eltűnik valami a képernyőről, akkor "majd apa megszerzi videón". A gyerekekkel meg kell értetni, hogy az állatok is élőlények. Ha egyszer elpusztultak, akkor nem lehet visszatekerni őket a távkapcsolóval (ezt persze sok felnőtt fejébe is bele kellene verni, de ez már nehezebb probléma).
Ezért szerintem az állatkerteknek igenis fontos szerepe van az emberek környezetvédelmi nevelésében, és ennek része kell hogy legyen a korábban megfujjolt állatsimogató is. Egy pár éves gyereknek életre szóló élmény lehet egy kecske megsimogatása. Ha ezen már átesett, talán más szemmel fogja nézni az ismeretterjesztő filmeket, mivel nem csak aranyos képeket lát.
A másik fontos dolog, amire pár számomra bátortalannak tűnő kezdeményezést láttam a budapesti állatkertben (tudom, a pénz csak akkor nagy úr, ha nincs), a helyes magatartásformák sulykolása. A vízparti élettereket bemutató részen találtunk néhány elég jól sikerült kis rajz sorozatot pl. a víz takarékos felhasználásáról és talán még az élet és halál házában volt hasonló próbálkozás.
Az ötlet/kérdésem a következő lenne:
Láttam póni lóval vontatott kocsit és kis omnibusz szerű járművet "rohangálni" a budapesti állatkertben. Azon kívül viszont, hogy mindenki látja, milyen laza a nagymami, aki befizeti az unokáját egy körre, nem láttam más funkcióját. Pedig itt talán meg lehetne próbálni egy kis infót beleverni a népbe. Hirvike gondja az volt, hogy nyilván nem lehet minden kocsira szakképzett "idegenvezetőt" ültetni, de ezért teremtette isten a magnót. Mivel ezek a járművek fix útvonalon közlekednek, nekem nem tűnik túl bonyolultnak a feladat.
Egyébként gyalogos idegenvezetésről se hallottam Pesten. Van ilyen? (1 nap = 8 turnus, 1 turnus = 10 ember, 1 ember = 200Ft; az napi 16.000Ft egy idegenvezetőnek (adózás után 6.000, de az se rossz), és pár felvilágosultabb látogató az állatkertnek)
Ötlet:
A látogatók a legritkábban érkeznek egyből a rács közepéhez, ahol például ki van akasztva egy "ne simogass a száj és körömfájás miatt" tábla. Nemrég eltöltöttem egy pár órát a rénszarvas kifutó előtt, és döbbenten láttam, amint kis gyerekek hatalmas csoportja balról érkezve egyből a sarkon megsimogatott minden elérhető állatot, aztán a kifutó közepénél meglátták a táblát. A beszélgetésük alapján ha előbb veszik észre, talán "megkegyelmeznek" szegényeknek, de tutira nem fogják legközelebb se körbejárni a helyet.
Ezt írta hirvike: "látom, HTML leckéket is vettél :-) " Hát igyekeztem, ha már akadt egy tanítómester ;-)
"kiváncsian várom a folytatást Ecce:
Ott tartottunk, hogy: ...felvetődhet a kérdés, hogy mi alapján állítják össze a természetest pótló, ám az adott országban is beszerezhető takarmányféleségekből álló menüt?
Ennek elméletben két módszere van. Az egyik módszer számításokon alapul. A természetben fogyasztott táplálék táplálóanyag- és energiatartalma alapján meghatározzák az állat táplálóanyag- és energiaszükségletét, majd az itthon is beszerezhető takarmányok között keresnek olyat, amellyel ez a szükséglet kielégíthető. Természetesen ezeket a takarmányokat úgy válogatják össze, hogy az egyes takarámányféleségek táplálóanyag- és energiatartalma, de még megjelenési formája, mérete stb. is lehetőség szerint megközelítse a természetest. Ehhez persze elég sokat kell számolni, és az eredmény akkor is csak egy modellre vonatokozik (ha érdekel valakit, hogy ez alatt mit kell érteni, majd szívesen elmagyarázom). De azért eléggé használható.
A másik módszert tapasztalati, az önkéntes takarmányfogyasztás és az ún. takarmánypreferencia vizsgálatán alapul. Nagyon egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy egy csomó mindent odarakunk az állat elé, amiből ő maga válassza ki, hogy mihez van kedve. Persze azért ez sem olyan egyszerű, itt is kell mérni (pontosan), azután meg számolni, de ez persze sokkal életszagúbb megoldás. Legutóbb egyébként Bécsben csináltak egy nagyszerű preferenciakísérletet az elefántorrú cickányoknál, és az eredményeket mi is alkalmazzuk. De csináltunk mi magunk is hasonlót az erszényes ördögnél (ez azért más volt, arra voltunk kiváncsiak, hogy milyen növényi táplálékot hajlandó elfogadni; de csak a VÉRNARANCS érdekelte).
A gyakorlatban a két módszer együttes alkalmazása a leghelyesebb, és általában így is csinálják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az etetési kísérletre a lehetséges takarmányféleségeket már eleve az állatok táplálkozási jellemzőinek, illetve a takarmányok jellemzőinek ismeretében válogatják ki.
Persze ez nem azt jelenti, hogy az összes vizsgálatot az összes állatkertben elvégzik. Az állatkertben látható fajok jelentős részét már évtizedek, esetleg évszázadok óta mutatják be az állatkertek, és e hosszú idő során rengeteg ismeret halmozódott fel az egyes fajok konkrét takarmányozásáról. Ilyenkor nyilván nem csinálnak új kísérleteket, hanem inkább a már meglévő tapasztalatokat használják (persze az időközben jelentkező újakkal kiegészítve) . Ezenkívül az állatkertek egymás között is megosztják tapasztalataikat, így aztán az új megfigyelések hamarosan eljutnak a világ valamennyi korszerű állatkertjébe.
Ha már megvan, hogy mit adunk az állatnak, jön a következő kérdés, hogy hogyan, és persze honnan szerezzük be, hogyan biztosítsuk, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon, stb. Erről írok majd legközelebb. Utána fogok még írni arról, hogy milyen típusú táplálkozásmódok vannak (mert nemcsak a klasszikus növényevő, ragadozó és mindenevő műxik), különleges takarámányokról, és néhány konkrét menüről is. Addig itt egy kis ízelítő abból, hogy a tavalyi évben mennyi takarmány fogyott a Fővárosi Állat- és Növénykertben:
Növényi eredetű: réti széna - 446 220 kg - 5,972,956 Ft
lucernaszéna - 64 010 kg - 1,043,675 Ft
zöld lucerna - 231 100 kg - 918,387 Ft
szalma - 225 750 kg - 2,177,128 Ft
árpa - 9 665 kg - 220,467 Ft
búza - 12 570 kg - 289,002 Ft
kukorica - 17 235 kg - 326,337 Ft
zab - 14 560 kg - 358,406 Ft
alma - 62 222 kg - 4,939,658 Ft
körte - 11 671 kg - 1,923,665 Ft
banán - 7 183 kg - 1,044,907 Ft
narancs - 11 387 kg - 1,330,177 Ft
citrom - 955 kg - 161,250 Ft
sárgarépa - 111 289 kg - 7,521,257 Ft
gyökér - 6 582 kg - 1,330,155 Ft
cékla - 17 370 kg - 963,281 Ft
karalábé - 11 790 kg - 917,210 Ft
karfiol - 7 827 kg - 809,613 Ft
fejeskáposzta - 8 937 kg - 491,246 Ft
saláta - 54 119 db - 4,183,694 Ft
burgonya - 19 181 kg - 791,856 Ft
Állati eredetű: nyers hús - 12 528 kg - 3,759,604 Ft
egér - 78 850 db - 1,574,446 Ft
patkány - 21 750 db - 435,000 Ft
nyúl - 3 612 kg - 988,978 Ft
naposcsibe - 13 250 db - 59,400 Ft
édesvízi hal - 35 111 kg - 2,802,070 Ft
sajt - 922 kg - 916,676 Ft
túró - 2 402 kg - 1,141,490 Ft
tojás - 88 680 db - 1,202,003 Ft
rák - 101 kg - 187,184 Ft
kagyló - 98 kg - 149,195 Ft
tubifex - 620 lit - 558,000 Ft
És ebben a listában még nincs is feltűntetve minden takarmány! Egyébként az összes takarmányköltség 2000-ben 91,755,600 Ft volt.
Na, egyenlőre ennyi. Folytatás is lesz, de csak majd holnap, és akkor is inkább a nap későbbi felében, mert napközben Kaposvárott leszek. Mindenkinek minden jókat, és tessék írni! Ebben nekem még sok restanciám van, de majd igyexem bepótolni...
