Jól mondod, mert ha a méterrudak hosszúságkontrakciója valóságos lenne, akkor annak mechanikai következményei vannak és visszajutunk a Jánossy-féle hipotézishez, meg aztán az abszolut koordinátarendszerekhez és végül az éterhez. Azt vesztené el a spec rel. amit éppen megnyert.
Szerinted, ha a mozgásra merőlegesen álló méterrúd pontosan 1m K-ból ( mozgó rendszer ) nézve, majd a mozgás irányba fordítva lerövidül , akkor szerkezeti változások történtek rajta? Míg ugyanezt a kisérletet a méterrúd rendszerében elvégezve semmilyen változásról nem számolsz be. A két igazság egy valóságot takarhat ? Azaz nem történik szerkezeti változás és a hosszváltozás, csak látszólagos, egyetlen oka a mérési eljárásban rejlik. Vagy azt mondod, hogy torzul a rúd, de szerkezeti változást nem szenved, a tér-idő szerkezete torzul a mozgás irányában ( az egész csak egy topológiai transzformáció ). De ekkor azt is hozzá kell tenni, amit meg is teszel, hogy a természetleírás szempontjából csak a mérési eredmények a fontosak ,mert a világ a priori elvileg nem festhető le. Ezt is elfogadom, de akkor a valóságos, létező és ezzel összefüggő tradicionális fogalmakat ki kell iktatni.
Az idő kérdése viszont nem azonos a tér kérdésével, mert bármilyen ko-ban mérem az időt az mindíg valóságos lesz, mert csak órával tudom megmérni, méterrúddal nem ! Míg hosszúságot idővel is tudok számolni !
talán az lehet a háttérben, hogy vannak fogalmak, ezek közé tartozik a hossz, időtartam, tömeg, melyek "valódisága" igen mélyen belénk gyökerezett. Ha ez megfigyelőtől, annak mozgásától függ, akkor az csak "látszólagos" lehet.
Ugyanez a probléma nem merül azonban fel a sebesség vonatkozásában, (azt hiszem épp Te szoktad például felhozni,) mert annak relativitása, látszólagossága hétköznapi tapasztalatainkkal (és arra épülő fogalmainkkal) nem ellentétes.
Épp ezért tartom fontosnak a megértés folyamán olyan analógiákat állítani párhuzamba a "faramuci" jelenségekkel, amikben jól eltájékozódunk. Nálam pl. a síkbeli szakasz hossza, két végpontjának távolsága és koordinátavetületei ilyen mankók.
Jó a kérdés, de félrevezető : A müon a saját rendszerében t' ideig marad stabil ( vagy ami ugyanaz : a mérőlaboratóriumban nyugalomban lévő müon ), míg egy mérőlaboratóriumhoz képest v-vel mozgó műon ( vagy ami ugyanaz: egy a műonhoz képest mozgó mérőlaboratórium ) t ideig bomlik. A t>t' mindíg igaz. Mindkét mennyiséget órával mérem, tehát az idődilatáció valóságos kell, hogy legyen. A müon a saját rendszerében nem mozdult el, hiszen csak elbomlott ( x'=0). A mérőlaborban viszont mérőszalaggal meg tudom mérni a légkörbe való belépés és a becsapódás helye közötti valóságos távolságot. Itt nem arról van szó, hogy a müon nyugalmi "hosszmérete" a sebesség miatt megváltozik, hanem a belső órájának a ritmusa.
Mindig elcsodálkozok, hogy egyes embereknek miért annyira fontos, hogy egyes jelenségekre rátegyék a "látszólagos" címkét.
Nekem ez legfeljebb akkor lenne érdekes, ha a "látszólagos" címke azt jelölné, hogy valamilyen módon a mérés eredménye becsap, tévesen illesztettem be a modellbe. Helytelenül, felszínesen következtetve másnak tulajdonítottam az eredmény, mint kellett volna. Akkor értelmesnek tartanám a látszólagos címkét, azt jelentené, vigyázz, gondold át alaposabbna, mert becsaphatod magad.
Astroian ilyen értelemben is használja a látszólagost, mert ő sült bolondságnak tartja az egész specrelt.
Muallim viszont nem, ő a hozzászólásai alapján szerintem pontosan érti, miről van szó. Mégis, a látszólagos címke számárta is fontos. Legalább is látszólag... :-)
Előre leszögezem,hogy hosszat csak hosszúságmérővel, időt meg csak időmérővel lehet közvetlenül megmérni. Ezek e mérőeszközök elvileg különböznek egymástól. Akkor tekintek egy eseményt valóságosnak, ha az idő- vagy hosszparamétereinek megváltozása szerkezeti sajátságok, mechanikai sajátságokhoz köthetők.
Ha csak anyagmentes tér- és időkoordinátákról van szó , akkor csak látszólagos eseményekről ( nem valóságos ) beszélünk. Mihelyst rudakról és órákról van szó, akkor valóságos eseményekről beszélhetünk.
Mivel egy mozgó rúd hosszát időméréssel következtetjük ki, nem közvetlen hosszméréssel így nem mérhető ki a hosszváltozás, csak kiszámolható, nem tapasztalható, tehát nem bizonyítható ezért csak látszólagos lehet.
Egyszerűen azt állítom, hogy az idődilatáció valóságos esemény, a hosszdilatáció meg látszólagos.
A nyugalmi hossz és a mozgási hossz között mérési, elvi különbség van, azaz az egyiket a párizsi méterrúddal hasonlítom össze, a másikat meg czézium atomóra idejével azaz időméréssel, tehát elvileg különböző mérési eljárást alkalmazok, a körtét az almával definiálom. Ezért azt mondom, hogy a méterrúd mozgási hossza ( nevezhetném idővel definiált hossznak, és hosszúsággal definiált hossznak )látszólag nem azonos a nyugalmi hosszával, ami igaz is. Mivel azonban hosszat mérőszalaggal szoktunk mérni ezért a mérőszalag által elfogadott méretet tekintjük valósnak. Itt mondjátok, hogy a nyugalmi hosszat órával is definiálhatom : ez nem így van mert a rúd két végén egyformán járó órák távolságát csak méterrúddal tudom megmérni...
Az időtartammal mért hossz pedig csak látszólagos, mert nem tudok melléfektetni semmilyen nyugvó mérőszallagot. Azt megcsinálhatom, hogy legyártok egy mozgási hosszmétert (v függvényében ), de azt sem tudom a mozgó méter mellé illeszteni.
Számomra világos a körte és az alma közötti különbség. Azaz valóságos hosszon a nyugalmi mérőszámot érthetjük. Annyiban kitüntetett szerepe van a nyugalmi rendszernek, hogy a tárgyak mozgási irányban mért hosszuk maximális.
Az időtartam mérése esetén mindkét rendszerben almát almával hasonlítok össze tehát bármilyen inerciarendszerben megmért időtartamok valóságosnak tekinthetők.
Ezért van az, hogy a müonok leérhetnek a földfelszínig.
Itt is elmondható, hogy annyiban kitüntetett szerepe van a nyugalmi rendszernek, hogy benne az órák a leggyorsabban járnak..
a specrel fogalmi körében minden hosszlehet akár "látszólagos" is, még az egymás-mellé tevéses összehasonlításos mérés eredménye is, azaz a sajáthossz= nyugalmi hossz is.
A specrel fogalmi körében ugyanis események vannak, hely és időkoordinátákkal jellemezve.
Ezért adta meg mmormota a leírt lejárást, melyben precízen a hosszat események helykoordinátáinak különbségeként definiálja. (A rúd két végén egyidőben történő események helyének eltérése).
A valóságos (invariáns) érték azonban a két esemény közötti intervallum, melynek adott rendszerbeli térirányú vetülete a hossz.
Amit mmormota 15749-ben leírt, mint a mozgó rúd hosszának a mérési eljárása, az 0 sebességgel mozgó rúdra (= álló rúd) is alkalmazható. Sőt, ugyanazt adja, mint az álló rúdra alkalmazott elemi egymás-mellé tevéses összehasonlításos mérés. Ekkor tehát a "látszólagos" hossz = "valódi" hossz. Éppen ezért a v=/=0 esetben a mozgó rúd leírt eljárással mért hossza is lehet "valódi". Ebben az összefüggésben a látszólagos/valódi kérdéskör csak szavakon való lovaglás.
"Ebben akár meg is egyezhetünk. " Köszönöm mmormota, megegyeztünk. Ezzel új fejezetet nyitottál ebben a topikban. 1. mmormota leírta már párszor ezt a gondolatmenetét... 2. Már megbeszéltük ezt korábban is, amikor megegyeztünk (?) abban, hogy látszólagos mennyiség alatt a megfigyelőfüggő mennyiségeket értjük, nem?
Ettől kezdve remélem a többieknek sem okoz gondot belátni, hogy az (SR) órajel eltérések is csak LÁTSZÓLAGOSAK. Magyarul az iker visszatér és mire itt állnak egymás mellett egyik sem lesz öregebb.
A (15722)-t olvastad? Külön neked írtam :) . Mérések bizonyítják, hogy közös pontból indítva, eltérő pályán mozgatva két órát, majd ismét közös pontba visszahozva a két órán leolvasható eltelt idő nem lesz ugyanaz. (Néhány különleges pályát leszámítva, pl. amikor egymás mellett utaznak az órák).
Az első elmélet, amivel ezt a valósgban mérhető dolgot ki lehetett pontosan számolni, az a spec.rel. volt. Persze azóta már sok újabb elmélet van, de amelyik nagy sebességekről szól, az ezt mind tudja (ezeket relativisztikusnak nevezzük..)
"Csak emlékeztetőül : a hosszmérés esetén ez nem áll fenn mert a mérési eljárás különbözősége miatt jön létre a hosszkontrakció, amit így látszólagosnak kell venni."
?
A mozgó hosszmérést 0 sebességgel haladó rúdra is alkalmazhatjuk és akkor nem változik a mérési eljárás.
15753-ban feltett kérdésem most lett, aktuális, azaz az idődilatáció valóságos vagy látszólagos.
Ehhez meg kell vizsgálni a mérési metódust K-hoz képest mozgó inerciarendszerben, K'-ben nyugvó óra esetén. K'-ben két esemény között eltelt időtartamot ( t' ) K'-ben gyártott ( hitelesített ) és nyugvó órával megmérjük. Ugyanezt az órát nézzük K rendszerből egy K-ban gyártott és hitelesített órával, ahol is dx=v*dt-t utazik. Az LT szerint dx=k*(dx'+v*dt'),ahol k=sqrt(1-(v/c)^2), de dx'=0 mivel K'-ben az óra nyugalomban van, így dt=k*dt', a kapott eredmény a műonokra is igaz.
Mivel mindkét K-ban órával történt az időmérés, így a mérési eljárásban sincs különbség ezért az időre vonatkozó észleléseinket valóságosnak kell tekinteni!
Csak emlékeztetőül : a hosszmérés esetén ez nem áll fenn mert a mérési eljárás különbözősége miatt jön létre a hosszkontrakció, amit így látszólagosnak kell venni.
mondták már neked a földfelszínen detektálható müonokat? ha az idődilatáció csak látszólagos, nem tudná megváltoztatni azon tényeket, hogy mekkora távolságot kell megtenni és mennyi ideje van rá (élettartam).
A specrelt az is cáfolja, hogy Einstein bele keverte az inercián keresztül a tömeget az elektrodinamikába, anélkül, hogy megvizsgálta volna mi is az a 'tehetetlen tömeg'.
A Minkowski invariás d(X1,X2) metrika miatt az X3=(x3,y3,z3,t3)-ból nézve is a hossz
sqrt((x1-x2)^2+(y1-y2)^2+(z1-z2)^2)
össze van kötve a c-n keresztül az idö folyásával, a
c (t1-t2)-vel.
Ez az egyik, de a részecskék helye és sebessége lehetetlen pontos meghatározása miatt az idö szinkronizálás, pl. t3 = t1, vagy pontos hossz meghatározás sem lehetséges, és ez a másik probléma.
Már a világpontok X1=(x1,y1,z1,t1), X2=(x2,y2,z2,t2) és X3=(x3,y3,z3,t3) részecskékkel történö pontos megadhatósága hiánya miatt cáfolt a spezrel.
Szó sincs róla, az az időeltérés történetesen skalár, nem szóhasználat kérdése, minden megfigyelő számára azonos. Nem lehet semmiféle értelemben látszólagosnak tekinteni.
Amikor SR körülmények között méred, tudod, hogy látszólagosan hosszváltozáson esett át a tárgyad.
Ebben akár meg is egyezhetünk.
Köszönöm mmormota, megegyeztünk. Ezzel új fejezetet nyitottál ebben a topikban.
Ha ezt a látszólagosan eltérő SR mhosszt = aszláhosszt definiálod hossz -nak az SR -ben, ez rendben van, csak ettől kezdve soha ne felejtsd el, hogy ez a hossz definíció szerint is mindig LÁTSZÓLAGOS.
Ettől kezdve remélem a többieknek sem okoz gondot belátni, hogy az (SR) órajel eltérések is csak LÁTSZÓLAGOSAK.
Magyarul az iker visszatér és mire itt állnak egymás mellett egyik sem lesz öregebb.
Amikor SR körülmények között méred, tudod, hogy látszólagosan hosszváltozáson esett át a tárgyad.
Ebben akár meg is egyezhetünk.
Nem tudom, kellően világosan látod-e, hogy ez is szóhasználat kérdése. Az előző hozzászólásomban definiáltam az mhossz-t. Mivel ezt kifogásoltad, nevezhetjük éppen aszlhá_hossz-nak is - ugyanazt a dolgot. :-)
(aszlhá_hossz: Astroian Szerint Látszólagos Hosszváltozáson Átesett hossz)
A gaz relativisták csak annyit tettek, hogy - mivel az ő számításikban gyakoribbak a mozgó tárgyak mint a nem mozgók - ezt az aszlhá_hossz mennyiséget nevezték el egyszerűen hossznak, és - mivel ők is meg akarták különböztetni a te hossz fogalmadtól - a tiedet nyugalmi hossz-nak.
A fizikus nem filozófus, nem azon törpöl, hogy mi látszólagos meg mi valóságos. Helyette arra kíváncsi, ha így és így mér, mi lesz a mérés eredménye. Olyan modellt próbál alkotni, ami ezt egyre pontosabban, szélesebb érvényességi tartományban teszi. (a filozofálás az idősebb fizikusokra szokott rátörni, mikor alkotóerejük csökkenni kezd)
Ehhez még azt teszem hozzá, hogy a távolságok tágulásának nem az aránya nagyogg, hanem a mértéke. A távolságokba bele kell számítani a mozgó tárgy hosszát is.
Azt akartam mondani, hogy a Lorentz-inverzet is bizonyítani kell tudni. Vagyis a mozgó K' méréseivel visszajövök az álló K-ba, és meg akarom magyarázni azt, hogy a tágulásból ott miért lett zsugorodás?
Teljesen egyetértek azzal amit írtál, szerintem csak nem vagyok érthető, mert látom, hogy a példád nem arra vonatkozik, amit mondani akarok.
Azt mondom, hogy az álló K inerciarendszerben csak egyetlen tárgy mozogjon a saját origójához képest v sebességgel. Legyenek más tárgyak is, ezek ne mozogjanak. Most felszállunk egy mozgó K' inerciarendszerre, de ennek V sebessége legyen nagyobb az álló origójához képest, mint az ott mozgó tárgy v sebessége szintén K origójához képest.
Most nézzük meg mit mérsz K' rendszerből. Azt látod, hogy a mozgó tárgy hossza tágult. Igenám, de az állóban történő zsugorodást is meg kell magyarázni a K'-ből nézve, különben nem lenne értelme a spec. rel.-nek. A mozgó tárgy csak úgy zsugorodhat, ha K minden álló távolságának tágulása kisebb, mint a mozgó tárgyé. Ez természetes is, hiszen a magaddal vitt mérőszalagod is összezsugorodott, emiatt minden távolság megváltozott.
Ez az amit sokan nem értenek a topikban, azonban csak egyszer át kell gondolni amit mondtam, aztán magától értetődik. Szerintem köztünk ebben egyetértés van.
Szerintem megkapjuk a választ a következő kisérlet alapján:
K'-ben legyártunk egy méterrudat az ott meglévő méter-etalon segítségével. Ekkor biztosak lehetünk, hogy K'-ben a legyártott rúd hossza éppen egy méter. Ezek után senki egy ujjal nem nyúlhat hozzá. K rendszerből, amely v-vel egyenletesen mozog K'-höz képest megállapítjuk a K'-ben nyugvó méterrúd hosszát az klasszikus módon úgy, hogy a mozgó méterrúd A'-B' végpontjainak időbeli távolságait kivonja ( azaz amikor A' elhalad az óra helyén t(A'), és B' elhalad ugyanazon óra helyénél t(B') ) , delta(t)= t(B')-t(A'), akkor a megmért mozgási hossz l=v*delta(t), ezt a Lorentz kontrakciónak megfelelően kisebbnek találja mint l'-t. Ugyebár ezalatt a művelet alatt K'-ben senki egy újjal nem nyúlt a méterrúdhoz, semmilyen külső behatás nem érte, míg a K-ban mért érték eltér a métertől. Mi okozta a különbséget mégis. Egyértelműen a mérési módszer. K'-ben a ( nyugalmi rendszerben ) távolságokat mérünk az órák felhasználása nélkül, míg K-ban ( a mozgó rendszerben ) csak órák felhasználásával időt mérünk.
A két mérőszám különbségét csakis a "mérési eljárás szükségszerű különbözősége idézhette elő".
Tehát leszögezhetjük, hogy K-ban l ( mozgási, nem nyugalmi ) mérőszám nem azonos a K'-beli l' nyugalmi ( nyugalmi, ott legyártott ) mérőszámmal !
Ha megállapodunk abban, hogy a legyártott méterrúdat K'-ben tekintjük megfoghatónak, valóságosnak, mint anyagot és egy robogó vonatból K-ból, csak láthatónak és nem megfoghatónak, akkor igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a valóságos hossz a nyugalmi hossz, a látszólagos pedig a mozgási hossz !
Hiszen a mérési eljárás dönt ebben a kérdésben : valóságos hosszat csak hosszal lehet mérni, idővel hosszat meg csak látszólagosan !
A következő kérdés: az időméréssel mi a helyzet ebben az aspektusban ?
Nem ismerem Hraskó könyvét, ezért nem tudok véleményt mondani az általad eml0tett példájáról, de továbbra is azt mondom, hogy ha felszállunk a mozgó rúdra, akkor nem növekszik meg az összes hossz a világon.
Az alábbi ábrán láthatod, hogy szerintem hogyan van
Az ábra azt mutatja, hogy 4 különböző sebességű rendszerből (0, 0.25c, 0.8c, 0.95c) milyen hosszúnak mérjük a nyugvó rendszerhez képest különböző sebességgel (-c-től +c-ig, c=1) mozgó egységyni hosszúságú rudat.
Látható, hogy mindegyik sebességnél lesznek hosszabbak és rövidebbek.
"Azért mert Einstein azt találta mondani, hogy az a valóság amit mérni tudsz, attól még nem lett az a valóság amit mérni tudsz, ráadásul kutyafuttában."
Einstein tisztán tárgyalja a kétféle hosszat.
Einstein (1905):
"Let there be given a stationary rigid rod; and let its length be l as measured by a measuring-rod which is also stationary. We now imagine the axis of the rod lying along the axis of x of the stationary system of co-ordinates, and that a uniform motion of parallel translation with velocity v along the axis of x in the direction of increasing x is then imparted to the rod. We now inquire as to the length of the moving rod, and imagine its length to be ascertained by the following two operations:--
(a) The observer moves together with the given measuring-rod and the rod to be measured, and measures the length of the rod directly by superposing the measuring-rod, in just the same way as if all three were at rest. (b) By means of stationary clocks set up in the stationary system and synchronizing in accordance with § 1, the observer ascertains at what points of the stationary system the two ends of the rod to be measured are located at a definite time. The distance between these two points, measured by the measuring-rod already employed, which in this case is at rest, is also a length which may be designated ``the length of the rod.''
In accordance with the principle of relativity the length to be discovered by the operation (a)--we will call it ``the length of the rod in the moving system''--must be equal to the length l of the stationary rod.
The length to be discovered by the operation (b) we will call ``the length of the (moving) rod in the stationary system.'' This we shall determine on the basis of our two principles, and we shall find that it differs from l.
Current kinematics tacitly assumes that the lengths determined by these two operations are precisely equal, or in other words, that a moving rigid body at the epoch t may in geometrical respects be perfectly represented by the same body at rest in a definite position."
Tehát Einstein teljesen világosan beszélt.
Megállapította, hogy a két különböző módon definiált hossz eltér és erről teljesen másképp vélekedett az addigi fizika. Fel sem merült senkiben, hogy a két hossz különbözhet
Hogy van-e értelme a mozgó rúd így definiált hosszáról beszélni, azt az dönti el, hogy van-e gyakorlati értelme.
Nos, a relativitáselmélet szerint van.
Például ez a hossz (és nem a nyugalmi hossz) dönti el, hogy egy mozgó rúd belefér-e egy alagútba.
A nyugalmi hosszal számolva azt kapod, hogy nem lehet egyszerre bent a hosszabb mozgó rúd a rövidebb alagútban, a mozgó hosszal számolva meg azt kapod, hogy bent lehet.
A valóság meg eldönti, hogy kinek van igaza.
Ezt valóban nem könnyű direktben tesztelni, de a relativisták bíznak benne, hiszen az időlassulás, minek szerepe van ebben, és egyéb relativisztikus jóslatok mérésekkel alátámasztottak.
Köszönöm szépen az igyekezetedet s ezt a visszafogott választ, mindigis tiszteltelek ezért. De akármilyen sajnálatos, biztosíthatlak nincsenek megértési problémáim azzal amit állítok. Hidd el azt is pontosan értem Ti hogyan gondoljátok.
A specrel nem ugyanazt nevezi a tárgy hosszának, mit te.
Látod pontosan ez a probléma. A specrel tökéletesen jól elvan magával, csak ne kelljen kilépni belőle. Mert akkor kiderül, hogy nem felel meg a valóságnak amiről beszél. Csak annyit kellene tennie, hogy belátja: amiről ő beszél az nem a valóság, hanem annak a látszó része. Ez a látszat változhat a már ezerszer leírt módon, egyszer így látod máskor úgy, ez korrekt.
Azért mert Einstein azt találta mondani, hogy az a valóság amit mérni tudsz, attól még nem lett az a valóság amit mérni tudsz, ráadásul kutyafuttában.
Egy ilyen hossz definíció mellett neked igazad lenne. Csak éppen lehetetlen lenne mozgó tárgy hosszáról beszélni. Nem lehet ugyanis megmérni. Előbb meg kell állítani, Párizsba szállítani stb.
És? Nem ez a hossz definíció? Nemcsak fizikusok mérnek ám hosszt, hanem mondjuk biológusok is.
Ha ezt tennéd (ie megállítod, Párizsba viszed, miért ne tehetnéd, nem kell ezt ezerszer megtenni, csak néhányszor elvinni Párizsba) rájönnél, hogy a mozgó tárgynak nem változott a hossza. És eztán nem lenne lehetetlen a mozgó tárgy hosszáról beszélni, mert tudnád, hogy ugyanannyi mint amikor állva méred Sevresben. Amikor SR körülmények között méred, tudod, hogy látszólagosan hosszváltozáson esett át a tárgyad. Ha véletlenül a valóságos méretére volnál kíváncsi, akkor a specrel látszólagos hosszváltozását bekalkulálva megmondhatod a tárgy valóságos, állva mért hosszát, ha akarod.
Nem lehetetlen megmérni, pontosan ugyanúgy mérhetsz ahogy eddig.
Nem kell Sevresbe járni, mert már előzőleg eldöntötted mondjuk ezer odajárással és összehasonlítással, hogy a mozgó tárgyak ugyanolyan hosszúak, mint az álló tárgyak.
Arra kérlek, legalább egy fél óráig ne vágj vissza ha elolvastad, próbáld megfontolni mit mondok, hiszen Te vagy az egyik legértelmesebb a csapatban.
Miért nem vagy képes megérteni, hogy ez egyszerűen attól függ, mit értenek egy rúd hosszán? A specrel nem ugyanazt nevezi a tárgy hosszának, mit te.
A hossz nem kötáblába vésett abszolut fogalom, hanem definíció és mérési utasítás kérdése.
Vegyük pl. ezt a definíciót: a hossz egy arányoság az etalon méterhez képest. Úgy kell megmérni, hogy a mérendő tárgyat el kell vinni Párizsba, az etalon mellé helyezni, és megállapítani az egymáshoz képest nem mozgó etalon és tárgy arányát (nem részletezem jobban) Ez azt definiálja, amit te értesz hossz alatt.
Egy ilyen hossz definíció mellett neked igazad lenne. Csak éppen lehetetlen lenne mozgó tárgy hosszáról beszélni. Nem lehet ugyanis megmérni. Előbb meg kell állítani, Párizsba szállítani stb.
Mivel egyesek esetleg mégis kíváncsiak lehetnek, mit mérnének másféle eljárással, ki kellene találniuk egy másik fogalmat, ami már mozgó tárgy esetén is értelmes. Kell tehát egy kiegészítő fogalom, mondjuk mhossz. Ez jó lenne mozgó tárgyra is, és úgy definiálhatnánk, hogy ezt az mhossz-t szinkronizált órákkal és sok megfigyelővel is szabad mérni, úgy is, hogy közben a tárgy mozog. Azt a hosszt nevezzük mhossz-nak, ami két olyan álló pont között mérhető, ahol a mérendő bot két vége egyidőben tartózkodott. Ezt már lehet az első definíció szerint Párizsba vinni stb.
Na most, ez az mhossz sebességfüggő lenne - legalábbis az általad relativistáknak nevezettek szerint. Most nem azt akarom n+1-edszer megmutatni, miért gondoljuk ezt, csak szeretném, ha végre megértenéd, egyáltalán mit jelent az ha ezt gondoljuk... :-)
A specrelben ezt az mhossz-t nevezik egyszerűen hosszúságnak (és ez sebeségfüggő), és az első definíciónak megfelelő hosszúságot nyugalmi hosszűságnak (nem sebességfüggő).
Mondd, te ugye ezt most csak direkt csinálod? > Ezt bárki leellenőrizheti, bármikor elmegy Sevresbe, összehasonlítja a saját > méteretalon másolatát az eredetivel és láthatja, hogy nem ment össze. Már ugyan miért kellene különbségnek lennie két egymás mellett álló 1 méteres rúd hossza között? Továbbra is azt hiszem, hogy egyszerűen nem érted, hogy mit állít a specrel, és te egy teljesen más dolog ellen hadakozol.
Azt hiszem, felfedeztem a relativisztikus ego-dilatáció jelenségét:) Minél kevésbé ért valaki ahhoz, amiről vitatkozik, annál nagyobb elánnal teszi:-)
