Keresés

Részletes keresés

HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15873
Kedves Muallim!

Attól, hogy a fénysebességen alapul, azaz attól, hogy a sebesség képletében szerepel az idő mint mértékegység, attól még nem időn alapul a mérés. Távolságot mérek: azt a távolságot, amennyit a fény annyi idő alatt megtesz. Akárhogy csűröd-csavarod, ez attól még távolságmérés marad, egyszerűen azért, mert távolságot mérünk, nem pedig időt.

Attól, mert az idő mindenben szerepet játszik, mert alapvető és kiszakíthatatlan része a világmindenségnek, még nem következik, hogy az időt mérjük meg minden esetben.
Előzmény: muallim (15870)
egy mutáns Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15872

Szellemes.

Óra tényleg nem kell, ha más módon tudok gondoskodni az egyidejűségről. OK.

Üdv: egy mutáns

 

Előzmény: HondaVuk (15860)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15871
Mindebből persze nem következik az, hogy a hosszkontrakció valóságos. Meg az sem, hogy látszólágos. Csak annyi, hogy az érvelésed rossz volt.

A hosszkontrakció látszólagos abban az értelemben, hogy ha lelassítok a mért tárgyhoz, akkor annak hossza nőni fog és a végén, ha nyugalomban mérem, akkor megkapom a nyugalmi hosszt, azaz a hosszkontrakció nyom nélkül eltűnik, míg az órák "elhangolódása" megmarad, azaz az ikerparadoxon hatása akkor is megmarad, ha a két test nyugalomba került. De ebből sem következik, hogy csak látszólagos volt, hiszen egy gyorsan felém mozgó hengert akár fele akkora hosszúságú hengerbe is bele tudom zárni, ami azt mutatja, hogy amíg tart, addig valóságos.
muallim Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15870
Kedves HondaVuk !

Az óra lelkében van egy kiegyensúlyozott ingakerék, kilincskerék meg fogaskerekek, a mutató csak a lengés számával arányosan fordul el.
A hagyományos ingaórában leng az inga, a kvarcórában rezeg a kristály, a homokóra is adott időtartamot mér, a napóra a Föld forgása ..... stb. Ezek periódikus rezgőmozgások, vonalzóval időt még nem volt szerencsém mérni, se fordítva...
De hiába találsz ki mechanizmusokat az idő mindíg tetten érhető. Az egyidejűség is az időfogalomkörébe tartozik...
A fényóra egyébként a fénysebességen alapul, de ugyebár a sebességben benne van az időfogalom is egyben...
Előzmény: HondaVuk (15868)
muallim Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15869
A valóságot a szubjektum éli meg, én csak azt állítottam, hogy egyszerre nem lehetek a vonaton is és a sorompónál is ( ez érthető ? ), el kell döntenem, hogy hol vagyok és azt tekintem valós környezetemnek. Mivel magamat nem tudom feltranszformálni a vonatra, ezért kivülről csak látszólagosnak tekinthetem.

A vonaton vagyok akkor azt tekintem valóságos létezőnek.
Még világosabban :
A valóság definícióm szerint : tudat+megfigyelés+megfigyelés tárgya. Bármelyik elem hiányzik egyidejűleg, akkor az csak látszat lehet.

Te miként definiálnád?



Előzmény: Mungo (15865)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15868
Az elved annyira nem igaz, hogy az emberiség történelmének több mint 99%-ban végig hosszúságméréssel mérték az időt. A normál mutatós óra például a mutatók által megtett úttal (elfordulás hosszával) mérte az időt. De persze a napóra is hasonló elven alapul. De a spec. rel. kedvenc időmérője, a fényóra is a fény által megtett utat méri és abból számolja vissza az eltelt időt.
Előzmény: muallim (15861)
Callie Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15867
És mi akadályoz meg abban, hogy a számodra egyetlen létező valóságban legyenek hozzád képest álló objektumok, az ő tulajdponságaikkal,pl. a méretükkel, meg hozzád képest mozgóak is, hasonlóan valóságos tulajdonságaikkal?
Előzmény: muallim (15864)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15866
A 15860-ban és a 15858-ban adtam módszereket, ahol nem használtam semmiféle időmérést. Lehet, hogy elvileg nem kell, de a gyakorlat mást mutat. Nem hiszem, hogy ez az "elvileg nem lehet" tézist tanítanák az egyetemeken. De persze hozhatsz jegyzetet, amiben ez benne vagy, vagy éppen megmutathatod, hogy a módszerben hol mérek időt.

A fizika nem hoz be ott elveket, ahol nincsennek elvek. Itt sincs ilyen elv, hiszen van ellenpélda. Márpedig az olyan elv, amire könnyű ellenpéldát konstruálni nem elv. :-)
Előzmény: muallim (15861)
Mungo Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15865

Valóságon értem azt a világot, amelyben jelen vagyok , a természettörvények érvényben vannak. Ha áttranszformálom a világomat egy másik rendszerre ( a vonatra ), az akkor is működik, de mivel én biztos nem ott vagyok ezért az csak egy leképzés, látszat.

 

Azért ezzel a megállapítással vitatkoznék. A másik rendszerben tartózkodók számára ugyan olyanok a fizika törvényei, mint az enyémben. Miért lenne valóságosabb valóság, amit én a saját rendszeremben tapasztalok, mint az amit a másik rendszerben tartózkodók tapasztalnak?

Előzmény: muallim (15864)
muallim Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15864

Egy kis filozófia :

 

Valóságon értem azt a világot, amelyben jelen vagyok , a természettörvények érvényben vannak. Ha áttranszformálom a világomat egy másik rendszerre ( a vonatra ), az akkor is működik, de mivel én biztos nem ott vagyok ezért az csak egy leképzés, látszat. Az nem lehetséges, hogy jelen legyek utasként a vonaton is és bakterként is éppen szolgáljak, ezért mondom, hogy számomra csak egy valóság létezik.

Előzmény: Mungo (15857)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15863
Tudod Ciprián, ebben a cikkben valaki összekeverte a tehetetlen tömeget a 'tömeg' fogalommal.
Előzmény: iszugyi (15862)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15862
Hát kitöl? Csak nem a "Zur Elektrodynamik bewegter Körper" cimü cikkböl?
Előzmény: cíprian (15852)
muallim Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15861
Elmés megoldásokat mindíg ki lehet találni, de az időmérés elvileg nem helyettesíthető a hosszméréssel...
Előzmény: HondaVuk (15853)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15860
Sehogy. :-))

Mindenképpen kell valahogy időt mérni ebben az elrendezésben. Illetve persze mégsem kell, kerülő megoldást mindig lehet találni. :-)) Ha én a mérőrúd közepén vagyok és a mérőhelyek úgy vannak megszámozva, hogy tőlem balra negatív számokkal számozom meg őket, ahol -1 a legközelebbi, tőlem jobbra meg pozitívakkal űgy, hogy a +1-es a legközelebbi akkor már elég csak egyidejűséget mérnem (még pontosabban előbb-utóbb relációt). Folyamatosan kapom a mérőhelyektől a jeleket, az űrhajót "látom" a jelek alapján ahogy elúszik előttem, előtte mindkét vége negatív koordinátájú helyen van, aztán az innenső vége elér a nulla ponthoz, aztán már az eleje pozitív, a vége meg negatív koordinátájú helyen van. Eközben a hossza persze folyamatosan változik, mivel most az egyidőben kapott jeleket párosítom össze, amihez persze nem kell óra. Valami ilyesmit fog a gépem kiírni:

-50, -20, -49, -19, - 48, -18, ..., -32, 0, -31, +1, ...

Amikor a gépem két azonos abszolút értékú, de ellenkező előjelű számot ír ki, akkor a két szám különbsége pont megadja a hajó hosszát. Ekkor ugyanis a két mérőhely szimmetrikus egymásra, emiatt ugyanannyi idő alatt kapom meg a mérési eredményt, tehát a valós hosszt fogom így mérni. A mérési hiba persze csökkenthető, ha a mérési helyek számát növelem.
Előzmény: egy mutáns (15859)
egy mutáns Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15859

 Kapok egy halom A-t és B-t különböző megfigyelőktől, mindösszesen az a feladatom, hogy ezek közül az azonos időpontban kibocsájtottakat párosítsam össze.

 

Ezt hogy teszed meg óra nélkül?

Előzmény: HondaVuk (15855)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15858
Na még egy dolog. Az idő ugye ott jön be, hogy a jel (a mért eredmény) terjedési sebessége maximum fénysebesség lehet. Emiatt a nem egyidejűleg megérkező mérési eredmények miatt korrigálnunk kell az eredményt. Azonban elvileg lehet olyan mérőrudat csinálni, ahol ezt nem kell.

Legyen egy jó hosszú mérőrudunk, amelyen legyen egy skála. A skála minden egyes beosztása érzékeli a mellette elhaladó űrhajót és jelet küld arról, ha van mellette űrhajó. Minden egyes ilyen mérőhelyet és a központi mérőegységet egy-egy féreglyuk köti össze. Ezeken a féreglyukakon keresztül érkezik a mérőegységtől az üzenet, hogy van-e űrhajó vagy nincs mellette. A mérőegység gyakorlatilag nulla idő alatt kapja meg a jelet az összes egységtől, így azonnal ki tudja rajzolni, hogy hol is jár az űrhajó és azt is, hogy milyen hosszú.

Ha valakinek ez túl sci-fi, akkor van egy 100%-os biztonsággal megvalósítható módosítása a fenti megoldásnak. A mérőhelyek nem féreglyukon keresztül üzennek, hanem fénykábelen keresztül, de minden egyes fénykábelen belül a fény terjedési sebessége más és más. A terjedési sebességek úgy vannak belőve, hogy a hozzánk legközelebbi mérőhelyről pontosan akkor kapjuk meg a mérési eredményt, mint amikor a legutolsóról ideérkezik. Azaz ha mondjuk a legközelebbi hely 1 fénymásodpercre van, a mérőrúd legtávolabbi pontja pedig 4 fénymásodpercre (ennyi idő alatt jut el a normál kábelen a jel a központi egységig), akkor a legközelebbi pont olyan kábelt használ, amiben a fény terjedési sebességi pontosan negyede a legtávolabbi ponttól ideáig vezető kábelben a fény terjedési sebességének (a köztes mérőpontokon persze a kettő közti tulajdonságú kábelt kell használni). Így az általunk egy időben megkapott mérési eredmények pontosan egyidejűleg készültek, azaz ami számunkra látszólag egyidejű, az a valóságban is az volt. Emiatt itt már semmit nem kell semmivel korrigálni, csak egyszerűen meg kell nézni, hogy melyik mérőhelynél jár az űrhajó eleje, melyiknél a vége és a két értéket ki kell vonni egymásból. Távolságot mértünk tehát tényleg mindenféle időmérés nélkül.

Persze ebben az esetben nem az űrhajó tényleges pillanatnyi helyzetét látjuk, hanem a 4 másodperccel korábbit. De azért mindent ne akarjunk már, elvégre nem egy tökéletes világban élünk! :-))
Előzmény: HondaVuk (15855)
Mungo Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15857

Még hozzáteszem, hogy nyugalmi hosszat mindíg csak egy rendszerben tudok mérni, míg mozgási hosszakat akárhányban. Ha több valóságos hossz lenne, akkor minimum két rendszerben kéne nyugalomban lennie és azt jelentené, hogy.... de nem ragozom

 

Kedves Muallim!

 

Talán egy elektromos példán keresztül meg tudom mutatni hogy mit értek valóságon, miért fontos, hogy ezt tisztázzuk.

Képzeljünk el egy vonatot, ahol mindegyik utas visz magával egy elektromosan feltöltött fémgömböt. Legyenek a fémgömbök egyforma méretüek és azonos mennyiségű negatív töltésüek. Az utasok ezeket a fémgömböket helyezzék el kb azonos távolságokban a vonat hossztengelye mentén.
A bakter rendszerében határozottan azt fogják állítani, hogy a mozgó vonatot mágneses tér veszi körül, míg a vonaton utazók műszerei semmi ilyesmiről nem tájékoztatnak.
Ha most a fémgömböket a vasúti pálya mellett helyezzük el, akkor a bakter renszerében nem mérnek mágneses teret, a vonaton utazók viszont igen.
Akkor most van mágneses tér vagy nincs? Tudok-e egyértelmű választ adni, ha nem mondom meg hogy melyik rendszerben ücsörgő megfigyelők tapasztalatára vagyunk kíváncsiak?
Az első esetet nevezhetem "mozgási mágneses térnek"? A második esetben meg "látszólagosnak"? Kinek a szempontjából "valóságosabb" a tapasztalat?
Hát kb ez a helyzet az idődilatációval, meg a hosszkontrakcióval is. A bakter szerint a vonat rövidebb és az órák ott lassabban járnak, a vonaton ülők szerint meg a bakter laposabb, és az ő órája jár lassabban. Azaz mid a két rendszerben a saját valóságuk szerint tapasztalják a világot és mindegyiküknek igaza van.


Ui: Tegnap lerobbant a t-online szerver ezért nem tudtam reagálni. :o(

Előzmény: muallim (15825)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15856
Találtam egy jó példát a statikus és hagyományos időméréses módszer időfüggésére.

Hatalmas távolságokat akarunk mérni mérőrúddal, mert találtunk egy rendkívűl hosszú monolitot a világűrben és nem bízunk a hagyományos radaros mérésben, hiszen az időt mér. Csinálunk tehát egy nagyon hosszú rudat, amit jól bevonalkázunk, azaz felvesszük rajta a skálát. Amikor az illesztés tökéletes, azaz a monolit eleje pont ugyanott van, mint a mérőrúd eleje, akkor felnézünk és egy távcsővel leolvassuk, hogy a monolit túlsó végén a skála hol illeszkedik a monolithoz, majd az értéket beírjuk boldogan közöljük a többiekkel (mondjuk 921 ezer kilométer 312.6 méter halál pontosan). De az egyik ember tamáskodik és a távcsővel megint leolvassa az eredményt. Azt találja, hogy 921 ezer km és 315 méter az eredmény. Hol az ellentmondás? Nyilván nincs ellentmondás, de nem vettük figyelembe, hogy a méterrúdnak ezt a végét már megállítottuk, mivel jól illeszkedett a monolit széléhez és így nem mozog, de a másik vége még kb. 3 másodpercig mozgásban volt. Tehát a hagyományos mérésnél is tudni kell, hogy mit olvasunk le és mikor, más kérdés, hogy ez méteres nagyságrendű mérésnél a legritkábban okoz csak mérési hibát a fény gyors terjedése miatt.
Előzmény: HondaVuk (15855)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15855
Igen, a Tarkinos megjegyzésed igaz. Amikor tegnap késő este kitaláltam (a gép kikapcsolása után), akkor még az alábbi rész is szerepelt benne:

"... A mérőrudak közül a 660-590 köztiek mozdultak el. Ebből Tarrkin moff még meg tudta azt is mondani, hogy amikor a teleportáció megtörtént, akkor 590 méterre volt az erőtértől."

Itt persze felteszem, hogy a mérőrudak és az egész hajó azonnal eteleportált, azaz a telportáció azonnal folyamat, ami persze elég erős feltevés. De mivel nem tudunk teleportálni, így bármi lehetséges, még az akár ebből következő időutazás lehetősége is. :-))

Igen, az idő végül is mindkét példában szerepet játszik. Tehát annyi a kiegészítés, hogy tudunk mérőrúddal mérni, csak éppen meg kell pontosan mondanunk, hogy mikor mérünk, illetve tudnunk kell az eseményeket szinkronizálni. De ez egy mozgó világban teljesen természetes elvárás. És a valóságban is szükség van rá, például a müon esetében is (a Földről történő mérésnél), hiszen a megfelelő időben kell a müont megmérni, kicsivel késöbb már nincs mit mérni. A valós esetben is előfordulhat ez, ha például meg akarjuk mérni egy bedobott kő által keltett hullám átmérőjét 1 másodperccel a vízbe esés után, akkor nem mérhetünk úgy, hogy megnézzük, hogy a hullám egyik széle hol van a mérőrúdon, majd átbattyogunk a másik széléhez és leolvassuk, hogy az hol van, itt is biztosítani kell az egyidejű leolvasást.

A mérőrúd bevonására a legegyszerűbb módszer, hogy a mérőrúd középen felvillantok egy lámpát, és minden egyes emberemnek (akik a mérőrúd mellett ülnek) megmondom, hogy mekkora késéssel kezdjék el húzni a rudat a lámpa meglátásától kezdve. A mérérúd két szélén rögtön elkezdhetik a bevonást, ahogy haladunk egyre beljebb, egyre tovább kell várniuk ezzel a jel megpillantásától kezdve.

De ez nem jelenti azt, hogy időt mérek, csak annyit jelent, hogy mivel eltérő helyeken mérek, ezért az információ odajutásának idejével korrigálni kell a mérést. Mondjuk a müontól, mint origótól 1, 2, 3, .., n méterre van 1-1 megfigyelőm, akik egy lézer bekapcsolásával jeleznek, ha becsapódtak a Földbe. Amikor megkapom a 660 méterre lévő megfigyelőmtől a jelet, akkor ki tudom számolni, hogy 660/c idővel előtte a Föld tőlem pontosan 660 méterre volt. És ezt nem időméréssel állapítottam meg (hiszen időt egyáltalán nem mértem), hanem bizony a jó öreg méterrudas módszerrel. Persze ugyanezekkel a megfigyelőkkel egy űrhajó hosszát is megmérhetem, csak annyit kell csinálnom, hogy megkérem őket, hogy küldjenek egy A típusú jelet, ha elhaladt mellettük az űrhajó eleje és egy B típusút, ha a vége. Kapok egy halom A-t és B-t különböző megfigyelőktől, mindösszesen az a feladatom, hogy ezek közül az azonos időpontban kibocsájtottakat párosítsam össze. Persze minden pár esetén ugyanazt a távolságot fogom kapni, csak éppen minden egyes pár máskor mérte a távolságot. Ha a szembejövő űrhajó sebessége változik, akkor még azt is látni fogom, hogy az időben hogyan nyúlt meg vagy rövidült meg. A folyamat során időt nem mérek, csak és kizárólag távolságot.
Előzmény: egy mutáns (15854)
egy mutáns Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15854

Remek.

Megjegyzéseim:

Tarkin moff.

Tarkin moff pontosan megmérte, hogy a halálcsillagosok akkor kapcsolták be az erőterüket, amikor az erőtér 660 m-re volt az űrhajójától. (amikor: Tarkin moff rendszerében értve). Tarkin moff azonban nem egy mozgó rúd távolságát mérte.  

megjegyzés: erről azonban csak később szerzett tudomást. Terjedjen a mérőrúdban az információ c-vel. Ezért ő csak dt=660m / c idővel később szerzett tudomást az erőtér bekapcsolásáról, (ekkor szólalt meg a rúd jelzője), s csak ezután dönthetett a teleportálásról. Ha elég gyorsan ment, akkor ezalatt további, a 659, 658 m stb. hosszú mérőrudak is hozzáértek az erőtérhez. Tarkin moff az erőtér közeledési sebességét is kiszámolhatta ebből, feltéve, hogy a teleportálás nem akasztotta meg a jel terjedését a többi érintett rúdban, vagy, ha csak a jelzés után kicsivel később teleportált.

 

Közeledő űrhajó hossza.

Az elv jó, de kérdés: hogyan távolítjuk el a megkarcolt mérőrudat?

Ugye úgy nem lehet, hogy mondjuk egyik vége benn van az űrhajóban, és azt megmarkolva elfordítjuk, mert a másik vége csak később fog elfordulni. (az elfordító hatás max c-vel terjed.). A rudat csak úgy tudjuk egyszerre eltávolítani, ha végig állnak mellette emberkék, akik egyszerre elhúzzák. De hogy mikor van az egyszerre, azt csak a náluk levő órából tudják. Az órákat nem tudjuk kihagyni.

 

 

Előzmény: HondaVuk (15853)
HondaVuk Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15853
"A mozgási hosszát tudjuk definiálni egy mérési utasítással, ami teljesen más mint a nyugalomban lévő vonat hosszmérési utasítása. Hát éppen ez a különbség adja az eltérő méretet. És az órákkal történő mérés mindíg rövidebb méretet ad!"

Lehet definiálni olyan mérési utasítást, amivel a mozgó hossz épp úgy mérhető, mint a "nyugvó hossz". A nyugvó hosszt ugye mérőrúddal mérjük, azaz távolságméréssel. Nézzünk egy példát mozgó hossz mérésére méterrúddal:

Tarrkin, a felkelők tábornoka meg akarja támadni a Halálcsillagot. Az ám, de a Halálcsillagon van egy erőtérgenerátor, ami egy hajszálvékony, de rendkívűl erős gömb alakú erőteret hoz létre, amely minden anyagot visszalök. Tudniuk kell tehát, hogy az erőtér ott van-e vagy sem, Luke Skywalker hatástalanította-e vagy sem. Tarrkin tehát felszerel a vezérhajóra egy katyusa szerű felépítményt, amely sok üres csőből áll, amelyben egy-egy hosszú rúd tud elmozdulni (jó nagy erő hatására). A rudak különböző hosszúságban nyúlnak előre, van 1 méteres, 2 méteres, ..., 999 méteres és 1 km-es rúd is. Ha egy rúd nekiütközik az erőtérnek, akkor az hátralökődik, amit egy műszer jelez, így Tarrkin moff rá tud tenyerelni a nagy vörös vészteleportáló gombra, ami elteleportálja az eégsz flottát és így nem ütköznek neki az erőfalnak.

Haladnak a halálcsillag felé amikor egyszercsak a 660-as rúd jelzője megszólal, majd rögtön utána a 659-es és így tovább. Tarrkin gyorsan rácsap a teleportáló gombra és a flotta megmenekül. Utólag gondolkodik el azon, hogy mi is történt és rájön arra, hogy a Halálcsillag trükkösen kikapcsolta az erőteret és csak amikor közelebb ért akkor kapcsolta be. Az erőtér persze nem hatott a már ott lévő rudakra (ezért nem mozdultak meg a 660 méternél hosszabb rudak), csak azt tolta meg, amely nekiütközött. Így Tarrkin moff meg tudta azt is mondani, hogy amikor a halálcsillag bekapcsolta az erőteret, akkor az űrhajó az erőtértől legalább 660 méterre, de maximum 661 méterre volt. Pontosabb és több mérőrúd alkalmazásával tetszőleges pontossággal meg tudta volna mérni a távolságot. A távolságot nem időméréssel végezte (sőt sehol sem mért időt a folyamat során), hanem csak és kizárólag távolságméréssel, és méterrudak használatával.

Természetesen ez egy elég bonyolult módszer volt, van ennél egyszerűbb is, bár ott már szerepel az idő. Meg akarjuk mérni egy felénk közeledő űrhajó hosszát. Felszereleünk a saját objektumunkra egy hosszú méterrudat, aminek a kifelé néző oldala puha anyagból van. A másik űrhajónak pontosan az elejéből és a végéből kiáll egy-egy tüske oldalra, és ez a két tüske megkarcolja elhaladás közben a mérőrudunk oldalát (egy-egy hosszanti árkot vág belé egymással párhuzamosan). Amikor a másik űrhajó mellettünk van (és persze mindkét tüske érinti már a mérőrudat), akkor egyszerre eltávolítjuk a mérőrudat a másik hajótól. Ezután megmérjük a két pont távolságát, ahol a két tüske által bevágott mélyedés abbamarad és ezzel a távolságméréssel meghatároztuk az űrhajó hosszát. A kritikus rész persze a mérőrúd egyszerre torténő eltávolítása, itt szinkronizálni kell a z eseményeket, de ettől még nem időméréssel végeztünk távolságmérést, hanem ténylegesen távolságméréssel.
Előzmény: muallim (15825)
cíprian Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15852
Nem Iszugyitól az biztos.
Előzmény: iszugyi (15851)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15851
"A spec. rel. tömegek mozgástörvényét vizsgálja."

Ezt honnan az Istenböl veszed?! Felejtsd el gyorsan nyomtalanúl.
Előzmény: cíprian (15846)
egy mutáns Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15850
megértelek, én is az vagyok. Nyilván az egésznek csak ekkor van értelme, ha jó a "tömeges" testekre is.
Előzmény: cíprian (15848)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15849
Ciprián probáld megérteni és azután komolyan venni a következö hasonlatot:

Az, hogy még senki sem látott eddig egyetlen egy zöld emberkét sem, az nem bizonyiték arra hogy nincsenek zöld emberkék. A forditottja az igaz: ha nincsenek zöld emberkék akkor seki sem láthatta eddig öket és a jövöben sem fogja látni azokat.

Ha valaki egyszer valamikor rajzolt egy zöld emberkét, és azután sokan el kezdtek sok zöld emberkét rajzolni, az nem bizonyiték arra hogy léteznek zöld emberkék. Ez csak arra bizonyíték, hogy sokan láthatták az elsö rajzoló müvét (de valószinüen csak arra, hogy sokan másolatokat láttak a müröl).

Előzmény: cíprian (15846)
cíprian Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15848
Visszatérhetsz, én még maradok egy kicsit, anyagias lettem :-)
Előzmény: egy mutáns (15847)
egy mutáns Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15847

Térjünk vissza a geometriára, mely, ha úgy tetszik, testek egymáshoz képesti elhelyezkedését írja le. Pontosabban a testek térbeli kiterjedése alapján elvonatkoztatott pontok, egyenesek, stb. egyéb idomok helyzetét.

Igaz, hogy testek nincsenek tömeg nélkül, de geometria van. Ugyanígy van téridő geometria is, tömegektől függetlenül.

Előzmény: cíprian (15846)
cíprian Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15846
Én is löttyintek a tiszta vízhez egy kicsit. :-)

A spec. rel. tömegek mozgástörvényét vizsgálja. Tömeg nélküli idomnak azért nincs értelme, mert ezt nem lehet/szabad kezelni Lorentz-transzformációval. Emiatt jogosnak látom Jánossy nyomán muallim felvetését az adiabatikus változásról. Enélkül szerintem levegőben lógna a spec. rel. is, mert akkor hogyan értelmeznénk azt a tényt, hogy a tömeg felgyorsul az álló rendszerben v sebességre, majd ezután hozzákötünk egy vonatkoztatási rendszer. Éppen a kvantummechanika adiabata tételével öntünk tiszta vizet a pohárba.
Előzmény: egy mutáns (15842)
cíprian Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15845
Ez sem válasz a kérdésemre, kedves Iszugyi.
Előzmény: iszugyi (15844)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.10 0 0 15844
Mi elött a ".. különbség valódi és járulékos erő között.."-röl elkezd gagyogni az ember, gondolja tüzetesen át mit jelent az 'ma = F' egyenlet egyáltalán, honnan jön ez, és milyen közelítésnek felel meg ebben a formában.
Előzmény: iszugyi (15843)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!