On TUESDAY, SEPTEMBER 24th, JON BON JOVI will be a SPECIAL GUEST at MTV's STUDIOS on TOTAL REQUEST LIVE (TRL.) It broadcasts LIVES from MTV's Times Square Studios in NEW YORK CITY. Make sure to tune in and vote for EVERYDAY!!! Check out www.mtv.com for more info
Annyira jó volt a koncert, hogy még nem vagyok magamnál.
Az új számok szerintem szuperek!!
Nekem tetszeni fog az új album, az tuti!
6 Bounce plakáttal haza is jöttem.
De mit kerestek ott, pl. Sugar & Spice, Shy Gys?
Mert hogy a Snake Heart-ból, meg a Manhattan-ből ott vannak emberek, azt értem, meg a Delusha Johnny. De az ilyen nyálgájszok meg sem várták a végét, és csak más rajongó elől vitték el a jegyeket. Pedig hányan örültek volna...:-(
Ha valakinek esetleg sikerül megszerezni ezt a koncertet videón, vagy cd-n, az légyszi szóljon!
Egy olyan Bon Jovi koncertet láthatott szerda este 2000 szerencsés, aki bejutott a londoni Sheperd’s Bush Empire színháztermébe, amelyről még minden bizonnyal sokáig beszélni fognak.
Természetesen az együttes gondolt a többi rajongójára is, hiszen 13 különböző országban az Interneten mindenki élőben követhették a Bon Jovi nyolcadik stúdióalbumát felvezető zártkörű bulit, közte Magyarországon kizárólag az Uno.hu látogatói.
A program már este negyed tíz tájékán kezdetét vette, hiszen a Bounce-ról kimásolt első kislemezhez, az Everyday-hez készült klip werkfilmjét sugározták.
Aztán pár perccel fél tíz után kezdetét vette az őrület Londonban és Budapesten, a UCI Palace digitális mozitermében egyaránt. Sorra jöttek a korábbi nagy slágerek és természetesen a Bounce új dalai, közülük is elsőként az Everyday.
Már rég tudtuk, hogy a Bon Jovi fantasztikus tempót diktál a színpadon, de amit szeptember 18-án produkáltak, az minden képzeletet felülmúlt.
Egyetlen másodpercre sem engedtek ki, extázisban koncertezték végig a közel két órát.
Jon-ra és Richie-re óriási hatással volt a 2001.szeptember 11-i tragédia, így talán az est legmeghatóbb dala az Undivided, amely terrortámadás okozta sokkot dolgozza fel, a “Minden rosszban van valami jó” közmondás értelmében igyekszik a tragédai ellenére is pozitívumot találni.A dal mindenkihez szól, kiemelve, hogy nem vagyunk egyes-egyedül, mindannyian az emberiségnek nevezett világ részei vagyunk.
A vége pedig leírhatatlan, a budapesti közönség a Keep the Faith alatt együtt lélegezve a helyszínen lévőkkel, végigtombolták a filmvászon előtt az utolsó taktusokat, a kép egy kicsit csalóka volt, hiszen Bon Joviék mellett eltörpültek a rajongók, de pont így volt hiteles, hiszen szerda este Sambora-ék bebizonyították: ők a legnagyobbak!
Ínyenceknek íme a dalok játszási sorrendben:
LIVIN' ON A PRAYER, YOU GIVE LOVE A BAD NAME, EVERYDAY, BORN TO BE MY BABY, JUST OLDER, BOUNCE, UNDIVIDED, WANTED DEAD OR ALIVE, IT'S MY LIFE, MISUNDERSTOOD, THE DISTANCE, CAPTAIN CRASH AND THE BEAUTY QUEEN FROM MARS, I'LL SLEEP WHEN I'M DEAD, BAD MEDICINE JOEY, BLOOD ON BLOOD. és végül a KEEP THE FAITH.
Olyan igazán nyavalygós lírai szám ha 3 van az albumon (pl.All About Lovin' You, Open All Night). Ezekért, mint álltalában minden hímnemű Bon Jovi rajongó :) én sem rajongok, de például a kedves páromnak ezek a kedvencei -> tehát ilyen számokra is szükség van. Főleg hogy lány rajongók is legyenek :)
Meghalgattam én is vagy 3X a Bounce-t.
Már nem hiszem, hogy valaha is lesznek még nagyok.
A lemez egyik fele nyavajgós lírai a másik fele jellegtelen középtempó. Bár a jellegtelen az egész lemezre igaz.
Elolvastam a honlapjukon, hogy melyikük mit gondol az új lemezről, mik a kedvenc számaik. Mindegyiküknek az első 3-4 szám a kedvenc. Talán ezeknél még éreztek valamit, a többi meg töltelék.
Elfelejtettek zenét írni, ez van.
A Crush-t még megvettem, ezt már nem fogom.
Bon Jovi RIP
Kár érte.
Tény hogy stílusában nagyon hasonlít az album a Crush –ra, de mivel egy évvel utána jelent meg, így ezen nem is lehet csodálkozni. A Bon Jovi albumok mindig változtak egy kicsit, mindig idomultak az aktuális korszak igényeihez de mivel most nem telt el 3-6 év a Crush és a Bounce között így nem is lehet nagy változásokat várni tőle.
Nagyon energikus lemez, hihetetlenül erős számok vannak rajta, a dalszövegek nagyon jók (szerintem ez mindig nagy erőssége volt a zenekarnak). Mindig azt szerettem a Bon Jovi albumokban hogy a dalszövegek és a zene olyan energiát sugároz, hogy akármilyen fáradt voltam mindig fel tudott pörgetni. Ez igaz erre az albumra is.
Megfelelő klippel körítve bármelyik számból sláger lehet, bár tény hogy egyetlen olyan nagyon-nagyon telitalálat slágerszám sincsen rajta, ami felvehetné a versenyt a Livin' On A Prayer, Keep The Faith, Always, Bed Of Roses szerű klasszikusokkal, de ez már az előző két albumra is igaz volt (These Days, Crush).
Összefoglalva, ez egy nagyon jó album, tuti mondanivaló, jó zene, pörgés, és annyira azért nem sablonos mint ahogy azt Pietro írta.
Nos, én csak most találtam rá erre a topicra, de látom, hogy van itt ismerős...
Nekem is megvan az új album, a Bounce. Három-négy meghallgatás után írok róla most véleményt, röviden.
Őszintén szólva, én azért többet vártam tőlük. Amikor vagy egy hónapja letöltöttem az Everyday-t, az nagyon bejött. A szám azóta is tetszik, igaz, vérgáz, ahogy a videoklipben Jon fogai digitálisan ki vannak fehérítve, de ettől még a klip is jó.
Az albumon háromfajta szám van: uptempo, power-ballad és classic ballad. Nekem általában az uptempo számok tetszenek, Bon Jovinál meg végképp.
A lemez rögtön három uptempo dallal kezd: Undivided, Everyday és The Distance. Az Everyday-ről már írtam, hogy tetszik. Az Undivided is jó, gyors szám, bár már ebben érezhető az eredetiség hiánya. A legnagyobb problémám a Bounce albummal, hogy szinte alig van benne olyasmi, amit már ne hallottunk volna tőlük. Szinte az összes uptempo szám az It's My Life-ra épül, kisebb-nagyobb mértékben. Ez néhol csak a szám felépéítésén érződik, néhol viszont gyakorlatilag csak a dalszöveget változtatták meg. Jó példa erre a címadó dal, a Bounce, ami nem más, mint az It's My Life és a One Wild Night (elég gyenge) keveréke. Ugyanaz a séma, ugyanazok a hangszerek, effektek. Semmi új nincs benne.
Számomra az album legjobb pillanata a The Distance című szám. Ez valóban eredeti, olyan elemek, témák vannak benne, amiket még nem nagyon hallhattunk tőlük. Na ez szuper lett, tényleg. A gond csak ott van, hogy a Bounce albumon az újdonság, a kísérletezőkedv csak egy számra korlátozódik, míg a Crush-on azért ott volt a Just Older, a Next 100 Years (azt a gitárszólót!) vagy a Captain Carsh And The Beauty Queen From Mars, itt viszont erre az egy számra tudom azt mondani, hogy eredeti. A Crush albumon csak két szám volt ugyanolyan (It's My Life és One Wild Night), itt szinte az összes uptempo szám ilyen.
Nézzük a power balladákat. Ezek nem rosszak, de megint az a nagy helyzet, hogy ugyanolyanok. Jon megpróbál nagyon jól énekelni, hajlítgat, kitart, erőlködik, de nem megy neki. Csak a fejem fájdul meg tőle. Valahogy nincs hangja ezekhez a dalokhoz. Illetve, nem jó, amikor így próbál énekelni.
Végül a klasszikus balladák, ebből is van pár az albumon. Ezek egy része Thank You For Loving Me - sajnos ez a dal is visszaköszön néhány számban, mint például a Joey-ban vagy a számomra elég nagy csalódást okozó Open All Night-ban. Én bírom, amikor Jon ilyen hangon énekel, de akkor könyörgöm, ne a Thank You For Loving Me-t énekelje más szöveggel.
Összegezve az én problémám a Bounce albummal az, hogy sokkal inkább készült üzleti alapon, mint (ez most rondán hangzik, és valószínűleg nem is igaz) a zenei újat alkotás vágya alapján. Az It's My Life kegyetlenül bejött nekik, a One Wild Night is igazi sláger lett - nézzük csak meg a klipet, egy teljesen más réteget céloz meg. Most úgy gondolták, hogy ha ez ennyire megy, akkor egy egész albumra rá lehet húzni ezt a stílust, hiszen ez kell a jónépnek. Nekem ez nem tetszik. Hiányolom az albumból az újszerűséget. Szívesen hallottam volna tőlük az It's My Life-tól és a Thank You For Loving Me-től kicsit különböző zenéket is. Sajnos úgy tűnik, erre mág várnom kell, legalább egy albumot.
Ettől függetlenül nem rosszak a Bounce-on levő zenék, csak nagyon kevés bennük az eredetiség, ami számomra nagyon zavaró volt.
