„Mindössze ajánlottam jelentéktelen személyednek egy módozatot, amellyel hasznára lehetsz e sokat szenvedett kis országnak, mert jelen állás szerint nem tudok elképzelni semmi egyebet, amellyel méltó módon elfoglalhatnád magad.”
Szóval, hogy akasszam föl magam. Értettem én ezt délelőtt is, csak azt nem értem, miért rám haragszol. Én mondtam, hogy vidd be a surjános mondatodat Mester Ákosnak? Nem én mondtam. Én mondtam, hogy szar a surjános mondatod? Nem én mondtam. A Mester Ákos mondta, nem akarok ujjal mutogatni senkire, de tényleg ő mondta. Én mondtam, hogy nem szar az a mondat, hanem nagyon jó a mondat, jó surjános? Nem én mondtam, hanem te mondtad. Én döntöttem végül úgy, hogy rendben van, pénzért fölköpök a 168 Óra magasságos egéig, és aláállok engedelmesen, merthogy „köll a pénz”? Nem én döntöttem így, hanem te magad köpted le magadat. Majd még el is hencegtél vele az interneten.
Én tehetek erről?
Mondd már el, mi a bajod tulajdonképpen!? Mester Ákos nem fizette ki a honoráriumot? Elképzelhető, de azt ne nálam reklamáld, hanem a Postabanknál!
Figyelj, ajánlok valamit – hátha attól egynesbe lendülsz –, mindenekelőtt áruld el: mennyi volt a honorárium 1993-ban? Mennyiért adtad (volna) el a meggyőződésedet? Mennyivel csaptak be a 168 Óránál? 4000 Ft-tal? 30 ezüst forinttal, vagy mennyivel? Negyvennel?
Kifizetem.
Sőt tudod mit, grátisz elárulom néked a nagy titkot, mert nyilván nem olvastad Molnár Ferencet – most hát pótoljuk.
Úgy történik a dolog általában, hogy Mester Ákos azt mondja a buzgó Surjánölő Szent Györgynek (olykor telefonon keresztül), hogy No, akkor pattanj, Gyurka, és nyald le szépen a cipőm talpáról a kutyaszart!
Nagyjából ezt mondja.
Mire Gyurka pattan, és lenyalja. Erre Mester Ákos vagy kifizeti a nyalási honoráriumot, vagy nem (ezt te tudod pontosan), egy biztos: az olyan embert, aki pénzért elárulja magát (a hitét, meggyőződését, mondatait, barátait, elvbarátait), bizony, nem csak Áts Feriék, de Mester Ákosék is mélyen megvetik, majd elhajtják őt végül a vallásos boncmesterek demokratikus faszára. Hidd el nekem!
Az árulót, a talpnyalót, a hitszegőt, a behódolót, a tehetségtelen, elvtelen karrieristát mindenki megveti. Az is, sőt az a leginkább, aki előtte jól kihasználta a renegátot.
Nos, így van ez általában.
Aztán, hogy a te esetedben hogyan volt (konkrétan), én nem tudom, mert csupán annyit közöltél itt, hogy „köll a pénz”.
De legalább azt mondanád el, mire köllött oly nagyon a pénz!? Előre ki akartad fizetni Surjánt, hogy ne fájjon majd a boncolás? Vagy mire? Surján érzéstelenítővel trancsíroz?
Köllött a pénz.
És hogy ezért pont én akasszam föl magam. Merthogy neked köllött a pénz.
Jó. Fölakasztom én magam, különösen a kedvedért, fölakasztom magam, de biztos vagy abban, hogy ettől Mester Ákos tisztelni fogja azokat a mosogatórongyokat, amelyekbe már láthatóan, érezhetően abszolúte belerohadtak a surjános mondatok? Biztos vagy te ebben?
Tudod mit, lásd, milyen ember vagyok, tényleg fölakasztom magam, mert megértem, piszok egy érzés lehet azzal a tudattal élni, hogy Mester Ákos egyszer már beléd törölte a cipőjét, fölkaszatom magam a lelki üdvödért, becsület istenemre mondom, csak előtte kérjed szépen! Kérjed úgy, viselkedj úgy, ahogyan egy erkölcsi toprongynak viselkednie illenék a nyagynyilvánosság előtt!
Nem dühöngtem, kisöcsém, mert ahhoz te nem vagy elégséges, és ugyebár az ember tartsa meg a gyűlölet és düh luxusát az arra érdemeseknek, a nemes vadaknak, azoknak, akikkel szembeni alkalmazása hozhat valami eredményt, nem pedig az efféle kis spájzbogaraknak, ami te vagy.
A düh és gyűlölet értékes csemege, nyakló nélküli élvezete csömört okoz, tehát nem pazarolnám rád.
Mindössze ajánlottam jelentéktelen személyednek egy módozatot, amellyel hasznára lehetsz e sokat szenvedett kis országnak, mert jelen állás szerint nem tudok elképzelni semmi egyebet, amellyel méltó módon elfoglalhatnád magad.
Ha picivel hamarabb eszedbe jut, hogy már egyszer LEÍRTAD, hogy NEM KÍVÁNOD leírni többé, akkor szerintem nem strapálod magad fölöslegesen. Írnod sem kellett volna, törölnöd sem kellett volna.
Egyébként elhiszem, hogy jókat írtál. Csak kitörölted. Merthogy egyszer már leírtad.
Így helyes. Legyünk minimum annyira következetesek, mint az Amik! Illetve az AMIK.
Ha fölszólító módban dühöngünk, dukál a felkiáltójel, úgy hatásosabb. Ha nekem nem hiszed, kérdezd meg Mester Ákostól! Ha neki sem hiszel, kérdezd meg Surjántól!
Esetleg Kövér Lászlótól. Ő most a nagy magyar bakó. Sőt. Ha van kövéres mondatod, azt is vidd be Mester Ákosnak! Hátha nyavalyog még a füledbe egy-két-három órácskát.
Ismétlem: én nem vagyok se Mester Ákos, se Kövér László, én nem nyavalygok, nem ajánlok néked kampót, kötelet, én csupán annyit mondok, ha „köll a pénz”, s ezért elárulod a meggyőződésedet, időnként teregesd ki a lelkedet száradni, hogy ne büdösödjenek beléd végleg a surjános mondataid! Tehát nagyon fontos: ne akaszd, hanem teregesd! És akár itt is megteheted, az interneten, egy a lényeg: a furorod így valamivel kulturáltabban jelenik, mint a kövéri hangszerelésben!
Egyébként pedig ennyi. (Hogy Mester Ákos egyik kedvenc szavával éljek magam is.)
Sok mindent írtam, de aztán meggondoltam magam és kitöröltem, mert már egyszer LEÍRTAM, hogy a szóban forgó kérdésről NEM KÍVÁNOK ebben a topikban vitatkozni. PONT.
orlandaválasz | vissza a topikba 2009.04.02 06:44:36 (15057)
lfs.
Előzmény:Fő Bundy (15055)
Ez is egy fórumozási stílus. Olyan, amilyen maga a fórumozó.
Nézd, én nem vagyok hülye. Pontosan tudom, téged sért, hogy szerinted Babarczy csúnyán lefikázott az interneten (már amennyiben az övé a nick). Azt is értem, hogy mindezt nem mered nyíltan kimondani.
Vagyis csak azt nem értem, hogy ha gyáva vagy, ha nem mersz tisztességesen, egyértelműen beszélni, akkor miért nem fogod be a szádat? Miért célozgatsz? Miért hiszed, hogy a sunyi utalgatásod a nyilvánosságra tartozik? Miért gondolod, hogy a mentális bizonytalanságod közérdeklődésre tart számot?
"Majd ha a surjános mondatot kielemzed, akkor talán. Az vitaalap."
Tényleg nem érted?! Éppen ezt magyarázom már napok óta: "surjános mondatról" dilettánsokkal nem vitázunk. "Surjános mondatról" dilettánsokkal csak Mester Ákos egyezkedik (ő tudja, miért). Fölmosórongyokkal, olyanokkal, akik eladják, elárulják a meggyőződésüket, még kevésbé vitázunk érdemben.
Ezt magyrázom néked hosszú ideje: én kirúgtalak volna a "surjános mondatoddal" együtt, hogy a lábad nem éri a földet. Érted már?
Fölmosórongynak tartalak az alapján, amit magadról írtál.
Mit akarsz még mindig a "surjános mondatoddal"?
„Az AMIK kizárólag azért, hogy az oroszokkal tudassák, hogy van atomfegyverük SOHA nem vetették volna be Japánban. Ez az utólagos kommunista propaganda része volt, hogy még ezzel is bizonyítsák, milyen gonoszak az "imperialisták", képesek voltak többszázezer embert ártatlanul demonstratív módon feláldozni.”
Én az „Amik” kifejezést bátorkodtam idézőjelbe tenni. És még a „AMIK” kifejezést is bátorkodnék idézőjelbe tenni. Mégpedig azért, mert ebben a kérdésben nem az „Amik” döntöttek, hanem Truman (illetve a Truman-admisztráció) határozott.
Mármost az „Amik” szerinted nem a kommunista offenzíva megfékezésére „voltak képesek többszázezer embert ártatlanul demonstratív módon feláldozni” (tegyük hozzá: gyerekeket, nőket, öregeket válogatás nélkül), hanem azért, mert (idézlek) „ezzel akarták lemosni Pearl Harbour szégyenét”. Tudniillik a Japánok (idézlek) „hibáztak” azzal, hogy „megrángatni az oroszlán bajuszát”. Mármint az „Amik” bajuszát. És a Japánok ugye oly nagyon rángatták meg az „Amik” bajuszát, hogy az „Amik” aztán nagy mérgükben megcsináltatták Ede bácsival a hidrogénbombát is. Továbbá a bajuszrángatás miatt az ötvenes években antikommunista tisztogatási őrület ment végbe az USA-ban (vö. The Front stb.). Továbbá: Oroszlánék háborúztak Koreában, megtámadták Vietnámot, Irakot, Jugoszláviát, közben folyamatosan zajlott a hidegháború, a „csillagháború”, emberek milliói haltak meg, éheztek, nyomorogtak, s mindez nem azért, hogy amerikai milliók élhessenek jól és egyre jobban (dehogy is!), sőt még csak nem is azért, hogy megtörjék a Szovjetunió gazdasági, hadászati erejét, hanem azért, mert a Japánok anno nagyon fájdalmasan rángatták meg az „Amik” bajuszát. Illetve mert az „Amik”„le akarták mosni Pearl Harbour szégyenét”.
Ha ez biztosan így volt, akkor elhiszem. Inkább neked hiszek, mint a bolsevik propagandistáknak.
„Mellesleg” ugyan, de ezzel magyarázod Hirosima és Nagaszaki lakosságának lemészárolását: „Mellesleg a japán hadsereg brutalitása az általuk megszállt területeken vetekedett a nácikéval”.
Tudjuk, hogy a fííínom ámerikai jogállamisták mily szentgyörgyi harcot folytattak a szovjetekkel szemben Nürnbergben (nem mellesleg azokkal az oroszokkal szemben, akik a leginkább szenvedték meg a náci háborút), tudjuk, az amerikai jogászok mily rigorózusan védték a háborús bűnösök alapvető jogait, tudjuk, nem is ítélték el (különösen nem halálra) a háborús bűnösök jelentős hányadát. Tudjuk. Az emberiség ellenes (például az Auschwitzban) elkövetett bűnök nagy része megtorlatlan maradt, és jobbára épp a jogállami aggályok miatt. Ami pedig egy meghatározott társadalomfilozófiai szempontból nézve érthető. Jogállamban jogállami módon cselekszünk, és nem indulatból. Rendben van. Na, de akkor miként jön ide az oroszlán bajusza, illetve hogy ártatlan emberek százezreit ölték meg (az „Amik”) megtorlásul Hirosimában? Persze csak „mellesleg”. Azért, mert „a japán hadsereg brutalitása az általuk megszállt területeken vetekedett a nácikéval”? Tényleg? Te magad állítod: a japán brutalitás nem volt nagyobb a náci brutalitásnál (különösen nem nagyságrendekkel), hanem csak „vetekedett” vele. Jó. Na, de akkor miért volt nagyságrendekkel nagyobb (és őrültebb) a megtorlás a Japánokkal szemben? Ez a kérdésem.
Hogyan illeszted össze Nürnberg és Hirosima (mint két megtorlási metafora) filozófiáját?
Költői kérdés, nem várok választ (persze, ha van felelet, szívesen elolvasom, hátha tanulok valamit az „Amik” vitézlő böcsületéről), szóval csak azt akarom mondani, hogy az „amijaid” találhattak volna nálad ügyesebb prókátort is.
„Amint olvashattad, ebben a vonatkozásban én is csak valószínűségről beszéltem.”
Mi az, hogy te is? Én nem valószínűségről beszéltem. Én szó szerint ezt írtam: „Ami viszont egészen biztos, az az, hogy a nukleáris egyensúly kialakulása miatt nem volt atomháború, illetve a nukleáris arzenál megnövekedése, vagyis a világégés reális veszélye miatt”.
„Ezek is a történelmi egyszeregyhez tartoznak, amikről nem akarok tovább vitatkozni.”
Ha nem akarsz vitatkozni, akkor ne vitatkozz! De azért én még – gondolom – elmondhatom a véleményemet arról, amit te írtál, mielőtt végleg lezárnád a vitát. Vagy nem?
Te azt állítod, hogy a jóságos oroszlán szétmarcangolt áldozatainak száma joggal mérhető százezres nagyságrenddel, merthogy voltak a történelemben gonosz, sárga kis manók, akik megrángatták a szegény oroszlán bajuszát.
Én pedig azt állítom, hogy a történelem nem így működik. Ez a mesekönyvben van így.
Szeretheted az „Amikat”, én nem mondom, hogy ne szeresd őket, sőt azt se mondom, hogy ne vitatkozz akkor, ha már elfogytak az érveid, csak azt mondom, nem várhatod el másoktól, hogy hasra essenek a te „Ami”-imádatod előtt csak azért, mert egyáltalán nem tudod megvédeni az állításaidat.
Végezetül még valamit. Már csak azért, mert fölkiáltójellel írtad, hogy tévedek.
„Tévedsz! Truman a potsdami konferencián - miután Attleevel megbeszélte - közölte Sztálinnal, hogy az USA nukleáris fegyver birtokában van. Sztálin úgy tett, mintha nem fogná fel, miről van szó, pedig tisztában volt a dolog jelentőségével.”
Tehát az „Amiknak” azért kellett valószínűleg százezreket (de legalábbis több tízezer embert) legyilkolni Japánban, mert Sztálin „úgy tett” a potsdami konferencián, „mintha nem fogná fel miről van szó”.
Vagyis mindenki tudott mindent, Truman is tudta, hogy Sztálin is tudja, de mivel Sztálin úgy tett, mintha nem tudná, ezért a jóságosan demokratikus oroszlán lebaszott a japán gyerekekre két atombombát. Hogy egyem a gyönyörű szívüket az „Amiknak”!
Vagyis te csak azt hiszed, hogy vitázol velem, valójában igazolod az állításomat, én ugyanis ezt írtam: „Az »Amik« a szovjetekkel kívánták tudatni, hogy van atombombájuk, és ha kell, használják is az atombombájukat.”
Miért? Mert „Sztálin úgy tett, mintha nem fogná fel”.
Egyről beszélünk (csak te nem vetted észre).
Tévedsz! Truman a potsdami konferencián - miután Attleevel megbeszélte - közölte Sztálinnal, hogy az USA nukleáris fegyver birtokában van. Sztálin úgy tett, mintha nem fogná fel, miről van szó, pedig tisztában volt a dolog jelentőségével.
Az AMIK kizárólag azért, hogy az oroszokkal tudassák, hogy van atomfegyverük SOHA nem vetették volna be Japánban. Ez az utólagos kommunista propaganda része volt, hogy még ezzel is bizonyítsák, milyen gonoszak az "imperialisták", képesek voltak többszázezer embert ártatlanul demonstratív módon feláldozni. Az általad említett cél nem a fősodor volt ebben a történetben. A háborús szövetség persze már bomlófélben volt, de Fulton majd csak ezután (1946) következett.
"„Annyi még valószínűsíthető, hogy Hirosimának és Nagaszakinak "köszönhető", hogy később nem került sor nukleáris fegyver bevetésére.” Valószínűsíthető. Ami viszont egészen biztos, az az, hogy a nukleáris egyensúly kialakulása miatt nem volt atomháború, illetve a nukleáris arzenál megnövekedése, vagyis a világégés reális veszélye miatt."
Amint olvashattad, ebben a vonatkozásban én is csak valószínűségről beszéltem.
Ezek is a történelmi egyszeregyhez tartoznak, amikről nem akarok tovább vitatkozni.
De foglalkozzunk inkább a sokunk fájdalmára kapituláló frizu nénivel! Kíváncsi vagyok kibírja-e a magára kirótt penitenciát. Mert - ahogyan ezt már korábban kifejtetted - ez a fórumozás sok szempontból a szenvedélybetegségekhez hasonlít. Függőséghez vezet.
„Az amik ezzel akarták demonstrálni a japánoknak, hogy hiba volt "megrángatni az oroszlán bajuszát", ezzel akarták lemosni Pearl Harbour szégyenét.”
Az „Amik” a Japánoknak nem akartak demonstrálni semmit. Az „Amik” a szovjetekkel kívánták tudatni, hogy van atombombájuk, és ha kell, használják is az atombombájukat. Trumannak akkor már rég nem Japán, hanem a Szovjetunió volt az ellensége. Ez a történelmi egyszeregyhez tartozik.
„Annyi még valószínűsíthető, hogy Hirosimának és Nagaszakinak "köszönhető", hogy később nem került sor nukleáris fegyver bevetésére.”
Valószínűsíthető. Ami viszont egészen biztos, az az, hogy a nukleáris egyensúly kialakulása miatt nem volt atomháború, illetve a nukleáris arzenál megnövekedése, vagyis a világégés reális veszélye miatt.
Nagyjából erre emlékeztem én is, de ami a lényeg, hogy egy hagyományos fegyverekkel végrehajtott inváziónak lényegesen több halálos áldozata lett volna még a civilek között is, mint a két atombombának. És abban, hogy Truman (az USA politikai és katonai vezetése) az atombomba bevetése mellett döntött nyilván fontos szerepe volt Pearl Harbour-nak is. Az amik ezzel akarták demonstrálni a japánoknak, hogy hiba volt "megrángatni az oroszlán bajuszát", ezzel akarták lemosni Pearl Harbour szégyenét. Mellesleg a japán hadsereg brutalitása az általuk megszállt területeken vetekedett a nácikéval. A japánok tehát végső soron maguknak keresték a bajt. De ez - ismétlem - egyáltalán nem enyhíti az atombombák által előidézett tragédia nagyságát. Annyi még valószínűsíthető, hogy Hirosimának és Nagaszakinak "köszönhető", hogy később nem került sor nukleáris fegyver bevetésére.
Közöm pedig pontosan annyi van hozzá, amennyit te nyilvánosan máltóztattál ideközölni. Ha kódolt a szöveg, ha azt csak Babarczy érti (mert csak néki van hozzá köze), akkor igen furcsák vagytok ti itt a nyilvánosság előtt mindketten.
Talán egyszerűbb volna, ha leírnátok, hogy milyen a frizutok privátim. Oda-vissza. Ahhoz sincs közünk, de azt már megszoktuk. A frizutokon kívül semmitek sincs. Még egy viszonylag épeszű mondatotok sincsen. Olyan, amelyhez legalább valakinek volna valami köze.
Ez egy jellemzően magyaros hozzászólás. Már Kossuth apánk is nyögte a lényegét: ha még egyszer azt üzeni. Majd valamikor összefutunk.
Ha Babarczy Eszter olyan nagyon hiányozna (de legalább valamennyire hiányozna), föl lehetne őt keresni. Bizony. Megnéztem az itteni adatlapját, hozzáférhető a címe. Föl lehet hívni őt „IRL”, lehet véle összefutni „IRL” és lehet véle beszélgetni is „IRL”.
Ilyen egyszerű. Persze lehet várni is a spontán összefutásra. Közben gyötrődve az érzéstől: Jaj, de hiányzik nekem ez a Babarczy Eszter, jaaajj, de hiányzik nekem ez a Babarczy Eszter…
Ezt nevezzük finoman hipokrízisnek.
Tényleg?! Elhitted magadnak, ha ennyire lemész kutyába, majd meghatódom tőled? Talán még meg is ijedek? Tényleg? Ki mondott ilyet néked? Mester Ákos? Ő mondta, hogy ha te azt írod ide: „öcsi”, akkor én attól mindjárt öcsinek gondolom magam?
Nem hiszem. Mester Ákos ennél azért jobban ismer engem. Sőt a sporttörténelmet is jobban ismeri. Ugorj be hozzá, kérdezd csak meg tőle nyugodtan, érdeklődd meg: mi a különbség – már persze szakmailag – a négyszeres olimpiai bajnok vízilabdázó (amit olvastál), illetve a négyszeres olimpiai bajnok játékos (amire gondoltál) fogalmai között!? Kérdezd csak meg, Mester Ákos elmagyarázza néked, ért annyira a szakmához!
Azt már megnyugtatóan rögzíthettük, hogy Mester Ákos a valaha élt legtürelmesebb, legmegengedőbb, mondhatni legliberálisabb lapszerkesztő, akit a már sok lapszerkesztőt látott vén Föld a hátán hordhat (bár porladó emlékezetem szerint egyszer, még '93-ban, amikor az akkor miniszterkedő Surján Lászlóról leírtam nála egy alig bántó sorocskát, 3 órás nyavalygó és aggodalmaskodó telefonbeszélgetésben igyekezett erről lebeszélni - sikerrel, mert egyrészt meguntam, másrészt köllött a pénz, van ilyen…
Van hát. Vannak ilyen emberek. Vannak, akik eladják a hitüket, elveiket, meggyőződésüket, lelkiismeretüket. Merthogy köll a pénz. Fölmosórongyoknak nevezzük az ilyeneket.
Ha annyira „köllött a pénz”, barátom, mért nem mentél el dolgozni? Jöhettél volna például hozzám, adtam volna munkát bőven. Becsületes fizetést is. Ahol én dolgoztam, te is dolgozhattál volna. Sőt még tanulnod is lehetett volna tőlünk. Mondjuk, elemi tisztességet. Én például a meggyőződésemet soha el nem adtam, sem pénzért, sem dicsőségért, semmiért.
Nem tudom, említettem-e már, én Mester Ákos helyében nem dumáltam volna néked három órán át nyavalyogva, aggodalmaskodva, hanem percen rúgtalak volna ki a búbánatba, akár köllött akkor néked a pénz, akár nem.