az utolsó mondatban az egyik 'lenne', mondjuk, a második, helyettesítendő a 'töltené ki hozzászólásait' kifejezéssel
a lektor
---------------------------------
egyébként elég tipikus tünet, hogy még mindig úgy hiszi, hogy azért írsz neki, hogy a vallásosokat megvédd, ne vetüljön rájuk a betegség megbélyegző árnyéka; pedig egyszerűen csak (az ő szabályrendszerében vizsgálva a dolgokat is) hülyeségeket ír, elég vicces, hogy a "hétköznapi logika" (áldott legyen az ő neve) szemszögéből nézve is hibásak "megállapításai"
és úgysem fogja fel, mert rettegve bújik meg a túlbonyolult világ és önmaga közé fáradságos munkával felhúzott falak tövében, ha felállna, esetleg átnézne a falon, bizony rátörne az az izé
ezzel persze semmi baj nem lenne (ki mennyit bír elviselni), csak a tömény és ostoba arrogancia ne lenne
Seol, nem tudom, mennyit "fog fel belőle", mindenesetre szeretném egyértelművé tenni, hogy az ő álláspontja nem annyira ellentmondásban áll az én álláspontommal, hanem sokkal inkább csak egy szűkebb érvényességű eszmeiségben értelmezett vetület, és így saját alapján nincs mit szembeállítani vele. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy valamiféle sértődött ignoranciából nem vitatkozom vele.
Tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről a kérdésről, Math2. Éppen erre vonatkozik az előző hozzászólásom utolsó három szakasza. Ha valamiben biztos vagy, akkor ez azt jelenti, hogy megbízol az illető isemretedben. Egy ismeret megbízhatóságának kritériumai pedig nem mindenki számára ugyanazok. A megbízhatósági kritériumrendszer abszolútságának kérdése; a kritériumrendszer bevallottan szavakba nem önthető volta egy keresztény hívő esetében; a közös vitaalap kérdése; satöbbi.
De ezt az előző hozzászólásomat nem neked fogalmaztam; ha mindezt neked próbálnám elmondani, akkor azt hiszem, illenék kisebb lépésekben haladnom.
Én korábban már megpróbáltam kideríteni, hogy milyen alapon tartod kizárólagos vagy elsődleges érvényességűnek azt a kritériumrendszert, ami szerint te a különböző elképzelések helytállóságát megítéled. Ha jól emlékszem, te úgy gondolod, hogy mindenki ugyanezen kritériumrendszert fogadja el elsődlegesnek vagy kizárólagosnak, csak legföljebb néhányak elképzelései nincsenek összhangban a saját maguk által elfogadott helytállósági kritériumrendszerrel. Ha valaki azt mondja neked, hogy nem, ő nem pont arra a helytállósági kritériumrendszerre támaszkodik, mint te, akkor te azt mondod, hogy nincsen értelmes, érvényes kritériumrendszer azon kívül, amire te támaszkodsz, és ezt az ítéletedet éppen erre a te kritériumrendszeredre alapozod: mivel az állítólagos másmilyen vonatkozási rendszer nem értelmezhető a te saját kedvenced szerint, ezért azt nem tekinthetjük érvényesnek. Ezért fordul elő, hogy itt téged néha némelyek önigazolónak titulálnak. És ennek a hozzáállásnak a vitabéli folyamodványairól szól az előző hozzászólásom utolsó három szakasza.
De amit mondok, azt elmondtam: egy az ítéletek alapjául szolgáló eszmei alap abszolútnak tekintése mellett csak az illető alaphoz viszonyított válaszokat kapunk a kérdéseinkre, ha pedig kizárólagosnak vagy abszolút érvényességűnek tekinted ezt az alapot, akkor éppen azokkal az emberekkel nem tudsz közös vitaalapra helyezkedni, akik veled következtetéseidben nem értenek egyet. Onnan, bentről, az eszmei külvilágról tudomást nem véve nyilván úgy tűnik, hogy bizonyos emberek értelmezhetetlen dolgokat mondanak, és megalapozatlan ítéleteket hoznak. Ha meg akarnád érteni őket, akkor hajlandó lennél egy általánosabb érvényességű, tágabb alapról tekinteni a dolgot, amely perspektívában megmutatkozna a különböző ítéletalkotási alapok értelmezettségi és érvényességi viszonya. De ha a te lelki igényeidet jobban kielégíti egy bizonyos eszmerendszer keretein belüli megítélése mindannak, ami nem az illető eszmerendszeren alapul, akkor ebben a perspektívában a dolgok egy jelentős része értelmetlennek, hasztalannak, és betegesnek fog tűnni. Ahogy a Data Logger oly szépen megfogalamzta: az ember elsősorban érzelmi lény. Te sem vagy kivétel: A te eszmei, szellemi taromány-preferenciáidat és rögzültségeidet is érzelmi igényeid és irányultságod határozzák meg. Ha ezen eszmei magatartásod személyközi folyamodványai elégítik ki érzelmi igényeidet, akkor én ugyan mit mondhatnék? Ugyan mi alapján ítélhetném meg a te személyes lelki irányultságodat?!
Egy szó, mint száz: én elismerem a jogodat ahhoz, hogy ne ismerj el érvényességgel bírható eszmeiségnek, kritériumrendszernek, viszonyítási alapnak vagy ítéletalkotási alapnak egy bizonyos eszmei szférán kívüleső tartományokat. Ha ezen szféra keretein belül képzett képzeteidet közbe-közbeveted, miközben mi itt az eszmeiség és emberlét minél teljesebb egészét próbáljuk felfedezni, feltérképezni és emberi méltóságunk szerint megvalósulásunk szolgálatába állítani, én azt mondom: jól van, Math2, ezt már hallottuk, de mondjad csak nyugodtan, amíg a kulturált közlésmódok keretein belül maradsz.
az egeszben pont az a gond, hogy a "hit" "remeny" es "bizalom" fogalmakat osszemossak a nyelvek, es a hit vedelemzoi, koztuk te is, rajatszanak erre a hibara.
en nem vagyok pesszimista, remenykedek a jovoben. de nem hiszek rola semmit. en egy nagyon gyenge szinten fradi szurkolo vagyok, de nem hiszek a fradirol semmit. vagy peldaul van kedvenc rock egyuttesem, de nem hiszek roluk semmit.
tovabba megbizok bizonyos emberekben, de azokban azert, mert TUDOM, hogy megbizhatoak. empirikusan igazolt.
mas emberekben nem bizok.
es ertelmes ember igy jar el. ertelmes ember nem gondolja komolyan, hogy a kedvenc focicsapata a legjobb, nem bizik olyanban, akinek megbizhatosaga nincs empirikusan igazolva, nem hiszi, hogy a jovo jo lesz, hanem csak remeli, es mindent megtesz erte.
ez egy normalis, optimista, erzesekkel teli racionalis ember. semmi hitre nincs szukseg ehhez.
Pl. Egy rossz sorsú ember hite abban, hogy jobbra fordul a sora, a szurkoló hite, hogy kedvenc csapata megnyeri a mérkőzést, vagy egy ember hite abban, hogy az emberiség életkedve végül győzedelmeskedni fog a rögeszméi felett.
De nem csak a jövő alakulására vonatkozhat a hit. A hit bizalmat jelent a magyar nyelvben, az angolban a "faith" és a "belief" hasonló jelntésűek, "ich glaube an dir" németül ugyanazt jelenti, mint magyarul az, hogy "hiszek benned", holott a "glauben" jelentése a "to believe" jelentéséhez hasonlít. A bizalom és a hit kéz a kézben jár mindhárom nyelvben. (Más nyelvet nem ismerek jól.) Ha az első szakaszban felhozott példáimat megnézzük, és behelyettesítjük a "bizalom" szót a "hit" helyett, hasonló jelentésű mondatok maradnak. Ha egy ember hisz egy állítás igazában, akkor ez egyben azt is jelentik, hogy megbízik az illető állításban. Ugyanis az ember valóban elsősorban érzelmi lény, és csak másodsorban szellemi. Az állításaiban, ténykérdésekben való állásfoglalásaiban, vagy logikusan felépített szemléleti eszmerendszereiben lelki alapú bizalmát juttatja kifejezésre. Ha azt mondom, hogy én úgy hiszem: a Hold kering a Föld körül, nem pedig fordítva, ezzel egy bizonyos természettudományos szemléletiség megbízhatóságába vetett hitem, bizalmam kerül kifejezésre. Ha azt mondom: hiszem, hogy él egy osztályozatlan fajú nagytestű állat a Ness-i tóban, akkor ezzel azt mondom, hogy megbízok a Szörny létének képzetében. Megbízok benne, vagyis arra számítok, hogy nem fog megcsalni ez a képzet. Ha azt hiszem, hogy az alá nem támasztott nyugvó tárgyak a földre esnek, akkor ez azt jelenti, hogy megbízok a világ működéséről alkotott ezen képzetemben: arra számítok, hogy nem fog megcsalni ez a képzet, és valóban ennek megfelelőek lesznek a tapasztalataim, ha elengedek egy tárgyat.
A "hit" és a "bizalom" szavak (továbbá a "hűség" szó) nyelvhasználati rokonsága nem véletlen tehát. Hinni valami igazságát, bízni az illető képzet megbízhatóságában, vagy hűen támaszkodni egy képzet útmutatásaira: ezek mind ugyanazt jelentik. Egy a jelentésük.
Ugyanez igaz a keresztény vallás szerinti hitre is. Bizalom az Úrban, hogy amit ígért, az beteljesül. A keresztény hit nagyrészt erről szól. Ha a vallásos világképekre koncentrálunk, akkor is ez a helyzet: a hívő ember bízik abban, hogy az illető világkép szellemi képzetéhez való hűség elhozza neki a békességet, megelégedettséget, a teljesség érzetét, a megnyugvást, az együttlétet, és sorolhatnám még az ember legmélyebb lelki vágyódását, irányultságát körülírni próbáló szavakat.
Hazugság-e a hit? Betegség-e a hit? Egy ilyen kérdés esetén a legáltalánosabb, köznyelvi értelemben vett hitből kell kiindulnunk, mert ha bírálat nélkül, önkényesen, már eleve leszűkítjük a szó jelentését, akkor nem fogjuk észrevenni az esetleges önigazolást a következtetéseinkben. A szó jelentése leszűkítésének folyamatát is meg kell ítélnünk, és figyelemmel kell kísérnünk.
Talán jól sejtem, hogy senki nem akar minden ilyen, legáltalánosabb értelemben vett hitet hazugságnak vagy betegségnek titulálni. Ha hazugságnak vagy betegesnek ítéljük annak hitét, hogy a betonfalhoz csapott tojás általában összetörik, akkor minden elképzelést hazugságnak szeretnénk ítélni, ami csupán egy nagyon csalódott és cinikus szélsősége volna a szolipszista létszemléletnek. Azt hiszem, ebben a topikban nem erről van szó.
Hanem egy szűkebb értelmű hit-fogalom megítéléséről volna itt szó. De hogyan szűkítjük le a hit fogalmának jelentését? Milyen kritériumok alapján alkotjuk meg ezt a szűkebb értelmű fogalmat? Akárhogyan tegyük is meg ezt a nyelvi alapvetést, akármilyen kritériumok szerint rajzoljuk is körül ezt a fogalmat, a kérdésfelvetésünk éppen e kritériumokra fog vonatkozni. Vagyis ha a megbízhatatlannak bizonyult hitet nevezzük hitnek, akkor a megbízhatatlannak bizonyult dolgokba vetett bizalomról kérdezzük, hogy hazugság-e, vagy beteges-e; ha pedig a megalapozatlan bizalamat nevezzük hitnek, akkor a megalapozatlan bizalomról kérdezzük, hogy hazugság, illetve beteges-e.
De amikor meg akarjuk válaszolni azt a kérdést, hogy mi számít megalapozottnak, illetve milyen élmények számítanak elegendőnek ahhoz, hogy valamiről kimondjuk: "megbízhatatlannak bizonyult", akkor felmerül a kérdés, hogy relatív- vagy abszolút érvényű választ keresünk-e a kérdésre. Ha relatív választ keresünk, akkor ugye mihez képest? A természettudományos szemléletiséghez képest? Mert ez esetben az lehet a kérdés, hogy a természettudományosság keretein belül megalapozottnak tekinthető-e az illető hit, például. Ekkor azonban csak egy ilyen relatív választ kapunk: csak az derül ki, hogy az illető hit természettudományos megalapozottságú-e, vagy sem. Vagy azt is mondhatjuk, hogy az illető hit megbízhatóságát vizsgáljuk kifejezetten egy bizonyos megbízhatósági kritérium alapján. Azt mondhatjuk például, hogy amiben egy év elteltével több a csalódás, mint a pozitív visszaigazolás, az megbízhastatlannak tekinthető. Ekkor a válaszunk azonban megintcsak relatív érvényességű: csak az derült ki, hogy az illető bizalom egy éven belül nem hoz több pozitív eredményt, mint csalódás. Ebből nem derül ki, hogy most akkor ez elegendő-e a megbízhatatlanság ítéletéhez.
Ha viszont abszolút érvényességű választ keresünk a feltett kérdésekre, akkor valamely kritériumrendszert abszolútnak kell tekintenünk. Nyilván csak olyan kritériumrendszert tekinthetünk abszolútnak, amely abszolutitását a hitben érintett minden embercsoport abszolútnak elismer. Ha nem ilyen kritériumrendszert választunk abszolútnak, akkor az eredményünk általános érvényességű vonatkoztatása nem lesz több, mint puszta felfuvalkodott szemléleti sovinizmus. Ha viszont olyan kritériumrendszert választunk, amelyet minden érintett abszolútnak elfogad, akkor a végeredményünk semmiképp nem fogja azt mutatni, hogy hazugság vagy beteges volna az a hit, amit az érintett emberek vallanak. Egy kivétel van: megmutatkozhatnak azok a hitbéli disszonanciák, amik esetében valaki olyasvalamit hisz, amit nem támaszt alá az a hitbéli kritériumrendszer, amit ő maga kimondottan elfogad. Csakhogy mi alapján tekinthetjük hazugságnak vagy betegségnek azt a hitet, ami olyasvalamin alapul, amit az illető nem tud szavakba önteni? Az ilyen megközelítés nem lenne összeegyeztethető a vallásosság bevallott, szavakon túli természetével, vagy az ember érzelmi alapvetőségének természetességével. Én magam sem hiszem, hogy a szavakban kinyilvánított hiten túl természetellenes vagy helytelen volna minden további bizalom-béli viszonyítási rendszer. Ha ezt hinném, nem ismerném el az ember eredendő természetét elfogadható dolognak.
Én mindezek okán úgy látom, hogy a kérdés egzakt felvetésének egyetlen jól értelmezhető módja csak és kizárólag egy szemléleti kritériumrendszer önkényes elabszolutizálásán alapulhat. Ebben az esetben pedig ez a vita nem lehet több, mint a "mémek puszta harca", ugye... Ebben az esetben nincsen közös vitaalap, hiszen éppen a vitaalapot képzendő szemléletiségek egymásnak feszítése volna a párbeszéd tárgya. Ha pedig nincsen valódi közös vitaalap, akkor valódi vita sem jöhet létre. Legföljebb az a fajta egymás-mellett-elbeszélő, érzelmi alapú, megfoghatatlan és gyakran frusztráló civakodás, érzelmi birkózás, infantilis gúny-harc és dominancia-párbaj, ami ezen a fórumon az ilyen bugyuta "van-e Isten"-típusú topikokat mindig is jellemezte.
A kérdés az, hogy ez a folyton a látszólagosan ésszerű érvelés álarca mögé bújni próbáló, valójában minden közös vitaalapot nélkülöző szellemi és érzelmi kötélhúzás milyen performance-értékkel bír egy ilyen fórumon. Mondhatjuk-e azt, hogy a folyton új utakat kereső kulturális megvalósulás evolúciójának egy érdekes és tanulságos mellékága, amiben ízlésesen és tanulságosan megmutatkozik az emberi természet változó, de mindig azonos gyökerekből táplálkozó természete; vagy csupán egy ízléstelen és visszataszító szellemi-lelki eltévelyedés szégyenletes tanúbizonysága, ami iránt érzett érdeklődésben és részvételi indíttatásban mindenki szembenézhet saját beteges lelkiségének feltárulkozó mélységeivel. Nos, nem tudom. Ízlés kérdése. Nehéz lenne tiszta szívvel ítélkezni e kérdésben.
A vallások és egyházak hazugságai (ha vannak, ha nincsenek), nem ide tartoznak. Itt az egyéni (vallástól független) hit-ről szeretnénk kideríteni hogy hazugság (illetve jellemzően hazugság) -e vagy sem...
A kereszténység a legtöbbet az izraelita vallásbol vette át, hiszen az egész oszövetség arra épül, és Jézus is zsido felekezetü volt. Ettöl még a kereszténység kereszténység maradt, és mint ilyen elég nagy taglétszámmal bir...
Nemsokára jön az emberiség egyik legnagyobb hazugságának az ünnepe. Egy ie. 600-ból származó mitosz lekoppintása és átadaptálása egy későbbi mitoszalakra.
Egyébként meg egy egyszerű téli napfordulós pogány ünnep, aminek még az időpontját is ellopoták.
"A kisgyereknek akkor lwenne tudása a biciklizésröl, ha tudná, hogy hogyan, milyen anyagi részekböl áll a bicikli, és vé = es/té sebességgel halad??? "
igy van.
"Nem értek egyet. Ezek a tudomások nem tartoznak a biciklizés tudásához, ezek a fizika tudásához, és a bicikli szerelés tudásához tartoznak."
a biciklizes kepessegehez nem kell tudas. nincs benne tudas. kepesseg. "tudja" csinalni, de nem tud rola semmit.
egesz egyszeruen a "tud" a magyarban egy tobbjelentesu fogalom. jelenti azt, hogy kepes es jelenti azt, hogy szuk ertelemben tud.
angolul "to know" es "to be able", nemetul "erkennen" es "können", ha jol emlekszem oroszul is tanultunk harom fele "tud" szot.
sajnos te ezeket osszekevered, mert magyarul van egy tobbjeklentesu szavunk. nem helyes ezekkel visszaelni.
olyan, mintha azt modnanad, hogy a diszkoszveto zenesz, hiszen dob. :)
gyengebbek kedveert. sem Mari neni, sem a kisgyerek,s em az indian kepesseget nem szoltam le. attol, hogy a kepesseg nem tudas, attol nem alacsonyabbrendu. nincs itt mit osszehasonlitani, hogy mi magasabbrendu.
es megismetelnem a szurkehalyogosoknak. nem csak az tudas, amirol papirod van. nekem filozofiabol meg nincs papirom pl.
szoval aki ugy erzi, hogy lekicsinyeltem a tudattalan kepessegeket, es a diplomastalanokat, az csak azert ne ugorjon nekem, mert kisssebbsegi "fusztacioja" tamadt.:)
"Szoval egész addig, mig nincs rola papirja, képességnek nevezzük. Egyszerüen elintézted."
nem ezt irtam. eltevedtel.
"Bizony mari néni a képességével soxor jobban meggyogyitja az embereket, mint a pszichologus. "
elofordulhat. de ettol meg nem feltetlenul tudas.
"Én nem tudok ezzel egyetérteni. A nyomolvasás a sok apro részletböl és megfigyelésböl összeállt tudás, és azt tudásnak illik nevezni. "
van benne tudas. nem allitottam, hogy nincs.
"HA valaki más emberek érzéseit gondolatait látja, átérzi tanácsot tud adni, az szintén tudás, mert ezek nem maguktol alakulnak ki, hanem szintén az élet során, sok apro részlet megfigyelésével állnak össze. "
nem feltetlenul tudas.
"Amiröl te beszélsz, az tehetség, kétségtelen van akinek bizonyos dolgokhoz tehetsége van, de azt ki kell teljesiteni, nem feltétlen az egyetemen és akkor tudás lesz. "
igen. irtam, hogy tehettseg, illetve kepesseg. nem feltetlenul tudas.
"Semmit sem ér a pszichologus, ha tudása van, de nincs tehetsége a szakmájához. Azért irom, holt a tudás. csak az emberben megérve válik igazi tudássá..."
valoban, a tudas nem er semmit, ha nem hasznaljak. ezt sem tagadtam.
a holt tudas az tudas. es az elo kepesseg meg sem tudas.
a kisgyerek ragyogoan kepes biciklizni, meg sem tud semmit ezaltal a vilagrol. a biciklizes kepessege elo, hasznalhato, hasznos, jo kepesseg. de nem tudas.
nincs igazi meg nem igazi tudas. van tudas es van nem tudas.
csak arra nem figyelsz, hogy mit irtam arrol, hogy mit nevezek (nevezunk) tudasnak. ezt nem fogod fel.
emiatt ehelyett azt hiszed, hogy a papir a definitiv elem nalam. holott nem az. csak ugy latszik nem erted, hogy mi az. pedig vilagosan elmondtam.
a tudas az igazolt velemeny. igazolt allitasok halmaza. az allitasok jelek sorozata, ami igaz es hamis lehet. a jelek referalnak a vilagra, a jeleknek ez a jelentesuk. a jelek jelenteset az allitasoka djak, az allitasok jelenteset a jelek adjak. ez egy kettos halo.
a tudas igy valamilyen absztrakt nyelvi dolog. csak megfogalamzott dolog lehet tudas.
nem megfogalmazott dolog csak kepesseg lehet.
az indian a nyomolvasas modjanak reszet meg tudja fogalmazni. ez tudas. a tobbit nem. az nem tudas, hanem kepesseg.
a gyerek a biciklizesnek elenyeszo reszet tudja megfogalamzni,e zert az egyaltalan nem tudas.
Mari neni az empatikussaganak egy kicsiny reszet tudja megofgalamzni, annyi belole a tudas, a tobbi nem tudas, hanem kepesseg.
a fizikus es a pszichologus a dolgainak egy nagy reszet meg tudja fogalmazni, igy az nagyreszt tudas.
tovabba a "van isten" allitas megfogalamzott, ezert nem kepessegropl van itt szo, hanem tudasbeli kerdesrol.
Szoval egész addig, mig nincs rola papirja, képességnek nevezzük. Egyszerüen elintézted.
Bizony mari néni a képességével soxor jobban meggyogyitja az embereket, mint a pszichologus.
Én nem tudok ezzel egyetérteni. A nyomolvasás a sok apro részletböl és megfigyelésböl összeállt tudás, és azt tudásnak illik nevezni.
HA valaki más emberek érzéseit gondolatait látja, átérzi tanácsot tud adni, az szintén tudás, mert ezek nem maguktol alakulnak ki, hanem szintén az élet során, sok apro részlet megfigyelésével állnak össze.
Amiröl te beszélsz, az tehetség, kétségtelen van akinek bizonyos dolgokhoz tehetsége van, de azt ki kell teljesiteni, nem feltétlen az egyetemen és akkor tudás lesz.
Semmit sem ér a pszichologus, ha tudása van, de nincs tehetsége a szakmájához. Azért irom, holt a tudás. csak az emberben megérve válik igazi tudássá...
"Az inteligens ember, akár a bölcs ember csak résztudásnak van a birtokában.. "
igen, the big arrol beszelt, hogy kepes barmit megerteni.
es arrol is beszlet, hogy mindent tudni senki nem kepes. lehetetlen.
"Tudod mart szerintem a tudás nem egyenlö a tankönyvben megtanult tudással."
senki nem allitotta. ne vitatkozz szalmababokkal!
" Azon kivül még sokfajta tudás létezik. PL az is tudás, ha valaki, mint az indiánok, tud a nyomokban olvasni. Mert rengeteg természetben eltöltött év, és megfigyelés kellett hozzá... "
ez kepesseg. nem tudas. persze van benne tudas is.
mondok egy masik peldat: van egy fizikus, es egy gyerek. a fizikus nem "tud" biciklizni, a gyerek "tud" biciklizni. mi koztuk a kulonbseg? kepessegbeli a kulonbseg. a gyerek semmivel nem tud tobbet a vilagrol, sot a fizikus meg a biciklizesrol is tobbet tud.
sajnos a koznyelv a "kepesseg" foglamat is mondja "tudas"-nak. ez a szo egy masik jelentese. semmi koze a vilagrol valo tudashoz, a megismereshez.
"VAgy az is tudás, ha valaki, belelát a másik ember gondolatvilágába, felismeri cselekedetei mozgato rugoját, képes következtetni a reakciokra, felismeri a hibákat és segiteni képes az embereken. "
ez lehet intuitiv, akkor kepesseg. es lehet tudas. es lehet a ketto kevereke. a pszichologusok peldaul sok ilyen tudassal rendlekeznek. "Mari neni" pedig esetleg jo kepesseggel, de keves tudassal rendelkezik emberismeret tekinteteben.
"Ezeket az embereket nevezem én bölcseknek. "
ezek az emberek egyszeruen rendlekeznek egy kepesseggel. a kisgyerek nem bolcsebb a fizikusnal csak azert, mert tud biciklizni.
egyebkent az emberismeret kepessege egy olyan kepesseg, ami serulhet. peldual ha jol tudom ezt nevezik autizmusnak. de van a homloklebenyserulesek kozott is olyan, ami kivalt ilyet. az ilyen emberek tokeletesen intelligensek, semmivel sem tudnak kevesebbet a vilagrol, de nem rendelkeznek ezzel a kepesseggel.
hivhatod te ezt a specialis kepesseget "bolcsessegnek", de ez nem tudas ekrdese, es egy kisse fura szerintem ez a szohasznalat.
"A materiális tudás is tudás"
jajj mi a fene az a materialis tudas? es milyen a nem materialis tudas?
", de ha nem társul más emberi adottságokkal, én nem nevezném inteligenciának, hiszen halott a tudás addig..."
valoban a tudats hasznalni is kell,e s ehhez kepessegek is kellenek. de olyan sokfele kepesseg van, es az emberek annyifele kepesseggel rendelkeznek, hogy hihetetlen. ezeket rangsorolni nem lehet. igy ezek kozul egyiket sem jogos bolcsessegnek nevezni.
sem a nyomolvasast, sem a zongorazast, sem a biciklizest, sem az empatiat...
es olyan ember nincs, aki minden kepesseggel rendelkezik.
mindenki bizonyos dolgokban jo, es masokban nem olyan jo.
tehat ha a bolcsesseg ehhez kapcsolodik, akkor meglehetosen onkenyes volna egy kepesseget kiemelni, vagy egy kepessegcsoporto, es kinevezni azt frankonak. ha pedig nem emelsz ki egyet, akkor azt altod, hogy az emberek bolcsessege osszehasonlithatatlan. akkor nincs bolcs es nem bolcs ember.
viszont van muvelt es muveletlen, van sokat tudo es keveset tudo, van okos, es buta. ezek hasznalhato fogalmak.
ahogyan a van, aki empatikus, es van,a ki szocialis, es van, aki extrovertalt,e s van, aki tud nyomto olvasni, es van,a ki tud biciklizni.
ezek is hasznalhato es ertelems fogalmak.
a bolsesseg az a te definiciodban nem hasznalhato, es zavaros fogalom.
Az inteligens ember, akár a bölcs ember csak résztudásnak van a birtokában..
Tudod mart szerintem a tudás nem egyenlö a tankönyvben megtanult tudással. Azon kivül még sokfajta tudás létezik. PL az is tudás, ha valaki, mint az indiánok, tud a nyomokban olvasni. Mert rengeteg természetben eltöltött év, és megfigyelés kellett hozzá...
VAgy az is tudás, ha valaki, belelát a másik ember gondolatvilágába, felismeri cselekedetei mozgato rugoját, képes következtetni a reakciokra, felismeri a hibákat és segiteni képes az embereken.
Ezeket az embereket nevezem én bölcseknek.
A materiális tudás is tudás, de ha nem társul más emberi adottságokkal, én nem nevezném inteligenciának, hiszen halott a tudás addig...
