A lilahagymát csak zsíroskenyéren (esetleg díszítésként) tudom elképzelni, de felfújt divatnak tartom.
Hagymának azt tartom, ami már pucoláskor is könnyet csal a szemembe. Ezek hagymakupola alakúak, sötét a héjuk és nem túl nagyméretűek.
Salátába a hagymát hosszában kettévágom, a vastagabb részét bevágom és keresztben - nem túl véknyan - felszeletelem. Így roppan a hagyma a fogad között és jobban érzed az ízét is.
NP! Ez a zelleres változat felkeltette kíváncsiságomat. Alkalomadtán kipróbálom! :))
Gusztus dolga. Sztem nem ízesebb lilahagymával, max. kevésbé hagymaízű, de ez sem mindig igaz. Ráadásul az ecetes lében kifakul a színe. A melegen meghámozott krumplit az előre összeállított salátalébe karikázd, és legalább 2 órán át érleld a hőtőben. Én vékony hasábokra vágott zellert is teszek bele, úgy, hogy 3 percig lobogó sós vízben főzöm, majd leszűrve megy a lébe. Nagyon megbolondítja. Tálaláskor frissen őrölt feketebors, pirospaprika és olaj kerül még rá.
Szerintem héjában főtt krumpli kell hozzá, bár vannak, akik vízben főtt krumplival készítik. - ez utóbbi nem az igazi!
A lényeg: a krumpli mellé sok "szálasra" vágott hagyma, s néhány órás érlelés szokásos (ecetes-cukros) salátalében, vagy majonézben. Ha az előzőt választod, tálaláskor megszórhatod frissen őrölt borssal is.
Én nem centrifugálnám, csak simán turmix, és a pépet forralnám egyet, vagy kidunsztolnám, mint a befőtteket (azaz üvegbe bele, lezárni, aztán nagy fazékban, gőzben sterilizálni). Amúgy _szerintem_ nagyon fajtafüggő, jó lesz-e a körtéből bármi forralt dolog, némelyek zamata elillan főzés közben, szóval mielőtt nagyobb adagokat készítesz, tesztelj. Likőr is lehet opció. ;) ribizli
hát de érdekes, én pont az ellenkezőjét állapítottam meg. hogy jól néz ki, de nagyon vastag a héja, nyersen ezért nemfinom, sütve meg túl vékony a húsa és a zöldhöz képest íztelen... nekem nem jött be.
van egy csomó körténk, lekvárral és befőttel már tele a padlás, az jutott eszembe, hogy csinálnék télire rostos körtelevet, de sehol nem találok hozzá receptet. Hogy csináljam, hogy finom legyen és ne romoljon meg?
Bocs, moes, hogy nem téged kérdezlek, de nem vagy onlány jelenleg, éjjel meg nem hívlak telefonon :-)))
Ő az egyik alapanyaga a zakuszkának is, pont az általad vázolt tulajdonságai miatt.
Nagyon faksznisak eleve sütve-lehéjazva teszik bele (a paradicsompaprikát úgyszintén), így a gyomorégésre hajlamosak is ehetik aztán bátran, de azért az nemsemmi meló.
Ez is régi magyar fajta, anno Kocsolai néven volt ismert, aztán hosszú időre kiment a divatból. Pár éve kezdték újra termeszteni, nagyon jól tárolható. Nyersen szeretem salátában, főzve/sütve nekem kicsit kesernyés ízű.
Kipróbáltam a kápia típusú paprikát, finom. Egy ideje lehet kapni Bp, Kolosy téri piacon, és kíváncsi lettem, mitől jó/más, mint a "normál" zöldpaprika - már azon túl, hogy ennek gyönyörű bordóspiros színe van. De piros a "normál" zöldpaprika is tud lenni, ha hagyják. Szóval a kápia paprika attól más, hogy egész vastag húsú, és az íze állítólag picit hasonlít a paradicsompaprikáéra. Valamint ez a fajta kiváló grillezni, meg sült-paprika salátának. Tehát vettem néhány darabot, és a padlizsánnal azonos módon megsütöttem - a hagyományos vas palacsintasütőt a legnagyobb gázrózsára teszem, bele a zöldség, a konyhaablakot kitárom, és hadd füstöljön. Teljesen szenessé sütöttem a héját, majd egy zacskóba tettem (vigyázni kell, hogy hőálló legyen!), hagytam langyosra hűlni, aztán gyönyörűen le tudtam fejteni a feketévé vált héját egy kenőkéssel, könnyen kijön a csumája is. Félbevágtam, kiterítettem - itt eszembe jutott, milyen szépen meg lehetne tölteni valami jó sajtkrémmel -, aztán lekapargattam óvatosan a kenőkéssel a maradék héjdarabkákat és magokat, vastagabb csíkokra vágtam, és ment egy tálba. Amikor mindegyiket feldolgoztam, kis olívaolajat öntöttem rá, sóztam (kivettem az ebédhez valót belőle), a többihez még pici borecet megy majd. Kíváncsiságból egy "normál" szép piros paprikát is megsütöttem - ég és föld a különbség állagban, hámozhatóságban és ízben is. A kápiának kellemesen savanykás íze van, és hiába sült feketére a héja, ruganyos maradt a húsa, de finom füstös is. Azt hiszem, nem olcsó - 500 Ft körül volt 1 kg -, de ha egy saláta egyik alkotórésze, már vállalható lehet. A sütés és hámozás is gyors, ha rájön a technikára az ember. ribizli
A lehető legegyszerűbb pörköltszerű pörkölt volt. Mangalicazsíron, sok hagymával, pirospaprikával. A vörösboron meditáltam kicsit, hogy merjem-e belerakni, mert a szomszéd kisbolt hatalmas választékából - háromféle volt: édes, félédes, száraz, mindegyik a híres kunsági borvidékről :) - kiválasztott száraz izé kóstoláskor elnyerte a kunsági rettenetes jelzőt, de bátraké a szerencse: még ez sem bírta elrontani. Igaz, óvatosan bántam vele :)
Félidőben kinyitottam a kuktát, elég sok lé volt még rajta (fagyasztott szarvaslapocka volt, elég sok vizet engedett), rotyogtattam kicsit fedő nélkül, öntöttem rá a rettenetesből, visszazártam. Azt hiszem, az időzítésen múlt, hogy olyan jó lett, valahogy eltaláltam, meddig kell főzni. Vastag, jó szaftja lett, friss kenyérrel, hmmm...
Akkor most mondom a tutit, mert nekem pont ilyenem van (csak azon ződ, ami ezen kék). Szóval: a fedőn van egy rovátka, ezt szépen bepasszítod, hogy a fazék nyelével legyen egy vonalban. Így rá tudod rakni a fedőt a fazékra, ügyesen. Akkor aztán egymáshoz fordítod a nyeleket, és a kék gombot a hüvelykujjaddal (másik ujj opcionális :)) szépen betolod a fedő közepének irányába. (Vagyis a gombnak eredetileg a nyél felé húzott állapotban kell leledzeni. ) Ezzel le is zártad a kuktát. A tárcsa pedig (a három állásával) arra való, hogy a kettes fokozatban nagy nyomáson, az egyesben kisebben főzhetsz, a 0-áson pedig kiengeded a gőzt. Van ott egy kis pöcök is, ami kiugrik, ha nyomás alatt van az edény. Ha leereszti a gőzt, visszaesik, és csak ekkor tudod kinyitni a kuktát. Értelemszerűen nyitáskor kifelé mozdítod a kék gombot, elfordítod a fedőt, és leemeled.
Remélem, értelmesen sikerült leírni :)
Egyébként meg tegnap pont ebben a kotlában olyan, de olyan vörösboros szarvaspörköltet rittyentettem, hogy jaj. (Emberem azt dünnyögte telipakolt pofazacskóval, hogy ő még ilyen jót soha...:))
