Keresés

Részletes keresés

Jolimama Creative Commons License 2013.07.29 0 0 22

Észrevettem a pociján, hogy egyik oldalon más, még aznap Pécsen voltunk. Kivizsgálás, majd műtét, remény, hogy jól sikerült. De nem.

Sokat szenvedett, de mindig is mondtam és mondom is, a beteg gyerekektől példát vehetünk, mi felnőttek is.

 

 

Előzmény: TiffanyMary (21)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 21

Kicsi drága...

 

Hogyan derült ki ?

Előzmény: Jolimama (17)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 20

Istenem...   :(

 

Rettenetes 

 

((  ))

Előzmény: Jolimama (17)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 19

Ugyanígy voltam.

 

Egy héttel azelőtt mielőtt apukám meghalt, még felkelt az ágyból, beszélt, mozgott

mint máskor.

 

Aztán 3nappal a halál előtt már nem kommunikált, csak feküdt, aludt.

És láttam, tudtam h. ez már nem ő. 

néha nem is  tudtam rá úgy nézni, hogy ő az Én Apukám. 

 

Legyél vele, ha bírod. Ő érzi, tudja. Segíts rajta, kísérd el őt, az útján, ameddig csak lehet és ameddig bírod lelkileg.

Többet, jobbat nem tehetsz már. 

 

Hidd el mélységesen és maximálisan átérzem.  ((   ))  

Előzmény: Banyaci (15)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 18

úgy látszik ez a nem nyelés általános ilyenkor és nem tudom mit lehet ellene tenni,

főleg most, hogy ilyen meleg van, hogy ne száradjon ki a szája, torka...

a kórházban adtak ilyen ecsetelő pálcikát szájszárazság ellen , dehát nem sokat ért.

 

Előzmény: Banyaci (15)
Jolimama Creative Commons License 2013.07.29 0 0 17

Többen kérdeztétek: A kisfiam 9 és fél évet élt. Másfél alatt zajlott le, hasüregi daganata volt. A végén csontáttétekkel.

 

Nem, nem egyedüli gyerekem volt, Ő volt az ötödik, a legkisebb.

Banyaci Creative Commons License 2013.07.29 0 0 16

Ez így rendben van. :)

Ha tudok majd hasznosat, úgyis megosztom.

 

 

Előzmény: F.Á.S. (14)
Banyaci Creative Commons License 2013.07.29 0 0 15

Apu tegnap délelőtt óta nem eszik és nem iszik. Nem nyel. Nehezen szedi a levegőt. Várom a hospice szolgálatot, kap majd egy infúziót. Néha erőtlenül felnyúl a fejéhez, mintha meg akarná fogni, de már nem megy. Félkómás, de inkább már egészen. Ez a dög fölfalja. Csak ülök mellette, nézem, de már csal alig találom benne őt magát. Alattomos dög...

Előzmény: TiffanyMary (9)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.07.29 0 0 14

Tudod, én a saját rettenetes veszteségemmel együtt is azt mondom, hogy van az a határ, aminél nekünk már nem szabadna az ottaniakat keserítenünk! Ezt próbáltam is kifejteni, nem biztos, hogy mindenkinek "átment". Biztosan lesz így is, aki azt mondja, hogy nem sok teteje van a dolognak, hiszen bárki nézegethet, olvasgathat minket is - de hát ez nem titok! és a topik címéből/nevéből úgyis kiderül, hogy mire számíthat aki benéz ide, tehát az már azért más, nem mi rakunk rá még plusz terhet.

Azért tapasztalatcserére, beszélgetésre, tájékozódásra szükség van, amit odatartozónak ítélsz, szerintem azt nyugodtan írhatod, az kell is a többieknek is. A többivel :-( gyere közénk! 

Előzmény: Banyaci (8)
TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 13

Csak próbálok poénkodni.  oldani kicsit a hangulatot  :)

alapjáraton humoros ember vagyok

és édesapám is szerette a viccet.  

odaát a másik topikban írtam, h. én még a kórházban is hülyéskedtem vele,

akkor már nem kommunikált, de meggyőződésem h. hallotta

 

A múlt hetet végig otthon töltöttem.

amikor épp nem tudtunk intézni semmit a temetés kapcsán, nagyon rossz volt otthon lenni,

csak járt az agyam mindenfelé.

most is jár apukámon, hisz a melóból írok ide, de éreztem h. jó/jobb lesz nekem ha megint dolgozni fogok. 

 

Ha úgy érzem majd h. pihi kell, akkor szólni fogok a főnökeimnek 

 

 

 

Előzmény: F.Á.S. (11)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.07.29 0 0 12

Hány éves volt a kisfiad? Egyedüli gyerek volt?

Előzmény: Jolimama (7)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.07.29 0 0 11

"Benézek még! (Ezt vegyétek fenyegetésnek    :D    )"

Ó, ó, de szigorúak vagyunk :-))

 

Lehet, hogy segít, hogy  most elmentél dolgozni (bocs, nem tudom, hogy milyen a munkád/munkahelyed), és állítólag a temetés után kicsit könnyebb, meg  állítólag az ember meg is nyugszik kicsit a temetés után, de azért egérutat hagyj magadnak, hátha kell majd még egy kis idő! Bár biztosan megértik.

Előzmény: TiffanyMary (9)
tölgy_12 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 10

köszönet a topik létrehozásáért!

TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 9

Örülök, hogy létrejött topik!  Sajnos én nem tudtam létrehozni

 

Üdv., akit ismerek már a másikból és remélem a többieket is megismerem.

 

szabad kérdezni?  (ha nem, akkor mondja bárki akinek a kérdést feltettem, nem fogok megbántódni)

 

Jolimama: mennyi idős volt a kisfiad, amikor elveszítetted? Meddig küzdött a döggel? 

 

Banyaci: mennyit romlott édesapád állapota az elmúlt pár napban? Hétvégén -ha jól emlékszem talán- még azt írtad 

pörköltet etettél vele.

 

 

Én ma már dolgozok megint, és segít hál' Istennek. 

 

 

Hozok én is verseket.  Ezek fognak elhangzani holnapután a temetésen  :(( 

 

Vers 1:

Ne bánd gyermekem, ha meghalok,

Értem sírnod sem kell

Hisz én vagyok te, s te vagy én

Nem hagylak soha el.

Világra hangom szólított,

Léted, létembe fog.

Könnyem keresztelt, s búm nyomát

Hordozza homlokod.

Ne emlékezz rám búsan

Hű társam, hitvesem

Már megadatott nékem

Emlékben fénylenem,

Ne emlékezz rám búsan

Anyám, testvér, rokon, barát…

Add meg a könnyet,

Élj és szeress tovább.

Addig vagyok, míg élek

Szívetekben, bennetek.

Ember voltam mindig:

Ezért szeressetek!

 

 

Vers 2:

Miért sirattok? Hisz Isten arca volt, mely símogatón, hívón rám hajolt.

És én mentem... S most fényözönben élek És nem vagyok más Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt... Árnyékom lehullt... A szemetek hát könnybe miért borult?

Ha emlegettek: köztetek leszek.

Ha imádkoztok: veletek vagyok.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.

Emlékem így áldás lesz rajtatok!

 

 

 

Benézek még! (Ezt vegyétek fenyegetésnek    :D    )

 

Mindenkinek puszi és  ((   ))     <---ölelés   

T.

Banyaci Creative Commons License 2013.07.29 0 0 8

Jöhetek? Ugyan még nem halt meg apu, de egyértelműen haldoklik. Így a másikba már nem merek írni. Ő  se itt, se ott nincsen.  A gyászt már megéltem egyszer. Anyummal lélekrák azaz mániás depresszió végzett. Apum nővére a mellrák áttéteibe halt bele. Anyósomat tavaly gégerák miatt temettük. Szóval van mögöttem és sajnos előttem is szomorúság, szenvedés bőven. Néhány hónapja az egyik barátnőmnek segítettem "túlélni" édesapjának prosztatadaganat miatti halálát.  Most ő próbál belém lelket önteni.

Jolimama Creative Commons License 2013.07.29 0 0 7

Kedves Macyyyy és Mindenki, akinek szüksége van erre a topikra.

Régóta olvasom a másik topikot is, több személyes topiktag is távozott azóta.

Én is érintett vagyok, bár a veszteség , veszteségek nem mostaniak. Az egyik 1982, a Kisfiam, 2003 pedig a Párom elvesztése. A Kisfiam daganatos betegségben halt meg. Ennyiben vagyok érintett.

Így én  a gyász hosszú megéléséről tudok beszélni.

Mint mindennek, a gyásznak is megvannak a folyamatai, a tagadás, a düh és harag, a kétségbeesés, a feltörő érzelmek. De nagyon fontos eljutni az elegedés fázisáig. Valahol azt olvastam, hogy akkor nyugodhatnak békében szeretteink, ha el tudjuk engedni Őket.

A daganatos betegek legtöbbje hosszú szenvedést él át, megváltás, de ezt emberi lélekkel felfogni lehetetlen.

Ilyen hosszú idő után is azt tudom mondani, hogy a gyász megmarad bennünk, amíg élünk, hiányozni fognak, de ezt a hiányt saját szívünkbe tudjuk zárni.

Lehet még beszélni is Hozzájuk, az ember azt érzi, hogy válaszolnak is.......

DE!! Amíg idáig eljutunk hosszú az út, szükség van arra, hogy kisírjuk magunkból, vagy kikiabáljuk magunkból, hogy Isten miért tetted ezt!!

Aztán lecsillapodik a harag, csitul a kétségbeesés, de a hiány megmarad.

Sokat beszéljetek Róluk, emlékezzetek vissza a sok szép emlékre. Az is segíthet, ha fogsz egy üres füzetet és leírod a gondolataidat, érzéseidet, mert ha kiírod Magadból, már azzal is könnyebb.

Erre a leírásra alkalmas lehet ez a topik is....

 

 

-Consolatio-

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

„Juhász Gyula”

Remélem, hogy nem haragszotok, hogy ennyi év után írok. Kedves Macyyyy, Téged is ölellek együttérző szeretettel.

 

Előzmény: macyyyyy (-)
BLM Creative Commons License 2013.07.29 0 0 6

Az én drága édesanyám 10 éve halt me és nincs olyan nap, hogy eszembe ne  jutna ,idő gyógyít mondják,engem nem .Akit igazán szerettünk és viszont szeretett  annak hiány örök

Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 5

én is kerestem régebben a sima gyásztopikokat, de semmi olyan nem volt.

nyitni meg nem mertem...gyáva kék nyúl vagyok:)

Előzmény: F.Á.S. (3)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 4

nem csodálkozom.

anyu halála óta már majdnem 10 hónap eltelt, és még mindig minden gondolatom ő :(

nem tudom elengedni.

 

Előzmény: macyyyyy (2)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.07.29 0 0 3

Köszönöm  én is. Jobb lesz itt, ha szükség van rá (van), mert ezeket az érzéseket a "sima" gyászfórumokon sem lehet megosztani. :-(

Előzmény: macyyyyy (-)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 2

lelkiekben nem jól vagyok.

mondhatom, egyelőre egyre rosszabb...

Előzmény: Törölt nick (1)
Törölt nick Creative Commons License 2013.07.29 0 0 1

köszi, macyyyy.

hogy vagytok?:) :(

TiffanyMary Creative Commons License 2013.07.29 0 0 0

Köszönöm. 

Előzmény: macyyyyy (-)
macyyyyy Creative Commons License 2013.07.29 0 0 topiknyitó

Gyászolók részére nyitott topik.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!