Hadd kérdezzem itt: biztos, hogy a Pirx tévésorozat első részének is 'A vizsga' a címe? Nem csak a könyvbeli első fejezetnek? Ha biztos vagy benne, akkor persze elfogadom.
(Azért bizonytalanodtam el, mert a sorozat első epizódja legalább két regénybeli sztori keveréke, amiből csak az első szól a vizsgáról.)
Patkány-sárkány játék! Szuper novella! Simán meg lehetne filmesíteni, meg akármilyen formában folytatni, bővíteni, felturbózni. Az egyik legeredetibb ötlet, finoman, realisztikusan kidolgozva. Nagyon szeretem. Egy titkos kedvenc.
Akkor visszatérhetünk a méhes példádra. Olvastam már kísérletekről, amelyek arra vonatkoztak, hogyan lehetne a méheket betanítani vegyi szennyeződések vagy a növényzetet nagyobb területen károsító betegségek jelentésére. Ez olyan téma, amelyet a méhek is megérthetnének, és nekünk is hasznunkra lehetne, ha sikerülne betanítanunk őket. Márpedig a betanítás is egyfajta üzlet: te jelez, én ad ennivaló ajándék. Ilyenfajta kommunikációs kísérletre az intelligensebb lényektől mi is számíthatnánk. És nem szabad elfelejtenünk, hogy mi azért már ismerünk egy meglehetősen árnyalt és elvont kifejezési lehetőséget az egymás közötti kommunikációban, számunkra az idegeneknek mégiscsak könnyebb lehetne valami érthető nyelvet kidolgozni.
Ha jól, emlékszem, Patkány-sárkány játék címmel volt az Ötvenedikben egy novella, amelyben az emberiség a macskákat vonja be fegyvertársként egy számunkra érthetetlen és veszedelmes űrbéli ellenséggel vívott harcban. A történet szerint a macskák villámgyors reflexei és erős vadászösztöne volt az, ami miatt, alkalmas szerkezetek segítségével, az emberek által vezetett űrhajó fegyverkezelőiként váltak nélkülözhetetlenné.
"Jo esellyel a kovetkezo evszazadban mar az "emberiseg" tobbsege is mint szamitogepes szimulacio fog elni es letezni."
Nem tudok egyetlen egy bizonyítékot sem arra, hogy az emberiség nem egy számítógépes szimuláció már ma is. Vagy a világ lenne a szimuláció, és benne mi vagyunk a vírusprogram.
Nyilvánosan megkövetlek az alaptalan gyanúért; annyira régen olvastam már ezt (a másik kisregény jobban tetszett), hogy ilyen finomságokra már egyáltalán nem emlékeztem belőle.
Pedig biztosan megvan a közös beszédtémánk: táplálkozási ösztön, szenvedélyes örömkeresés, mérsékelt utódgondozási ösztön. Ja, és az ölés, nehogy kifelejtsem a tillA által említett novella pompás példázatát.
Vagy ha már annyira fejlettek, hogy elérték a Fejlődés Legmagasabb Fokát (ld. Kiberiáda), akkor ide sem jönnek.
A másik indexes "Orion" topikban olvastam az imént egy hozzászólásban, hogy létezik egy Harlekin nevű zenekarnak Orion űrhajó című száma. Az együttes honlapján egyelőre a dal szövegére találtam rá. Megosztom veletek - ítélje meg mindenki:
Orion Űrhajó
Hol vannak már a régi szép idők Műanyag űrhajók, Junoszt képernyők Az asztrometrián jelzik a veszélyt Mely a világra vár, ha Dieter nem segít
Szegecsekkel összetákolt űrhajók Benne nyugatnémet szabvány kapcsolók Százezer galaxis sötét mélye hív De a szerkezeti integritás csak 40%
Végezd el kérlek, végezd el kérlek A javításokat Csillogó ezüst, csillogó ezüst Szkafander alatt De oly hideg az Űr Az ember mindjár' meghülyül És oly goromba Sugározzatok a gépházba
Az ellenség a fegyverzetet szkennelte csakis És akárhogy is nézem ez nem egy nagy vaszisz Kérem ellenőrizzék a pajzsot még egyszer Mielőtt még beszippant egy újabb naprendszer
Szegecsekkel összetákolt...
Végezd el kérlek...
(a dalocska elvileg le is tölthető mp3-ban a site-ról, gyakorlatilag azonban nem, hibaüzenet jelenik meg)
A cím helyes. Az említett Nemere-regény (egész jó amúgy) fősztorija valóban az, de az egyik al-történetben szerepel a hivatkozott "hangyás" összefüggés.
Aktuális témánkat illetően hadd emlékeztessek mindenkit a nagyszerű, ám méltatlanul ritkán emlegetett Bertram A. Chandler kitűnő novellájára, amelyben szuperintelligens földönkívüliek fogságába kerül egy maroknyi ember, egyéb állatfajok képviselőivel együtt. Rájönnek, hogy nem elfogták őket, hanem pusztán begyűjtötték mint állatokat. És sehogy sem tudják jelezni "azoknak", hogy ők nem kutyák, nem méhek, nem poloskák. Akármit csinálnak ketrecükben, képtelenek a "galaktikus testvérek" figyelmét magukra vonni (hiszen a szomszédban a kutyák is vonyítanak, stb.). Végül elkeseredetten ülnek, az emberi faj intelligenciájába vetett hitük romjai közepette, mígnem valamelyikük egy odatévedő legyet agyoncsap, vagy már nem emlkszem pontosan) a ketrecbe keveredő egeret kalitkába zár. Summa summárum: hirtelen megjelennek az idegenek, bocsánatot kérnek, hogy eddig nem vették észre, tudatos lényeggel állnak szemben, természetesen mostantól minden más lesz... De hogyan jöttek rá? Ja, hát onnan, hogy csak egy értelmes lény képes másik értelmes lényt ok nélkül agyoncsapni/fogságba vetni. Happy end.
Tippancs, bocs, de nem lehet, hogy téves címet írtál? A Játszma kétmilliárdért (régi) emlékeim szerint egy a Földet veszélyeztető kisbolygó eltérítéséről szól. De tudom, hogy Nemerének volt egy kissé hosszúra nyúlt könyvsorozata a Népszava kiadónál, nem abban volt valami ilyesmi?
Stimmel, szerintünk a hangyák "kollektív intelligenciája" jóval alacsonyabb fokú, mint a miénk (noha a saját igényeiket legalább olyan jól kielégíti, megjegyzem), de mi, a "nagyok" hosszú ideje próbáljuk megérteni őket, vizsgáljuk a szokásaikat, együttműködésüket, kommunikációjukat. Persze általában nem vagyunk tekintettel rájuk, de tudunk róluk, látjuk őket. Vagy ha már nem vagyunk rájuk tekintettel, akkor ez már mindegy is?
Szól néhány sci-fi ilyenekről. Hol igen kisebbek, hol jóval nagyobbak. Ha találkozunk egy olyan néppel akik ugyanolyan fejlettséggel rendelkeznek, ugyanolyan kultúrájuk van, szinte ugyanúgy néznek ki, eltaposhatjuk őket mert csak hangya méretűek, mert ezt szoktuk meg? Nemere I.: Játszma kétmilliárdért Ennek fordítottjára is van példa.
Amíg nem távolodunk el hosszú időre vagy túlságosan a sci-fitől, szerintem itt nem leszünk offtopikok. A társaság majd megmorogja szépen azt, aki nagyon elbolyongott.
"McLane-ek meg egyebkent meg a szineket sem lattak..."
Tagadom! A Pallason mozgásképtelenné tett két robot programkapcsolóján a kék szín jelölte az Y18 értékű állást. :-D
"A magam reszerol amugy is ugy tartom, hogy csak mi vagyunk az egyetlen ugynevezett ertelmes lenyek a vilagegyetemben (ami szerintem tul kicsi ahhoz, hogy meg egy ilyen veletlenszeru bakloves letrejojjon). "
Találó élc, tetszik. De évtizedek óta figyelve az élet egyetlen eddig megismert alapformájának működését, meg tudom érteni azokat, akik szerint az emberi hülyeség törvényszerűnek látszik, a generációs fejlődésből elkerülhetetlenül következik. Majdnem minden, az emberinél alacsonyabb életforma a maga szintjén ugyanazokat a mozgató elveket mutatja, mint amelyek az emberi élet végletesen leegyszerűsített sémájaként összefoglalható lenne. Önvédelem, táplálkozási ösztön, kíváncsiság, agresszió, szenvedélyes örömkeresés, mérsékelt utódgondozási ösztön. Minden többi csak ezekből ered, vagy csak afféle lényegtelen ráadás, mint az álom vagy a ritmusérzék. Ám mivel soha nem láttunk még mást, nem csoda, hogy nem tudjuk elképzelni a dolgok másféle összekapcsolódását.
Lehet, hogy igazad van, és olyanok vagyunk csak, mint a molyok, amelyek szintén önteltséget érezhetnek, mondjuk, az amőbákhoz mérhető fejlettségük miatt. De azoknak, akik a lexikonokat írták, amelyekbe mi, molyok berágtuk magunkat, egyszer szintén kellett valahol ott tartaniuk, ahol most a molyok tartanak, úgy érzem. És akkor közöttünk másféle fejlettségi fokon állóknak is kellene lenni valahol. És egy moly, ha nem is értene egy halat vagy egy egeret, de legalább látná, az a sejtésem, látná, hogy ott valami mozog, valami, ami bizonyára veszélyes és kerülendő, de azonosítható. Na, hát én egy ilyen másféle lényt szeretnék már végre látni.
Tippancsnak bizony igaza lehet, az ember furcsa ösztönei között van rögzítve a mástól való félelem. Ahány pókot én már agyonütöttem, akár egy egész kolóniányi földönkívülit is kiirthattam már. Ám azért ha egyszerre felbukkanna a plafonon három pók, egy egyenlő oldalú háromszög csúcsain mozogva, én már tudnám, hogy ők tudnak rólam. De ilyet tudtommal még soha senki nem látott. Sem más hasonlót. És ha nálunk hatalmasabbak intelligenciák bukkannának fel itt, elvárnám tőlük, hogy legyenek annyira okosak, hogy legalább észrevegyenek bennünket. Viszont innen már tényleg nincs határa a fantáziálgatásnak, a sci-fi fele erről szól.
Van egy rossz hírem. Felmérések szerint, döntően, az ember agresszíven viselkedne ha találkozna más lényekkel. Lehet, hogy ez ők is tudják azért nem jelentkeznek. :(
Ugy ertem, az Orionhoz kepest ... (McLane-ek meg egyebkent meg a szineket sem lattak, nem hogy az infravoroset.)
A magam reszerol amugy is ugy tartom, hogy csak mi vagyunk az egyetlen ugynevezett ertelmes lenyek a vilagegyetemben (ami szerintem tul kicsi ahhoz, hogy meg egy ilyen veletlenszeru bakloves letrejojjon).
Ha netan megis lennenek mas lenyek is, azokat talan eszre sem vennenk, nemhogy kapcsolatot letesitsunk veluk. Ebben az esetben mi csak valoszinuleg amolyan molyok vagyunk, akik egy lexikonba ragtak be magukat; Nemcsak nincsen eselyunk az olvasoval eltrecselni (teszem azt a vilag dolgairol), hanem amik az igazi ertelmes lenynek sokatmondo kepletek vagy fenykepek a konyv lapjain, azok nekunk csak hol izletesebb hol pedig ragosabb tiri-tarka foltok zagyva valtakozasa ...
"Hogy az utopisztikus temanal maradjunk, pl. Az Andromeda kod (es a folyatasa, A Bika oraja-ban) a [noies!] nok eloszeretettel leplezik le ba'jaikat ..."
Hehe, értem, ilyen az utópia. Felkeltetted az érdeklődésemet! Eszembe jut a muszlimok mennyország-képe, amelyből fényesen kiviláglik, hogy a Koránt sem nők írták.
Egyébként milyen off-topic?! Ez igenis egy nagyon fontos kérdés. Nem éppen a fóliabikini, hanem a színlátás. Elgondolkodtatok már valaha alaposan arról, hogy ha találkoznátok egy földönkívüli, kölcsönös kapcsolatteremtésre kész lénnyel, akkor hogyan fognátok hozzá? Mert interplanetáris tolmácsgép még nincs. Majd rajzolunk, mondhatja mindenki, de gondoltatok már arra, hogy ennek döccenői is lehetnek? (Nekem már megvan a kész tervem, jöhetnek az ufók.)
Hja, ugy nezk ki, vagy "off-topic" temarol beszelunk, vagy semmirol...
A bikinirol jutott eszmbe egy egykori kabare jelenet, amiben ehhez a ruhadarabhoz hasonlitottak a statisztikat: felhivja a figyelmet, de eltakarja a lenyeget.
A szovjet irokat azonban nem kellett felteni; ha meg nem megyek az agyara a jonepnek, akkor osmet Ivan Jefremov-ra hivatkoznek, akinek a muveiben a noi test harmonikus szepsege a kozeppontban all. Hogy az utopisztikus temanal maradjunk, pl. Az Andromeda kod (es a folyatasa, A Bika oraja-ban) a [noies!] nok eloszeretettel leplezik le ba'jaikat - marmint azok elott is, akik csak az elekromagneses hullamok 400 es 800 nanometer kozotti tartomanyat kepesek erzekelni...
Konfuziusz, eszembe jutott egy példa arról, hogy "mások" mit látnak a világból, és mivel két hete nincs mozgás az előtte igen élénk fórumon, próbaképpen el is küldöm.
Georgij Martinovnak van egy könyve, a Támadás a Föld ellen, amely az idealista szemléletű világképeket emlegetve egyszer már említésre kerülhetett. 1966-ban jelent meg az Albatrosz-sorozatban, vagyis régi darab. Ebben egy idegen, humanoid fajta küldötte, egy természetesen nagyon csinos, karcsú és titokzatos lány, Gianea pottyan közénk, és némi téplődést követően segít nekünk a saját fajtája által a Holdra telepített, az emberiség elpusztítására szánt eszközök felderítésében. Tulajdonképpen nem rossz regény.
Az idegen lányról (lényről) megtudjuk, hogy a szeme az infravörös tartományban is lát. Nagyon szeret festeni, de az emberek között töltött idő alatt inkább csak ceruzarajzokat készít, mert megértette, hogy nekünk nincs olyan festékünk, amely a képnek azt az összetevőjét is képes visszadni, amelyet csak ő lát. Innen jött rá, hogy a mi látásunk másmilyen. Egyszer a vendéglátóival strandra ment, és a parton nekiállt ledobni magáról minden ruhát. Miután ezt a botrányos kísérletet sikerrel akadályozták meg emberi kísérői, magyarázkodás kezdődött a szokásokról, a fürdőruha szerepéről. És Gianea valahogy így foglalta össze a probléma lényegét: "Úgy, szóval maguk szerint a fürdőruha eltakarja a test egy részét." Mivel a hősugárzásnak a ruha csak kevés akadályt jelent, az ő szemében a fürdőruha csupán annyit ér, mintha, mondjuk, vörös színű, átlátszó fóliából szabnánk bikinit. Vagyis nem eltakarnánk, hanem csak elszíneznénk a test elrejtendő részleteit. (Nem tudom elhinni, hogy ez még egyetlen feltűnéskedvelő divattervezőnek sem jutott eddig eszébe.)
Ami a történetecske apró tanulságát illeti, Martinov szerint egy ilyen lény számára a fürdőruha szokása tökéletesen értelmetlen volna, pusztán a látása fiziológiájának eltérésén alapulva. Szerintem meg az ember mégiscsak olyan, hogy (a Mátyás király elé járulva hálóba öltözött lány esetéhez hasonlóan) mégiscsak sokat tud jelenteni a fürdőruha jelzése vagy elhagyása közötti majdnem lényegtelen különbség. Furcsa szokásaink vannak, nem vitás. Ám ilyen gondolatokat egy évtizedekkel ezelőtti szovjet regény nem vizsgálgathatott.
Ezt nem tudom. Egyrészt nem ismerem ennyire a Star Treket (ezt a részét), másrészt úgy vélem, aligha. Az a fajta "robotikus entitás" :), amiről itt beszélünk, inkább valamiféle ideál.
A sci-fiben valószínűleg legfeljebb néhány jó példa akad rá. Nem a szenvtelenséggel azonos. Sőt. Nekem egyértelműen R. Daneel (Asimov) jelenik meg lelki szemeim előtt.
Nem kétlem, hogy érdekes élmény más kultúrák eltérő elemeivel megismerkedni, olvasás, kirándulás stb. útján én is élvezhettem már ilyeneket, nekem összesen csak annyi lenne a gondom az elköltözéssel, hogy új hazámban, az elmondottak miatt, sosem érezhetném magam otthon. De ez nem bírálat azokkal szemben, akik ilyen vagy olyan okból más országba költöznek, csak példaként volt segítségemre a múltkor.
"Vannak olyan torzsek amelyeknek nincs kulon szavuk a kekre es a zoldre. Van olyan amelyik csak ket szint kulonboztet meg. Van olyan ahol az igeidok masok, pl nincs jovo ido. Vajon ezek az emberek hogyan latjak a vilagot?"
Hát úgy, ahogy a nyelvükből sejthetjük is. Ahol például nincs jövő idő, ott valószínűleg nem sokat foglalkoznak azzal, hogy mi lesz ekkor meg akkor.
Bár azért a véleményalkotás kockázatos, mert attól, hogy a nyelvükben nincs meg az általunk használt jövő idő nyelvtani megfelelője, még elképzelhető, hogy a jövőt és a jövőben várható eseményeket kifejezik valami megkülönböztető módon, más eszközzel. Egy angol is elhűlhet, ha megtudja, hogy a magyarban (ma már) nincs közvetlen megfelelője például a Past Perfect Tense nevű igeidejüknek, mi mégis nagyon jól ki tudjuk fejezni magunkat más szabályok szerint. Vagy például az olimpián hallottam egy kommentátortól, hogy "a német egység a futam legjobb idejét meni ... megyi ... (csönd)". Valóban, erre nincs alkalmas szavunk. Mókás. De azért mindannyian tudjuk, miről esik éppen szó, és más szavakkal ki tudjuk fejezni, ahogy a kommentátor is tette, némi vigyorgás után.
