Én 2,5 hónapja szedek napi 20mg Seropramot, és az a baj, h elkezdtem hizni, és ez elég nagy baj, mert ettől meg depis leszek(vagyok), és ugyanúgy korlátoz a normális életben, mint a PB. Ráadásul rendszresen aerobicozom és spinningelek... :(((
Van valaki közületek, aki tudna segiteni, h ilyenkor mit lehet tenni??? A gyógyszer egyébként bevált, amióta szedem, csak 2* voltam rosszul.
Egy hónapja, hogy szedem a bogyókat és úgy érzem, most már talán hatnak. Magabiztosabban tudok közlekedni és kevésbé szorongok az utálatos helyzetekben.
A hétvégén emelem a Serlift adagot a dokinő tanácsára, most 75 mg lesz az adag, kíváncsi vagyok...remélem jobban elviselem majd, mint amikor elkezdtem szedni.
Meg talán kinéz egy autogén tréning is, de ez még függ egy pár dologtól.
Kicsit rég jutott időm a fórumra, de visszatértem...
Köszi a hozzászólásokat az előző írásomhoz, megnyugtatott!!!
A gyógyszerekkel kapcsolatban: én Serlift nevű dilibogyót szedek (felet reggelente, az 25mg), és teljesen jól vagyok. Rohamom kb összesen 5 volt mióta hat a szer és az már nem ma kezdődött, kb 4 hónapja. Nekem csak ez az idegesítő "szívpara" nem múlt el. Ez annyit tesz, hogy már kisebb igénybevételre is azt hiszem, hogy kiugrik a szivem; meg hogy biztos valami szívbajom van... Már voltam kivizsgálva a kardiológián, és egy kis ártalmatlan szívbillentyű túllendülésen kívül semmit sem találtak. Van hogy naponta többször is képes vagyok megmérni a pulzusomat (mintha bármit is segíthetne... :-D). Mondjuk ha haverokkal vagyok akkor persze teljesen elfelejtem... Ez a durva! De mégis ha egyedül vagyok akkor folyton eszembe jut a hülyeség.
Szóval én is csak annyit tudok mindenkinek tanácsolni, hogy ne essetek kétségbe! Menni kell, számodra fontos vagy kedves emberekkel találkozni, ugyanúgy megpróbálni élni mintha semmi bajunk nem lenne! Ez a nyitja szerintem! (SZERINTEM)
Ha még fiatalok vagytok, vagy fontos ez nektek, akkor keressétek mások fürkésző tekinteteit az utcán! Ha úgy érzitek hogy valaki megnéz egy buszon vagy metron, akkor dobjatok be még többet!!! Élvezzétek az élet apró örömeit! Nekem ez legalábbis nagyon fontos! Ez érezteti, hogy nem egy teljesen besavanyodott életet élek és bennem még a betegségem ellenére is van valami ami másoknak is teccik! Ha felveszel egy cuccot ne csak hordd, hanem érezd hogy IGEN, különleges vagyok!!! ÉS MENJETEK BULIZNI!!!
Én is szinte akármennyit tudok aludni, és amikor fölkelek, akár vissza is tudok feküdni még egyszer akármennyire... Amikor meg föl kell kelnem időben, pár óra után álmos vagyok. Fevarint szedek, most éppen napi 2x50 mg-ot. Kb. egy héttel ezelőttig Xanax is volt mellé, azt most - sok év után - abbahagytam. Az alvás nálam szerintem - a megszokás mellett - egyféle védekezés: addig sem kell tudni a világról, amíg alszom. Ez néhány évvel ezelőtt alakult ki. Érdekes módon korábban, gyerekkoromban inkább féltem aludni, attól féltem, hogy éjjel rosszul leszek (néhány alkalommal ugyanis ejjel hánytam, még óvodás koromban). Nappal nem is mertem aludni, az valahogy azt jelentette volna, hogy valami baj van...
Írtam még korábban, hogy beszámolok a Remotiv Extrás tapasztalataimról. Most már benne vagyok a hatóidőben... Szóval OK-OK, de teljesen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Tény, hogy a mindent sötéten látok és nem látom a kiutat ill. a depis állapotot megszűntette. Inspirált, tehát legalább volt kedvem kül. dolgokhoz, tehát ez is OK. De a pánik tüneteit nem szűntette meg, igaz nem is igazán erre való. Lényeg, hogy a nagyon sötét, feketeségből kihúzott, jobb lett a kedvem, de az agórafóbia megmaradt. Igaz, állítólag azon semmi nem segít, csak ha nem hagyod magad és mész... Csak mindig az a legnehezebb. Az embernek rá kell vezetnie magát a megoldásra, mert csak az ember saját maga tud segíteni ezen és csak magadat lehet kihúzni a (szépen fogalmazva) kakiból! Valahogy el kell érni a kizárólag pozitív gondolkodást, csak nem oly egyszerű. De bíznia kell az embernek önmagában.
Eddig én is úgy voltam, hogyha volt valaki szerettem mellettem, nem voltam rosszul. Az elmúlt pár hónapban sajnos ez már nem így van. Ugyanúgy tudok rosszullétet és halálfélelmet produkálni, ha vannak velem, mintha totál egyedül lennék. Sajnos ez az, amikor a pánik már "túlnövi" az embert és elhatalmasodik rajta. Na, ezt nem szabad hagyni! Csak hát, mint tudjuk ez nem olyan egyszerű... Te milyen gyógyszert szedsz?
a műtét utáni kimerültség valóban nem pánikbetegség!!!!!!!! ezt csak pszichiáter tudja diagnosztizálni, van-e vmi probléma és mi az! a háziorvos elméletileg nem ír6 fel antidepresszánst, hanem csak pszichiáteri szakvélemény után! én is hamarosan felkeresem, mert gyógyszer mellett heti 4-5 pánikom van! eddig azt hittem, ha olyan van velem, akihez köt +érzelem (család, társ, barát), akkor nem lehet pánikom, hát sajnos u.úgy lehet, bár az tény, hogy a támogató szeretet az nagyon sokat segít! nálam vmi idegkimerültség is lehet, mert napi 12-14órát képes vagyok aludni, pedig nem szedek altatót! ez sztem már nem fér bele a normális tavaszi fáradság kategóriába, nem? jah, és a gyógyszernek nem hiszem, hogy ez lenne a mellékhatása, mert tanulni azt tudok mellette és az autóvezetésben sem zavar! fura ez a dolog, nem?
Tegnap nem vette be a gyógyszert, nem is volt semmi baja, átaludta az egész éjszakát. És most is teljesen jól van. Nem fogjuk hagyni, hogy műtét utáni kimerültség miatt pánikbeteget csináljanak belőle. Azóta már beszéltem pszichiáterrel is, ő sem érti, miért kapott azonnal antidepresszánst.
Hát elég nagy butaság volt az orvos részéről első rosszullétre gyógyszert felírni, holott lehet, hogy nem hagyna nyomot anyukádban a rosszullét és nem is lenne neki több. MIkor nekem volt az első rosszullétem, aznap még volt kettő, de mégsem mondtam magam pánikosnak, egészen rá három-négy hónapig. Ez így megy. Ki kell várni heteket, hónapokat, hogy biztosan lehessen állítani, hogy valaki pánikos-e vagy sem. Ez így működik.
Sziasztok! Én most találtam erre a fórumra és érdekelt vagyok a témában. 36 éves vagyok és 6 éve van pánikbetegségem. Szerintem egyszeri roham után még nem ajánlatos antidepresszáns gyógyszert felírni, mivel - állítólag - az emberek 70%-ának életében van egyszer ilyen rohama. Tehát egy roham után még nem biztos, hogy valaki pánikbeteg is lesz. Másrészt én tényleg gyógyszerellenes vagyok, de a pánikbetegségemre rendszeresen szedem a Fevarin-t. Próbálkoztam már csoport terápiával is - az előző pszichiáterem ajánlotta -, de nem hozott javulást. Sőt az a dokinő majdnem eltett lábalól egy gyógyszer cserével. Hiába mondtam neki, hogy rosszul vagyok az új gyógyszertől, sőt mély depresszióba estem - ami az előtt nem volt - ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem a gyógyszertől van. Végül megváltam a dokitól és újra cseréltem, akinek két hónapjába került, hogy talpra állítson. Azóta többé-kevésbé jól vagyok, rohamom nem volt. Néha az őszi és téli időszakban szorongok, és rosszabbul érzem magam, főleg ha otthon töltök egy hetet vagy többet. A magány nagyon rossz hatással van rám. Tavasszal és nyáron virulok, ha nem szedném a gyógyszert nem is tudnám, hogy pánikbeteg vagyok. Xanax-ot nem szedek, eleinte felírták de én pár hónap múlva magamtól leálltam. Nem éreztem szükségét és nem szerettem volna függővé válni. Hát ennyi a történetem. Sziasztok.
Ami végképp nem tetszik, az az, hogy nem is pszichomókus írta fel a gyógyszert a múlt héten, hanem a körzeti orvos telefonon tartott 2 perces tünetleírás után. Persze ő lenne az első, akit megkérdeznék, hogy lehet-e rosszul anyukám a gyógyszertől éjszakánként, de amolyan jó szakember módjára elérhetetlen az ünnepek miatt.
Anyukámnak egy műtét után a fájdalmaktól és a kialvatlanságtól pánikrohama lett. A körzeti orvos azonnal Zoloftot írt fel neki, amit várhatóan hónapokig kell szednie. Szerintetek normális, hogy egyetlen pánikrohamot azonnal pánikbetegségként kezd el kezelni az orvos? Nem lehet, hogy magától is elmúlt volna, ahogy teljesen felépül egészségileg és kipiheni magát? Ráadásul amióta szedi a gyógyszert, minden éjszaka rohamai vannak. Nekem ez végképp nem tetszik. Van valakinek itt olyan tapasztalata, amikor alkalmi pánikrohamok maguktól, gyógyszeres kezelés nélkül is rendeződtek?
Nekem abban segítsetek már, hogy hogy győzzem le az ilyenkor jelentkező, mindent elsöprő halálfélelmet!? A rosszullétekre talán már nem figyelek annyira, de nálam a pánik szó szerint jelentkezik, tehát valamitől totál bepánikolok, hogy most pedig meg fogok halni. Megmagyarázni nem tudom hogy miért és az agyam tudja, hogy ez nincs így, de olyankor valahogy nem hiszem el! Elterelni nem nagyon tudom a figyelmemet, mert csak ez zakatol az agyamban, akkor is, ha csinálok közben valamit vagy akár számolok vagy énekelek...
Ez főleg akkor jelentkezik, ha mellkasi nyomást érzek vagy szúr a szívem és hiába mondogatom magamnak, hogy egy infarktushoz vagy egyéb szívbajhoz más tünet is kell, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy végem...
migrént ha komolyabban ki akarod vizsgáltatni, van olyan, hogy fejfájás ambulancia, a háziorvos ad oda beutalót! a Quarelin recept nélkül kap6ó, nekem ez is hatott, de most a Divascant szedem 3hónapig folyamatosan(migrénre) és ez még hatásosabb! persze, szigorúan oda kell figyelni, mellette milyen más bogyót szedsz, nehogy üssék egymás hatását!
Pár éve én a kényszeres gondolataimmal beszélgettem, mintha valami másik személy lenne, mert úgy is éreztem, mintha valaki más is lenne a fejemben. Így beszédbe ekegyedtem vele, kérdéseket tettem fel neki. Mondjuk később sajnos, mikor ezek a gondolatok nagyon eldurvultak, már nem volt hatékony, főleg, amikor pánikkal együtt jelentkeztek.
Nekem mostanában nem volt pánik - lekopogom, - viszont napokig migrénem volt. Hát az is elég durva volt. De érdekes mód, nekem egy hétfői vásárlástól el is múlt:-) ( Annak ellenére, hogy utálom a bevásárlóközpontokat)
nálam ez úgy volt, vagy migrén vagy pánikroham! a migrént már gyógyszeresen lekezelték, örökre el lett fújva! a pánikhoz sztem a legszuperebb bogyó mellé is rengeteg akarat kell, ez nehezebb feladat! tegnap akkor tört rám, amikor vásárolgattam, pedig olyan cuki kis cuccokat nézegettem, amik igazán tetszettek és lefoglaltak, mégis ki kellett rohannom a bevásárlóközpontból, marha ciki volt ám! jah, meg felszálok tömegközlekedésre és az összes lehetséges ablakot kinyitom, mert nincs levegőm! ezt furcsán nézik, főleg esős hideg idöben...
Spanyolországban reklámoznak egy technikát arra, ha valaki úgy érzi szívroham közeledik; köhögni kell, hosszan, erősen. Az élettani magyarázat erre az, hogy a köhögés hirtelen csökkenti a mellűri nyomást és ezzel természetes módon belsőleg masszírozná a szívet a szívritmus fenntartására.
A pszichés magyarázat pedig az - és pánikban talán ez éppen olyan fontoshogy mindaddig amíg az ember tudatosan köhög tesz valamit a rosszullét elmúlásának érdekében; tehát valamennyire kontrollálja mi történik vele, nem adja át magát a pániknak, gyorsabban megnyugszik.
Kifejtenéd, hogy mi ez a: "gyere te dög és tűnj el gorsan" technika? Hogy csinálod és bevált? Hátha még valamelyikünknek szintén üzemelne! A halálfélelmre is van valami jó technikád? Nekem az a legrosszabb, ha a halálfélelem előjön, a többi már nem zavar annyira.
Félelmet lehet, hogy csak másik félelem tud kiszorítani. Én pl. mióta attól félek hogy, nem viszem semmire, vagy nem tudok megoldani egy problémát, - és ezek a félelmek erősebbek mint a pb, nem vagyok boldogabb azt hiszem , de a pb-től mindenesetre megszabadultam. Annak idején úgy képzeltem, hogy óriási dolgokra lennék képes, ha a pb nem akadályozna. A pb megszűnt, a nagy dolgok elmaradtak. Lehet, hogy nem szabad minden probléma megoldásának kulcsaként tekinteni a pb legyőzésére és akkor már nagyobb az esély a győzelemre. Mintha nem tanultam volna mégsem ebből. Most pl. kétségbe esem ha azonnal nem megy valami és olvasva tapasztalt, tehetséges, rendkívüli szakemberek godolatait akkorának érzem magam, mint egy porszem. Azonnali megoldást akarok. Pedig már megtanulhattam volna, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgozni, s az a pillanat amire annyian várunk, váratlanul és észrevétlenül köszönt be.
Igen, sajnos vannak olyanok akiket ez a betegség életük végéig elkisér. De (szerencsére) olyan is van akinek hossszabb ideig tart pl. 8-10 év és van hogy 1-2 év. Attól is függ kinek milyen súlyos a Pb. Ha neked nem súlyos és a gyógyszerek mellett te is segítesz magadon akkor mgvan az esélye hogy hamar elmúljon (szerintem).
Köszi a tanácsokat! Sajnos velem az a helyzet, hogy ha egyszer rámjön a rosszullét, akkor az már aznap nem megy rajtam keresztül. A súlyosabb része elmúlik, de a szorongás egész napra megmarad, van, amikor felállni sem nagyon tudok, és általában csak akkor leszek teljesen jól, ha kialszom magam. Ergó csak másnapra. De egy munkahelyről mégse lehet csak úgy hazamenni?! Nekem nem lenne elég néhány perc, meg hogy szellőztessenek, vizet adjanak, stb. Sőt, rosszullétkor általában semmi nem kell, csak hogy egy helyben tudjak feküdni, és várni,a amig este lesz, és tudok aludni. Hát, ez van. De talán mire munkát találok, meg is gyógyitanak. Nagyon kell hinni benne, az biztos. Hajrá mindenkinek!:)
Tök jó dolog ez a fórum! Elkezdtem olvasgatni visszafelé is... Nagyon hasznos tanácsok vannak, köszi meindenkinek!
A jó rész után egy kis depi: engab te MÁR 10 ÉVE vagy pb??? És még mindig vannak tünetek... Szóval ezek nem múlnak el teljesen? Nekem a doki azt mondta hogy kb 1 évig kell szednem a gyogyibogyót ( :-D ) aztán minden olyan lesz mint előtte. Ennek vannak különböző súlyosságú esetei vagy ez hogy van?
Nálam 3 éve kezdődtek a pánikos tünetek, sokáig tartott mire rájöttem, hogy mi is ez, és pszichiáterhez fordultam. 3.hónapja kezelnek, Seropramot és Xanaxot szedek, és már sokkal, de sokkal jobban vagyok.
Az a helyzet, h végzős egyetemista vagyok, lassan munkát kell keresnem, és rengeteget gondolok arra, hogy mi lesz majd, ha dolgozni kell menni, és nem tudok, vagy ha épp valami sűrgős feladatot biznak rám, és épp rámjön a roham, akkor mi fogok mondani??? Egyáltalán, egy munkáltatónak hogy lehet ezt tálalni??? És az állásinterjún megmondjam, vagy ne hogy pánikbeteg vagyok (mármint ha kérdezik, hogy van-e betegségem)?
Nagyon érdekel, hogy Ti hogyan küzdetek meg ezzel a dologgal, hogyan tudtok a mindennapi kötelezettségeiteknek eleget tenni?
Képzeljétek, a munkahelyemen ma véradás volt és én nem adhattam a serlift miatt. Pedig szerettem volna. De ha már elhagyhatom akkor már lehet. Tényleg itt van már az ideje hogy kigyógyuljak. Már időm sincs a betegséggel foglalkozni annyi a dolgom és már el is felejtettem mi a pánik. Asszem most már csökkenthetem, majd megbeszélem a dokinővel.
Ma van a 4. nap, hogy szedem a Sedatif PC-t, csinálom a gyakorlatokat amiket a kineziológus mondott és mellette minden este relaxálok fél órát és már most sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Ma sikerült kb 2 órát tömegközlekednem, amikor éreztem, hogy jön a pr csináltam a légzéstechnikát és valamelyest javult is.(Mára ez okozott örömet és büszke voltam magamra, előtte ugyanis 2-3 megállónál többet nem tudtam menni) Úgyhogy én mélyen hiszek ezekben a dolgokban, van jó kineziológusom és a nagynéném gyógyszerész, ezért nem saját kútfőre nyakalom a bogyókat!
sajnos a pb-re a recept nélküli készitmények nem hatnak! rá kell szánni az idöt és elmenni pszichiáterhez, aki felirja a megfelelöt! a bogyószedés mellett fontos az is, hogy minden napra jusson vmi olyan, ami örömet okoz, ami kikapcsol!
Amikor én el kezdtem szedni az antidepresszánst (a nevére sajnos nem emlékszem) a pb kezelésére, az első időszakban romlott az állapotom. Aztán szép lassan javult.
Én új hozzászóló vagyok itt a fórumon,de már pár hete olvasgatlak benneteket.
Körülbelül 2 hete vagyok teljesen biztos abban,hogy pánikbeteg vagyok, azóta váltak mindennapossá a rohamok.
Már körülbelül 4 hónapja van az, hogy "nem vagyok képben" és szédülök egész nap.
Tömegközlekedésen max 3 megállót bírok ki, aztán leszállok és aztán próbálkozom újra, de ma volt először, hogy feladtam és hazajöttem. A tüneteim: ájulásérzés, hányinger, torok- és nyelvdagadás, kéz-láb zsibbadás.
Kineziológushoz mentem volna, és ő nagyon rendes volt és házhoz jött. Már régebb óta alkalmazza rajtam a Bach virágterápiát és mindenféle feladatokat kapok tőle, amik jók is ha éppen normálisan megcsinálom. :)
Ő ajánlotta a Sedatif PC-t (ez homeopátiás), esetleg tud erről valaki valamit?
Ma kezdtem el szedni, állítólag egy nap alatt hat, de egyelőre csak rosszabb.:(
Örülök,hogy nem vagyok egyedül, bár ez nektek nem jó! :)
heves szívdobogásra a doki ír6 fel vérnyomás csökkentőt, azaz Betabloc-ot különböző kiszerelésbe! nálam is próbálkozott vele, viszont nálam veszélyes, mert alapjáraton túl alacsony a vérnyomásom! én Medazepram-Q-t szedek, amiből sajnos csak dupla akkora adag hat, mint amit a dokim felírt, így vissza kell menjek hozzá! 1részt mert hamar elfogy, 2részt hogy hatásosabbat írjon fel! nálam a félelem a tömegtől van, a szédüléstől, hogy nem kapok levegőt...sajnos még barátok közt vagy iskolába, vagy családba is utolér, szóval nemcsak vadidegen helyeken....gyógyszer mellett a hideg vizes borogatás, jeges ásv.víz kortyolgatás is jó, meg ha éppen van vki melletted aki szépen lassan, kedvesen beszél veled....
