Az RTL Klub képernyőjén április 4-én, szombaton 21 órakor debütál az RTL Magyarország első saját fejlesztésű sorozata, a Mellékhatás. A béranyaság témája köré épülő, tíz epizódos orvosi thriller első része már a televíziós premier előtt egy héttel, március 28-tól elérhető lesz az RTL Most+-on.
Ez amúgy is olyan helyben járós rész volt, amiben a kötelező köröket tudták le.
A dokinak muszáj volt beleszaladni egy átverésbe, Anna nyilván nem kap rendes pénzt a melóban, az ügyvéd nyilván drága.
Értem én, hogy be kell mutatni, ahogy mindenki sodródik bele a szarba, de ezt a Fargo-ban például valahogy jobban oldották meg, több volt a feszültség.
A főcímre eddig sose figyeltem, most látom, hogy az meg szemérmetlen Westworld nyúlás.
Azért ez a Zoltán nem tud valami jól hazudni. A felesége az ügyészségen dolgozik, képben van a dolgokkal. Biztos vannak rendőri kapcsolatai is. Csak érdeklődnie kell, hogy hogy halad a nyomozás, és máris lebukik, hogy nem is történt semmilyen feljelentés. Kiderült még az is a mai részből, hogy egy igazi balek is. Mármint Széphelyi. Képes volt ilyen simán bedőlni ennek a trükknek.
A másik dolog. Anna bármekkora tróger is, kezdem megsajnálni amiért a családja így viselkedik vele. Berta egyre ellenszenvesebb. Ami azért fura mert olvastam a neten egy olyan karakterjellemzést, ami őt írta le a pozitív karakternek, hogy ő lesz a naív lelkiismeretes nő, akinek első az igazság. Ehhez képest csak egy érzéketlen sznob jégkirálynő. Már ott tartok, hogy lassan Zoltán is szimpatikusabb lesz.
Utánanéztem: Berta nem ügyvéd, hanem ügyész, a Főügyészégen dolgozik, emiatt van sok ügyvéd ismerőse.
Ha viszont csak az anyja közös Anna anyukájával, akkor a prof. valameddig nevelőapja lehetett az Ózdon élő asszonynak. Kíváncsi leszek, miért romlottak meg a családi kapcsolatok.
Bocsánat visszavonom amit mondtam. Közben visszanéztem a jelenetet. Nem így fogalmazott. Minimális helyett azt mondta, hogy "van némi kockázat". Bár a lényegen ez nem változtat.
Berta nem ügyvéd, hanem ügyészségen dolgozik. A szakvizsga ugyanaz hozzá, de az igazságszolgáltatás nincs elkényeztetve infrastrukturálisan. (A vidéki rokon meg csak annyit tud, hogy jogász, hogy azon belül micsoda... a másik véglet, amikor sokan úgy gondolják, bírónak meg ügyésznek máshogy kell továbbképződni. Legfeljebb csak a gyakorlati részében...)
Vagy pedig Annának az anyja másik férfitől van, mint "apus", tehát Bertával csak féltestvérek. Ez még a köztük lévő társadalmi szakadékra is megfelelő magyarázat!
De ha nem akadt volna egy olyan idióta orvos, aki végbél-rákos vastagbelét elsőnek vezette ki a hasfalra (pedig fingjuk sem volt, hogy fog-e működni és hány napig) - akkor betegek tízezrei patkoltak volna el, mert ugye "az ilyesmire nem volt engedélyezett protokoll" - tehát nem elvégezhető.
De nem csak a sebészetben, hanem az ortopédiában is olyan hajmeresztő ötleteket vezettek be elsőként - aminek még a szarzacskónál is kisebb volt a siker-odds-a.
És a szervátültetések? Miféle protokoll mentén dolgozott Barnard professzor az első szívátültetésnél?
Hivatalos állásfoglalás is született arról (hol máshol, mint Londonban) - hogy amivel az a délafrikai sarlatán próbálkozik - az orvosilag egyszerűen lehetetlen és börtönben lenne a helye.
Szép dolog a "hivatali út" betartása - csak nem biztos, hogy az viszi előre a világot.
Annyit mondott neki, hogy "van egy minimális kockázat." Ludmann el is kezdett vacilálni, majd a doki nagy arccal előadta, hogy ez mennyire működőképes, mert ő akkora szuperdoki, hogy ez csak hatásos lehet. Szépen rábeszélte őket, miközben még annyira sem volt felkészült szakmailag, hogy még azt sem tudta, hogy ezt az asherman szindrómát nem lehet gyógyítani. Pluszban még úgy adott be háromszoros adagot a koktéljából, hogy még jóváhagyást sem kért a főnökétől mert tudta, hogy megtiltaná. Szerintem ez minden szempontból támadható dolog.
A kísérleti kezelésben addig használt adag háromszorosát adta be.
Egyébként pedig drágalátos doktorunk valószínűleg kifundált valamit, ami akár működhet is. Viszont ezzel nem kezdi el bejárni a szokványos utat, hanem fogja, és nekilát vele emberkísérleteket végezni, ezzel átlépve minden etikai és szakmai korlátot.
Ez védhetetlen.
A 35%-is sikerességi arány valóban nem is rossz.
Az viszont, hogy az esetek tíz százalékában visszafordíthatatlan károsodást okoz - vállalhatatlan. Ezt holtbiztosan nem engedélyezné semmilyen szakhatóság.
Pont erre van a kísérleti fázis, hogy az ilyeneket kiszűrjék. Csak éppen nem élesben szoktak kísérletezni - erre valók az állatkísérletek, és a szigorúan ellenőrzött klinikai próbák.
Az orvoslásban ez az etikai probléma ebben a formában nem létezik.
Nagyon pontos protokoll vonatkozik arra, hogyan lehet egy új eljárást bevezetni.
És ez a protokoll nem utolsó sorban az orvost is védi a későbbi jogkövetkezményekkel szemben.
Ha valaki egy szer adagolását önkényesen megváltoztatja, az nem etikai, hanem első sorban szakmai hibát követ el, ez a műhiba és ezért perelhető, büntethető, stb.
Olyan eljárást, hacsak nem életmentő beavatkozásról van szó, ami minimum 10%-ban végleges egészségkárosodást okoz, a világon sehol sem engedélyeznek.
Aki tehát orvosként ilyet alkalmaz, azt el kell tiltani a hivatás gyakorlásától, aztán jöhetnek a polgári perek.
Olyan sincs, hogy van egy korszakalkotó ötletem és azt egyből élesben, igazi pácienseken kezdem kikísérletezni, ez megint csak súlyos szakmai hiba, az etikai kérdés itt sem merül fel.
Azért a kockázatvállalások között lehet különbség.
Ha nekem valamilyen betegségem van, már többféle kúrát kipróbáltam, de semmi sem segített és egy orvos azt mondja, hogy kísérleti jelleggel kapok egy új gyógyszert, amelynek lehetnek mellékhatásai, mint hajhullás vagy hasmenés és még így sem biztos, hogy segít; akkor mérlegelek és azt mondom, lehet megéri pár napig egy irányba futni, ha ez segít a problémámon.
De ha utána kihullik az összes fogam (ami nem nő újra) és ki kell venni a vesémet, mert tönkremegy, akkor azért joggal tehetem fel a kérdést a dokinak, hogy erről ugyan miért nem tájékoztatott..?
Az ebben a verzióban nem válasz, hogy: nem tudta, hogy ez lesz a vége.. itt pedig egy ilyen eset történhetett, mert arra vonatkozóan nem kaptak felvilágosítást, hogy olyan végzetes következménye is lehet a beavatkozásnak, hogy soha többé nem lehet gyerekük. Laikusként senkinek nem kell tudnia, hogy egy 3X dózis milyen plusz következményekkel járhat egy szervezetre nézve.
Itt azért nagy a dokik felelőssége. Ha ezt az elején elmondják, hogy visszafordíthatatlan következményei is lehetnek egy ilyen kúrának, mivel még nem kiforrott a technológia, akkor a beteg mérlegel, dönt és később nem reklamálhat. De így..?
Nem ismétlem az előttem szólót, még annyit hozzátennék, hogy a kísérleti eljárás attól kísérleti, hogy vannak homályos pontok amik csak a kezelés után jelennek, jelenhetnek meg. Alap esetben 20-ból 7 sikeres kezelés talán nem is olyan rossz. A háromszoros dózis maga a kísérleti kezelés.
Az orvos nyakába csak ennek alapján igencsak vaskos pert lehetne akasztani - főleg úgy, hogy minden orvosi beavatkozásnál alaptétel, hogy ne ártson...
Ezt azért elég nehéz definiálni - mert még egy egyszerűbb műtétnél is kérik a páciens (vagy a közeli hozzátartozó) beleegyezését - mert bizony orvosi kockázat: VAN.
Még a legbarátságosabb gyógyszer is okozhat 1000-ből 1-nek rettenetes dolgokat - ez benne van a pakliban.
Amit a doki művelt viszont - tudatosan - az talán már nem illik bele ebbe a normál-kockázati körbe.
Bár éppenséggel totális siker is lehetett volna - akkor vállon hordozták volna a zsenialitása miatt.
Arról, azt hiszem, szó esett, hogy ez valami kísérleti kezelés, és benne van a pakliban, hogy nem lesz eredményes (de ez sem biztos, én konkrétan nem emlékszem rá), de arról egészen biztosan nem, hogy adott esetben maradandó károsodást okozhat.
A doki maga is mond pár olyan dolgot, amik ijesztőek ("láttam, hogy reménytelen eset, ezért háromszoros dózist adtam neki", kétségbeesetten igyekszik valaki másra, más orvosra hárítani a felelősséget, végül bevallja a professzornak, hogy már 20 esetben használta az eljárást, és az csak hétszer hozta meg a várt eredményt - a többieknél vagy nem produkált semmit, vagy maradandó károsodást okozott, Ludmann feleségén kívül legalább még egy ilyen van, tehát 20-ból minimum kettő...).
Az orvos nyakába csak ennek alapján igencsak vaskos pert lehetne akasztani - főleg úgy, hogy minden orvosi beavatkozásnál alaptétel, hogy ne ártson...
nyilván a doktor úr elmondta milyen injekciót fog kapni a nő, hogy kisérleti stádiumban van stb...tehát sajnos benne van a pakliban az, ami történt.
Csak sajnos a páciensek (tágabb értelemben bármely szakma ügyfelei) már csak olyanok - hogy amikor ezeket a dolgokat ismertetik velük - akkor mindennel egyetértenek és majdnem csak a seggét ki nem nyalják az orvosnak (vagy bármilyen más szolgáltatónak).
"Hogyne doktor úr (mérnök úr, mester) - mi maximálisan megbízunk magában és a szaktudásában, cselekedjen csak a legjobb belátása szerint.
Értjük mi, hogy van némi kockázat, de egész biztos jó lesz ez, ha ön veszi kezébe a dolgot".
Na de ha mégis beüt a krach (ahogy az elején figyelmeztették a kuncsaftot) - akkor jön a dühös kurvaanyázás, a fakezű-pancserezés, a sarlatánozás - no meg az elmaradhatatlan fenyegetőzések tömkelege.
Volt olyan, aki a kockázatvállalási nyilatkozattal a kezében ment a bíróságra kártérítést követelni - és maximálisan leszarta, hogy előtte tudomásul vette, beleegyezett, sőt vállalta is a művelet kockázatát.
Annyit hozzátennék a Ludmann házaspár "viselkedéséhez", hogy nyilván a doktor úr elmondta milyen injekciót fog kapni a nő, hogy kisérleti stádiumban van stb...tehát sajnos benne van a pakliban az, ami történt. De mindent bevállaltak a gyerekvállalás érdekében, most hogy ez történt pedig sajátos módon próbálják elintézni és kizárólag az orvost hibáztatják. Vagy valami elkerülte a figyelmemet ezzel kapcsolatban?
A szenvedélyesebb jeleneteknél pedig egyáltalán érzem hitelesnek, csak mint aki betanult egy szöveget, amit felmond.
Mert a szerepe szerint (is) egy jégcsap-hidegségű karaktert formál.
Egyébként az adottságaiból adódóan ő soha nem fog egy vérbő, szenvedélyes Juanita-t alakítani - mert ő egyszerűen "nem olyan típus".
De nincs is ezzel semmi baj - az emberek sem egyformák - és a karakterek sem.
Van pár színész, akiről még azt is meg lehetne kérdezni, hogy az adott alkatukkal hogyan engedték őket bemenni akárcsak a Színművészeti Egyetem büféjébe is - nem hogy színinövendéknek.
Nem mondok neveket, mert még azt hihetné valaki, hogy lebecsülöm őket, pedig dehogy.
Erre fel az van, hogy nélkülük sokkal szegényebb lenne a magyar színész-paletta - mert régi, lejárt tévhit, hogy (főleg férfi) színészek kifejezetten daliás alkatú, magas, jóképű fickók lehetnek csak - mert "ők mutatnak jól a színpadon".
Ami még fura volt nekem: Berta apja egy feltehetőleg magánkórházat vezet, a házuk igazi nyálcsorgatós "kis hegyi lak", ehhez képest Berta egy elég lepukkant irodában dolgozik.
Olyan, mintha egy önkormányzati irodában nyomná az ipart. Nem hiszem, hogy nem telt saját ügyvédi irodára.
Másrészt, ha ügyvéd, akkor miért nem kísérte el a férjét a rendőrségre? Persze lehet, hogy más a szakterülete, de bizonyos fokú támogatásnak mégis jó lett volna, ha ott van.
Nekem Borbély Alexandra játéka nem tetszik. Bár én színésznőként annyira nem szeretem, mert nekem olyan "egyarcú". Ráadásul a filmben is néha nem értem mit mond, mert olyan érdekesen artikulál. A szenvedélyesebb jeleneteknél pedig egyáltalán érzem hitelesnek, csak mint aki betanult egy szöveget, amit felmond. Pedig több díjjal is jutalmazták már, tudom, de nekem akkor sem hiteles...
Esetleg amikor a sznobot kell adni, abban viszonylag jó.
