"miért ne állítsuk vissza az évszázadokon át élő ősi elnevezéseket"
Leginkább azért, mert az égvilágon semmi értelme nincsen. A rá feleslegesen elköltött milliárdok pedig sok területen jöttek volna elég jól (oktatás, eü, stb), ehelyett a szégyen kategóriás pénzégetés helyett.
Mindig mosolyogtam, ha a szüleink korosztálya Ferenciek terének hívta a Felszabadulás teret. Aztán most a gyerekeink mosolyognak rajtunk, hogy mért hívjuk Felszab. térnek. De mondhatnám a Széll Kálmán teret (Moszkva tér) és még sok mást is.
Minden esetre egy dolog igaz: Nekünk lehet, hogy most furcsa az ispán-főispán-vármegye elnevezés, de évszázadokon át őseinknek megfelelt, miért ne állítsuk vissza az évszázadokon át élő ősi elnevezéseket.
Egyébként "félhivatalos" forrásból megtudtam, hogy alapból minden vármegye lesz, kivéve a megyei jogú város és az egyházmegye. Hogy ezentúl a határon túli megyékkel hivatalosan mi lesz (mondjuk Hargita megye), azt nem tudom.
Az egész jól beleillik ebbe az ispán-főispán-vármegye sorba... ha Tarlós lenne, már Bp. is székesfőváros lenne az alkotmányban... pardon... Alaptörvényben.
Jó múltkorjában előkerült három teljesített igazolófüzet (Karancs-Medves csúcsai, Nógrádi vártúrák, Nógrád megye természetjárója), amit elküldtem a Zöld Út Természetjárók Egyesülete címére. Ők kezelik ugyanis most ezeket a mozgalmakat.
Visszaírtak, hogy a Nógrád megye természetjárója jelvényei elfogytak, ott tartják a füzetet, és ha elkészült az újonnan tervezett jelvény (!), küldenek.
Nos, a napokban megkaptam.
Szerintem elég szép lett. :-)
Hogy közben megváltozott a megye vármegyére, arról szegények nem tehetnek.
Szóval ha van valakinek elfekvőben ilyen kitöltött füzete, és jelvényfetisiszta, mint én, lehet igényelni. :-)
Úgy tudom, Matyinak van gyalogos teljesítése is. Mégis a futásai kerültek előtérbe. Hogy ennek alapján hányan lettek kéktúrázók, nem tudom, de nem hiszem, hogy ez tömegeket mozgatott meg. Tisztelem a kitartásáért és teljesítményeiért, de azt azért nem értem, hogy a sokadik futását miért kell bélyegzésekkel és jelvénnyel dokumentálni. Persze ez is magánügy valahol.
A Te példád azért kicsit más. Az elfuserált táblázásoknak talán ez volt az egyetlen pozitívuma, hogy lehetett a kéktúráról beszélni, és talán a rossz táblák ellenére való teljesítés, esetleg a hibás táblák vadászása, mégis csak kihívást jelenthetett többeknek. Ez a kéktúra céljával azért inkább összefér. Figyelek, értelmezem, utána járok, netán jelzem is a hibákat.
Többszöri végigjárásnál sokféle motivációt el tudok képzelni, közben azért telik az idő, az útvonal is változik, a végigjáró is; lehet más-más évszakban, más irányban, más(ok) társaságában. "Nem léphetsz kétszer..." :-)
Nekem ez nem fog problémát jelenteni, az első kékezés óta lassan 30 év telik el, és még nem értem másodszor sem a végére. Na ezalatt azért már elég sok minden változott (pl. a tempóm, a teherbíró-képességem, stb.)
"Szaladgálni, trappolni, futkározni van más ezer útvonal, nem kell hozzá kéktúrás füzet meg jelvény sem."
Miért, ez annyival különlegesebb útvonal? Szebb? Miért pont ezen ne lehetne szaladgálni? Kérdem úgy, hogy én még véletlenül sem szaladgálok, de azért előfordul, hogy 35-40 km lesz a vége. Nem 15-17 (szerintem Rokiék ha akartak volna, sem tudtak volna többet menni egy nap a forgatások miatt...), de én pl. nem fogok megállni madárcsicsergést hallgatni, a 2-3 km/óra átlagtempót meg kifejezetten zavarónak tartanám.*
Országismertető túra? A többi nem az?
Én pedig azt nem értem, mi motivál valakit, hogy nyolcadszor, tizedszer is végigjárja ugyanazt az útvonalat? Én inkább megyek másfelé, annyi szép túraútvonal van Magyarországon, a Kárpát-medencében, hogy ha több életem lenne, akkor sem érnék a végére... De elfogadom, ha valaki 8-10-szer is bejárja ugyanazt, és nem fogok ítélkezni felette, mert neki ez a jó. Csak nem értem.
Na, ami zavar, az az egyre gyakrabban - főleg a facebook csoportban megjelenő - "letudtam" xy szakaszt. Ha valakit ennyire nem érdekel, akkor minek csinálja? Letudni prosztata-vizsgálatot, fogorvost, anyóslátogatást stb. szoktak, nem egy kellemes szabadidős tevékenységet.
*Éppen a napokban kaptam meg egy facebook-csoportban, mikor leírtam, hogy 9 nap alatt gyalogoltam végig egy 360 km-es zarándokutat, hogy én nem zarándokoltam, hanem teljesítménytúráztam. Most kezdjem el magyarázni, hogy mikor az embernek semmi egyéb dolga nincs, mint gyalogolni reggeltől estig, akkor azért simán összejöhet a napi átlag 40? És igen, én is azt válaszoltam csak, hogy mindenki a maga útját járja... Nem tartom ezt önigazolási kényszernek.
Maga a film természetesen megvan DVD-n, a legjobb az lenne, ha valami srt fájlban vagy valami más szöveges formátumban volna meg, de egyelőre olyat nem találok.
De azért megjegyeztem, hogy ha mást nem találok, akkor majd kereslek :)
Értem és valóban, ebből az aspektusból még nem gondoltam át. Viszont kérdés az az, hogy nem jó-e, ha egy Szarvas Mátyásról szóló cikk, interjú vezet rá valakit arra, hogy ő is elinduljon. Lehet, hogy eleinte még fut, de aztán beszippantja a dolog, viszi magával a családot és túrázik. De a kezdő löketet egy ilyen terepfutó leg-leg-leg adta meg. Sőt, igazából eszembe jutott a saját esetem. Sok kritika érte a 2015 körüli táblakihelyezési dömping kivitelezését. A hibás nyilak, a felesleges táblák arról, hogy hányszor kell megmászni a galyatetői kilátót, hogy ugyanaz a szint meglegyen, mint a kéken, stb... Na nekem annak idején egy ilyen tábla keltette fel az érdeklődésem. Badacsonyban és a Mecsekben láttam egy-egy ilyen táblát és akkor kezdtem utána olvasni és aztán 2017-ben tettem meg az első lépéseket. Ha úgy tetszik engem is egy erősen vegyes fogadtatású "valami" hozott el közétek.
Az, hogy ki milyen módon járja végig a kéket – és más túrautakat – az magánügy. Erre régebben is volt már itt véleménycsere, de a végeredmény nem változott. Az ilyen extrém teljesítés is az. De jó eséllyel ez majd híranyaggá változik. Mert a reklámhoz a legeket emeljük ki. A leggyorsabb, legrövidebb, legfiatalabb, legmagányosabb, leg-leg-leg... és ez már nem magánügy. Ezek a hírek, cikkek, írások, interjúk, mind példaértékként emelik a nagyközönség elé és ekkor vész el az egész szellemisége. Az átlag túrázó, teljesítő, legföljebb csak egy statisztikai adattá válik. Itt értéktelenedik el a közösség részéről a teljesítményük, mégha az egyén ezt másként éli is meg. A teljesítés idejét nem is szabadna értékmérőként használni legyen az egy hónap, egy év, vagy akár tíz év. A részvétel, a szerzett élmények, a tapasztalatok, és maga a rendszeres túrázás, az országjárás, ami az értéke mindennek. Ezt kellene a nagyközönség elé tárni, hogy mindenki példa legyen mindenki számára.
A KVTE honlapon található régi-régi kéktúrás beszámoló, mikor nyaranta mentek tanárok és diákok hosszabb szakaszokat, fociztak a helyiekkel stb, nos ez az egyik kedvencem.
"1987-ben, zömében mint hatodik-hetedik osztályosok vágtunk neki hazánk leghosszabb túraútvonalának. Az első két évben még 12 napos volt a túra, de a harmadik évtől fokozatosan nőtt az időtartam (14, majd 19 napra), hogy belátható idon belül végigérjünk az útvonalon.
Az alábbiakban a bejárás során készült túranapló olvasható. A naplót a csoport vezetője, Szarvas Mátyás írta. A napló nem turistakalauz: nem volt célunk az útvonal leírása, helyette inkább a csoport számára fontosabb történések kerültek feljegyzésre.... "
Érdemes tudni, hogy Szarvas Mátyás mindhárom kéktúrát először végig gyalogolta az egyesületével a KVTE-vel, zárójelben az első teljesítési sorszáma.
OKT 1987-1992 (3041) Összesen 10 teljesítés
RPDDK 1994-1996 (118) Összesen 7 teljesítés
AK 1997-2000 (6) Összesen 6 teljesítés
6 hivatalosan elfogadott kék köre van, ebből az utolsó tavaly 38 napos volt ami eléggé nehezen megdönthető rekord.
Kiváló sportember és kiváló ember, volt szerencsém személyesen találkozni vele egyik futása közben.
Ő alapvetően ultraterepfutó és itt vannak komoly eredményei, de látta és értékelni is tudja a valódi kéktúra szellemiségét is.
A kéktúrázás ttúrává silányítása sajnos ugyanolyan sötét folyamat mint a népbutítás minden más területen. Ezért tartom ártalmasnak az ilyen jellegű megemlékezéseket mint az OKT 70 volt, mondom ezt annak ellenére , hogy az OKT 60-at még megcsináltam ami ugyanígy ment de nem lett belőle kommersz lebutított túra amit sok hónapos késéssel tudnak lezárni, azért pár száz emberben ez nyilván nem jó emléket hagy.
Egy ilyen rendezvénybe bele hajszolni azt a 2 (kettő) embert aki az egészet lebonyolította hiba volt, de nekik jár a tisztelet, mert amit tudtak azt megtették. Nyilván át kell gondolni a jövőt de a 70 km es utat 170 óra alatt legyaloglók is legalább annyira, ha nem jobban megemlékeznek a kéktúráról mint akik tizenvalahányszor 'abszolválták' :-)
Én sem szaporítanám a szót, de az "értékvesztés"-en elgondolkodtam. Talán igazad van. Nem tudom. Ha egyszer eljutok a végére, az számomra értékes lesz. Akkor és ott nem fog számítani, hogy én a 20., a 200. vagy a 20.000. vagyok. És az sem, hogy ebből ki hány nap alatt vitte véghez. De tudom, hogy más nézőpontból is lehet ezt nézni. Valóban nem érdemes erről tovább rágni a gittet.
Ti már felvettétek a szupertoleráns piár szöveget, amivel semmi gond, csak éppen nem ide tartozik, és a lényeg sikkad el.
Tőlem is mindenki úgy csinálja ahogyan akarja, mondom, nem erről beszéltem, egyáltalán nem is zavar, se nem érdekel.
Viszont hogy igazam van azt sajnos a kéktúra jelvény totális elértéktelenedése nagyon szépen mutatja, továbbá az hogy miket művelnek kéktúrázás címszóval, amit mindenki sejt vagy tud, csak mégis megmaradunk ennél a szőnyeg alá söprős, vállveregetős piár dumáknál, mert most ez a divat, és mindenkinek az az érdeke hogy több legyen a teljesítő.
Az értékvesztés akkor is nagyon nagy a 44 évvel ezelőtti felfogáshoz képest, szupertolerancia ide vagy oda.
Ennyi.
És mivel ezen nincs mit beszélni többet, ezért nem is tenném. De ha már az ellenőröknek is feltűnnek dolgok, amiket nem tudnak magukban tartani akkor már azért vannak gondok az általuk még ismert régi értékekkel, és ez csak a jéghegy csúcsa.
Azt hiszem, hogy aki végig futja, az tényleg a sportért teszi, neki nem biztos, hogy az a fő célja hogy embereket ismerjen meg, madárcsicsergést hallgasson, virágokat szagolgasson, szép tájakat fotózgasson. Az, hogy néha-néha megteszi, attól még neki nem az a fő cél. S mivel a szabályok engedik, pecsétel és lesz egy hivatalos kéktúra teljesítése. Tehát, amiért ő elkezdi az teljesül. (Normális esetben) nem leszarja, ha más máshogy csinálja, csak elfogadja. Mintahogy én is elfogadom, ha valaki elfut mellettem.
Alapvetően ez egy országismertető túra, erre találták ki, nem futóversenynek.
Lehet úgy is, de minek?
Saját tapasztalatom hogy 2-3 kilométer / órás átlaggal van időm leülni, madárcsiripelést hallgatni, átélni hangulatokat, meglátni apróbb szépségeket, hallgatni a csöndet.megnézni egy templomot, várromot, magyarul átélni az egészet és egyben megismerni a bejárt tájakat.
Ez lenne a lényeg.
Alapvetően Rockenbauerék is 15-17 kilométereket mentek átlagosan, mert így tudtak forgatni, beszélgetni az ott élőkkel, megnézni műemlékeket, látnivalókat.
Roki is simán tudott napi 40-et, akár 50-et is menni, de ez a túra nem erről szól, nem erről kéne hogy szóljon.
Ezt ők még pontosan tudták.
Szaladgálni, trappolni, futkározni van más ezer útvonal, nem kell hozzá kéktúrás füzet meg jelvény sem.
"Mindenki a maga kékjét járja" című önigazolási kényszeres szöveg arra jó hogy megideologizáljuk a rohanást, a leszarom stílust, az "abszolválást" hogy miért is nem érdekel minket valójában az egész, a természet, egy-egy műemlék, az emberek és a táj.
Miért is volt kár így belekezdeni az egészbe, ha föl sem fogtam a lényegét...
(Szarvas Matyi futását ettől függetlenül nagy érdeklődéssel olvastam, de nem tekinteném átlagosan követendő kéktúrázási irányelvnek:-) )