Maya tökéletesen leírt mindent, amit lehet tudni Sisi ékszereiről :)
Csak annyival egészíteném ki, hogy nem szeretett gyűrűt hordani, a nyakában viselt láncon hordta a sajátját, illetve egy vékony aranyláncon egy kis keresztet viselt. Késői portréira - amiknek ő maga már nem állt modellt, hanem fiatalkori fotóit emelték át - sokszor egy bársonyszalagon lévő, rubintkövekkel kirakott keresztet montíroztak a nyakába.
A Maya által említett gyönygysorokból egyet Rudolf fia születésekor kapott Ferenc Józseftől.
Szerette a melltűket vagy brossokat, a rubintos kollekcióban is van egy, illetve találtunk egy pár évvel ezelőtti árverésen egy lovat ábrázolót is, amit Erzsébetnek tulajdonítottak.
Az említetteken kívül fennmaradt még egy pecsétgyűrűje és egy arany karkötője is, mely gyémántokkal fogalja körbe Erzsébet "E" monogramját.
Ha visszalapozol itt a fórumban, megtalálod a képét is.
A Maya által említett fekete ékszerei a Hofburgban megtalálhatóak ma.
A híres "Sisi-csillagokat" pedig az udvari ékszerész, Alexander Emanuel Köchert készítette, aki az 1873-as bécsi világkiállításon aranyérmet is nyert.
Ő készítette el Erzsébet gyémánt tiaráját is.
Az udvari ékszerészet a leszármazottak jóvoltából mind a mai napig működik.
Sajnos kevés információ maradt fenn Sisi ékszereiről.
Az esküvőjén az anyósától kapott opál-gyémánt kollekciót viselte, de nem tudom hogy nézett ki. A magyar koronázáskor viselt ékszereiről sincs igazán adat, csak a képek alapján lehet sejteni, milyenek voltak.
A legtöbb ékszerét ugyanis Erzsébet a fia halála után elajándékozta, ezért szinte semmi nem maradt fenn utána.
Tudjuk, hogy szerette a gyöngyöket, gyakran viselte őket. A fáma szerint úgy tartotta, hogy ha tengervízben "fürdeti" a gyöngyeit, akkor azok megújulnak.
Fülbevalót csak egész fiatal korában vett fel, később egyáltalán nem. Valószínűleg nem szerette a fülei formáját, vagy méretét, ezért nem igyekezett ékszerrel hangsúlyozni őket, sőt inkább elfedte a halántékán lehúzott hajtincsekkel.
Legismertebb ékszere a híres gyémántcsillag-kollekció volt, amit férjétől kapott, és amelyekkel a hajában Franz XaverWinterhalter megörökítette őt. Tudomásom szerint 26 darab volt belőlük, nagy részüket Erzsébet halála után Rudolf leánya, Erzsébet - Erzsi - főhercegnő, Windisgraetz hercegné örökölte.
A 25. házassági évfordulója alkalmából készült portréján egy látványos rubint-gyémánt kollekciót visel, ezek eredetileg Mária Terézia ékszerei voltak, és speciálisan erre az alkalomra alakították át őket. Tiara, nyakék, két karkötő, és három ruhára tűzendő dísz let belőle. Pontosan nem tudom, ezeknek mi a hivatalos neve, kettőt a vállain viselt egyet pedig a dekoltázs közepén.
Ezen kívül ismert még egy portréja, amin smaragd és gyémánt kollekciót visel, amelyek virágfüzéreket ábrázolnak.
A gyász korszakában már csak fekete ékszert viselt, gránátból és valószínűleg fekete vagy egész sötét gyémántból. Fekete gyöngyöt nem hordott, mert úgy hitte, balszerencsét okoznak.
Erzsébet már korábban sem ékszerezte túl magát, a legtöbb portréján láthatod, hogy takarékosan bánt velük, jobban szerette a saját szépségét díszként "viselni". A "kevesebb - több" elvét követte egész életében. Ha azonban meg kellett törnie ezt a szokását, akkor mindig egyedi kollekciókat viselt, sosem mutatkozott "átlagos" díszekkel, sem túlzó méretű "kavicsokkal".
Sajnos ennél többel nem szolgálhatok, de talán a többiek ki tudják majs egészíteni.
Még tart a Liszt Év , hiszen a nagy zeneszerző e hónap 21-én született 200 éve!
Az év eleje óta már jelentkeztem különböző programokkal és történetekkel ami ezt az eseményt ünnepli meg itthon és külföldön Szerte Európában amerre csak élt illetve megfordult életébe
Számunka különösen fontos kapcsolata a Erzsébettel már szóba került egy két anekdota formájában, most csak annyit, hogy mint tudjuk a koronázási misét ő szerezte ami aztán felcsendülhetett a ceremónia alkalmából.
„Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követő koronázásra Liszt ünnepi misét komponált, de csak a hazai muzsikusok, közéleti személyiségek összefogásával és Erzsébet császárné közbenjárására sikerült elérni, hogy ne a bécsi udvari karmester művét, hanem az ő Magyar koronázási miséjét adják elő 1867. június 8-án a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban Ferenc József császár és Erzsébet császárné magyar királlyá és királynévá koronázása alkalmával. A misét bécsi művészek szólaltatták meg, Liszt csupán szerény hallgatóként volt jelen a karzaton. Magyar előadókkal és Liszt vezényletével csak két év múlva hangozhatott el Pesten a mise, Reményi Ede is ekkor játszhatta el először a neki írt hegedűszólókat.”
Mi SBK tagok abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nyomában járhattunk szülőhelyén Burgerlanban Doborjánban ma Raidinban
Az ottani események helyszínei különböző néven állítanak emléket a zeneszerzőnek, Le petit Litz - Weimari dallamok Keresztelő és a jóslat- Liszt a csodagyerek – Vivát Liszt - Új hangok - „Lisztománia” - Liszt abbé stb.
Ezek a helyek és kiállítások még látogathatóak!
Aki távolabb is elmerészkedik annak az alábbi oldal nyújthat segítséget!
Azon kuncogok itt szép csendesen, hogy Erzsébet már a saját korában egyfajta papírbabává vált, amit a litográfusok, és fénykép-retussálók szite kedvűk szerint öltöztetgettek, miközben az alapkép ugyanaz volt. :)
Annyira, hogy nagyjából még azt is tudom, mikről. Sisi feje a fehér ruhás "szomorú" sorozatból van. Csak az itteni póznak megfelelően kicsit előre billentették. FJ a - valószínűleg - első fényképsorozata egyik darabjáról jött. A sorozatba van olyan is, amin a fivéreivel ül egy asztalnál, biztos ismered. Rudolf És Gizella pedig egy páros képükről lett átemelve. Érdekesség, hogy ennek a képnek van olyan verziója is, ahol FJ-n osztrák uniformis van.
A legutóbbi hírmondónak ezen az oldalán mindkét változat rajta van:
Gondolkodom rajta Anyóca, de most tényleg annyira szanaszét vagyok agyilag, meg van itthon is sok minden :(
És egy ilyen anyagot nem lehet csak úgy ripsz-ropsz összehajigálni, mert az gáz lenne és nívótlan, azt meg nem akarom. Utána akaroknézni, hogy ez a fénykép milyen leszármazottakat produkált, mert rengeteg van belőlük, pl. az a szép litográfia, amit SzMarika egyszer keresett színesben a szalmakalap miatt. Szóval lesz, de most előbb még azon agyalok, hogy a legutóbbi Hírmondó cikkes oladalait, vagy egy részüket feltenném láthatóban a honlapra, csak előbb megkérdezem erről a szerzőket.
A legalsó képet én is imádom, olyan tündérszerű rajta.
Én azt hiszem, nem lehetett csúnya gyerek, amúgy is, szerintem egy gyerek sose az, aki azt mondja, az nem épp jó ember.
Maximum nem egy édi-bédi loknis baba.
De én direkt imádom pl. a szeplős, kis vörös kölyköcskéket, annyira muris kis arcuk van, és a nagyon szép gyerekenél mindig van bennem egy fura érzés, hogy nem biztos, hogy jó ez nekik jellemfejlődés szempontjából. Nálunk nem volt annyira szokás ajnározni a gyereket és egekbe magasztalni a szépséget ilyen korban, inkább ugrattak a felnőttek, hogy mosd meg a szemed, mert kormos, meg ilyenek. (Akkoriban még sötétbarna volt a szemem)
Ami Sisit illeti, lehet, hogy nem volt olyan porcelánbaba, mint az anyja a saját kislánykori képein. Nagy cucc. Később bepótolta nála a természet és addig se macerálták folyton vele.
Szerintem a híres félénkségét nagyrészt az okozta, hogy már császárnéként eléggé túlspilázták a szépsége körüli felhajtást. És talá érezte, hogy ez erőltetett és félt, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak egész életében.
Ami a babona-topikot illeti, jó gondolat. Nyitok egyet, és lehet összehordani benne. Szerintem egy olyan kéne, amibe ömlesztve tesszük be a sztorikat, legalább színes lesz, még ha nem is túl méltóságteljes. :D
Sajnos azt hiszem, a babonára való hajlam az egész családot eléggé jellemezte.
Elég, ha arra gondolsz, hogy Sisi vasárnapi és karácsonyi "egy fogas" születése körül mekkora hajcihő volt, és ő maga is gyakran hivatkozott erre, pl. Rudolfnál, akit gyakorlatilag megzsarolt azzal, hogy ha árt a húgának, akkor ő balsorsot hoz rá , és megteheti, mert ő vasárnapi gyerek és képes erre.
Más ilyen esetről is van feljegyzés, ami viszont még ennél is zavaróbb és kínosabb. Sisinek mániája volt, hogy a púpos ember hátának a símogatása szerencsét hoz, és egy alkalommal a nyílt utcán akart egy ismeretlen púpos embert megérinteni, amit az nem tolerált különösebben, és gorombán leteremtette érte.
De ott volt az az eset, amikor Ferenc Józsefet bepalizta egy "aranycsináló", vagy az a sokat emlegetett vadászbaki Rudolftól, amikor állítólag fehér szarvast - máshol 10-es agancsút - lőtt és sokak szerint ez okozta, hogy erőszakos halált halt.
És akkor még nem beszéltünk a spiritizmus iránti vonazalmukról, - Erzsébet többször is részt vett szeánszokon - vagy a jobbára Brigitte Hamann Erzsébet-könyvéből ismert fotóról, ami Erzsébet óraláncát ábrázolja, és a lánc teli van mindenféle misztikus jelentésű bigyóval.
Én is úgy tudom, hogy Ferenc Ferdinánd babonás volt, de a felesége is. Azt olvastam, hogy a merénylet után találtak nála talizmánokat, rontás elleni csecsebecséket.
