Te írtad, hogy nem Einstein találta ki... Án erről nem nyilatkozok, amíg valaki nem mondja meg, ki és hogyan találta ki, és én elolvasom azt előbb fordításban, majd próbálkozom eredetiben is.
"Fel sem merül benned, hogy a te számításod a rossz? Mindig lenyűgöz ez a magabiztosság. :))" Felmerült, sőt bevallom, ellenszenves magamnak is. Jobb is, hogy én buktam el, nem pedig Laplace, aki zseni volt. De rossz volt a Tied is? Mert én csak csalatkoztam, bocs csatlakoztam hozzád. Te írtad, 2000 év alatt néhány perc... De miközben ezt írtad, belegondoltál, hogy miben van igazad? Látom, nem. Én csak tájékoztatlak. Tudom, hogy ellenszenves lehetek....Nem baj, ennyi áldozatot meghozhatok.
"Ezeknek a 10 év alatt eltelt 3652.5 napra vett összege az 1 másodperc. Ezekből a számokból az jön ki, hogy a napi lassulás mindössze 1.5E-7 sec" Te is lenyügözöl, a szerénységeddel. Ami legalább négy nagyságrenddel kisebb az én magabiztonságomnál.
Max Born éppen hogy elismeri , a csoda ott van, hogy eddigi felfogásunkal szöges ellentétben van.
Akkor , ha neked úgy tetszik ne beszéljünk inerciarendszerekről, hanem csak egy négydimenziós pszeudoeuklédeszi geometriáról, ahol a Lorentz egyenletek két "elforgatott" koordinátarendszer közötti kapcsolatot írják le. ( a kikötés csak annyi, hogy a két rendszer egymáshoz képest V sebességgel mozog ) Ha egy ilyen négyes térben egy a hármas térben zárt visszatérő görbe négyes hosszát kiszámolod az mindíg rövidebb lesz a két világpontot összekötő egyenesnél. Ez tisztán a Minkovszki téridő geometriai tulajdonsága, olyan min amikor a 3D-s Euklédeszi térben azt állítod, hogy két térbeli pontot összekötő görbék közül az egyenes a legrövidebb.
Látod nem beszéltünk másról mint geometriáról a gimiben.
"A természerben NEM LÉTEZIK egyenesvonalú, egyenletes mozgás"
Mit gondolsz a pi értékét hogy számolták ki, hiszen nem lehet egy kör kerületét egyenes vonalzóval megmérni, mégis milliónyi számjegy pontossággal ismerjük. Na a természetben bármilyen mozgás közelíthető egy kis téridő tartományban inerciálisan.
Biztosvagyok , hogy érted, de az SR-t nem ezen a ponton kell megfogni.
""Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon" mert lényegében nem is az."
Abban a beírásodban nem volt paradoxon.
Ebben viszont már valóban ott van a paradoxon leírása és feloldása.
De éppen ez az a feloldás, ami miatt a legtöbb emberben hiányérzet marad.
Főleg, ha az elhamarkodott "mindig aki gyorsul, az marad fiatalabb" választ melléklik az itt leírt módon ismertetett ikerparadonra. Ebben a leírásan pl. nincs kimondva, hogy a maradó iker inerciarendszerben van. Anélkül a válasz pontatlan és félrevezető.
"Nem értelek, az űrhajós kezén lévő óra szintén zárt görbén tette meg az utat. Éppen erről beszéltem."
Persze, de ez még nem paradoxon. Paradoxon akkor lesz, amikor az utazó óra rendszeréből próbáljuk specrellel megoldani. Akkor rossz eredményt kapunk.
Mivel a valóságban inerciarendszer nincs, Einstein speciális relativitáselmélete a nem létező inerciarendszerek egyenértékűségéről szóló elmélet.
A természetben ideális gáz sincs, mégis kivállóan alkalmazhatóak az ideális gázra levezetett gáztörvények. Továbbá nincs abszolút merev test sem, mégis jó eszköz, ha valamit ki a karunk számítani, meg akarunk tervezni. Egyszerűségük miatt könnyebben átlátható következtetéseket tudunk levonni belőle. Az egy vagy a kétkarú emelő, eseleg a lejtő tulajdonságainak lényegét csak kevesen lennének képesek elsajátítani, ha előzőleg a reális anyagok tulajdonságaiból, rugalmasságából, képlékenységéből kellene ezt modellezni. Ráadásul a "pajszer" nevű kézi készüléket abszolút merev testtel modellezve a valóságban észrevehetetlenül kicsi a különbség. Ez a helyzet a spec.rel. használata esetében is. A gyakorlatban előforduló eseteknél csak azt kell eldönteni, hogy az inerciarendszerrel való közelítés várhatóan mekkora hibát ad az ált.rel.-es számításhoz képest.
A jó modellek leírják a tapasztalatainknak megfelelöen a jelenségeket. Ezért a fizikusok nem azon elmélkednek, hogy ha ilyennek tapasztalom a világot, akkor az azért a "valóságban" biztosan valami másmilyen lehet, valami szebb érthetőbb, hanem azon, hogy ezeket a tapasztalatokat rendszerbe foglalva, milyen jóslatokat tehetek, hogyan bővíthetem ismereteimet.
Te azt kéred számon, amit a modellek általában nem tudnak: miért ilyen a világ?
Erre a válasz: nem tudjuk. Keressük rá a magyarázatot, de eddig még nem sikerült. (Már amennyire tudom.)
Ezért van az, hogy a meglévő elméletek jóslatait addig addig tesztelik, amíg meg nem találják az érvényességének a határait. Ezzel nem nagyon volt szerencséjük a fizikusoknak, hiszen amíg az relativitáselmélet jóslatai bejönnek, nincs igazán lehetőség másikat fabrikálni, pedig a fizikusok többsége azért titkon erről is álmodik.
Egyetértek veled, egyenes vonalú egyenletes mozgás valóban nincs. A természetben minden test görbevonalú vagy gyorsuló mozgást végez. Senki nem tudott még egetlen egy példát sem mondani olyan testre, amely egyenesvonalú és egyenletes mozgást végezne. Az eldobott kő, az égitestek, mimi mind gyorsuló mozgást végeznek.
"Az ikerparadoxon a speciális relativitáselmélet legközismertebb paradoxona. A lényege az, hogy egy ikerpár egyik tagja kozmikus űrutazásra indul egy távoli csillaghoz, a fénysebességhez közeli sebességgel, és amikor visszatér, meglepődve tapasztalja, hogy mennyit öregedetett ikertestvére.
Első látásra a probléma szimmetrikus: mindkét ikertestvér szemszögéből nézve a másik elment majd visszajött, a fényét megközelítő sebességgel, tehát lehetelen, hogy az egyik öregebb lenne a másiknál. Természetesen nem teljes a szimmetria: amíg a földi testvér mondjuk a székén ülve várja a kozmikus utazót, addig a az utazó megérkezik a csillaghoz, majd visszafordul. Ez a lényeg. Az űrutazónak gyorsulnia kell , hogy visszatérhessen a Földre, tehát nem helyes az érvelés, hogy a szimmetria alapján ugyanannyi idősnek kell lennie a két testvérnek."
Nem értelek, az űrhajós kezén lévő óra szintén zárt görbén tette meg az utat. Éppen erről beszéltem.
"Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon" mert lényegében nem is az.
"Szerintem az ikerparadoxont elmisztifikáljátok. Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát
...
Az ikerparadoxon a zárt görbét leíró óra sajátidejének kiszámításával azonos, s mindez az SR keretei közt. Ez az SR geometriájából adódó " magától értetődő" tulajdonság"
De nem ez az ikerparadoxon. Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon.
Az ikerparadoxon lényege a történtek értelmezése az mozgó óra rendszeréből.
Nem akarlak megbántani, de ez nagyon gyerekes válasz volt.
"A természetben nincs tökéletes gömb sem."
A gömb geometriai (matematikai) fogalom. A labda egy valóságos tárgy. Mindenki tudja, hogy az ideális matemetikai gömb a valólóságban nem létezik.
Az inerciarendszer viszont fizikai fogalom. Ennek léteznie kellene, ha egy elméletet alapítunk rá. Egyébként értelmetlenné válik a fizikai elmélet.
Mivel a valóságban inerciarendszer nincs, Einstein speciális relativitáselmélete a nem létező inerciarendszerek egyenértékűségéről szóló elmélet.
Ha igaz lenne, amit állítasz, hogy ideális inerciarendszer ugyan nincs, de van olyan, amely ezt közelíti, akkor Einstein specrel-jét át kellene fogalmazni, így:
A közelítőleg inerciarendszerek nagyjából egyenértékűek.
Amint azt már többször leírtam (és már korábban Einstein is elismerte), a valóságban NINCS inerciarendszer. Mintha már ezt tisztáztuk volna... az "inerciarendszer" a matematikai modell komponense hasonlóan az olyanokhoz mint "impulzus", "tömeg", "sebesség", "erő", "sík", "egyenes", "pont".
Az ikerparadoxont nem szükséges elmisztifikálni. Ez maga a színtiszta misztikum. Vagy, ahogy Max Born (Einstein barátja) megfogalmazta:
„ A fentebb említett állítást, hogy a visszatérő űrutas fiatalabb lesz, mint a Földön maradt ikertestvére, nem szabad paradoxonnak tekintenünk, hanem inkább tudományos csodának …Logikailag semmi ellentmondás nincs benne, de határozottan rejt valami csodaszerűt.” (Max Born: Válogatott tanulmányok Gondolat, Budapest 1973)
"Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát..."
Amint azt már többször leírtam (és már korábban Einstein is elismerte), a valóságban NINCS inerciarendszer. A természerben NEM LÉTEZIK egyenesvonalú, egyenletes mozgás. Ha tudsz ilyet, nevezd meg!
Nektek, akik elfogadjátok a specrel misztikumait, semmi más bajotok nincs, csak az, hogy foggal-körömmel ragaszkodtok egy tudományosnak hitt csodához. Elismerem, valóban nem könnyű lemondani arról a mesébeillő, csodálatos világról, amelyet Einstein alkotott. De előbb vagy utóbb meg kell tenni. Ezt kívánja a tudomány fejlődése.
Még valami, kifejezetten az altrel/specrel modellhez.
A specrel magyarázatot sokan azért nem érzik "elég jónak", mert ösztönösen keresnek valami belső, belülről is mérhető különbséget. Az egyenes szakaszokon fellépő sebesség ilyen szempontból nem szimpatikus, nem érzékelhető belülről. Ezért örülnek a gyorsulási szakasznak, végre valami, a gyorsulást érezni lehet, van valami különbség, végre egy megfogható jel.
Csak ez nagyon félrevezető. Pl. tömegekkel vonszolással simán összeálítható olyan elrendezés, ahol az ikrek sajátideje jelentősen eltér, és mindkettő végig nulla (legalábbis tetszőlegesen kicsi) gyorsulást érez.
A kémiai kötéses példádat pl. így látom: van egy egyszerűbb modell, sok előfeltevéssel. Meg van egy másik modell, amely kevesebb előfeltevéssel dolgozik, és modellezni képes a saját kevesebb alapfeltevésével olyat is, ami a másiknál még posztulátum. Ezért a második modell fejletteb, jobb.
Ha valamit "fizikai ok"-nak ismerünk fel, és egyfajta mély örömet okoz, hogy milyen jól megértettük, azt én a következővel magyarázom. A modellt olyan szinten sikerült megérteni , használatát elsajátítani, hogy már nem csak a logikai láncok végigdarálásával juthatunk helyes eredményre, hanem működni kezd az intuíció, vagyis az agy olyan ősi, jól bevált mechanizmusa, ami a mindennapi életben sokkal fontosabb és alapvetőbb, mint a matematikai logika.
Szerintem az ikerparadoxont elmisztifikáljátok. Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát, amelynek a sajátidejére vagyunk kiváncsiak. Az óra mozgása bármely időpillanatban egy adott sebességgel jellemezhető, így minden pillanatban az órával dt ideig együttmozgó inerciarendszer illeszthető. ( itt semmiféle gravitációról nincs szó, csak inerciarendszerekről ).
Az elemi saját időtartamokból képzett összeg határértéke adja meg az óra tetszőleges mozgása során mért sajátidőt (remekül levezeti Landau-Lifsic, II Klasszikus erőterek, 19-21. oldal ).
Az ikerparadoxon a zárt görbét leíró óra sajátidejének kiszámításával azonos, s mindez az SR keretei közt. Ez az SR geometriájából adódó " magától értetődő" tulajdonság.
"Először a konkrét dologról: nekem a tisztán specreles magyarázata az ikerparadoxonnak mindig kicsit "üresnek" tűnt (bár korrekt). Hogy miért, arra nem tudok pontos indokot mondani. Talán azért, mert éppen a döntő ponton van benne egy radikális egyszerűsítés. Ha töröttvonallal modellezzük az utazó iker világvonalát, akkor kihagyjuk a gyorsulási szakaszokat, de a töréspontban pillanatszerű, végtelen nagy gyorsulást kell feltételezni (ráadásul úgy,hogy mindennek nincs semmilyen hatása az időre). Ezt inkább ne tegyük.
Ha viszont nem töröttvonal, hanem görbe, meghagyjuk a gyorsulásos szakaszokat, akkor mégis van benne gravitáció az ekvivalencia miatt."
Az nem leegyszerűsítés.
Ha a folytonos görbéből átmegyünk a törtvonalasba, akkor minél inkább közelítjük a törésszerű fordulás, valóban egyre nagyobb lesz a gyorsulás, de ugyanakkor egyre rövidebb a fordulási idő, az áltreles megoldásban pedig a kettőnek a szorzata szerepel, ezért korrekt határértékben a törésponttal számolni.
Az inerciarendszerből viszont nem kell foglalkozni a gyorsulással.
Erre nézve végeztek kísérleteket, 10E18 g-ig vizsgálták, de azt találták, hogy csak a sebesség számít.
Abban igazad van, hogy van egy hiányérzet az ikerparadoxon szokásos tárgyalása után. Nálam is csak akkor múlt el, amikor utánajártam, hogy akkor hogy is van az utazó iker rendszeréből nézve, pontosan kiszámolva (itt most nem az inerciarendszerek közti átugrásról beszélek, hanem arról, hogy az utazó iker végig nyugton ül, az órájához nem nyúl, stb).
Ezt szerintem minden ismeretterjesztő könyvben kellene tárgyalni, mert ehhez nincs szükség tenzorokra meg egyéb nehéztüzérségre.
Én,mint ráéreztél, inkább a platonikus felfogást érzem magamhoz közelebb. Hogyan nyilvánul ez meg? egy konkrét példa:
Vegyük a kémiai kötések elméletét. Ugyanazt a dolgot két modellel is leírjuk:
- egy "tisztán kémiai", ami töltésekkel, vegyértékekkel,elektronegativitással, energiaminimumra való törekvéssel, kvantumszámokkal stb. dolgozik; és helyesen leírja a periódusos rendszert és azt, milyen szabályok alapján képződnek vegyületek az elemekből,ás azoknak milyen tulajdonásaik lesznek.
- egy kvantumfizikai,ami Pszi-függyvénnyel, Schrödinger-egyenlettel, kicserélődési effektussal, spinekkel,Pauli-elvvel stb, és szintén leírja - sőt, megadja azt is, hogy másik modellben lévő fogalmak, szabályok hogyan jönnek létre ezekből.
Nos,egyenértékű-e a két modell? (Ha a kísérleti tapasztalatokkal mindegyik egyformán egyezik).
Én ilyenkor hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy a második "igazabb", inkább adja "a valós fizikai magyarázatát" a tárgynak; közelebb van a valódi, működő törvényekhez.
Érdekes dolog. A lényeget tekintve teljesen egyetértek veled, de ebben a kis filozófiai kitérőben nem.
Szerintem mindkettő modell, és mint ilyen mindkettő teljesen formálisan, a saját axiomáira visszavezetve von le következtetéseket.
Köszönöm,hogy felvetetted, valóban érdekes kérdés (inkább,mint sok erőltetett kákáncsomótkeresés......)
Először a konkrét dologról: nekem a tisztán specreles magyarázata az ikerparadoxonnak mindig kicsit "üresnek" tűnt (bár korrekt). Hogy miért, arra nem tudok pontos indokot mondani. Talán azért, mert éppen a döntő ponton van benne egy radikális egyszerűsítés. Ha töröttvonallal modellezzük az utazó iker világvonalát, akkor kihagyjuk a gyorsulási szakaszokat, de a töréspontban pillanatszerű, végtelen nagy gyorsulást kell feltételezni (ráadásul úgy,hogy mindennek nincs semmilyen hatása az időre). Ezt inkább ne tegyük.
Ha viszont nem töröttvonal, hanem görbe, meghagyjuk a gyorsulásos szakaszokat, akkor mégis van benne gravitáció az ekvivalencia miatt.
Igy nekem tisztább és mélyebb magyarázatnak tűnik az áltreles.
- A "fizikai ok" ilyen használata szerintem értelmetlen. Modellezünk. A modell axiomákra felépített szerkezet, melyből formálisan következnek dolgok. Egyik modellben ilyen axiomák vannak, másikban olyanok. Az a jó következtetés, amely megfelel a logika szabályainak, és az axiomákra épít. Mivel fizikaibb egyik modellben következtetni, mint a másikban? Mi más lenne a "fizikai ok" a modellben, mint maga a következtetési lánc?
Azt hiszem, itt az általános (módszertani-filozófiai) felfogások különbsége működik. Nevezzük a kétfélét pozitivistának és platonikusnak, Penrose nyomán. (Nem bizos,hogy szerencsés elnevezések).
A pozitivista felfogás (mint pl. Hawking) kezeli úgy a tudományt, ahogy leírtad. A modell és a valóság kapcsolatában csak egyetlen dolgot ismer el - a tapasztalattal való megegyezést vagy nem megegyezést. Az,hogy a modellben szereplő fogalmaknak, összefüggéseknek mi az ontológiai státuszuk (milyen értelemben léteznek a valóságban) nem vizsgálja (ill. gyaníthatóan értelmetlen kérdésnek tekinti).
A platonikus felfogás viszont vizsgálja és értelmesnek tekinti. Mintha lenne valamilyen tényleges "igazsága" a törvényeknek, ott kint, aminek a megismerése felé haladunk a modelljeinkkel. (Penrose, Einstein). És vizsgálhatjuk, hogy egy-egy új modell vajon közelebb visz-e minket ahhoz,vagy nem, és miben.
Igy nem tekintünk minden jó, működő modellre úgy,mint egyenrangúra - bár a fizikán kívüli indokok alapján.
Amire te rákárdeztél, abban talán ez a kétféle felfogásbeli különbség fejeződik ki.
Ha MINDEN ÉVBEN CSAK közel 0,16s-t késik a Föld, akkor az annyiban jelenthet lassulást, hogy az 1900-as másodperc meghatározás óta ennyit lassult a Föld!!
"De ha az az 5-6 perc igaz lenne, akkor max 180,reálisan pedig 20-30 millió év alatt leállt volna a föld forgása, már réges rég. Nem lennének évszakok, és egy csomó jó dolog, amiben ugyan nincs részem, vagyis tök mindegy, de mégis... Hogy lehet egy ilyen irreális dolog megjegyzés nélkül, általánosan elfogadható egy tudományos fórumban?"
Fel sem merül benned, hogy a te számításod a rossz?
Mindig lenyűgöz ez a magabiztosság. :))
Egy picit sem gondolkodsz el azon, hogy mennyire furcsa lenne, ha Laplace, aki matematikai zseni volt, ilyen triviális hibán bukott volna el, amikor a Hold mozgásának változását kiszámolta?
Természetesen nem is Laplace bukott el, hanem te.
Sokallod a lassulás ütemét és az az érték sok is, amivel számolsz. De rossz.
Lineárisan számolsz vissza, elosztod a 10 év után végrehajtott 1 másodperces korrekciót az ezalatt eltelt napok számával és ezt tekinted napi lassulásnak, ebből számolod vissza, hogy mikor kellett volna a Földnek megállnia.
Azonban a 10 év alatt eltelt korrekció négyzetesen függ a napi lassulástól.
Ha a napi lassulás d, akkor a második napon 2d, harmadik napon 3d az időeltérés és így tovább.
Ezeknek a 10 év alatt eltelt 3652.5 napra vett összege az 1 másodperc.
Ezekből a számokból az jön ki, hogy a napi lassulás mindössze 1.5E-7 sec.
Ebből meg az jön ki, hogy 1 milliárd év alatt sem állt volna le a Föld forgása.
Nagyon érdekes, de egy hét alatt másodszor tapasztalom (először FERMAT, most EINSTEIN vonatkozásában), hogy a tudományban (is) elveszik az eredeti gondolat, hogy inkább "kivánságműsorrá" alakuljon. Erről az emberi tulajdonságról Karinthy írt ékesszólóan, több elbeszélésében is.
Nagyon köszönöm az információd. EINSTEIN nagy tudós volt, de akkor éppen, hogy úgy mondjam, pusztán pongyolán fogalmazott. Szemben velem, aki nem vagyok tudós, de szintén pongyolán fogalmazok.
Mert meg lehetett volna említenie, hogy saját elmélete szerint az út is meghosszabodik. Így mire visszaér, a kettőnek, hát legalább is majdnem klappolnia kellene. Mert 0,16 sec késés egy olyan mért adat, amely semmivel nem magyarázható, csak azzal, hogy nem a viszonyítási pontnál értendő. Ott már ugyanazt mutatja a két óra, lévén, hogy egy maradék távolságot még meg kellett tennie. Ezt félreértve mindezt, végén rengeteg érdekes sci fi született, de furcsa, ha először tudósok írják őket... Az élet bizonyítja az SRE helyes értelmét... Az árapályt pedig nagyon kedvelem, és értek hozzá, szemben az SRE vel. Pont ezért megalapozottan állíthatom, hogy nem oka a jelzett időeltérésnek, ahogyan azt állítják.
"A netten Einstein ikerparadoxonát keresve eddig semmit nem találtam. Szeretném látni az ő megfogalmazásában. Tud valaki segíteni?"
Az első specrel cikkében, az 1905-ösben, bár ő nem paradoxonként tárgyalja, hiszen csak az inerciális iker rendszeréből írja le, hogy ha két szinkronban levő óra közül az egyiket mozgatjuk, akkor nem lesznek szinkronban. Konkrétan megemlíti azt is, hogy ha két egy pontban levő óra közül az egyiket egyenletes sebességel zárt görbe mentén mozgatjuk, akkor visszatéréskor késni fog a maradó órához képest.
Ikerparadoxonként (vagyis az utazó iker rendszeréből nézve vélt ellentmondásra vezető érvelésként) később tárgyalták és szerintem nem Einstein vetette fel így.
"Ezzel szemben például a Föld keringése során a sebességéből fakadó eltérés egy a Föld középpontjában levő illetve a Nap közepén álló órához képest 2000 év alatt mindössze néhány perc lenne."
Elfogadom, én is így számoltam, mint Te, de... De ha az az 5-6 perc igaz lenne, akkor max 180,reálisan pedig 20-30 millió év alatt leállt volna a föld forgása, már réges rég. Nem lennének évszakok, és egy csomó jó dolog, amiben ugyan nincs részem, vagyis tök mindegy, de mégis... Hogy lehet egy ilyen irreális dolog megjegyzés nélkül, általánosan elfogadható egy tudományos fórumban?