Keresés

Részletes keresés

habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16197
Pint és többiek.
Kérlek, találjuk meg az ikerparadoxon kezdetét.
Hisz nem Einstein, vagy Max Born volt aki kitalálta.
De akkor ki volt? Szerintem, talán egy ujságíró értelmezte így?
Mert Einstein egyébként azt írta, hogy az idő lassul, a hossz nő.
Az évünk hosszabbodik, de a pályánk hossza is nő, ebben nincs ellentmondás, az egész csak látszólagos, a viszonyítási ponton minden óra azonost mutat.
Ez rendben van.
De az ikerparadoxon- az voltaképpen honnan jön?
Előzmény: pint (16189)
Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16196

"Mivel a valóságban inerciarendszer nincs, Einstein speciális relativitáselmélete a nem létező inerciarendszerek egyenértékűségéről szóló elmélet.

 

Ha igaz lenne, amit állítasz, hogy ideális inerciarendszer ugyan nincs, de van olyan, amely ezt közelíti, akkor Einstein specrel-jét át kellene fogalmazni, így:

 

A közelítőleg inerciarendszerek nagyjából egyenértékűek.

 

Hát Einstein nem ezt mondja."

 

Aközött amit te mondasz, meg amit Einstein  mond az a különbség, mint az analízis meg a numerikus módszerek között.

 

Az egyik egy elmélet, a másik az elmélet közelítő alkalmazása.

 

Természetesen a közelítésekre is lehet elméleletet kidolgozni, ezzel foglalkozik a numerikus analízis.

 

Einstein nem akart közelítésekkel foglalkozni.

 

Nagyon helyesen először az idealizált elméletet megalkotni, mert az vezet a fogalmak tisztázásához.

Előzmény: magnum56 (16182)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16195
Benlude, már többször írtad, ezért megkérdem, mit értesz 1900 as másodperc meghatározás alatt?
Látod dubois szerint 10 év alatt késett ennyit a föld,., máshol 2000 év alatt percekről beszél, én ~6 évenként számoltam ennyit....
Nem tudom, Te 105 évre gondolsz? Az esetleg lehet árapályból is, bár sokallom..
Előzmény: benlude (16172)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16194
Te írtad, hogy nem Einstein találta ki...
Án erről nem nyilatkozok, amíg valaki nem mondja meg, ki és hogyan találta ki, és én elolvasom azt előbb fordításban, majd próbálkozom eredetiben is.
Előzmény: Dubois (16171)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16193
"Fel sem merül benned, hogy a te számításod a rossz?
Mindig lenyűgöz ez a magabiztosság. :))"
Felmerült, sőt bevallom, ellenszenves magamnak is.
Jobb is, hogy én buktam el, nem pedig Laplace, aki zseni volt.
De rossz volt a Tied is? Mert én csak csalatkoztam, bocs csatlakoztam hozzád. Te írtad, 2000 év alatt néhány perc...
De miközben ezt írtad, belegondoltál, hogy miben van igazad? Látom, nem.
Én csak tájékoztatlak.
Tudom, hogy ellenszenves lehetek....Nem baj, ennyi áldozatot meghozhatok.

"Ezeknek a 10 év alatt eltelt 3652.5 napra vett összege az 1 másodperc.
Ezekből a számokból az jön ki, hogy a napi lassulás mindössze 1.5E-7 sec"
Te is lenyügözöl, a szerénységeddel. Ami legalább négy nagyságrenddel kisebb az én magabiztonságomnál.
Előzmény: Dubois (16170)
muallim Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16192

Max Born éppen hogy elismeri , a csoda ott van, hogy eddigi felfogásunkal szöges ellentétben van.

 

Akkor , ha neked úgy tetszik ne beszéljünk inerciarendszerekről, hanem csak egy négydimenziós pszeudoeuklédeszi geometriáról, ahol a Lorentz egyenletek két "elforgatott" koordinátarendszer közötti kapcsolatot írják le. ( a kikötés csak annyi, hogy a két rendszer egymáshoz képest  V sebességgel mozog ) Ha egy ilyen négyes térben egy a hármas térben zárt visszatérő görbe négyes hosszát kiszámolod az mindíg rövidebb lesz a két világpontot összekötő egyenesnél. Ez tisztán a Minkovszki téridő geometriai tulajdonsága, olyan min amikor a 3D-s Euklédeszi térben azt állítod, hogy két térbeli pontot összekötő görbék közül az egyenes a legrövidebb.

Látod nem beszéltünk másról mint geometriáról a gimiben.

"A természerben NEM LÉTEZIK egyenesvonalú, egyenletes mozgás"

Mit gondolsz a pi értékét hogy számolták ki, hiszen nem lehet egy kör kerületét egyenes vonalzóval megmérni, mégis milliónyi számjegy pontossággal ismerjük. Na a természetben bármilyen mozgás közelíthető egy kis téridő tartományban inerciálisan.

Biztosvagyok , hogy érted, de az SR-t nem ezen a ponton kell megfogni.

Előzmény: magnum56 (16179)
Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16191

""Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon" mert lényegében nem is az."

 

 

Abban a beírásodban nem volt paradoxon.

Ebben viszont már valóban ott van a paradoxon leírása és feloldása.

 

De éppen ez az a feloldás, ami miatt a legtöbb emberben hiányérzet marad.

Főleg, ha az elhamarkodott "mindig aki gyorsul, az marad fiatalabb" választ melléklik az itt leírt módon ismertetett ikerparadonra. Ebben a leírásan pl. nincs kimondva, hogy a maradó iker inerciarendszerben van. Anélkül a válasz pontatlan és félrevezető.

 

"Nem értelek, az űrhajós kezén lévő óra szintén zárt görbén tette meg az utat. Éppen erről beszéltem."

 

Persze, de ez még nem paradoxon. Paradoxon akkor lesz, amikor az utazó óra rendszeréből próbáljuk specrellel megoldani. Akkor rossz eredményt kapunk.

Ez a paradoxon.

Előzmény: muallim (16186)
Mungo Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16190

Mivel a valóságban inerciarendszer nincs, Einstein speciális relativitáselmélete a nem létező inerciarendszerek egyenértékűségéről szóló elmélet.

 

A természetben ideális gáz sincs, mégis kivállóan alkalmazhatóak az ideális gázra levezetett gáztörvények. Továbbá nincs abszolút merev test sem, mégis jó eszköz, ha valamit ki a karunk számítani, meg akarunk tervezni. Egyszerűségük miatt könnyebben átlátható következtetéseket tudunk levonni belőle. Az egy vagy a kétkarú emelő, eseleg a lejtő tulajdonságainak lényegét csak kevesen lennének képesek elsajátítani, ha előzőleg a reális anyagok tulajdonságaiból, rugalmasságából, képlékenységéből kellene ezt modellezni. Ráadásul a "pajszer" nevű kézi készüléket abszolút merev testtel modellezve a valóságban észrevehetetlenül kicsi a különbség. Ez a helyzet a spec.rel. használata esetében is. A gyakorlatban előforduló eseteknél csak azt kell eldönteni, hogy az inerciarendszerrel való közelítés várhatóan mekkora hibát ad az ált.rel.-es számításhoz képest.

A jó modellek leírják a tapasztalatainknak megfelelöen a jelenségeket. Ezért a fizikusok nem azon elmélkednek, hogy ha ilyennek tapasztalom a világot, akkor az azért a "valóságban" biztosan valami másmilyen lehet, valami szebb érthetőbb, hanem azon, hogy ezeket a tapasztalatokat rendszerbe foglalva, milyen jóslatokat tehetek, hogyan bővíthetem ismereteimet.

 

Te azt kéred számon, amit a modellek általában nem tudnak: miért ilyen a világ?

Erre a válasz: nem tudjuk. Keressük rá a magyarázatot, de eddig még nem sikerült. (Már amennyire tudom.)

 

Ezért van az, hogy a meglévő elméletek jóslatait addig addig tesztelik, amíg meg nem találják az érvényességének a határait.
Ezzel nem nagyon volt szerencséjük a fizikusoknak, hiszen amíg az relativitáselmélet jóslatai bejönnek, nincs igazán lehetőség másikat fabrikálni, pedig a fizikusok többsége azért titkon erről is álmodik.

Előzmény: magnum56 (16182)
pint Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16189
akkor ezek szerint a newtoni mechanika sem igaz, mert az egyik alapfogalma nem létezik?
Előzmény: magnum56 (16188)
magnum56 Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16188

Kedves pint,

 

Egyetértek veled, egyenes vonalú egyenletes mozgás valóban nincs. A természetben minden test görbevonalú vagy gyorsuló mozgást végez. Senki nem tudott még egetlen egy példát sem mondani olyan testre, amely egyenesvonalú és egyenletes mozgást végezne. Az eldobott kő, az égitestek, mimi mind gyorsuló mozgást végeznek.

Előzmény: pint (16187)
pint Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16187
szerinted az fizikai fogalom, hogy "egyenes vonalú egyenletes mozgás"? mert a valóságban az sincsen.
Előzmény: magnum56 (16182)
muallim Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16186

"Az ikerparadoxon a speciális relativitáselmélet legközismertebb paradoxona. A lényege az, hogy egy ikerpár egyik tagja kozmikus űrutazásra indul egy távoli csillaghoz, a fénysebességhez közeli sebességgel, és amikor visszatér, meglepődve tapasztalja, hogy mennyit öregedetett ikertestvére.

Első látásra a probléma szimmetrikus: mindkét ikertestvér szemszögéből nézve a másik elment majd visszajött, a fényét megközelítő sebességgel, tehát lehetelen, hogy az egyik öregebb lenne a másiknál. Természetesen nem teljes a szimmetria: amíg a földi testvér mondjuk a székén ülve várja a kozmikus utazót, addig a az utazó megérkezik a csillaghoz, majd visszafordul. Ez a lényeg. Az űrutazónak gyorsulnia kell , hogy visszatérhessen a Földre, tehát nem helyes az érvelés, hogy a szimmetria alapján ugyanannyi idősnek kell lennie a két testvérnek."

Nem értelek, az űrhajós kezén lévő óra szintén zárt görbén tette meg az utat. Éppen erről beszéltem.

"Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon" mert lényegében nem is az.

Előzmény: Dubois (16184)
Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16184

"Szerintem az ikerparadoxont elmisztifikáljátok. Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát

...

Az ikerparadoxon a zárt görbét leíró óra sajátidejének kiszámításával azonos, s mindez az SR keretei közt. Ez az SR geometriájából adódó " magától értetődő" tulajdonság"

 

 

De nem ez az ikerparadoxon. Amit leírtál abban nincs semmi paradoxon.

Az ikerparadoxon lényege a történtek értelmezése az mozgó óra rendszeréből.

Előzmény: muallim (16176)
mmormota Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16183
Nevem Teve elmondta, nem tudok mit hozzátenni.
Előzmény: magnum56 (16182)
magnum56 Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16182

Kedves mormota,

 

Nem akarlak megbántani, de ez nagyon gyerekes válasz volt.

 

"A természetben nincs tökéletes gömb sem."

 

A gömb geometriai (matematikai) fogalom. A labda egy valóságos tárgy. Mindenki tudja, hogy az ideális matemetikai gömb a valólóságban nem létezik.

 

Az inerciarendszer viszont fizikai fogalom. Ennek léteznie kellene, ha egy elméletet alapítunk rá. Egyébként értelmetlenné válik a fizikai elmélet.

 

Mivel a valóságban inerciarendszer nincs, Einstein speciális relativitáselmélete a nem létező inerciarendszerek egyenértékűségéről szóló elmélet.

 

Ha igaz lenne, amit állítasz, hogy ideális inerciarendszer ugyan nincs, de van olyan, amely ezt közelíti, akkor Einstein specrel-jét át kellene fogalmazni, így:

 

A közelítőleg inerciarendszerek nagyjából egyenértékűek.

 

Hát Einstein nem ezt mondja.

 

 

 

Előzmény: mmormota (16180)
NevemTeve Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16181
Amint azt már többször leírtam (és már korábban Einstein is elismerte), a valóságban NINCS inerciarendszer.
Mintha már ezt tisztáztuk volna... az "inerciarendszer" a matematikai modell komponense hasonlóan az olyanokhoz mint "impulzus", "tömeg", "sebesség", "erő", "sík", "egyenes", "pont".
Előzmény: magnum56 (16179)
mmormota Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16180

A természetben nincs tökéletes gömb sem. Ha tudsz ilyet, nevezd meg.

Egyes a valódi tudományt megérteni képtelen emberek mégis állandóan ilyesféle értelmetlen kijelentéseket tesznek: a labda gömbölyű stb.

Előzmény: magnum56 (16179)
magnum56 Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16179

Kedves muallim,

 

"Szerintem az ikerparadoxont elmisztifikáljátok."

 

Az ikerparadoxont nem szükséges elmisztifikálni. Ez maga a színtiszta misztikum. Vagy, ahogy Max Born (Einstein barátja) megfogalmazta:

 

„ A fentebb említett állítást, hogy a visszatérő űrutas fiatalabb lesz, mint a Földön maradt ikertestvére, nem szabad paradoxonnak tekintenünk, hanem inkább tudományos csodának …Logikailag semmi ellentmondás nincs benne, de határozottan rejt valami csodaszerűt.”   (Max Born: Válogatott tanulmányok Gondolat, Budapest 1973)

 

 

"Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát..."

 

Amint azt már többször leírtam (és már korábban Einstein is elismerte), a valóságban NINCS inerciarendszer. A természerben NEM LÉTEZIK egyenesvonalú, egyenletes mozgás. Ha tudsz ilyet, nevezd meg!

 

Nektek, akik elfogadjátok a specrel misztikumait, semmi más bajotok nincs, csak az, hogy foggal-körömmel ragaszkodtok egy tudományosnak hitt csodához. Elismerem, valóban nem könnyű lemondani arról a mesébeillő, csodálatos világról, amelyet Einstein alkotott. De előbb vagy utóbb meg kell tenni. Ezt kívánja a tudomány fejlődése.

 

 

 

 

Előzmény: muallim (16176)
mmormota Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16178

Még valami, kifejezetten az altrel/specrel modellhez.

 

A specrel magyarázatot sokan azért nem érzik "elég jónak", mert ösztönösen keresnek valami belső, belülről is mérhető különbséget. Az egyenes szakaszokon fellépő sebesség ilyen szempontból nem szimpatikus, nem érzékelhető belülről. Ezért örülnek a gyorsulási szakasznak, végre valami, a gyorsulást érezni lehet, van valami különbség, végre egy megfogható jel.

 

Csak ez nagyon félrevezető. Pl. tömegekkel vonszolással simán összeálítható olyan elrendezés, ahol az ikrek sajátideje jelentősen eltér, és mindkettő végig nulla (legalábbis tetszőlegesen kicsi) gyorsulást érez.

Előzmény: Callie (16173)
mmormota Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16177

Én tényleg elég földhözragadt pozitivista vagyok.

 

A kémiai kötéses példádat pl. így látom: van egy egyszerűbb modell, sok előfeltevéssel. Meg van egy másik modell, amely kevesebb előfeltevéssel dolgozik, és modellezni képes a saját kevesebb alapfeltevésével olyat is, ami a másiknál még posztulátum. Ezért a második modell fejletteb, jobb.

 

Ha valamit "fizikai ok"-nak ismerünk fel, és egyfajta mély örömet okoz, hogy milyen jól megértettük, azt én a következővel magyarázom. A modellt olyan szinten sikerült megérteni , használatát elsajátítani, hogy már nem csak a logikai láncok végigdarálásával juthatunk helyes eredményre, hanem működni kezd az intuíció, vagyis az agy olyan ősi, jól bevált mechanizmusa, ami a mindennapi életben sokkal fontosabb és alapvetőbb, mint a matematikai logika.

Előzmény: Callie (16174)
muallim Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16176

Szerintem az ikerparadoxont elmisztifikáljátok. Nincs másról szó mint valamilyen inerciarendszerből figyelünk egy hozzánk képest tetszőleges pályán mozgó órát, amelynek a sajátidejére vagyunk kiváncsiak. Az óra mozgása bármely időpillanatban egy adott sebességgel jellemezhető, így minden pillanatban az órával dt ideig együttmozgó inerciarendszer illeszthető. ( itt semmiféle gravitációról nincs szó, csak inerciarendszerekről ).

Az elemi saját időtartamokból képzett összeg határértéke adja meg az óra tetszőleges mozgása során mért sajátidőt (remekül levezeti Landau-Lifsic, II Klasszikus erőterek, 19-21. oldal ).

Az ikerparadoxon a zárt görbét leíró óra sajátidejének kiszámításával azonos, s mindez az SR keretei közt. Ez az SR geometriájából adódó " magától értetődő" tulajdonság.

Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16175

"Először a konkrét dologról: nekem a tisztán specreles magyarázata az ikerparadoxonnak mindig kicsit "üresnek" tűnt (bár korrekt). Hogy miért, arra nem tudok pontos indokot mondani. Talán azért, mert éppen a döntő ponton van benne  egy radikális egyszerűsítés. Ha töröttvonallal modellezzük az utazó iker világvonalát, akkor kihagyjuk a gyorsulási szakaszokat, de a töréspontban pillanatszerű, végtelen nagy gyorsulást kell feltételezni (ráadásul úgy,hogy mindennek nincs semmilyen hatása az időre). Ezt inkább ne tegyük.

Ha viszont nem töröttvonal, hanem görbe, meghagyjuk a gyorsulásos szakaszokat, akkor mégis van benne gravitáció az ekvivalencia miatt."

 

Az nem leegyszerűsítés.

Ha a folytonos görbéből átmegyünk a törtvonalasba, akkor minél inkább közelítjük a törésszerű fordulás, valóban egyre nagyobb lesz a gyorsulás, de ugyanakkor egyre rövidebb a fordulási idő, az áltreles megoldásban pedig a kettőnek a szorzata szerepel, ezért korrekt határértékben a törésponttal számolni.

 

Az inerciarendszerből viszont nem kell foglalkozni a gyorsulással.

Erre nézve végeztek kísérleteket, 10E18 g-ig vizsgálták, de azt találták, hogy csak a sebesség számít.

 

Abban igazad van, hogy van egy hiányérzet az ikerparadoxon szokásos tárgyalása után. Nálam is csak akkor múlt el, amikor utánajártam, hogy akkor hogy is van az utazó iker rendszeréből nézve, pontosan kiszámolva (itt most nem az inerciarendszerek közti átugrásról beszélek, hanem arról, hogy az utazó iker végig nyugton ül, az órájához nem nyúl, stb).

 

Ezt szerintem minden ismeretterjesztő könyvben kellene tárgyalni, mert ehhez nincs szükség tenzorokra meg egyéb nehéztüzérségre.

Előzmény: Callie (16173)
Callie Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16174

Folytatás

 

Én,mint ráéreztél, inkább a platonikus felfogást érzem magamhoz közelebb. Hogyan nyilvánul ez meg? egy konkrét példa:

 

Vegyük a kémiai kötések elméletét. Ugyanazt a dolgot két modellel is leírjuk:

- egy "tisztán kémiai", ami töltésekkel, vegyértékekkel,elektronegativitással, energiaminimumra való törekvéssel, kvantumszámokkal stb. dolgozik; és helyesen leírja a periódusos rendszert és azt, milyen szabályok alapján képződnek vegyületek az elemekből,ás azoknak milyen tulajdonásaik lesznek.

- egy kvantumfizikai,ami Pszi-függyvénnyel, Schrödinger-egyenlettel, kicserélődési effektussal, spinekkel,Pauli-elvvel stb, és szintén leírja - sőt, megadja azt is, hogy másik modellben lévő fogalmak, szabályok hogyan jönnek létre ezekből.

 

Nos,egyenértékű-e a két modell? (Ha a kísérleti tapasztalatokkal mindegyik egyformán egyezik).

Én ilyenkor hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy a második "igazabb", inkább adja "a valós fizikai magyarázatát" a tárgynak; közelebb van a valódi, működő törvényekhez.

 

 

 

 

Előzmény: Callie (16173)
Callie Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16173

Érdekes dolog. A lényeget tekintve teljesen egyetértek veled, de ebben a kis filozófiai kitérőben nem.

Szerintem mindkettő modell, és mint ilyen mindkettő teljesen formálisan, a saját axiomáira visszavezetve von le következtetéseket.

 

Köszönöm,hogy felvetetted, valóban érdekes kérdés (inkább,mint sok erőltetett kákáncsomótkeresés......)

Először a konkrét dologról: nekem a tisztán specreles magyarázata az ikerparadoxonnak mindig kicsit "üresnek" tűnt (bár korrekt). Hogy miért, arra nem tudok pontos indokot mondani. Talán azért, mert éppen a döntő ponton van benne  egy radikális egyszerűsítés. Ha töröttvonallal modellezzük az utazó iker világvonalát, akkor kihagyjuk a gyorsulási szakaszokat, de a töréspontban pillanatszerű, végtelen nagy gyorsulást kell feltételezni (ráadásul úgy,hogy mindennek nincs semmilyen hatása az időre). Ezt inkább ne tegyük.

Ha viszont nem töröttvonal, hanem görbe, meghagyjuk a gyorsulásos szakaszokat, akkor mégis van benne gravitáció az ekvivalencia miatt.

Igy nekem tisztább és mélyebb magyarázatnak tűnik az áltreles.

 

- A "fizikai ok" ilyen használata szerintem értelmetlen. Modellezünk. A modell axiomákra felépített szerkezet, melyből formálisan következnek dolgok. Egyik modellben ilyen axiomák vannak, másikban olyanok. Az a jó következtetés, amely megfelel a logika szabályainak, és az axiomákra épít. Mivel fizikaibb egyik modellben következtetni, mint a másikban? Mi más lenne a "fizikai ok" a modellben, mint maga a következtetési lánc? 

 

Azt hiszem, itt az általános (módszertani-filozófiai) felfogások különbsége működik. Nevezzük a kétfélét pozitivistának és platonikusnak, Penrose nyomán. (Nem bizos,hogy szerencsés elnevezések).

A pozitivista felfogás (mint pl. Hawking) kezeli úgy a tudományt, ahogy leírtad. A modell és a valóság kapcsolatában csak egyetlen dolgot ismer el - a tapasztalattal való megegyezést vagy nem megegyezést. Az,hogy a modellben szereplő fogalmaknak, összefüggéseknek mi az ontológiai státuszuk (milyen értelemben léteznek a valóságban) nem vizsgálja (ill. gyaníthatóan értelmetlen kérdésnek tekinti).

A platonikus felfogás viszont vizsgálja és értelmesnek tekinti. Mintha lenne valamilyen tényleges "igazsága" a törvényeknek, ott kint, aminek a megismerése felé haladunk a modelljeinkkel. (Penrose, Einstein). És vizsgálhatjuk, hogy egy-egy új modell vajon közelebb visz-e minket ahhoz,vagy nem, és miben.

Igy nem tekintünk minden jó, működő modellre úgy,mint egyenrangúra - bár a fizikán kívüli indokok alapján.

 

Amire te rákárdeztél, abban talán ez a kétféle felfogásbeli különbség fejeződik ki.

 

 

Előzmény: mmormota (16158)
benlude Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16172

Azt hittem, ezt tegnap megértetted...

Ha MINDEN ÉVBEN CSAK közel 0,16s-t késik a Föld, akkor az annyiban jelenthet lassulást, hogy az 1900-as másodperc meghatározás óta ennyit lassult a Föld!!

Előzmény: habár (16163)
Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16171

"Valaki, szenzációhajhász absztrahálhatta mindenből az ikerparadoxont.
Ez kell az embereknek, gondolva."

 

Nem hiszem, hogy szenzációhajhászásból jött volna elő az ikerparadoxon.

Szerintem igenis komoly felvetés, amit fel kell tudni oldani.

 

Előzmény: habár (16168)
Dubois Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16170

"De ha az az 5-6 perc igaz lenne, akkor max 180,reálisan pedig 20-30 millió év alatt leállt volna a föld forgása, már réges rég. Nem lennének évszakok, és egy csomó jó dolog, amiben ugyan nincs részem, vagyis tök mindegy, de mégis...
Hogy lehet egy ilyen irreális dolog megjegyzés nélkül, általánosan elfogadható egy tudományos fórumban?"

 

 

Fel sem merül benned, hogy a te számításod a rossz?

 

Mindig lenyűgöz ez a magabiztosság. :))

 

Egy picit sem gondolkodsz el azon, hogy mennyire furcsa lenne, ha Laplace, aki matematikai zseni volt, ilyen triviális hibán bukott volna el, amikor a Hold mozgásának változását kiszámolta?

 

Természetesen nem is Laplace bukott el, hanem te.

 

Sokallod a lassulás ütemét és az az érték sok is, amivel számolsz. De rossz.

 

Lineárisan számolsz vissza, elosztod a 10 év után végrehajtott 1 másodperces korrekciót az ezalatt eltelt napok számával és ezt tekinted napi lassulásnak, ebből számolod vissza, hogy mikor kellett volna a Földnek megállnia.

 

Azonban a 10 év alatt eltelt korrekció négyzetesen függ a napi lassulástól.

Ha a napi lassulás d, akkor a második napon 2d, harmadik napon 3d az időeltérés és így tovább.

Ezeknek a 10 év alatt eltelt 3652.5 napra vett összege az 1 másodperc.

Ezekből a számokból az jön ki, hogy a napi lassulás mindössze 1.5E-7 sec.

 

Ebből meg az jön ki, hogy 1 milliárd év alatt sem állt volna le a Föld forgása.

 

 

Előzmény: habár (16164)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16169
Nagyon érdekes, de egy hét alatt másodszor tapasztalom (először FERMAT, most EINSTEIN vonatkozásában), hogy a tudományban (is) elveszik az eredeti gondolat, hogy inkább "kivánságműsorrá" alakuljon.
Erről az emberi tulajdonságról Karinthy írt ékesszólóan, több elbeszélésében is.
Előzmény: habár (16168)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16168
Valaki, szenzációhajhász absztrahálhatta mindenből az ikerparadoxont.
Ez kell az embereknek, gondolva.
Előzmény: habár (16167)
habár Creative Commons License 2006.01.24 0 0 16167
Nagyon köszönöm az információd.
EINSTEIN nagy tudós volt, de akkor éppen, hogy úgy mondjam, pusztán pongyolán fogalmazott. Szemben velem, aki nem vagyok tudós, de szintén pongyolán fogalmazok.

Mert meg lehetett volna említenie, hogy saját elmélete szerint az út is meghosszabodik.
Így mire visszaér, a kettőnek, hát legalább is majdnem klappolnia kellene.
Mert 0,16 sec késés egy olyan mért adat, amely semmivel nem magyarázható, csak azzal, hogy nem a viszonyítási pontnál értendő. Ott már ugyanazt mutatja a két óra, lévén, hogy egy maradék távolságot még meg kellett tennie.
Ezt félreértve mindezt, végén rengeteg érdekes sci fi született, de furcsa, ha először tudósok írják őket...
Az élet bizonyítja az SRE helyes értelmét...
Az árapályt pedig nagyon kedvelem, és értek hozzá, szemben az SRE vel.
Pont ezért megalapozottan állíthatom, hogy nem oka a jelzett időeltérésnek, ahogyan azt állítják.
Előzmény: Dubois (16166)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!