Baktriából származott Kézai szerint Mikolt, Attila utolsó felesége.
Nem elképzelhetetlen bár nem is bizonyítható , hogy a Mikolt kapcsolatban az ószövetségi Mikál (מיכל) női névvel. Mikál Ki unokája, Saul lánya és Dávid király neje volt.
Hozzátehetjük, hogy a türkök vagy törökök eredetileg a hunok egyik törzse voltak, az onogurok pedig hun-avar keveréknép, így nem sok értelme van a hungarusok törökké minősítésének
"A Hunor nyelvészeink és történészeink ma már egybehangzónak tekinthető véleménye szerint az onogur népnév ómagyar onour/unour kiejtésből fejlődött későbbi magyar változata. Annak a török népnek a neve, amellyel őseink korábban együtt élve európai elnevezésüket köszönhették (Vengri, Ungri, Ungari stb., ebből a latin Hungari)."
"A paternus és a maternus a tágabb atyai, illetve anyai felmenői kört, azok jószágait takarja."
A szövegben pedig nem ezek a kifejezések szerepelnek; a megfelelő latin terminológia hiánya mellett pedig a szöveg tartalmi elemei (mint a tíz éves időintervallum) világosan a távoli rokoni kapcsolat ellen szólnak.
Még1xer: Kézai gestája, de még a mai kor történeti értelmezése nem azonos a történeti valósággal. A rendelkezésre álló forrásbázis értelemszerűen kevesebb adatot hordoz annál, mint ami potenciálisan megismerhető lenne az egykori életről. Vagyis azok az adatok, amiket Kézai a nyugati latin krónikákból kinyert az európai hunok történetéről, jóval szűkebb történeti képet eredményeztek annál, amit a ma embere többek közt a kínai vagy szogd források alapján a Közép-Ázsiában élő, hun névvel is illetett heftalitákról felállít.
Na ugyan ezek a szerencsétlen mongolok melyik oldalról kerülték meg a Kaszpi-tavat...? Mert Bagatur a méd topikban fölöttébb elcsodálkozott azon, hogy egyes kutatók -- a forrásokat áttekintve -- egyértelműen a déli útvonal mellett foglalnak állást... A hun-avarok is itt jöttek a VI. században.
Az Arszakida (Araguni, Araguoni, Arstacid)-dinasztia Örményországban:
Tiridates I (54-56, 56-59 and 62-72)
Tigranes VI (59-62)
Sanatruk ?-197
Valarsaces (Vagarshak) (197)
Xosroves (Khosroes) (197-238)
Artavazd VI (252-283)
Trdat III Mec (Tiridates) (283-330)
Xosrov kotak II (Khosrov) (330-339)
Tigran VII (Tigranes) (339-350)
Arshak II (350-368)
Pap (370-374)
Varazdat (374-378)
Arshak III (384-389)
Vagarshak (Valarchak) (384-386)
Xosrov III (Khosrov) (387-392 ) (414-415 )
Vramshapuh (392-414)
Arshak IV (423-428)
"But according to modern critics (Gutschmid and others) the work of Moses of Chorene is of a later date and his statements are open to question."
Khorenei Mózes munkájáról azóta kiderült, hogy nem VIII. vagy IX. századi kompiláció, ezt csak az indogermanista történészek hangoztatták róla azért, mert művének az ogurokról, bolgárokról, ezek Kaukázus-vidéki és attól délre való szerepléséről beszámoló adatait nem tudták beilleszteni az általuk már indogermanizált környezetbe a parthus időkben. Ezért találták ki Khorenaciról, hogy csak visszahazudta magát az V. századba, és műve nagyrészt kompiláció. A tárgyilagos kritika aztán teljes mértékben tisztázta "az örmény történetírás atyjá"-t, megállapítva, hogy eredeti írása 440-ig tárgyalja az örmény történelmet, a fennmaradó többi rész pedig későbbi hozzátoldás (Brockhaus Encyklopädie 1971, Movses Chorenatzi címszó).
Még az orosz nemességben is nyoma van ennek a közel-keleti kapcsolatnak.
A borogyinói csatából is ismert Bagratyionnak a famíliája például egy zsidó származású örmény család volt, amely örökletesen viselte az alkirályi (naharar) és a koronázói (aszpet) címet Örményországban Vagharak, I. Mithridatész parthus nagykirály fivérének uralkodása óta. A titulust egészen 428-ig, az Arszakida-dinasztia itteni bukásáig viselték. Bagarat, a megadományozott, bizonyos ambatnak volt a leszármazottja.
According to Moses of Chorene (fifth century), King Hratchai (Fiery-Eye) obtained from Nebuchadnezzar, king of Babylon, a distinguished Jewish captive, named Shambat (which name, according to A. Harkavy, is identical with "Sabbat"), whom he loaded with honors. From Shambat descended the family of Bagratuni (or Bagration), which heads the list of the Russian nobility (see Bobrinski, "Dvoryanskie Rody," i. 1, St. Petersburg, 1890). When Vagharshak, brother of the Parthian king Mithridates I., and the founder of the Arshak dynasty, ascended the throne of Armenia 150 B.C., he introduced a new rule in the government of the country, nominating the Jew Bagarat, a descendant of Shambat, hereditary viceroy (naharar, satrap), and coronator (aspet); that is, the official charged with the duty of placing the crown on the head of the ruler. This dignity and duty remained with the Bagratuni family until the end of the Arshak dynasty in 433. The coronation, thenceforth, depended for its validity upon the performance of this act (N. O. Emin, "Minutes of the Sixth Session of the Fifth Russian Archeological Congress," held at Tiflis, September, 1881, to be found in "Russische Revue," xviii. 309-311). But according to modern critics (Gutschmid and others) the work of Moses of Chorene is of a later date and his statements are open to question.
885-ben a Bagratidák az örmény királyi címet is elnyerték:
Ashot I (885-890)
Smbat I (890-914 )
Ashot Erkat (914-928)
Abas I (928-952)
Ashot III (952-977)
Smbat II (977-989)
Gagik I (989-1020)
Hovhannes-Smbat (1020-1040)
Ashot IV (1021-1039)
Gagik II (1042-1045)
Japheth's fifth son, Tubal, produced a people who first appear in the records of Tiglath-Pileser I, king of Assyria, around 1100 BC. They are called the Tabali at that time. Josephus called them the Thobelites, and recorded their migration northeast to the area of the present day city of Tobolsk.
Valószínűnek látszik, Kézai itt csakugyan keveri a két idősíkot, a IV. és a VII. század utolsó negyedében történt bejövetelt. Mindez azonban nem bizonyíték arra, hogy genealógiája Edet és Edömént illetően téves, illetőleg hogy az ne lenne összeegyeztethető Anonymus időrendjével.
"egy másik szöveghelyen a hunok bejövetelét 700-ra, a magyarokét 872-re tette"
Ezt csak azok nem értik, akik a források egy részében avar néven szereplőkön vegytiszta avarokat értenek. Holott a körültekintő elemzésből napnál világosabban kitetszik, hogy kevert hun-avar népességről van szó, amelyben a heftalita-hun talán a valamivel kisebb számú, uralkodó etnikum volt.
"Ha a filius-t fiági leszármazottként lehetne értelmezni, visszafelé ugyanezt kellene tenni a pater-ral és a mater-ral; ráadásul úgy, hogy a szöveg kétszer is utal közvetlen kapcsolatra a két generáció között ('apjával maradt Szkítiában', 'anyja rokonságával költözött be')."
---------------------------------
Előbbi logikánkat követve, Ednek Csaba nem a szülőatyja, hanem az ősatyja. Ed nem Csabával, vagyis az ősatyjával maradt Szkítiában, hanem ismeretlen nevű szülőatyjával.
A szöveg ugyanakkor nem azt állítja, hogy Edemen az anyjával költözött be Pannóniába, csupán azt, hogy az atyja és az anyja rokonságával (familia).
Jelentéstani szempontból a pater és a mater ilyen értelmezése egyébként sem problémás, erre utal az ismert paterna paternis, materna maternis szabálya a a középkori magyar jogban (a 2. ordo, az ascendentes törvényes öröklésénél, a ius recadentiae körében). A paternus és a maternus a tágabb atyai, illetve anyai felmenői kört, azok jószágait takarja.
Ha a filius-t fiági leszármazottként lehetne értelmezni, visszafelé ugyanezt kellene tenni a pater-ral és a mater-ral; ráadásul úgy, hogy a szöveg kétszer is utal közvetlen kapcsolatra a két generáció között ('apjával maradt Szkítiában', 'anyja rokonságával költözött be'). Ha Kézai nem egy atya-fiú történetet alkotott volna meg, feleslegesen húzott volna meg mindössze tíz évet kettejük bejövetele között, pláne, hogy ezzel nem is maradt konzekvens a saját időrendjéhez (egy másik szöveghelyen a hunok bejövetelét 700-ra, a magyarokét 872-re tette).
Időrendi nehézségekről legfeljebb akkor lehetne beszélni, ha Kézai művének komoly köze lenne a történeti valósághoz, a kronológiára viszont láthatólag maga sem ügyelt eléggé - túl azon, hogy Attilának soha nem volt Csaba nevezetű fia.
A filius egész egyszerűen fiúgyermeket jelent, a szöveg pedig egyértelműen a nőágra helyezi be a corosminusokat.
--------------------------------------------
Teljesen félreértesz :)
Csaba a corosminusok közül vett feleséget magának, de neki Edemen mégiscsak a férfi leszármazottja volt.
Kézai azt írja: Iste igitur Chaba filius Ethele est legitimus, ex filia Honorii imperatoris Grecorum genitus, cui Edemen et Ed filii sunt vocati.
Szabó Károly fordításában ezt a mondatot kifogásoltam. Itt ugyanis szűkebb értelmet sejtető fiút fordít a tágabb értelmű helyett (vö. pl. Hágár fiai), bár éppenséggel helyesen járt el, elvégre nem a fordító dolga az interpretálás.
Én a szóban forgó mondatot a következőképp értelmezem: Tehát ez a Csaba Ethelének Honorius görög császár leányától született törvényes fia, kinek fiúutódait / fiági leszármazottait(?) Edeménnek és Ednek hívták.
A fiági leszármazás végül is csakugyan nem derül ki a szövegből, legfeljebb sejthető, de a lényeget illetően tévedsz: attól, hogy Edemen nőágon volt khorezmi, Csabának ugyanúgy fiúutóda (könnyen lehet, hogy fiágon), vagyis tágabb értelemben véve a fia volt.
A filius egész egyszerűen fiúgyermeket jelent, a szöveg pedig egyértelműen a nőágra helyezi be a corosminusokat. A kronológiára Kézai nemigen ügyelt - a saját maga által összeállított hun-történetet 700-ra, a honfoglalást 872-re tette, miközben egy másik szöveghelyen csak tíz évvel választotta el a kettőt egymástól. Anonymus kunjait pedig csak feltételesen lehetne kavaroknak tekinteni - már ha itt egy egykor a magyarokhoz csatlakozott nép emléke őrződött meg. Ezeknek éppen nem hét, hanem csak három törzsük volt.
Ajtony (Ahtum) országa
Hungárok és bolgárok
A Samo frank kereskedő által szervezett ószláv "birodalom" állítólagos kiterjedése
A két Balkh: