Kerékpárút az Andrássyn, a Bajcsyn, a Körutakon: Miért?
A városnak van egy utakból szőtt szövete, amelynek minden közlekedési módot ki kellene szolgálnia az áruszállítástól a közösségi és egyéni közlekedésen át a gyalogutakig. Ebben a szövetben szét lehetne választani az autós és a kerékpáros-gyalogos utakat. Gyalogo sés kerékpáros tengelyeket lehetne építeni kisebb utakból, ahonnan a gépkocsikat kitiltanák. Vajon miért nem ez történik? Budapest sugárút- és körútrendszerében miért a fő autós útvonalakra kell ráterelni a kerékpáros forgalmat, miért nem kap saját, összefüggő, az autórorgalomtól elkülönített útvonalrendszert a gyalogos és a kerékpáros forgalom?
Ne gondold a kerékpárost a gyalogoshoz közelinek. Ez pontosan az az elavult gondolkodás, ami most szerencsére megszűnőben van a KRESZ-ben. Nyugat-Európa sok országának tapasztalatai bizonyítják, hogy helytelen volt e koncepció.
Hiteles, mert tudom, hogy olvastam. A "valahol" annyit jelent, hogy fingom sincs már, hol volt. De rendesen kidolgozott tanulmány volt, hiszek neki. Eddig egész normálisan érveltél, ne rontsd el a rólad kialakult képet értelmetlen kötekedéssel :-)
de kerékpárelkobzással ők is nevelhetők lennének a rájuk vonatkozó szabályok betartására, és akkor már nem lennének életveszélyesek a gyalogosokra.
Hát persze, a járdán közlekedő biciklisnek a matematikai modellel leírhatatlanul közlekedő gyalogos majd index bevetésével jelzi, hogy éppen a buszmegállóban elhelyezett kuka felé veszi az irányt.
Én úgy értem, hogy szükség van a teherautókra, a személyautókra, a kerékpárokra és a gyaloglásra is. Szerintem a gépkocsik forgalmát fizikailag külön kellene választani a gyalogosokétól. A kerékpárost inkább a gyalogoshoz közelinek gondolnám. Ezzel persze a versenyzők és a futárok nem értenek majd egyet, de kerékpárelkobzással ők is nevelhetők lennének a rájuk vonatkozó szabályok betartására, és akkor már nem lennének életveszélyesek a gyalogosokra. Ha pedig teljes utak állnának a kerékpárok és gyalogosok részére, ott már könnyebben különválaszthatók lennének, például úgy, hogy a bringások mennek az utca közepén, a gyalogosok pedig a szélein. Ez hasonlítana a közutakon szokásos megoldáshoz, miszerint a lassabb jobbra tart, illetve az út szélén áll. Normális emberek tömegeinek tenné lehetővé a városi gyaloglást és kerékpározást.
Itt csak az a gond, hogy te a véleményedet írod, én meg hatalmas mennyiségű baleset elemzése alapján elkészített statisztikát, amit valahol olvastam. Utóbbi nekem hitelesebb, ha nem haragszol. És nem veszélyes az előzés. Autók ütközése is hogyan szokott történni előzésnél? Nem a megelőzöttel ütközik az ember, hanem a szembejövővel. Veszélyesebbnek érződik elsőre, hogy ülsz a biciklin, és elhúz melletted a tonnás vas, de nagyon ritka, hogy annak a vezetője nem vesz észre. Lehet,hogy bosszankodik, de kikerül. (kéretik nem hivatkozni a rendkívül kevés ilyen balesetre, élen Bodnárral, egyedi esetek a statisztikát nem befolyásolják) De valójában az a legveszélyesebb, amikor egymás útjába kerül az addig elkülönítve haladó autós és biciklis. Ha példa kell (ami persze itt sem bizonyít semmit önmagában, csak a sok-sok adattal együtt), akkor gondolj csak arra az emberre, akire a Stefánia úti szellembicikli emlékeztet évek óta.
De a sima úttesten való biciklizés is sokkal jobb a teljesen elkülönített, az úttesttel néha találkozó kerékpárútnál.
Az úttesten való kerékpározás a dugókkal terhelt városban életveszélyes a sebesség és a dinamika különbségei miatt. Adott útszakaszon a bringás és az autós ötször-tízszer is megelőzik egymást, ami a legveszélyesebb művelet.
Ha nem a politikai összeveszejtés, hanem egymás élni és mozogni hagyása a cél, akkor nem szabad városban egymásra ereszteni az autóst és a bringást.
Persze bármilyen vegyes társaságot is össze lehet ereszteni, ha azok tudnak uralkodni magukon, de ez ma sem az autósokra, sem a kerékpárosokra nem jellemző Budapesten. A bringásnak is tudnia kellene alkalmazkodni a gyalogosok sebességéhez és visszavenni a magáéból, ahogy ezt várja önmaga irányában.
De nem az őrült rohanáshoz képest értem a veszteséget, hanem a főúton normálisan is elérhetőhöz képest... Azt meg csak hiszed,hogy nem nagy különbség a kanyargós mellékutcákon menni. Nem maga a kanyarodás a legnagyobb gáz, hanem a sok kereszteződésnél a megállás.
Képzeld, mennyi időt veszít a BMW-s, aki 240-nel is végigtéphetne a körúton, de nem hagyják.
Az együtt közlekedés miatt mindenkinek vannak időveszteségei, kényszerű megállásai. Kerékpárral könnyebb manőverezni, nem nagy veszteség a girbegurbább nyomvonal követése, ha az biztonságos és nem ráz. A baj azokkal a bringásokkal van, akik nem hajlandók a legcsekélyebb idő- és távolságveszteséget sem elszenvedni, és átgázolnak mindenen, mindenkin. A maguk méretkategóriájában ők olyanok, mint a BMW-s, aki mégis megpróbál 240-nel végigmenni a körúton.
Mielőtt ebbe a beírásba valaki belekötne, hogy egy eset semmit nem számít: statisztikák szerint is nagyon veszélyes a járdán vezetett bicikliút, ha nem is a gyalogok miatt, hanem talán inkább azért, mert amikor ezek az utak az autósok útját keresztezik, sokszor nem számít erre az autós (hiába van általában tábla...). A legbiztonságosabb pedig az úttest szélén kijelölt kerékpársáv, el is van különítve, ugyanakkor jól láthatja az autós a bicikliseket. De a sima úttesten való biciklizés is sokkal jobb a teljesen elkülönített, az úttesttel néha találkozó kerékpárútnál.
Sajnos a budapesti krékpárutak nagy része életveszélyes, legtöbb helyen érthető ha a bringások nem akarnak a kinyírásukra alkalmas "kerékpárúton" menni, inkább haladnak az úttesten. Szép példák a rázóköves bringautak, aki tervezte, kivitelezte, még biztosan nem ült kerékpáron.
Az már érdekesebb, hogy a gyalogosoktól is elkülönített, frissen épített síma aszfalt-kerékpárút mellett miért hajtanak az úttesten.
Ami a gyalogos (autómentes) utakat illeti, azokra a városnak égető szüksége van. Budapest mai mellékútjai mindenki számára használhatatlanok. Egy keskeny, járhatatlan járda, egy mindkét oldalon teleparkolt úttest, az egész tele emberi és állati ürülékkel, szeméttel. Busz nem fér el rajta, személyautó beragad, gyalogos kénytelen tíz méterenként hányni, bringás meg megy az autók ellen, szembe az egyiránnyal. Ez így biztos nem jó. Legalább néhány utat, pontosabban utak összehangolt szövetét át kell alakítani gyalogos és kerékpáros közlekedésre. Nem úgy, hogy egy méter széles csík van a kétirányú bringaútnak és a gyalogosoknak együtt, hanem a gyalogosoké és a kerékpárosoké az egész utca, faltól falig.
Hogy mi lenne a parkolással és a szállítással? Bizony parkolóházakat kellene építeni, és a tuajdonosok ott tárolnák az autóikat, és párszáz métert gyalogolnának hazáig. A szállítóknak meg korlátozott várakozási idejű, kézikocsival megközelíthető rakodóhelyeket kellene kialakítani. A parkolóházakat és a rakodóparkolókat a gyalogos- és kerékpármentes gyűjtőutakról közelíthetnék meg az autósok, de nem keresztezhetnék az autómentes szakaszokat. EMber és gép megférhetnének, csak nem kellene egymásra ereszteni őket.
Ha egyszer olyan béna lenne a bicikliút, hogy gyorsabban ér célba az ember az autók mellett a főúton, akkor nyilván az utóbbit választaná mindenki, akinek számít az idő, és nem fél a főúttól. Lásd Óbuda: a Filatorigáttól a Pünkösdfürdő utcáig van egy ilyen kanyargós kijelölt útvonal, autó valóban alig akad, így gyerekkel hétvégén kirándulgató bicikliseknek, akiknek nincs konkrét céljuk, csak tekerni akarnak egyet, kitűnő. De ha el akarok jutni A pontból B-be (pl. itthonról, Buda középső részéről Szentendrére, vagy akárhova ott északon), amelynek során ezen a területen csak áthaladok, nagyon sok időt vesztenék. És ez az út messze nem olyan lassú, mint a belső kerületekbeli, általad javasolt párja lenne. Hiszen Óbudán a kijelölt utcák szélesek, sem parkoló, sem haladó autók nincsenek sokan, és jóval ritkábban van útkereszteződés is. Még ha másodlagos főutcákra gondolsz esetleg, azokra lehet értelme a bicikliseket bevinni. De nagyon kevés ilyen van. Pl. a Dohány-Wesselényi párosra gondolok, ami a Rákóczi út helyett még elfogadható alternatíva (de a Rákóczin nem is lesz biciklisáv). A körutak helyett azonban semmi ilyen lehetőség nincs. Az Andrássy helyett esetleg a Király és a Fasor szóba jöhetne, bár ott már elég nagy az oldalirányú távolság.
Szóval azt mondod, ha kerékpáros főútvonalak lennének a városban, a bringások akkor is inkább az autós utakat vennék igénybe?
Pedig már kezdtem azt hinni, hogy az összekényszerítés is egy oszd meg és uralkodja politikai összeesküvés része. Ha viszont neked van igazad, akkor a bringás és az autós ősidőktől összetartozik, mint a tehén és a légy, és az utakon való összeterelésük csak főhajtás a természet törvényei előtt.
Egyszerű: mert a biciklisek is a főútvonalakon tudnak rendesen haladni. A mellékutcákban kb. feleakkora átlagsebességet érhetnének el, állandóan jönnének a jobbkezes utcák, sok helyen a kialakított egyirányú rendszert is összevissza kéne módosítani, valamint a főutak keresztezése is hosszú perceket rabolna el az ember idejéből. Úgyhogy maximum az használna ilyen útvonalakat, aki nagyon ráér.
Kerékpárút az Andrássyn, a Bajcsyn, a Körutakon: Miért?
A városnak van egy utakból szőtt szövete, amelynek minden közlekedési módot ki kellene szolgálnia az áruszállítástól a közösségi és egyéni közlekedésen át a gyalogutakig. Ebben a szövetben szét lehetne választani az autós és a kerékpáros-gyalogos utakat. Gyalogo sés kerékpáros tengelyeket lehetne építeni kisebb utakból, ahonnan a gépkocsikat kitiltanák. Vajon miért nem ez történik? Budapest sugárút- és körútrendszerében miért a fő autós útvonalakra kell ráterelni a kerékpáros forgalmat, miért nem kap saját, összefüggő, az autóforgalomtól elkülönített útvonalrendszert a gyalogos és a kerékpáros forgalom?