Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
Ezt hogyan számolták vajon? Nem kevés ez egy olyan energiaforrásra, ami de facto ingyen van, 'csak' lefúrunk érte? Mert pl. a tight gas esetére számolgatunk tizen EROI-ket, ami nagyságrendekkel nehezebb kitermelést jelent, mint a hagyományos gáz esetén.
Nagy kérdés, hogy beleszámolják az investmentbe a jövőbeni CO2 tárolási költségeket is, stbstb.? Mert úgy lehet ilyen alacsony, de ha józan paraszti ésszel megyünk el a költségek spiráljában egy pontig, magasabb számnak kell kijönnie, különben messze nem ennyi lenne a világpiaci ár.
A fosszilis nélküli topikot azért kellett megnyitnia Padisahnak, mert az Alternatív Energiában állandóan meg lett támadva mindenki, aki az atomenergiáról beszélt, hogy az nem alternatív.
A Peak Oilban meg megbeszélni semmit sem lehetett.
basszus, tényleg milyen jó lenne, ha csak 500 forint/óra kifizetné valaki az indexes munkásságom ;)
megoldódna egy pár problémám
nemtom, én egész biztos nem tudnám rávenni magam hogy nekiálljak elolvasni több ezer peak oil hozzászólást, a már most csak az értelmesebbekre szűkítve a dolgot a 100,000 feletti hozzászólásszámból
az sem kizárt hogy a törlésnek egyéb okai is voltak, pl helytakarékosság
de ha van róla, és elvileg kellene hogy csináljanak mentést, akkor azt lehet hogy meg lehet szerezni, az indexnek aligha kell ez bármire is, nem valószínű hogy zanzásítva kiadják mint könyvet ;)
Peer reviewed tudomanyos lapban megejelnt friss tanulmany a globalis olaj es gaztermeles energia merlegenek alakulasarol. 2000-2006 kozott az EROI durvan felere esett vissza, 15-os ertek korulre. Ez az ertek 50 evvel ezelott meg 100 korul volt.
Azért jó néhányan voltak, akik a legnagyobb tomboláok közepette is ontopik hozzászólásokra használták a Peak Oilt. Ilyen volt Wulfin és Bomlat, de sokszor még BSM is, különösen az utóbbi hónapokban.
Meg aztán volt a topiknak egy korábbi korszaka is, mielőtt az armageddonista vallás hívei lenyúlták volna. kevés helyen láttam ennyi értelmes dolgot leírva.
Teljesen egyetértek veled, de ne kezdjük el itt bírálgatni a moderációt, mert ezt a topikot is sírba tesszük, hanem inkább építsük itt újjá azt, ami elveszett, tanulva a hibákból. Az Alexandriai könyvtár is leégett párszor története során és utána mindig úgy kezdték, hogy csak néhány könyvtekercs volt.
Kosz, de ismerem a Peak Oil topik osszes hozzaszolasat es annak tudomanyos szinvonalat. Az gyakran magasan meghaladta pl a Mindentudas Egyetemen hasonlo temaban tartott eloadasoket. Nagyon nagy kar erte.
Nem volt nagyobb vallasi orjonges mint regebben. Tobb tizezer sokszor tudomanyos alapossagu hozzaszolast torolni nem volt indokolt szerintem. Tekintve hogy a temaban szinte egyeduli magyar nyelvu forras volt.
"igen, és az elkövetők a vallási őrjöngést majd a free topikokban fogják folytatni, egyúttal szétszóródva, lehet hogy még az én fosszilis nélkülim is arra a sorsra fog jutni hogy odagyűlnek a próféták"
Pontosan ilyen megfontolásból van az, hogy ide csak ti jöhettek be, ők nem.
"Mi az, hogy törölték a Peak Oil topicot? Jó, hogy théta elszabadult - de hát ezt a topicot emiatt beáldozni? Megzakkant valaki?"
A Peak Oil már régóta nem tud úgy működni, ahogy kell. Őrültek és politikai szélsőségesek gyakorlóterévé vált. Én is sajnálom, hogy nincs többé, de elkerülhetetlennek láttam, ami történt.
Azt pedig, hogy a korábbi évek teljes anyaga elveszett, hatalmas hibának látom. Bárkitől, akinek megvan, DVD-n megvásárolom.
igen, és az elkövetők a vallási őrjöngést majd a free topikokban fogják folytatni, egyúttal szétszóródva, lehet hogy még az én fosszilis nélkülim is arra a sorsra fog jutni hogy odagyűlnek a próféták :((
(eddig legalább volt nekik egy külön kis zártosztály)
na, a Peak Oil topikot nem egészen tíz perce elérte végzete. A vallási őrjöngés kiverte a biztosítékot a megfelelő helyeken és törlésre került a topik.
Innentől az Index egyetlen topikja vagyunk, amelyik az energetikai krízis társadalmi következményeivel foglalkozik.
Párizs és Milánó: nagyszabású teszt a jövő közlekedése érdekében!
2009. július 06. 22:59 | Forrás: STOP/PhysOrg
Elektromos autó
Francia és japán összefogással nagyszabású próbára kerül sor jövőre elektromos autókkal Párizsban és Milánóban annak érdekében, hogy létrejöhessen egy elektromos töltőhálózat Franciaországban.
//
Mintegy száz elektromos autót tesztelhetnek 2010-től egy éven át francia és olasz állampolgárok Párizsban és Milánóban, mivel ezen autók sorozatgyártását 2012-től tervezik. A Renault összefogott a Nissannal és a nagy francia villamosművekkel, az EDF-fel annak érdekében, hogy létrejöjjön egy elektromos töltő- és akkumulátoricserélő hálózat Franciaországban.
Ugyanakkor amikor az Egyesült Államok megteszi az első lépéseket, hogy az energiaszolgáltatókat rávegye több megújuló erőforrásból származó áram termelésére, Kínában már létezik ilyen követelmény, és az ország milliárdokat ruház be annak érdekében, hogy zöldenergia-szuperhatalommá váljon. A cukor és a korbács kombinálásával Peking kezdi megváltoztatni az energiatermelés szerkezetét. Noha a szén marad a fő energiaforrás és bizonyosra vehető, hogy az is marad, a megújuló-, különösen a szélenergia előretörése segít abban, hogy Kína lassítani tudja a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának meredek növekedését. Idén Kína megelőzheti az Egyesült Államokat és a szélturbinák legnagyobb piacává válhat a világon - miután az elmúlt négy év mindegyikében megduplázta szélenergia-kapacitását. Az állami tulajdonban lévő energiacégek versenyeznek abban, hogy melyikük épít több naperőművet, noha ezek jóval kisebb projektek, mint a szélerőművek. Más zöld projektek is felbukkannak, például a mezőgazdasági hulladék elégetéséből nyerhető energia is napirendre került. Számos projekt kivitelezése folyik a Góbi-sivatagban, Tunhuangtól (Dunhuang) délkeletre, köztük van a Kína-szerte tervbe vett hat óriási szélerőmű-komplexum egyike. A hat komplexum mindegyike több mint 16-szor annyi energia előállítására képes, mint egy nagy széntüzelésű erőmű. A hat projekt mindegyikéhez képest „eltörpül minden más, amit bárhol másutt a világon építenek" - jelentette ki Steve Sawyer, a Globális Szélenergia Tanács nevű, brüsszeli székhelyű ipari csoport illetékese. Ez persze nem jelenti, hogy Kína egyik napról a másikra zöld óriás lesz. A kínai energiafogyasztás ugyanis gyorsan nőni fog a következő évtizedben, ahogy 720 millió falusi kínai is vásárolni kezdi a légkondicionálókat és a többi energiafaló berendezéseket, amelyek ma már mindennaposak a 606 millió városlakó körében. Ugyanakkor a zöld tervek mind erőteljesebbek. A múlt év elején a kínai kormány 2010-ig még csak 5000 megawatt szélenergia-kapacitás teremtését ígérte, de már márciusban módosította a számot 10 ezer megawattra, jelenleg pedig, miközben a szénerőművek létesítése lassul, már 30 ezer megawatt szélenergia-kapacitást jósol 2010 végére - ezt eredetileg 2020-ra tervezték. Az amerikai zöldenergia-törvény hasonlít a kínaihoz, amennyiben megújuló energia-források felhasználását írja elő a nagy villamosenergia-szolgáltatók számára. A részletek azonban eltérőek. Az amerikai törvény azt írja elő, hogy 2020-ig legalább 15 százalékot érjen el az energia-megtakarítás és a megújuló energia összesített aránya teljesítményükben - beleértve az 1992 óta épült vízierőműveket is. Kínában a számítások nem foglalják magukba a már ma is a villamos energia 21 százalékát biztosító vízi energiát és az atomenergiát sem, amely 1,1 százalékot képvisel. A kínai cégek azért is szívesen ruháznak be megújuló forrásokba, mert sok készpénzzel rendelkeznek és az állami tulajdonú bankok örömmel kölcsönöznek számukra, ugyanakkor kevés fékező szabályozással kell megküzdeniük.
A válság miatt késni fog a kőolajsokk - legalábbis ezt jósolja a Nemzetközi Energiaügynökség hétfőn közzétett, évenként esedékes középtávú előrejelzésében. A kőolaj iránti világkereslet várhatólag kisebb ütemben nő majd, mint azt korábban előre lehetett látni. A növekedés évi 0,6 százalék lesz, míg a korábbi becslés még évi 1,6 százalékos növekedést feltételezett.
A termelési kapacitás növekedésének ütemét az elemzők 2014-ig napi 4 millió hordóra vették vissza, míg korábban 5,5 millió hordóra becsülték ezt a számot. Mindez arra utal az AIE szerint, hogy az eredetileg 2010-re jósolt kőolajsokk csak később várható.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a gazdasági visszaesés miatt 2009-ben 3 százalékkal csökkenhet a kőolajfogyasztás. Az intézmény jelentésében kifejti, hogy „a mély gazdasági recesszió, amely az egész világon éreztette hatását az elmúlt évben, jelentősen visszafogta a keresletet a kőolaj iránt, amelynek fogyasztása várhatólag a 80-as évek kezdete óta példátlan mértékben fog visszaesni". E fekete év után a kereslet ismét növekedésnek indul, évi 1,4 százalékkal. Ha ezek az előrejelzések beigazolódnak, akkor - olvasható az AIE elemzésében - a „kőolajsokk" veszélye nem jelentkezhet újra 2013-2014 előtt. Sőt, ha a gazdaság teljesítménye még ettől is elmarad, akkor a kőolajsokk teljesen kizárt lenne egészen 2014-ig, inkább „viszonylag kényelmes piacra lehet számítani".
Ugyanakkor az ügynökség arra is rámutat, hogy a gazdasági válság a termelésre is kihat. „A projektek elhalasztása és késlekedése mind gyakoribbá vált". Az AIE szerint az ebben a szektorban eszközölt beruházások 21 százalékkal csökkentek. Így, ha az előrejelzés beválik, 2014-ben a termelési szint napi 93,6 millió hordó kőolaj lesz, alig valamivel több, mint a 2008 évi, napi 89,4 millió hordós mennyiség.
Most olvasom a Wages of Destruction-t Bitang jó könyv. Van benne egy rész,amiben a szintetikus benzin projektröl beszél. Az érdekes az,hogy az IG Farben azért kezdett bele a technologia kifejlesztésébe,mert 1930-ra az olaj kifogyását várták,és a szintetikus benzintöl reméltek hatalmas nyereséget. (tehát jóval hamarabb,minthogy hitlerröl szó lett volna)
Csak nem jött be nekik a számítás,mivel (ahogy láttuk) az olaj nem fogyott ki.
