Kádár János sírjának meggyalázása köztörvényes bűncselekmény - a miniszterelnök közleménye
Budapest, 2007. május 2., szerda (OS) - Az, amit Kádár János sírjával és földi maradványaival tettek, köztörvényes bűncselekmény, annak is a leggyalázatosabb és legembertelenebb formája. Ennek a szégyenteljes eseménynek semmi köze a politikához vagy a történelemhez, azt pártállástól és világnézettől függetlenül minden jóérzésű, civilizált ember elítéli.
Az emlékhely meggyalázásának elítélése független attól, hogy a harmadik Magyar Köztársaság hogyan viszonyul a Kádár-rendszerhez és Kádár János politikai örökségéhez: ez a bűncselekmény nem Kádár Jánosról, hanem a sírját meggyalázókról szól.
Azzal, ami történt, egy teendője van minden politikusnak: a lehető leghatározottabban elítélni. Így teszek a magam és a kormányom nevében én is: nincs olyan politikai, vagy egyéb szempont, amely menthetne, vagy magyarázhatna a szememben ilyen szörnyűséges, embertelen és gyáva tettet.
A többi a rendőrség dolga.
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
A parlament azért nem ülésezett, mert az elnök nem hívta össze. Azért nem, mert a Házbizottságban a frakcióvezetők ebben egyeztek meg. Munkánk meg van és el is végezzük. Neked meg semmi közöd az én időbeosztásomhoz.
Szerintem aki kereskedik ilyesmikkel. Beethoven koponyáját is ellopták. Cseplinét is. Egy csomó híres ember koponyáját. Azon kezdtem gondokodni, hogy mire kell nekik Tamáska Mária hamva? Szerintem: igazolásnak.
Idehallgass, te nagyon hülye. A II. világháború során mintegy hatvanmillió embert öltek meg, ezek nagyobbik felének nem csak hogy nincs tisztességes sírja, de azt sem tudjuk, hol fekszenek egyáltalán. Akkor ez most jogcím bárkinek arra, hogy akinek mégis jutott sír, azt meggyalázza?!
„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért, a sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefele temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem? Hát nem! Nem és nem!” (Wittner Mária)
"Remélem csermanek csontjait komposztba keverik bele és megtrágyáznak vele egy szántóföldet, hogy legalább halálában csináljon valami hasznosat az a szarházi hazaáruló patkány."
Hiába, szép is a keresztény könyörületesség és megbocsátás...
Tudjuk, tudjuk, de attól még volt fehér, meg vörös is. Mármint terrorból. Kívánatos és hasznos dolog ezen friss sérelmeknek az előhozatala állandóan, csakúgy mint 56-os megtorlásé. Ez viszi előre a nemzet ügyét! Hülye spanyolok! Nem tudják mit vesztettek!
